BH 2012.8.201

A hitelező az adósnak közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerése birtokában jogosult arra, hogy eldöntse az adósával szemben kezdeményezi-e a követelés bírósági végrehajtását, vagy pedig a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi ok alapján - az ott meghatározott feltételeket teljesítve - felszámolási eljárást kezdeményez [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) és c) pontja, 2/2011. PJE].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező 2010. május 13-án arra hivatkozva kezdeményezte az adós felszámolását, hogy az M. Építőipari Kft.-vel 2008. február 27-én megkötött, közjegyzői okiratba foglalt hitelszerződés teljesítéséért az adós a 2004. december 3-án megkötött kezességi keretszerződés megerősítésével kezességet vállalt, azonban fizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget. Csatolta az adós, mint kezes közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság végzésével ...

BH 2012.8.201 A hitelező az adósnak közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerése birtokában jogosult arra, hogy eldöntse az adósával szemben kezdeményezi-e a követelés bírósági végrehajtását, vagy pedig a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi ok alapján - az ott meghatározott feltételeket teljesítve - felszámolási eljárást kezdeményez [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) és c) pontja, 2/2011. PJE].
A hitelező 2010. május 13-án arra hivatkozva kezdeményezte az adós felszámolását, hogy az M. Építőipari Kft.-vel 2008. február 27-én megkötött, közjegyzői okiratba foglalt hitelszerződés teljesítéséért az adós a 2004. december 3-án megkötött kezességi keretszerződés megerősítésével kezességet vállalt, azonban fizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget. Csatolta az adós, mint kezes közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezőt felhívta annak igazolására, hogy a közjegyzői (végrehajtható) okirat végrehajtását megkísérelte és az milyen eredménnyel járt. A hitelező bejelentette, hogy a végrehajtást nem kísérelte meg, mert kérelmét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapította.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozással, hogy a hitelező a hiánypótlási felhívásban foglaltaknak nem tett eleget.
Álláspontja szerint, mivel a hitelező a követelését olyan szerződésre alapította, amelyet a felek közjegyzői okiratba foglaltak, s e közjegyzői okirat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal látható el, ezért végrehajtható okiratnak minősül. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE jogegységi határozata értelmében a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján a hitelező akkor kérheti az adós fizetésképtelenségének megállapítását, ha az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság: a hitelező birtokában levő közokirat végrehajtási záradékkal látható el. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE jogegységi határozatát, a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontját és a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a hitelező nem veheti igénybe a felszámolási eljárást, mint totális végrehajtást behajtási célra abban az esetben, ha olyan, a Vht. 1. §-a szerinti hatósági határozattal, vagy okirattal rendelkezik, amely alapján a Vht. 13. § (1) bekezdése értelmében végrehajtható okiratot ki lehet állítani, és amely határozaton, illetőleg okiraton alapuló követelést a Vht. 1. §-a értelmében bírósági végrehajtás útján, a Vht. szerint kell végrehajtani. Ebből következően az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, a hitelező a megfelelő okirat birtokában nem választhat, hogy melyik fizetésképtelenségi okra hivatkozással kezdeményezi az adós elleni felszámolási eljárás megindítását, azt kizárólag a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással kezdeményezheti, a végrehajtás eredménytelensége esetén. Utalt arra, hogy ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság is az EBH 2001/547. számú eseti döntésében.
A határozat ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését, a kérelme érdemi vizsgálatának elrendelését. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 24. § (1) bekezdését, 27. § (2) bekezdés c) pontját. Álláspontja szerint a 2/1999. PJE megszületése óta a Cstv. már többször módosításra került, ezért az ott megfogalmazottak nem alkalmazhatók értelmezés nélkül a hatályos jogszabályokra. A hatályos Cstv. a hitelezőnek a fizetésképtelenségi okok felsorolása során - a "vagy" szó alkalmazása miatt - választási lehetőséget biztosít arra nézve, hogy kérelmének jogcímét miként határozza meg és ennek alapján a bizonyítást milyen irányba viszi. A jogerős végzés jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy közokiratba foglalt követelés birtokában a hitelezőt a jogcím tekintetében a választás már nem illeti meg.
Az adós a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában történő fenntartását és a hitelező költségben való marasztalását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárást felfüg­gesztette és kezdeményezte jogegységi eljárás lefolytatását, mert el kívánt térni a korábbi, az EBH 2001/547. számú elvi döntésben kifejtett állásponttól.
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa a 2/2011. Polgári jogegységi határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a hitelező - ha eleget tesz a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és a (3) bekezdésében foglalt követelményeknek - nem köteles záradékoltatni az adós közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozatát és ennek alapján a bírósági végrehajtást lefolytatni, hanem enélkül is kezdeményezheti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felszámolási eljárás megindítását.
A felülvizsgálati bíróság az eljárásban felvetett jogkérdést a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 32. § (6) bekezdése és a Pp. 274. § (5) bekezdése alkalmazásával a jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelően döntötte el.
A Vht. és a Cstv. hatályos rendelkezéseinek összevetéséből elsődlegesen az a következtetés vonható le, hogy önmagában egy közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés alapján a felszámolási eljárás nem kezdeményezhető. Ez az okirat ugyanis - záradékolás [Vht. 10. § b) pont] nélkül - nem alkalmas a végrehajtás kezdeményezésére, más feltétel teljesítésének hiányában pedig nem felel meg a Cstv. 27. § (2) bekezdésében felsorolt egyetlen fizetésképtelenségi ok törvényi tényállásának sem.
A hitelező, aki követelését közjegyzői okiratba foglaltatta, egyetlen hatályos jogszabályi rendelkezés alapján sem kötelezhető arra, hogy megkísérelje a végrehajtást, joga van annak eldöntésére, hogy az egyedi (singularis) végrehajtást kíséreli meg a közjegyzői okirat záradékoltatásával és a bírósági végrehajtás kezdeményezésével, vagy pedig a felszámolási eljárást (totális végrehajtást) kezdeményezi. A közjegyzői okiratba foglalt szerződés vagy tartozáselismerés a Cstv. alkalmazása során, joghatását tekintve, szerződésen alapuló kötelezettségvállalásnak minősül, amiből az is következik, hogy teljesítésének elmulasztása a fizetésképtelenség vizsgálata esetén a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében szabályozott fizetésképtelenségi ok körébe tartozhat.
A hitelezőnek a felszámolási eljárás kezdeményezésekor azoknak a feltételeknek a fennállását kell bizonyítania, amelyeket az általa a felszámolási kérelmében megjelölt fizetésképtelenségi ok tekintetében a Cstv. 27. § (2) bekezdése előír. A hatályos (jelen eljárásban alkalmazandó) jogszabályok alapján téves a jogerős végzésben kifejtett az a jogi álláspont, hogy a hitelező a birtokában lévő közokirat birtokában nem választhatja meg, hogy melyik fizetésképtelenségi okra hivatkozva kezdeményezi az adós elleni felszámolási eljárás megindítását, hanem azt kizárólag a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással kezdeményezheti. Erre tekintettel megalapozatlanul utasította el a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság határozata jogszabálysértő, ezért azt - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell vizsgálnia a hitelező felszámolási kérelmét, az általa állított fizetésképtelenségi ok megvalósulását, s az e körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján kell határoznia az adós fizetésképtelenségének kérdésében.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.400/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.