adozona.hu
BH 2012.9.228
BH 2012.9.228
A megbízottnak az eredeti beosztása alóli mentesítése esetén a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény jár. Ez nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél. Erre irányuló döntés hiányában a mentesítés megállapítható, ha a hivatásos szolgálati viszonyban álló személy a korábbitól eltérően döntően és túlnyomórészt magasabb beosztás szerinti feladatokat lát el [1996. évi XLIII. tv. - Hszt. - 50. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban áll az alperessel. Szolgálati panasza elutasítását követően keresetében 2006. szeptember 1-jétől 2007. december 31-ig terjedő időre 412 160 forint megbízási díj, 2008. január 1-jétől december 31-ig terjedő időre elsődlegesen a megbízással betöltött magasabb beosztás szerinti illetmény alapján 1 314 680 forint illetmény-különbözet, másodlagosan 324 660 forint megbízási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével 1 72...
A munkaügyi bíróság ítéletével 1 726 840 forint elmaradt illetmény és annak 2007. május 1-jétől kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
A megállapított tényállás szerint a felperes az É. M.-en található egységénél 2005. január 15-től szakügyintéző beosztásban teljesített szolgálatot, ahol 2006. szeptember 1-jétől - a jövedéki központ működésével kapcsolatos számítástechnikai feladatokat ellátó P. L. százados távozását követően - az adóigazgatási feladatok végzése mellett ügyviteli és informatikai feladatokat is ellátott. Vele azonos beosztásban teljesített szolgálatot B. I., akinek a munkaköri leírása szerint a jövedéki ügyek intézése mellett informatikai szolgálati feladata nem volt.
2008. január 1-jétől jött létre m.-i székhellyel az R. Jövedéki Központ, amely átszervezés eredményeként a korábbi e.-i központban mindössze hét-nyolc felhasználó maradt, míg az m.-i alosztály bővült. Ezen időpontot megelőzően a felperesnek mintegy 12-13 számítógépből álló gépparkot kellett felügyelnie, 2008. január 1-jétől azonban 35 fő felhasználónak minden informatikával kapcsolatos problémáját meg kellett oldania. Ennek során programokat telepített, jelszavakat adott, jogosultságokat vizsgált felül, vírusvédelemmel kapcsolatos teendőket látott el, a környezetvédelmi termékdíj feldolgozó rendszer tekintetében csak neki volt jogosultsága. Az m.-i alosztályhoz érkező valamennyi új számítógépnek a telepítését ő látta el.
A munkaügyi bíróság megállapította, miszerint a felperes a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező 2006. szeptember 1-jétől 2007. december 31-jéig terjedő időre 412 160 forint megbízási díjra jogosult a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 13/1997. (V. 8.) PM rendelet 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján, az illetményalap 70%-ában.
A felülvizsgálati eljárás tárgyát képező 2008. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszak tekintetében a munkaügyi bíróság a feltárt tényállás alapján azt értékelte, hogy a felperes ugyanezen időszakban is ellátta a rá kiosztott jövedéki ügyeket, de napi szolgálati idejét túlnyomórészt - a korábbi időszakkal ellentétben - a 35 számítógéppel kapcsolatban felmerült informatikai tárgyú rendszergazdai tevékenység töltötte ki, melyet magas színvonalon látott el. Ezért levont jogkövetkeztetése szerint a felperes a Hszt. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásával 2008. január 1-jétől augusztus 15-ig a rendszergazdai illetve szakügyintézői, 2008. augusztus 15-től december 31-ig pedig a rendszergazdai, illetve a szemlész beosztás besorolása szerinti illetmény különbözetére jogosult. Indokolásában foglaltak szerint az alperes nem bújhat ki az illetmény-különbözet megfizetése alól azzal az érveléssel, hogy a felperes nem kizárólag rendszergazdai feladatokat látott el, tekintettel arra, hogy erején felül teljesítve lényegében egy személyben két munkakört látott el.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság kijavított ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő főkövetelés marasztalási összegét 736 820 forintra leszállította, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, a munkaügyi bíróság ítéletét egyebekben a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetést a felperes 2006. szeptember 1. - 2007. december 31. közötti időre vonatkozó, Hszt. 50. § (1) és (4) bekezdésén alapuló díjazása (412 160 forint) tekintetében teljes körben, míg a - felülvizsgálati eljárás tárgyát képező - 2008. január 1-jétől december 31-ig terjedő időtartam tekintetében csak részben osztotta.
Ítélete indokolásában kifejtettek szerint a felperes ezen időtartamban is végezte eredeti munkaköri feladatait, nevezetesen adózással összefüggő ügyintézést, amely mellett teljesített informatikai feladatokat, mégpedig 2007. december 31-ei állapothoz képest kiterjedtebb körben. Tartalmát tekintve tehát a felperes által ellátott feladatok - ugyanúgy, mint 2006. szeptember 1-je és 2007. december 31. között - tartalmaztak eredeti munkakörbe tartozó feladatokat, melyet a munkaügyi bíróság is megállapított. Minthogy a felperes az eredeti adóügyintézéssel összefüggő munkafeladatai teljesítése alól felmentésre nem került, ezért csak az informatikai feladatokkal összefüggő többletmunkavégzése az, ami a Hszt. 50. § (1) és (4) bekezdése alapján ellentételezésre nem került. A másodfokú bíróság szerint a Hszt. 50. § (3) bekezdésében írtak alkalmazására csak akkor kerülhetett volna sor, ha a felperes az eredeti adózással kapcsolatos ügyintézési feladatai elvégzése alól teljes egészében mentesítésre került volna, és kizárólagosan ő látta volna el az informatikai feladatokat.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a 2008. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszak tekintetében a felperes elsődleges keresetét megalapozatlannak ítélte és a másodlagos keresetének helyt adva 2008. évre megbízási díjat (324 660 forint) számolt el a részére, így az alperest terhelő marasztalás összegét (412 160 forint + 324 660 forint =) 736 820 forintra leszállította, és a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a 2008. január 1-jétől december 31-ig ellátott feladatai alapján az elsődleges keresete szerint (324 660 forint helyett) 1 314 680 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a tényállás egy részét valótlanul állapította meg, és tévedett az alkalmazott jogszabályok értelmezésekor is. Érvelése szerint bizonyítottan minden rendszergazdai feladatot ellátott, amit az a tény is igazol, hogy H. R., az e.-i rendszergazda - aki korábban rendszeresen M.-re látogatott - ezen időszakban M.-re a felperesi rendszergazdai feladatok segítése végett már nem ment. A felperesre iktatott informatikai tárgyú ügyiratok száma többszöröse volt a rendszergazdaként munkát végző H. R.-nak és nála a jogosultság igényléseken és a "számítástechnikai rendszer ügyei"-n kívül többféle más informatikai tárgyban készült ügyirat volt azon felül, hogy nem csak az ügyiratforgalomban jelent meg ez az eltérés, hanem a felügyelt számítógéppark mennyiségében is.
A felperes utalt H. R. tanúvallomásában foglaltakra, mely szerint 2008. január 1-jét megelőző időben - egy kisebb, 12 darabot kitevő gépparkkal - a teljes munkaidejét kitöltötte az informatikai munka. Ezért szerinte értékelni szükséges, hogy ő ugyanazt a munkát 35 gépre emelkedett gépparkkal látta el. A perben bizonyítást nyert, hogy 2008. évben adóellenőrzést nem végzett, míg jövedéki szakmai tárgyú ügyirata 301 darab volt. Ezzel szemben B. I. szakügyintézőnek ennek kétszerese, és megállapíthatóan nem kifejezetten informatikai jellegű feladatot H. R. rendszergazda is végzett.
A felperes hangsúlyozta, hogy nemcsak annak van jelentősége, hogy szolgálati idejének mekkora részét töltötte a magasabb beosztással járó feladatok végzésével, hanem annak is, hogy egyébként a magasabb beosztása szerinti rendszergazdai feladatok teljességét végezte és az eredeti munkakörét nem látta el. Ha végzett is az eredeti beosztásába tartozó feladatot, az semmiképpen nem felelt meg a Hszt. 50. § (4) bekezdésének, hiszen az eredeti beosztásába tartozó feladatok ellátását a munkaideje nem is engedte volna.
Mindezeken túl a felperes szerint a Hszt. 5. §-ába ütköző rendeltetésellenes joggyakorlást valósítana meg, ha az alperes megbízási díj fizetésével mentesülne a magasabb illetmény megfizetése alól, amennyiben az eredetihez képest magasabb beosztásban foglalkoztatás mellett az állomány tagját a szolgálati ideje egy csekély részében az eredeti munkakörének elvégzésére is utasítja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
Az eljárt bíróságok a perben nem fogadták el azt az alperesi védekezést, mely szerint a felperes a perbeli időszakban a munkaköri leírásában szereplő informatikai feladatokat látta el. A jogerős ítélet megállapítása szerint is a felperes az informatikai feladatok ellátásával szolgálati beosztásához (szakügyintéző, majd 2008. augusztus 15-től szemlész) nem tartozó feladatkört látott el, melyet az alperes felülvizsgálati kérelemmel nem támadott.
A peres iratokból kitűnően a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező 2008. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban a felperes az eredeti beosztásához tartozó adóigazgatási, adóellenőrzéssel kapcsolatos feladatot a másodfokú bíróság téves megállapításával szemben nem végzett, a jövedéki rendszerben rászignált ügyek száma (307 darab) pedig lényegesen kevesebb volt, mint a hivatásos állomány vele azonos szakügyintéző beosztásban szolgálatot teljesítő tagja által ellátott ügyek száma (jövedéki rendszerbe iktatva 2123 darab az "M." rendszerbe iktatva 1262 darab). Ezért egymagában abból, hogy a felperes 2008. évben jövedéki feladatokat is ellátott (V. szám kiadása, E. regisztráció) még nem következik, hogy ténylegesen a szakügyintéző illetve szemlész beosztást látta el.
Mindemellett értékelni szükséges, hogy a nem vitatott, irányadó tényállás szerint 2008. január 1-jétől felállt m.-i székhelyű Regionális Jövedéki Központ, az m.-i alosztály jelentősen bővült, a felhasználók száma közel háromszorosára emelkedett, a felperes egyedüliként 35 fő felhasználó valamennyi informatikával kapcsolatos problémáját sikeresen megoldotta. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy 2008. január 1-jétől a felperes rendszergazdai jellegű tevékenységei olyan minőségűek és mennyiségűek voltak, hogy az e.-i hivatalos rendszergazda eljárására szükség nem volt.
Ezért a felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a rendszergazdai feladatokat - melyet 2006. szeptember 1-jéig rendszergazdai beosztásban P. L. teljesített - teljes körben ellátta, feladatellátása az E.-ben rendszergazdaként foglalkoztatott H. P.-vel hasonlítható össze. A kimutatások szerint azonban számszerűleg hozzá képest 2008. évben többszörös informatikai ügyet látott el. Mindemellett az iratokból kitűnően az alperes 2009. január 1-jétől a felperes által ellátott feladatokra épület-rendszergazdát alkalmazott.
A felperes az illetmény-különbözetre vonatkozó igényét 2008. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra a Hszt. 50. § (3) bekezdésére alapította, miszerint, ha a megbízott személyt az eredeti beosztása ellátása alól mentesítették, részére a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél. Jóllehet a felperest az alperes az eredeti beosztásának ellátása alól nem mentesítette, ténylegesen azonban az előbbiekben kiemeltek szerint ez megtörtént, mert a felperes döntően és túlnyomórészt magasabb beosztás szerinti feladatokat látott el. Az adott esetben a Hszt. 50. § (3) bekezdésének alkalmazását pedig nem zárja ki, hogy a hivatásos állomány rendszergazdai munkaköri feladatokat ellátó tagja beosztásának elnevezése jogszabályváltozás folytán miként módosult, csupán a magasabb besorolás szerint járó illetményt kellett figyelembe venni.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet azon rendelkezését, mellyel a felperes keresetét 735 820 forint marasztalási összeget és annak késedelmi kamatát meghaladóan elutasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek további 990 020 forint illetményt és annak a munkaügyi bíróság ítélete szerinti kamatát, melyet, valamint a perköltségre vonatkozó elsőfokú rendelkezést helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet - felülvizsgálati kérelem hiányában - nem érintette.
(Kúria Mfv. II. 10.121/2011.).