A határozat indokolása ismertette a műsorszám t..." />

BH 2012.8.207

Az illetékszabályok alkalmazása szempontjából az eljárás alatt a keresetlevél beadásának időpontját kell érteni. Az eljárás az illetékszabályok alkalmazása szempontjából egységesnek tekintendő eltérő hatályba léptető rendelkezés hiányában [2009. évi L. tv. 63. §, 1990. évi XCIII. tv. 39. §, 43. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes 2009. augusztus 26. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperesi műsorszolgáltató a 2009. április 11. napján sugárzott "S. II." című műsorszám nem megfelelő korhatár kategóriába történő besorolásával megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 5/B. § (3) bekezdésében és 5/C. § (2) bekezdésében foglaltakat, melyre tekintettel 1 852 552 Ft kötbér megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása ismertette a műsorszám t...

BH 2012.8.207 Az illetékszabályok alkalmazása szempontjából az eljárás alatt a keresetlevél beadásának időpontját kell érteni. Az eljárás az illetékszabályok alkalmazása szempontjából egységesnek tekintendő eltérő hatályba léptető rendelkezés hiányában [2009. évi L. tv. 63. §, 1990. évi XCIII. tv. 39. §, 43. §].
Az alperes 2009. augusztus 26. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperesi műsorszolgáltató a 2009. április 11. napján sugárzott "S. II." című műsorszám nem megfelelő korhatár kategóriába történő besorolásával megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 5/B. § (3) bekezdésében és 5/C. § (2) bekezdésében foglaltakat, melyre tekintettel 1 852 552 Ft kötbér megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása ismertette a műsorszám tartalmát, részletesen bemutatva a kifogásolt részeket, és ezek elemzésével megállapította, hogy a műsorszámban megjelenő erőszaktartalom és félelemkeltés, valamint annak ábrázolási módja a tizenkét éven felüli nézők pszichés érettségének megfelelő, és a történet homályos dramaturgiai eszközei miatt sem javasolt, hogy kisebb gyermekek a filmet önállóan tekintsék meg. A felperest az eljárás során nyilatkozattételre hívta fel, mely nyilatkozatra figyelemmel kifejtette, hogy az eljárás megindításáról azért nem értesítette külön a felperest, mert a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (4) bekezdésének c) pontja alapján mentesült a Ket. 29. § (3) bekezdésében meghatározott értesítési kötelezettség alól. Az alperes ugyanis folyamatos ellenőrzést végez, folyamatosan "monitoringozza" a műsorokat, és e "monitoringozás" alapján készült jelentésekben foglaltak alapján dönti el, hogy melyik ügyben indít eljárást. Jelen esetben is ez történt, amikor a felperest a Ket. 51. §-ának (2) bekezdése alapján nyilatkozattételre hívta fel monitoring-jelentés megállapításai alapján, mely az első eljárási cselekménynek minősült, így az eljárási határidők is innen számítandók.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a filmet II. kategóriába kellett volna sorolni, így az alperes nem sértette meg az Rttv. 5/B. §-ának (2) bekezdését. E körben ítéletét részletesen és a műsorszám egyes elemeinek konkrét elemzésével indokolta (elsőfokú ítélet 5. oldal utolsó két bekezdés).
A bíróság az eljárás megindításáról való értesítési kötelezettség körében kifejtette, hogy az alperes folyamatos ellenőrzést végzett és nem rendszeres ellenőrzést. Így a Ket. 29. § (4) bekezdésének c) pontja alapján mellőzhette a közigazgatási hatósági eljárás megindításáról szóló értesítést.
A másodfokú bíróságként eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokai alapján. A másodfokú bíróság szintén részletesen és konkrétan elemezte a műsorszám tartalmát ítélete indokolásában.
A Fővárosi Ítélőtábla ítéletének rendelkező része 111 200 Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte a felperest, hivatkozva az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 37. § (1) bekezdésére, és arra, hogy ezen ügycsoport 2010. január 1. napjától nem tartozik az Itv. 43. §-ának (3) bekezdése alá, ezért az eljárás fellebbezési szakaszába lépett ügyre az Itv. 39. § (3) bekezdésének c) pontja sem alkalmazható. Mindezért az illeték általános alapját az általános szabályoknak megfelelően az Itv. 39. §-ának (1) bekezdése szerint, mértékét pedig az Itv. 46. § (1) bekezdésének megfelelően kellett meghatározni. Ezért az 1 852 552 Ft kötbérhez, mint pertárgyértékhez igazodva 6%-os illetékkulcs alkalmazásával állapította meg a fizetendő illetéket.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre és az alperesi határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését. Előadta - a perben előadottakkal egyezően -, hogy a Ket. 29. § (4) bekezdésének c) pontja nem volt alkalmazható, mert nem folyamatos ellenőrzésről, hanem rendszeres ellenőrzésről volt szó, és a 2826/2007. (XII. 12.) számú ORTT határozatból - amely az alperes ellenőrzési munkatervét tartalmazza - kiderül, hogy a felperessel kapcsolatban jobbára negyedéves-féléves rendszerességgel folytat vizsgálatot az alperes, bizonyos körülmények tekintetében pedig csak évente.
Előadta továbbá, hogy sérült a Ket. 72. § (1) bekezdésének e) pontja, mert hiányzik az alperes határozatából a tényállás, és az azt alátámasztó bizonyítékok felsorolása.
Az anyagi jogszabálysértések körében hivatkozott az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésének a megsértésére, mert álláspontja szerint a műsorszám erőszaktartalma nem érte el a klasszikus mesék szintjét, továbbá megsértette a bíróság az indokolási kötelezettségét, mert nem derül ki egyértelműen, hogy álláspontját mire alapozta.
Mindemellett sérelmezte a jogerős ítélet illetékkiszabásról szóló rendelkezését, mert egyrészt álláspontja szerint a kötbér nem adójellegű kötelezettség, hanem közigazgatási bírság jellegű, és az irányadó bírói gyakorlat az adóügyekben rámutatott, hogy a pótlékok és bírságok nem számítanak bele az illetékalapba (KGD 2000/8-9., KGD 1996/12. számú Közigazgatási Kollégiumi vélemény). Előadta továbbá, hogy az ügy fő tárgyához képest járulékos jellegű követelések, így a kamat, kötbér és ehhez hasonló követelések sosem képezik az illeték alapját az állandó bírói gyakorlat szerint. A kötbér önmagában nem önálló követelés formájában létezik, csupán járulékos jellegű. Csatolta az ELTE tiszteletbeli tanárának dr. K. D. ügyvéd tanulmányát a műsorszolgáltatási ügyben irányadó pertárgy értékéről.
Továbbá vitatta azt is, hogy az eljárás kezdetekor hatályos rendelkezések 2010. január 1. napját követő szabályok lettek volna, mert a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiuma által elfogadott elvre való hivatkozás nem kellően konkrét, és felperes által nem ismert, hogy milyen gyakorlatra utal, amikor megállapítja azt, hogy az illetékszabályokat az adott másodfokú eljárás elindulásakor hatályban lévő jogszabályokat kell alkalmazni. A felperesi álláspont szerint a jogszabályokból csak az vezethető le, hogy a keresetlevél benyújtásakor irányadó szabályokat kell alkalmazni, hiszen az illeték alapjának megállapítása is ez alapján történik a másodfokú eljárásban is, ebből pedig az következik, hogy az utóbb 2010. január 1. napján hatályba lépett új szabályokat alkalmazni nem lehetett.
Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla médiaszolgáltatással kapcsolatos ügyekben eljáró 2.Kf. tanácsának ítéleteire, melyekben az Itv. 39. § (3) bekezdésének c) pontja alapján állapította meg a fizetendő illetéket.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet helytállóan tárta fel a tényállást, és az ügy érdemében mindenben helytálló jogi következtetést vont le, azonban az illetékszabályokat tévesen alkalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is a Ket. 29. § (4) bekezdésének c) pontja alapján jogszerűen mellőzhette az eljárás megindításáról szóló értesítést az alperes, tekintettel arra, hogy az eljárás első érdemi cselekménye a felperes nyilatkozattételre való felhívása volt, amely teljes egészében lehetővé tette az eljárás során felperes ügyféli jogainak gyakorlását. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes érvelésében összekeveri azt, hogy maga az ellenőrzés folyamatos, azaz minden műsorszám rögzítésre kerül, és azt, hogy ezek értékelésére milyen időközönként kerül sor. Az értékelés során kerül sor a teljes időszaknak a megítélésére, és ez alapján az eljárás megindítására. Ezért helytálló volt a jogerős ítélet azon következtetése, hogy jelen esetben folyamatos ellenőrzésről volt szó.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy érdeme vonatkozásában rá kíván mutatni arra, hogy a felperes lényegében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésének, közvetve pedig az alperes határozata tekintetében a Pp. 339/B. §-ának sérelmét állította, amikor az Rttv. 5/B. §-ának (2) bekezdése szabálya körében alkalmazott jogi mérlegelést vitatta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban, az ügyben eljárt bíróságok jogi mérlegelésétől csak akkor térhet el, ha a mérlegelés iratellenes tényeket vett figyelembe, vagy a mérlegelési szempontokat nem tárta fel, avagy ezen mérlegelés kirívóan okszerűtlen, azaz nyilvánvalóan téves volt. Jelen esetben mind az alperes határozata, mind az eljárt bíróságok részletesen, okszerűen elemezték a perbeli műsorszám tartalmát. A felperes nem tudott rámutatni olyan tényre vagy körülményre, melyből az következne, hogy ez az értékelés kirívóan okszerűtlen volt. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felperes azon álláspontjával, hogy a miértre nem kapott választ, mivel nemcsak az alperes határozata, de az elsőfokú ítélet, valamint a jogerős ítélet is megfelelően részletes volt e körben. Mindezért a felülmérlegelés tilalmára tekintettel is megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy sem az elsőfokú ítélet, sem a jogerős ítélet nem sértette meg a Pp. 221. §-a szerinti indokolási kötelezettséget, ahogy a Pp. 206. § (1) bekezdését sem. Ugyanígy az alperesi határozat tekintetében sem sérült a Ket. 72. § (1) bekezdésének e) pontja.
A jogerős ítélet által megállapított illeték jogszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban abban kellett állást foglalnia, hogy melyek voltak a hatályos illetékrendelkezések, melyeket a másodfokú bíróságnak alkalmaznia kellett.
Az Itv. 39. §-ának (1) bekezdése szerint a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke.
Az Itv. 39. § (3) bekezdésének c) pontja szerint 2010. január 1. napja előtt indult peres eljárásokban, ha az eljárás tárgyának értéke nem volt meghatározható, az illeték számításának alapja a Fővárosi Ítélőtábla előtti fellebbezési peres eljárásban 400 000 Ft, mértéke pedig az Itv. 46. §-ának (1) bekezdése szerint 6%.
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmetv.) 63. §-ának (3) bekezdése módosította az Itv. 43. §-ának (3) bekezdését, mely módosított szabályra hivatkozással döntött a Fővárosi Ítélőtábla az illeték mértékről. Az Fmetv. 61. §-ának (2) bekezdése értelmében a 63. §-ának (3) bekezdése 2010. január 1. napján lépett hatályba.
Ugyanezen szakasz (6) bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit - a 64. §-ban foglalt rendelkezések kivételével - a hatálybalépésük után indult eljárásokban kell alkalmazni.
A konkrét esetben ezért azt kellett eldönteni mindenek előtt, hogy mi tekinthető az eljárás indulásának. A Fővárosi Ítélőtábla szerint a másodfokú eljárás megindulását (fellebbezés benyújtása) kell érteni az ügy indulása alatt, míg felperes szerint a keresetlevél benyújtását, amely 2010. január 1. napja előtt történt, ekként a korábbi illetékszabályok alkalmazandók.
A Legfelsőbb Bíróság a kérdés eldöntésekor az 1/1998. Polgári Jogegységi Határozatot (1/1998. PJE) tekintette irányadónak, amely állást foglalt abban a kérdésben, hogy ha a kifogás intézményét érintő Pp.</a>-t módosító törvény rendelkezéseit a hatályba lépése után indult ügyekben kell alkalmazni, mi tekinthető az ügy indulásának.
Az 1/1998. PJE határozat indokolásának IV. pontja szerint az ellentétes álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi tanács a kérdés vizsgálatát nem szűkíthette le csupán a kifogás jogintézményének az alkalmazhatóságára. Elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy a Pp.</a> rendszerében mit kell az ügy meghatározásán érteni. Tagolható-e annak függvényében, hogy az eljárás különböző szakaszokra osztható. Nevezetesen elsőfokú eljárásra, a perorvoslatokra: így a fellebbezésre, a perújításra és a felülvizsgálatra vonatozó eljárásokra.
Azt kell megállapítani, hogy az előző tagolás ellenére a polgári eljárás egységes szabályrendszert jelent, amelyet egyértelműen tükröznek a Pp. 239. §-ában, 269. §-ában és a 275/B. §-ában foglalt utaló rendelkezések.
Ebből következően - hasonlóan az eljáráshoz -, az ügy fogalmát is egységesen kell értelmezni, bármilyen szakaszban is tart az. Az ügy ugyanis a Pp. 1. §-ának értelmében az a perben szereplő jogvita, amelyben a bíróságnak döntenie kell.
A következő kérdés, hogy mit kell érteni az ügy indulásán. A Pp. 2. § (1) bekezdésében foglaltakból egyértelmű, hogy az ügy a bíróság előtt akkor indul meg, amikor a keresetlevelet, nemperes eljárásban a kérelmet benyújtják. Ezért a jogszabály hatálybalépését szabályozó eltérő rendelkezés hiányában nincs jelentősége annak, hogy az ügy a későbbiekben az egységes eljárás milyen szakaszában jut el a jogerős befejezésig.
Az 1/1998. PJE határozat indokolása arra is utalt, hogy a jogegységi határozat ezzel a korábbi - az elbizonytalanodást megelőző - töretlen és egységes bírói gyakorlatot erősítette meg.
A Legfelsőbb Bíróság e jogegységi határozatban kifejtett elveket teljes mértékben alkalmazhatónak találta az Fmetv. által módosított Itv. szabályok hatályba léptető rendelkezéseire is, mert ahogy arra a jogegységi határozat maga is utalt, a jogegységi határozatban foglalt fenti jogi levezetés nem korlátozható a kifogás intézményére, hanem általános elvi élű megállapításnak tekinthető.
Ebből következőn a 2010. január 1. napján hatályba lépett illetékszabályokat - ahogy azt felperes helyesen kifejtette - a jelen ügyben még nem lehetett alkalmazni, mert a peres eljárás 2010. január 1. napja előtt indult. Az Itv. 43. § (3) bekezdése alapján a 2010. január 1. napja előtt indult műsorszolgáltatással kapcsolatos közigazgatási perek még meg nem határozható pertárgyértékű perként tételes illeték alá estek.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján az illetékrendelkezések tekintetében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján tartotta fenn a másodfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.295/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.