BH+ 2012.9.397

A törvényi feltételek hiányában folytatott munkaerő-kölcsönzési tevékenység megtiltása, bírságolása [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 193. § (1) és (6) bekezdése].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes elsőfokú munkaügyi hatósága 2009. augusztus 15-én munkaügyi ellenőrzést tartott a G. Panzióban, melynek eredményeként megállapította, hogy a panzióban két munkavállaló a felperes iskolaszövetkezet foglalkoztatóval kötött szerződés alapján recepciós és kertész munkakörben végzett munkát. A határozatban foglaltak szerint a munkavállalók foglalkoztatása színlelt megbízási szerződés alapján valósult meg, mert ténylegesen munkaerő-kölcsönzési tevékenység keretében látták el a feladataik...

BH+ 2012.9.397 A törvényi feltételek hiányában folytatott munkaerő-kölcsönzési tevékenység megtiltása, bírságolása [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 193. § (1) és (6) bekezdése].
Az alperes elsőfokú munkaügyi hatósága 2009. augusztus 15-én munkaügyi ellenőrzést tartott a G. Panzióban, melynek eredményeként megállapította, hogy a panzióban két munkavállaló a felperes iskolaszövetkezet foglalkoztatóval kötött szerződés alapján recepciós és kertész munkakörben végzett munkát. A határozatban foglaltak szerint a munkavállalók foglalkoztatása színlelt megbízási szerződés alapján valósult meg, mert ténylegesen munkaerő-kölcsönzési tevékenység keretében látták el a feladataikat. Ezért az elsőfokú hatóság eltiltotta a felperest a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásától, kötelezte a munkavállalók jogviszonyának rendezésére és az Mt. 193/D. §-ának megsértése miatt 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A sérelmezett közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt a felperes keresetet terjesztett elő, melyben elsődlegesen azok "megsemmisítését", másodlagosan azok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra való utasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a B. Diákszövetség Szolgáltató Kft. és a G. Szolgáltató Kft. 2009. május 1-jén vállalkozási szerződést kötött kertgondozás és recepció üzemeltetési tevékenység ellátására. Ugyanezen nappal jött létre vállalkozási szerződés azonos tárgykörben a felperes és a B. Diákszövetség Szolgáltató Kft. között. A felperes és a Diákszövetség képviseletére jogosult tagok ugyanazon személyek.
A felperes 2009. június 1-jén kötött megbízási szerződést B. P.-vel recepciós munkakörre, 2009. június 11-én pedig M. N.-el kertész munkakör ellátására. Nevezettek a munkájukat a G. Panzióban végezték, munkájukat a panzió gazdasági vezetője irányította és ellenőrizte, a munkavégzésükhöz szükséges eszközöket a G. Szolgáltató Kft. biztosította. A munkavállalókat személyes munkavégzési kötelezettség, valamint munkaidő-nyilvántartási kötelezettség terhelte, melyet a gazdasági igazgató igazolt.
A munkaügyi bíróság jogszerűnek találta a keresettel támadott közigazgatási határozat levont jogkövetkeztetését, mely szerint ténylegesen a felperes kölcsönbeadó munkaerőt biztosított a G. Szolgáltató Kft. kölcsönbevevő részére, melynek törvényi feltételei nem álltak fenn, mert a felperest az illetékes munkaügyi központ munkaerő-kölcsönzésre jogosultként nem vette nyilvántartásba, és ez a tevékenység a felperes társasági szerződésében nem szerepel.
A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntés hozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a Pp. 163. §, 167. §, 168. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, valamint 339. § (1) bekezdése megsértését állította.
A felperes hivatkozott a 7001/2005. (MK 170) FMM-PM együttes irányelvbe foglalt - a jogviszonyok elhatárolásához segítséget nyújtó - a munkaviszonyt meghatározó elsődleges és másodlagos minősítő jegyekre, melyek alapján szerinte téves a perbeli megbízási szerződés minősítése, ezért azok munkaerő-kölcsönzést sem takarhattak.
E körben a felperes arra hivatkozott, hogy nevezett munkavállalók is elmondták, hogy megbízási szerződést kötöttek. Elképzelhető, hogy azt "gondolták", hogy a panzió képviselője irányította és ellenőrizte a munkájukat, ez azonban nem felelt meg a valóságnak, mert mindazt, amit "a fiatal dolgozók nyilatkoztak" a megkötött vállalkozási szerződés rendelkezései kizárják. Ezért a felperes azt sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság nem adta annak indokát, hogy miért a munkavállalók nyilatkozatait fogadta el a szerződésben írtakkal szemben. A hiányos tényállásból pedig az alperes szerint az eljárt bíróság téves jogkövetkeztetést vont le.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben irányadó tényállás szerint ténykérdés, hogy a munkaügyi ellenőrzéssel érintett két munkavállaló a felperessel megkötött megbízási szerződés alapján nem a felperesnél, hanem egy harmadik fél érdekeltségébe tartozó panzióban végeztek munkát.
A munkavállalók foglalkoztatási jogviszonyát minősítő megállapítás helytálló és jogszerű, az annak alapjául szolgáló tényállás felülmérlegelésére a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból jogszabályi lehetőség nincs.
A Pp. 3. § (5) bekezdése szerinti szabad bizonyítás elvéből következően a törvény egyetlen bizonyítéknak sem tulajdonít súlyzott bizonyító erőt, és egyetlen bizonyítási cselekményt sem tekint a többi fölött álló, eltérő értékűnek [43/2004. (XI. 17.) AB határozat].
Nem sért jogszabályt a bíróság, amikor a döntését a számára meggyőzőnek talált bizonyítékokra alapítja (BH 2001.301.). Nem minősül ezért az ügyben jogszabálysértőnek a bíróság eljárása amiatt, hogy a munkaügyi ellenőrzéshez időben közel eső kivizsgáláskor felmerült nyilatkozatokhoz és tényekhez képest a perben később tett ezzel ellentétes előadást nem fogadta el perdöntőnek.
Az előbbiekből következően a színlelt megbízási szerződésre, valamint munkaerő-kölcsönzés megvalósulására levont jogkövetkeztetés helyes. Az pedig tény, melyet a felperes maga sem vitatott, hogy nem felelt meg az Mt. 193/D. § (1) bekezdésében a kölcsönbeadóként eljáró munkáltatókra vonatkozó rendelkezésnek, amely rendelkezéstől az Mt. 193/D. § (6) bekezdése értelmében érvényesen eltérni nem lehet.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.10.176/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.