adozona.hu
AVI 2012.8.95
AVI 2012.8.95
Nem felel meg az Itv. 70. § (2) bekezdésében foglaltaknak az értékbecslés, ha a benne szereplő adatok jelentés, irreális eltérést mutatnak [1990. évi XCIII. tv. 70. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2007. június 26. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a felszámolás alatt álló A. Zöldségtermelő és Értékesítő Szövetkezet eladótól a külterület 0172/7. helyrajzi szám alatti üzem, műhely, iroda és rakodótér megnevezésű 5112 m2 területű ingatlant bruttó 10 200 000 Ft-ért. A szerződés tartalmazta, hogy az ingatlan értékesítésére nyilvános pályázat eredményeként került sor, amelyre a felperes érvényes ajánlatot tett, és ezt a felszámoló elfogadta.
Az elsőfokú adóhatós...
AVI 2012.8.95 Nem felel meg az Itv. 70. § (2) bekezdésében foglaltaknak az értékbecslés, ha a benne szereplő adatok jelentés, irreális eltérést mutatnak [1990. évi XCIII. tv. 70. § (2) bek.]
A felperes a 2007. június 26. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a felszámolás alatt álló A. Zöldségtermelő és Értékesítő Szövetkezet eladótól a külterület 0172/7. helyrajzi szám alatti üzem, műhely, iroda és rakodótér megnevezésű 5112 m2 területű ingatlant bruttó 10 200 000 Ft-ért. A szerződés tartalmazta, hogy az ingatlan értékesítésére nyilvános pályázat eredményeként került sor, amelyre a felperes érvényes ajánlatot tett, és ezt a felszámoló elfogadta.Az elsőfokú adóhatóság az ingatlan forgalmi értékét a helyszíni szemle és a rendelkezésére álló összehasonlító adatok alapján 23 789 000 Ft-ban állapította meg, és ezen illetékalap után kötelezte a felperest 2 378 900 Ft illeték megfizetésére. Döntését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 8. § (1) bekezdésében, 68. § (1) bekezdésében, 69-70. §-aiban, 102. § (1) bekezdés e) pontjában, a 40/2006. (XII. 25.) PM rendeletben foglaltakra alapította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen alkalmazott becslést és annak módszere is alkalmas volt a valós forgalmi érték meghatározására. A felperes az adóhatósági értékbecsléssel szemben nem tudta bizonyítani, hogy a felhasznált összehasonlító adatok, vagy a számítás módja valamely más, általa ismert körülmény miatt alkalmatlan lett volna az ingatlan forgalmi értékének valószínűsítésére.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a forgalmi érték megállapítására használt összehasonlító adatok nem megfelelők, az adásvételi szerződésben szereplő vételárat kellett volna forgalmi értéknek tekinteni. Álláspontjának alátámasztásaként csatolta a D. Kft. által 2008. február 19-én készített értékbecslést, amely az ingatlan "aktuális forgalmi értékét" 11 200 000 Ft-ban határozta meg.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felszámoló által történő ingatlanértékesítés kényszerértékesítés, ezért a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 49. § (1) bekezdése szerinti forgalomban elérhető legmagasabb ár nem azonos az Itv. 68. § (1) bekezdése szerinti forgalmi értékkel. Az alperes az Itv. 70. § (1) és (2) bekezdése alapján törvényesen járt el akkor, amikor az ingatlan forgalmi értékét az adásvételi szerződésben foglalt vételártól eltérően állapította meg. Döntése megalapozott és jogszerű, kellő részletességgel rögzíti a döntés alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat. A felperes által keresethez csatolt vélemény nem felel meg az Itv. 70. § (2) bekezdésében foglaltaknak, nem teszi aggályossá, vitathatóvá az alperes által megállapított forgalmi értéket.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 70. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Az adóhatósági határozatokban megjelölt forgalmi érték megállapítására használt összehasonlító adatok nem megfelelők, nem képezhették volna döntés alapját. A megyei "bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve abból jogszabálysértő következtetést vont le".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
Az iratokból megállapíthatóan a perrel érintett ingatlan egy korábbi jogügylet kapcsán 2004. december 13-án került értékesítésre, és a felek által adásvételi szerződésben megjelölt bruttó 50 000 000 Ft-os vételárat az illetékhivatal elfogadta, ez szolgált az illetékkiszabás alapjául. E szerződéshez kapcsolódott a D. Kft. által 2004. március 29-én készített értékbecslés is, amely költségalapú számítási móddal az ingatlan forgalmi értéket 79 590 000 Ft-ban, hozamalapú számítási móddal pedig 69 220 000 Ft-ban állapította meg. Az ingatlan hitelfedezetként került bemutatásra, ezért forgalmi értékét 60 900 000 Ft-ban határozták meg azzal, hogy hosszú távon kismértékű forgalmi értéknövekedést várnak az ingatlantól.
A felperes által csatolt, és ugyancsak a D. Kft. által készített 2008. február 19-i értékbecslés összehasonlító adatokon alapuló becslést és költségalapú értékmeghatározást tartalmaz. Az ingatlan végleges forgalmi értékét 11 200 000 Ft-ban határozza meg. A D. Kft. által kiadott két értékbecslés tehát - indokát nem adva - igen jelentős, irreális eltérést mutat.
A perrel érintett ingatlan vételárát a felek az adásvételi szerződésben 10 200 000 Ft-ban határozták meg.
A megyei bíróság iratszerűen utalt arra, hogy az adóhatóság a forgalmi érték megállapítása céljából helyszíni szemlét is tartott és az ingatlan valós forgalmi értékét a településen belüli elhelyezkedés, megközelíthetőség, földterületen álló felépítmény alapterülete, műszaki állapota, közművesítettsége alapján határozta meg úgy, hogy pontosan és ellenőrizhetően megjelölte az összehasonlító értékadatként figyelembe vett ingatlanokat is. A keresethez csatolt vélemény kapcsán a megyei bíróság azt is iratszerűen és helytállóan rögzítette, hogy nem felel meg az Itv. 70. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A felperes a perben igazságügyi szakértő kirendelését nem kérte, a D. Kft. által kapcsolatos vélemények között fennálló ellentmondások tisztázására bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Illetékügyben a bíróság - a Pp. 336/A. §-a értelmében - hivatalból bizonyítást nem vehet fel. A bizonyítás a perben - a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján - a felperest terhelte. A felperesnek kellett volna bizonyítást felajánlania arra nézve, hogy az összehasonlító adatok, vagy a számítás módja, vagy egyéb más ok miatt nem állt fenn a becslés jogalapja, illetve annak módszere, összegszerűsége téves, erre azonban nem került sor.
A jogerős ítélet tehát megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az abban megállapított tényállás iratszerű, jogszerű, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetések is megalapozottak és törvényesek, megfelelnek a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, így az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdésében, 102. § (1) bekezdés e) pontjában, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 126. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.302/2008.)