AVI 2012.9.99

A mögöttes felelősség addig nem alkalmazható, amíg az adóhatóság nem bizonyítja, hogy az esedékes adót az adózótól nem lehetett behajtani [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. f) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1999. május 13-tól 2006. február 19-ig volt beltagja a B. Bt.-nek (továbbiakban: Bt.). Az elsőfokú adóhatóság határozatával egyetemlegesen kötelezte a felperest D. B.-val együtt 836 300 Ft adótartozás megfizetésére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a tartozás a felperes beltagsága alatt keletkezett, a tagsági jogviszonya megszűnésétő...

AVI 2012.9.99 A mögöttes felelősség addig nem alkalmazható, amíg az adóhatóság nem bizonyítja, hogy az esedékes adót az adózótól nem lehetett behajtani [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. f) pont]
A felperes 1999. május 13-tól 2006. február 19-ig volt beltagja a B. Bt.-nek (továbbiakban: Bt.). Az elsőfokú adóhatóság határozatával egyetemlegesen kötelezte a felperest D. B.-val együtt 836 300 Ft adótartozás megfizetésére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a tartozás a felperes beltagsága alatt keletkezett, a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított 5 évig mögöttes felelősséggel tartozik.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes kétséget kizáróan nem győződött meg arról, hogy a Bt. vagyonából fennálló tartozás kielégítést nem nyert, ezért addig a mögöttes felelőssége sem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjára, mely szerint az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság adótartozásáért a helytállni köteles tag. A felperes a Bt. beltagja volt, a Bt. az adózástartását nem fizette meg, azt nem lehetett tőle behajtani. A behajthatatlanság körében az elsőfokú bíróság hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 10. pontjában meghatározott behajthatatlan követelés fogalmára is. Kifejtette, hogy az alperes meggyőződött a behajthatatlanság tényéről, számos alkalommal inkasszó kibocsátásával próbálkozott, illetőleg a Bt. bejelentett székhelyén próbált végrehajtást foganatosítani. A Bt. sem ingatlan, sem ingó vagyonnal a közhiteles nyilvántartások szerint nem rendelkezett. A behajthatatlanság megállapításához nem kizárólag a felszámolási eljárás lefolytatása és annak befejezése szolgálhat alapul.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak, valamint az adóhatóság határozatainak hatályon kívül helyezését, mivel az adóhatóság nem bizonyította a behajthatatlanság tényét és mértékét.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján, hogy amennyiben az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság adótartozásáért a rá vonatkozó szabályok szerint helytállni köteles tagja. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, illetve a 2006. évi IV. törvény alapján ilyen helytállni köteles tag a Bt. beltagja a tagsági viszony megszűnését követő 5 évig. A felperes ezt a rendelkezést nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy mögöttes felelőssége addig nem alkalmazható, ameddig az adóhatóság nem bizonyítja, hogy az esedékes adót az adózótól nem lehetett behajtani.
Az elsőfokú bíróság e körben is vizsgálta az alperes határozatát megállapítva, hogy az adóhatóság több alkalommal inkasszó kibocsátásával próbálta behajtani az adótartozást, de az "felmondott számla" megjelölésével visszautasításra került. Az adós a székhelyén nem volt fellelhető, a hiteles cégnyilvántartás adatai szerint a gazdasági társaságban vagyonrész nem volt. Az adóhatóság utána járt annak is, hogy az adózó rendelkezik-e ingatlannal vagy gépjárművel, de ez sem vezetett eredményre. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes megfelelően bizonyította, hogy az esedékes adót az adózótól nem lehetett behajtani.
A felperes felülvizsgálati kérelmében is csak lehetőségként említette, hogy a Bt. ingatlantulajdonnal rendelkezhet, de ezzel kapcsolatban semmilyen pontos adatot nem tárt a bíróság elé.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.350/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.