adozona.hu
AVI 2012.8.84
AVI 2012.8.84
Adóalanyonként külön-külön kell lefolytatni a személyi jövedelemadó vizsgálatot (1995. évi CXVII. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás körében ellenőrzést tartott.
A felperes az 1990-es évek elejétől 2004. február 22-ig egyéni vállalkozóként tevékenykedett. Fő tevékenysége bérbeadás, egy időben pedig üzlet üzemeltetése volt.
A felperes a vizsgált időszakban összesen 2 460 000 Ft vagyoni betétet fizetett be a vállalkozásába.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált években 2005. kivételével minden évben lényegesen nagyo...
AVI 2012.8.84 Adóalanyonként külön-külön kell lefolytatni a személyi jövedelemadó vizsgálatot (1995. évi CXVII. tv. 4. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás körében ellenőrzést tartott.A felperes az 1990-es évek elejétől 2004. február 22-ig egyéni vállalkozóként tevékenykedett. Fő tevékenysége bérbeadás, egy időben pedig üzlet üzemeltetése volt.
A felperes a vizsgált időszakban összesen 2 460 000 Ft vagyoni betétet fizetett be a vállalkozásába.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált években 2005. kivételével minden évben lényegesen nagyobb kiadása volt a felperesnek, mint amelyet az általa bevallott bevételeiből fedezni tudott volna.
A felperes kiadásai, vagyoni helyzete nem volt arányban a megszerzett jövedelmével, ezért az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 108. és 109. §-a alapján becslési eljárást alkalmazott a valós adóalap megállapítása érdekében.
A becslési eljárás eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2001-2004. évekre összesen 2 625 787 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 613 826 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte ezen összeg, valamint 1 306 913 Ft adóbírság és 1 241 780 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2007. december 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a 2001. évre adókülönbözetet nem állapított meg. 2002-2004. évre pedig összesen 2 359 389 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, valamint 1 179 695 Ft adóbírság és 1 109 433 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A változtatás indoka szerint megállapítható volt, hogy a 2001. januárban kivett 24 000 osztrák schilling az adott évben mint bevétel, a kiadások fedezete volt.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, nem volt jelentősége annak, hogy a felperes, mint vállalkozó az általa felhasznált anyag, segédeszköz, energia alapján milyen jövedelmet ért el.
Az adóhatóság által lefolytatott vagyonosodási vizsgálat ugyanis a felperesnél, mint magánszemélynél történt. Ezen túl az adóhatóság az egyéni vállalkozás bevallásaiban szereplő adatokat elfogadta és felhasználta a bevételek és kiadások számbavételénél. Így megállapítható volt, hogy a vizsgált évekre összesen 2 460 000 Ft befizetés történt a felperes részéről, kivétel nem történt.
Az adóhatóság a becslés jogalapjának fennálltát bizonyította. A felperesnek kellett volna hitelt érdemlően bizonyítania azt, hogy az adóhatóság által megállapítottaktól eltérően rendelkezett kiadásainak fedezetével.
A felperes több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy 2001. január 1-jén 4-5 millió forinttal rendelkezett, ezt az előadását azonban nem igazolta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében értékelte az adóhatóság számítását és azt is helytállónak találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes arra hivatkozott, hogy az adóhatóság az egész családjánál vizsgálatot tartott, így a férje vállalkozásánál és a két leányánál is. A valóságban ő háztartásbeli volt, tényleges jövedelme így nem keletkezett, de a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő érdekében megtartotta vállalkozói igazolványát és bérbeadási tevékenységet jelölt.
A felperes arra is hivatkozott, hogy függetlenül a pénztárkönyvi adatoktól, volt annyi bevétele, amely fedezte a kiadásait. A többletéhez, mint saját pénzhez bármikor hozzányúlhatott. A felperes utóbb benyújtott beadványában arra is hivatkozott, hogy a pénzeszközök a férjétől származtak, amely legfeljebb illetékfizetési kötelezettség alá esett volna, adóhiányt és bírságfizetési kötelezettséget azonban nem eredményezhetett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az ebből levont jogi következtetése is.
A személyi jövedelemadó vizsgálat arra irányul, hogy ellenőrizze az adózó, a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-ában írt kötelezettségének eleget tett-e, valamennyi megszerzett jövedelméről tett-e bevallást, majd ennek megfelelően teljesítette-e az adózási kötelezettséget.
A magyar jogrendszer nem ismeri a családi adózás intézményét, ezért helyesen járt el az adóhatóság akkor, amikor adóalanyként külön-külön folytatta le a személyi jövedelemadó vizsgálatot. Hangsúlyozandó, hogy az adóhatóság mindig a bevallás adataiból kiindulva köteles az egyes ellenőrzött adóévek jövedelmeiből kiindulni, és ezt követően a rendelkezésre álló, illetve az adózó által becsatolt okiratok, bizonylatok és egyéb bizonyítékok ellenőrzése alapján jogosult megállapításait megtenni.
Az elsőfokú bíróság az Art. 108., 109. §-a alapján helyesen állapította meg azt, hogy mivel az adott időszakban a levezetett adatok alapján a felperes kiadásai jelentős mértékben meghaladták a bevételeit, ezért a becslés jogalapja fennállott. Az Art. 108. §-a alapján az adóhatóság a becslési eljárás során a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíti az adó alapját. Ezzel szemben az Art. 109. § (3) bekezdése alapján az adózó jogosult hitelt érdemlő adatokkal bizonyítani az adóalaptól történő eltérést. Így a törvényi előírás alapján lehetősége van, illetőleg jogosult az adózó arra, hogy az ellenbizonyítást megtegye.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratok, bizonyítékok helyes mérlegelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni azt a tényt, miszerint a vizsgált időszak elején olyan nagy összegű 4-5 millió forintos megtakarítással rendelkezett, amely a későbbiekben kiadásai fedezetéül szolgált volna.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy amennyiben a vállalkozásából pénzt vett ki, és azt a pénztárkönyve nem tartalmazza, ez önmagában jelentéktelen esemény, illetőleg nem jogszabálysértő. A felperesnek ugyanis, mint egyéni vállalkozónak kötelessége a jogszabály alapján így az Art. 44. § (1), (2) bekezdése szerint pénztárkönyvet vezetnie, ebben az egyes adatokat megfelelően könyvelni és nyilvántartani.
Az Szja. tv. 5. számú melléklet 3.1. és 3.2. pontja rendelkezik az egyéni vállalkozó által vezetendő nyilvántartásokról is. E rendelkezések megállapítják, hogy az egyéni vállalkozónak úgy kell a pénztárkönyvet vezetni, hogy annak alapján a pénzbevételt, vagy kiadást eredményező gazdasági esemény zárt rendszerben nyomon követhető legyen.
Így a felperesi hivatkozás a jogszabályokkal ellentétes volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.307/2008.)