adozona.hu
BH+ 2012.8.360
BH+ 2012.8.360
Az örökhagyó adótartozásért való felelőssége és annak megjelenítése a határozatban [1959. évi IV. tv. 339. §, 598. §, 677. §, 679. §, 2003. évi XCII. tv. 35. §, 131. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A szükségszerű törvényes örökös felperest az elsőfokú hatóság a néhai Sz. István 404 338 forint adótartozásának megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatával helyben hagyta az elsőfokú határozatot, hivatkozva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdésének a) pontjára, valamint a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdésére. Indokolása szerint az Art. speciális szabályai folytán nincs lehetőség arra, hogy az örökös a hagyaték tárgyával egyenlítse ki az ad...
BH+ 2012.8.360 Az örökhagyó adótartozásért való felelőssége és annak megjelenítése a határozatban [1959. évi IV. tv. 339. §, 598. §, 677. §, 679. §, 2003. évi XCII. tv. 35. §, 131. §]
A szükségszerű törvényes örökös felperest az elsőfokú hatóság a néhai Sz. István 404 338 forint adótartozásának megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatával helyben hagyta az elsőfokú határozatot, hivatkozva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdésének a) pontjára, valamint a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdésére. Indokolása szerint az Art. speciális szabályai folytán nincs lehetőség arra, hogy az örökös a hagyaték tárgyával egyenlítse ki az adótartozást, az elsőfokú hatóság jogszerűen kötelezte a felperest az adóösszeg pénzben történő megfizetésére.A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot, vitatva felelősségének módját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozat hatályon kívül helyezte, és az alperest utasította új határozat hozatalára. Az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontjának, valamint a Ptk. 679. § (1) és (2) bekezdéseinek összevetése alapján megállapította, hogy az örökös az örökhagyónál kedvezőtlenebb helyzetbe nem kerülhet, felelőssége korlátozott. Ezzel ellentétes kikötést az Art. sem tartalmaz, és az Art. 1. § (2) bekezdéséből következően nem kizárt az Art. és a Ptk. együttes alkalmazása. Az alperes tévesen hivatkozott 2/2004. PJE számú határozatra, mivel az ténylegesen azt rögzíti, hogy a mögöttes felelős személy nem kerül az adózó helyébe. Ennek alapján téves az alperes azon előadása, hogy az Art. értelmében kizárólag pénzben lehet az adótartozást az örökösnek megfizetni. Az új eljárás szempontjai szerint az alperesnek a Ptk. 679. § alkalmazásával kell megállapítania a felperes felelősségét az örökhagyó tartozásáért.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Jogi indokolása szerint az Art. rendelkezései - 6. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés, 38. § (1) bekezdés, 39. §, 131. § (3) bekezdés, 43. § (1) bekezdés, 131. § (3) bekezdés - egyértelműen az örökhagyó adótartozásának pénzbeli megfizetését írják elő az örökös részére, és nem korlátozzák az adó megfizetésére kötelezett személy helytállási kötelezettségét az örökölt vagyontárgyakra. Az adójogviszonyban gyakorlatilag kizárt a cum viribus felelősségi alakzat alkalmazása. Az örököst terhelő adófizetési kötelezettség módja független attól, hogy az igény érvényesítésének időpontjában a hagyaték tárgyai, illetve hasznai az örökös rendelkezésére állnak-e vagy sem. A Ptk. által meghatározott öröklés, mint jogutódlás szabályai az adótartozás tekintetében nem alkalmazhatók, mert az örökös adójogi szempontból nem minősül jogutódnak: ez ellen szól az is, hogy az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontja kifejezetten kizárja az örökösek egyetemleges felelősségét. Egyébként a hagyaték átszállása után az örökös is pénzben tartozik megfizetni a tartozásokat, és csak ha ezt nem teljesíti, akkor kereshet az örökség vagyontárgyaiból kielégítést a hitelező, azaz a Ptk. 679. § csak a végrehajtási eljárás során lenne irányadó.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ügyben nem mellőzhetők a Ptk. szabályai. Az örökös mögöttes felelősségét ugyan az Art. szabályozza, de annak jogi alapja a Ptk. szerinti öröklés. A hagyatékért való korlátozott felelősség tekintetében pedig az Art. nem tartalmaz eltérő szabályozást. Az Art. 131. §-a az adó érvényesítésének mintegy technikai lehetőségét adja meg, de az örökös felelőssége a Ptk.-n alapul.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogyan alakul az örököst terhelő felelősség módja az elhunyt adótartozásáért, e körben alkalmazható-e a Ptk. 679. § (1) bekezdése vagy sem.
Az öröklés jogintézményét, a hagyaték-, a hagyatéki hitelező fogalmát, az örökös jogállását a Ptk. szabályozza. A Ptk. 598. § értelmében az ember halálával egyetemes jogutódlás történik, azaz a hagyatékban lévő követelések és tartozások együttesen szállnak át az örökösre. A hagyatéki tartozásokat a Ptk. 677. § (1) bekezdése sorolja fel, ezek között c) pontban az örökhagyó tartozásait. A hagyatéki tartozások kielégítésének sorrendjét a 678. § szabályozza.
A Ptk. 679. § (1) bekezdéséből következően az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. A hagyatéki tartozásokért való felelősség elsődleges módja tehát a cum viribus felelősség, azaz az örökös a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. E felelősség esetében az örökös ugyanolyan vagyonjogi helyzetbe kerül, mint az örökhagyó. Ha a hagyaték nincs meg, a hitelező akkor kereshet közvetlenül kielégítést a hagyaték erejéig az örökös egyéb vagyonából (pro viribus felelősség).
Az alperes az örökössel szemben az elhunyt adótartózását az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontja alapján érvényesítheti, ebbéli minőségében azonban nem különbözik az örökössel szemben fellépő többi hagyatéki hitelezőktől: a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja ugyanis nem enged különbséget tenni sem az örökhagyó ezen csoportba sorolandó tartozásai, sem a hitelezők személye között. Az Art. 35. § (2) bekezdés a) pontja a Ptk. szabályaival összhangban alkalmazza az "örökrésze erejéig" megfogalmazást: amennyiben ugyanis az örökhagyónak a hagyatékot meghaladó adóhátraléka volt, az örököst csak örökrésze erejéig lehet kötelezni a megfizetésre.
Eltérő szabályozás hiányában az alperesi határozatra is fennáll az a közigazgatási döntésekkel szemben támasztott követelmény, hogy rendelkező részének és indokolásának összhangban kell állni. A megállapított tényállás alapján abból következően kell az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyeket a döntés rendelkező része tartalmaz. Abban az esetben, ha a tényállás hiányosnak és megalapozatlannak tekintendő, az abból levont következtetés sem lehet megfelelő. (EBH 2001. 584.) További követelmény a döntés rendelkező részével szemben az egyértelműség, a többféle értelmezési lehetőség, legkésőbb a végrehajtási szakban, bizonytalansághoz vezet.
Az örökös, mint adó megfizetésére kötelezett személy speciális felelősséggel tartozik, ezért a Ptk. szerinti felelősségi alakzat megjelenítése az indokolásban nem mellőzhető, és ennek folytán azt az adóhatósági határozat rendelkező részében is meg kell nevezni. Csak ezen esetben állhat elő - a felperes önkéntes teljesítésének elmaradása esetén - a végrehajtási szakban az az egyértelmű helyzet, hogy a felperes mely vagyontárgyaira foganatosíthatók a végrehajtási cselekmények.
Észlelte a Kúra, hogy bár a jogerős ítélet érdemben helytálló indokolást tartalmaz, az elsőfokú bíróság nem megfelelően alkalmazta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (1) bekezdését. A felperes keresetében nem csupán az alperesi határozatnak, hanem az azzal helybenhagyott elsőfokú határozatnak a jogszerűségét is vitatta. Ennek következtében az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésről kell rendelkezni, és az elsőfokú hatóságot kell új eljárásra kötelezni.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárást az adóhatóságnak a Kúria ítéletében foglaltak szerint kell lefolytatnia, azaz az határozat indokolásában ki kell térni a felperest, mint örököst terhelő felelősség módjára, és ezt a határozat rendelkező részében is meg kell jelenteni. (Kúria, Kfv.I.35.387/2011.)