adozona.hu
AVI 2012.8.85
AVI 2012.8.85
A valótlan teljesítési időponttal kiállított számlára adólevonási jog nem alapítható (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A M. Kft. és a G. Kft. között 2006. január 15-én ingatlan adásvételi előszerződés (továbbiakban: megállapodás) jött létre a 13507/1/A/4. és a 13507/1/A/6. helyrajzi számú B., F. utca 2. szám alatt található ingatlanokra vonatkozóan. A felperes meg kívánta szerezni a 13507/1/A/1-10. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan, valamennyi albetétjének tulajdonjogát, ezért a G. Kft. lemondott vételi szándékáról 190 000 000 Ft + 38 000 000 áfa maximum kárátalányért.
A felperes levonásba helyezte a ...
AVI 2012.8.85 A valótlan teljesítési időponttal kiállított számlára adólevonási jog nem alapítható (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
A M. Kft. és a G. Kft. között 2006. január 15-én ingatlan adásvételi előszerződés (továbbiakban: megállapodás) jött létre a 13507/1/A/4. és a 13507/1/A/6. helyrajzi számú B., F. utca 2. szám alatt található ingatlanokra vonatkozóan. A felperes meg kívánta szerezni a 13507/1/A/1-10. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan, valamennyi albetétjének tulajdonjogát, ezért a G. Kft. lemondott vételi szándékáról 190 000 000 Ft + 38 000 000 áfa maximum kárátalányért.A felperes levonásba helyezte a G. Kft. által kiállított bizonylaton feltüntetett általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa). A számlán 190 000 000 Ft adóalap után 38 000 000 Ft adó szerepelt, a számla teljesítési időpontja 2006. július 24. napja volt. A bizonylaton megnevezett gazdasági esemény a 2006. május 4-én megkötött ingatlan adásvételi szerződés közös megegyezéssel történő felbontásáról szóló megállapodás 5. pontja szerinti kárátalány teljesítése volt. A számla ellenértékét a felperes 2006. július 28-án banki átutalással egyenlítette ki.
A felperes 2006. június 13-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Budapest Főváros Önkormányzatától (továbbiakban: önkormányzat) a 13507/1/A számon nyilvántartott ingatlan 1-10 albetétei közül az utolsó három albetétet. Az önkormányzat három ingatlan értékesítése kapcsán egyösszegben 102 000 000 Ft áfát hárított át a felperesre, amit a felperes teljes egészében elszámolt a fizetendő adójával szemben. A számlán gazdasági eseményként "nem lakóingatlan (helyiség) eladás" került feltüntetésre. Az eladás alapjául szolgáló ingatlanok közül kettő "egyéb helyiség", egy "lakás" volt.
Az adóhatóság a felperesnél 2006. júliusra áfa adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 140 000 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amit teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és kiutalását elutasította. A jogosan visszaigényelhető adó összegét 102 149 000 Ft-ban határozta meg. A jogosulatlan visszaigénylés után a felperest 160 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatban az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az adóbírság összegét 4 000 000 Ft-ban állapította meg. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § 21. pontjában, 6. § (1) bekezdésében, 30. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 44. § (1) bekezdésében, 2. számú melléklet 2. pontjában, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 373. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a lakóingatlan értékesítése tárgyi adómentes értékesítés. Mivel a számlán az ingatlanok értékesítése adóval növelten került kiszámlázásra, és azért mert a számla nem került megbontásra adóterhet viselő és adómentes ingatlanra; a bizonylat nem hiteles. A felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel, mert a lakóingatlan után felszámított áfát levonásba helyezte. Tekintettel arra, hogy a felperes már 2006. május és június hónapokban már érvényes adásvételi szerződéssel rendelkezett a megállapodásban szereplő 13507/1/A/1-10. számú ingatlanokra vonatkozóan, a G. Kft.-nek a számlát 2006. június havi teljesítési időponttal kellett volna kibocsátania.
Az alperes az adóbírságot a jogosulatlan visszaigénylés, mint bírságalap után az 50%-ban kiszabható mérték helyett 10%-os mértékben írta elő, melynek során az elsőfokú határozatban megállapított, felperes javára szóló enyhítő körülmények mellett súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes 2004. április 5. óta gyakorolta ingatlan-beruházási, eladási és kezelési tevékenységét. Ennél fogva tisztában kellett volna lennie az áfa-mentes lakóingatlan-értékesítés adózási szabályaival.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a G-Grimm Kft. számlája helyesen tartalmazza a teljesítés időpontját, jogszerűen vonta le a 38 000 000 Ft-ot. Az adókülönbözet összegét elsődlegesen 1 600 000 Ft-ban, másodlagosan 39 600 000 Ft-ban, harmadlagosan 102 000 000 Ft-ban kérte megállapítani, ennek alapján kérte az adóbírság mérséklését 160 000 Ft, 3 960 000 Ft-ra illetve 10 200 000 Ft-ra. A felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, azt állapította meg, hogy az alperes határozata a kereset által vitatott körben a jogalap, az összegszerűség és a jogkövetkezmények tekintetében is megalapozott és törvényes, jogi álláspontja a következő volt:
A felperes 2006. június 13-án érvényes adásvételi szerződést kötött az önkormányzattal, amelynél a birtokba lépés, illetve a tulajdonjogszerzés nem játszott szerepet. A felperes ebben az időpontban rendelkezett a 13507/1/A/1-10 helyrajzi számú ingatlanokra vonatkozó érvényes adásvételi szerződéssel, ezért a 2006. május 4-én kelt megállapodásban foglalt szolgáltatás , azaz az, hogy a G. Kft. tartózkodott az ingatlanokra vonatkozó végleges adásvételi szerződés megkötésétől, teljesült. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a G. Kft.-nek 2006. június 13-i időponttal kellett volna a kártalanításról kiállítania a számlát. Az ettől eltérő teljesítési időponttal kiállított számla valótlan adattartalmú, melyre adólevonási jogot nem lehet alapítani.
A felperes alaptalanul hivatkozott az Art. 130. §-a szerinti rendelkezés megsértésére is.
Az önkormányzat által kibocsátott számlában egy összegben 102 000 000 Ft előzetesen felszámított áfa került áthárításra annak ellenére, hogy az értékesített ingatlanok között tárgyi adómentes ingatlanértékesítés is volt, mely után a felperes nem szerzett jogot áfa-levonásra. A felperes hibásan, az egyösszegben áthárított adó összegét teljes egészében számolta el, ezért az elszámolt összeg egésze képez jogosulatlan visszaigénylést.
A perrel érintett számlák hibája nyilvánvaló volt, azt az átvételt követően a felperesnek azonnal fel kellett volna ismernie, de nem járt el kellő gondossággal, ezért az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére hivatkozással adólevonási jogot nem érvényesíthet.
Az alperes helyesen állapította meg az adóbírság alapját 140 000 000 Ft-ban. Az adóbírság tekintetében hozott alperesi döntés kapcsán - utalva a Pp. 339/B. §-ára - rögzítette azt is, hogy a mérlegelési jogkörben hozott döntés törvényes. Méltánytalanságra hivatkozva az adóbírság összege nem csökkenthető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet és az adóhatósági határozatok nem felelnek meg a Ptk. 117. § (2) bekezdésében, 207. § (1) bekezdésében, 277. § (1) bekezdés c) pontjában, 373. §-ában, a PK 9. számú állásfoglalásban előírtaknak. Ellentétes az Art. 1. § (7) bekezdésében, 11. § (1) bekezdés g) pontjában, 130. §-ában, 143. § (1) bekezdésében, 170. § (1) és (2) bekezdésében, 178. § 3. pontjában és az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésében, 36. § (5) bekezdésében foglaltakkal. Álláspontja szerint a bíróság és az alperes téves jogértelmezéssel állapította meg, hogy 2006. június 13-án rendelkezett érvényes adásvételi szerződéssel az ingatlanok tekintetében. A kárátalánnyal kapcsolatos szerződés 5. pontjában meghatározott feltétel, amit a bíróság teljesítési időpontnak tekintett, csak 2006. július 14-én következett be. Hivatkozott arra is, hogy a G. Kft. által kibocsátott számla teljesítési időpontjának esetleges hibás megjelölése sem teszi a számlát hiteltelenné, fiktívvé és nem keletkeztet adóhiányt. A kárátalány szerződés és az ennek alapján kibocsátott bizonylat adattartalma a felek közös értelmezésén alapult, átminősítésével súlyos méltánytalanság érte. A számla mögött tényleges gazdasági esemény állt. Vitatta, hogy a levonási jog a lakásként megjelölt ingatlan tekintetében nem gyakorolható. Álláspontja szerint az adókülönbözet nem 102 000 000 Ft, hanem csak a jogosulatlanul visszaigényelt 1 600 000 Ft. Ezért az adóbírságot is csak ez után lehetett volna megállapítani, 160 000 Ft összegben.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított, a felülvizsgálati kérelem által nem vitatott tényállást a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is irányadónak tekintette.
A jogerős ítéleti tényállás és a rendelkezésre álló iratok alapján - a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint eljárva - megállapította, hogy a G. Kft. pénzfizetés ellenében arra vállalt kötelezettség, hogy tartózkodik a 13507/1/A/4 és 6. helyrajzi szám alatti ingatlanokra vonatkozó végleges ingatlan adásvételi szerződés megkötésétől kártalanítás, a felperes által fizetendő ellenérték fejében. A kárátalányra kötött szerződés (szolgáltatás) teljesítése akkor volt szerződésszerű, amikor a G-Grimm Kft. felbontotta a szerződést a M. Kft.-vel és a felperes érvényes adásvételi szerződéssel rendelkezett a 13507/1/A/1-10 helyrajzi szám alatti valamennyi ingatlanra.
Az elsőfokú bíróság a felperes érvelésével ellentétben az alperes által hivatkozott Ptk.-beli rendelkezéseknek, a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú polgári elvi döntésében és a 3/2007. Közigazgatási-Polgári jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelően helyesen állapította meg, hogy a felperes az önkormányzattal 2006. június 13-án érvényes ingatlan adásvételi szerződést kötött. Ennél fogva a 2006. május 4-én kelt megállapodásban foglalt kárátalányra vonatkozó szolgáltatás 2006. június 13-án teljesült. A G. Kft.-nek tehát 2006. június 13-i teljesítési időponttal kellett volna a kártalanításról a számlát kiállítania az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés b) pontja, 16. § (2) bekezdése alapján. A valótlan teljesítési időponttal kiállított számlára adólevonási jog nem alapítható, az tartalmilag hiteltelen bizonylat, és nem felel meg az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
Rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a 2006. június 13-i szerződés 6.1. pontja értelmében az eladó a szerződés aláírásával végleges és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy az ingatlanok tekintetében a felperes kizárólagos tulajdonjoga a vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre kerüljön, és ezáltal igazolta, hogy a felperes az ingatlanok teljes vételárát 2006. június 13-ig megfizette. Mindez azt igazolja, hogy a felperes érvényes szerződés alapján tulajdonjogot szerzett.
Az iratokból megállapíthatóan a G. Kft.-nél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésére nem áfa adónemben nem került sor, ennél fogva a felperesnek az Art. 130. §-ának megsértésére való hivatkozása nem alapos.
Az Art. 170. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, amelynek mértéke az adóhiány 50%-a. Adóbírságot kell megállapítani az adóhatóságnak akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be adó-visszaigénylési bevallását. A bírság alapja ebben az esetben a jogosulatlanul igényelt összeg. Az adóbírság mértéke csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető, illetve mellőzhető akkor, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el [Art. 171. § (1) bekezdése].
A felperes adólevonási jogot érvényesített a számlák alapján 102 000 000 Ft, illetve 38 000 000 Ft összegben. A bevalláshoz képest az alperes jogszerűen állapította meg a felperes terhére a 140 000 000 Ft adókülönbözetet, ami jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.
Az önkormányzat által kibocsátott számla valamennyi ingatlan tekintetében áfával növelt. A bizonylat nem részletezi, nem tartalmazza egyenként és összesítve az adó alapját és az áthárított adó összegét, tehát nem felel meg az Áfa. tv. 44. § (1) bekezdésében, 13. § 21. pontjában, 30. § (1) bekezdésében, 2. számú mellékletében előírtaknak, ennél fogva a 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem. A tárgyi adómentesnek minősülő lakásingatlan értékesítése kapcsán a bizonylat alapján adólevonási jog nem gyakorolható.
A felperes a hibásan, egyösszegben áthárított áfát teljes egészében elszámolta, így annak teljes összege képez jogosulatlan visszaigénylést, annak megosztására nincs jogszabályi lehetőség. Téves tehát a felperesnek az adókülönbözetet vitató, általa elvégzett számításra alapított és összegszerűségét illetően 1 600 000 Ft-ra tett adókülönbözettel kapcsolatos érvelése, illetve az az álláspontja, hogy ez után kellene az adóbírságot megállapítani.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.306/2008.)