adozona.hu
BH+ 2012.7.311
BH+ 2012.7.311
A fegyelmi eljárás részét képező vizsgálóbiztosi vizsgálat esetleges hiányosságai a fegyelmi tárgyalás keretében pótolhatók, és a vizsgálóbiztosi jelentés hiányos volta a munkáltatót nem fosztja meg a perbeli bizonyítás lehetőségétől [Ktv. 51. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei jogú város közgyűlése határozatában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 51. § (1) bekezdése alapján a jegyzői munkakört betöltő felperessel szemben fegyelmi eljárás megindítását rendelte el az Állami Számvevőszék 2008. június 6-án átadott jelentésében megjelölt és részletezett gazdálkodási-pénzügyi, számviteli feladatok szabályozottságában fennálló súlyos hiányosságok miatt, amelyek felvetik annak az alapos gyanúját, hogy a felperes fegyelmi vétséget ...
BH+ 2012.7.311 A fegyelmi eljárás részét képező vizsgálóbiztosi vizsgálat esetleges hiányosságai a fegyelmi tárgyalás keretében pótolhatók, és a vizsgálóbiztosi jelentés hiányos volta a munkáltatót nem fosztja meg a perbeli bizonyítás lehetőségétől [Ktv. 51. §].
A megyei jogú város közgyűlése határozatában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 51. § (1) bekezdése alapján a jegyzői munkakört betöltő felperessel szemben fegyelmi eljárás megindítását rendelte el az Állami Számvevőszék 2008. június 6-án átadott jelentésében megjelölt és részletezett gazdálkodási-pénzügyi, számviteli feladatok szabályozottságában fennálló súlyos hiányosságok miatt, amelyek felvetik annak az alapos gyanúját, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el.A közgyűlés a határozatában a vizsgálóbiztosi feladatok ellátásával dr. H. K. képviselőt bízta meg, és a Ktv. 52. § (1) bekezdésére hivatkozással a felperest a fegyelmi eljárás idejére az állásából felfüggesztette.
A lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a határozatában a felperest a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségei vétkes megszegése miatt a Ktv. 50. § (2) bekezdés h) pontja szerinti hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A határozat indokolása tartalmazza, hogy a közgyűlés az Állami Számvevőszéknek a megyei jogú város Önkormányzata gazdálkodási rendje 2008. évi ellenőrzéséről szóló 2008. június 6-án munkaanyag formájában átadott számvevői jelentésben foglaltak alapján rendelte el a felperessel szemben a fegyelmi eljárást, annak megállapítása céljából, hogy az ott felsorolt konkrét hibák és hiányosságok tekintetében megállapítható-e a jegyző fegyelmi felelősségét megalapozó vétkessége.
A fegyelmi határozat a továbbiakban a fegyelmi eljárást elrendelő határozat szerkezetét követve a I. részben 1-9. pontban, a II. részben pedig 1-4. pontban sorolta fel a vonatkozó jogszabályi előírások idézése mellett a megállapított szabálytalanságokat, és azokért a felperes felelősségét. A fegyelmi tanács nem fogadta el a felperesnek azt a védekezését, hogy az ÁSZ jelentés csupán egy munkaanyag, amelyben szerinte több pontatlanság tapasztalható, valamint azt, hogy a feltárt hiányosságokért való felelősség egy része a korábbi aljegyzőt terheli. Ezzel szemben a fegyelmi tanács azt vette figyelembe, hogy a felperes 2007 februárjától teljes jogkörrel irányította a hivatalt, jegyzőként a költségvetési tervezés, gazdálkodás, beszámolás folyamataira vonatkozó jogszabályi rendelkezések elkészítése, illetőleg elkészíttetése, az ellenőrzés, a beszámoltatás rendjének meghatározása 2007 februárjától a feladatát képezte. A határozatban részletezett hiányosságok neki felróhatók, azokért a felelőssége megállapítható. A fegyelmi büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként értékelte, hogy a közgyűlés a megelőző, korábbi határozatában is fegyelmi büntetést szabott ki a felperessel szemben.
A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatás elrendelését, ennek elutasítása esetére a Ktv. 60. § (4) bekezdés szerinti jogkövetkezmény alkalmazását, valamint az alperesnek elmaradt illetménye, egyéb járandósága, 3 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és költségei megtérítésére való kötelezését kérte.
Keresetében elsődlegesen a fegyelmi eljárás szabályainak megsértésére hivatkozott, de érdemi védekezést is előterjesztett. Megítélése szerint nem volt egyértelmű, hogy a fegyelmi eljárás milyen kötelezettség vétkes megszegésének gyanúja miatt folyt, a védekezésre sem módja, sem lehetősége nem nyílt, a vizsgálóbiztos személye elfogultság miatt sértette a Ktv. 51. § (6) bekezdésében foglaltakat, és ugyanilyen okból dr. B. Á. képviselő személyében a fegyelmi tanácsban kizárt személy vett részt.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes határozatát hatálytalanította, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. Az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeként elmaradt illetmény, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, étkezési és ruházati költségtérítés, tízhavi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés, valamint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a fegyelmi vizsgálat lefolytatásával kapcsolatos elvárás, hogy a vizsgálóbiztos tárja fel a kötelezettségszegést, abban a köztisztviselő vétkességét, és összegezze, hogy milyen körülményeket kell figyelembe venni a fegyelmi büntetés megállapításánál. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálóbiztos kizárólag az Állami Számvevőszék jelentésének megállapításait ellenőrizte, ennek során nem vette figyelembe, hogy sok dokumentum nem állt a vizsgálatot végzők rendelkezésére. A vizsgálóbiztosi jelentésnek vannak olyan megállapításai, amelyre bizonyítási eljárást sem folytatott le, a tanúknak feltett kérdésekre adott válaszokkal ellentétes megállapítások kerültek a vizsgálóbiztosi jelentésbe. A vizsgálóbiztos nem jelölte meg azokat a körülményeket, amelyek alátámasztották, hogy a jegyzői munkakörhöz kapcsolódó hiányosságok mennyiben és miért róhatók fel a felperesnek, a vizsgálóbiztosi jelentés a felelősségre vonás szempontjából meghatározó tényállást és annak bizonyítékait nem tartalmazta. Összességében a munkaügyi bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgálóbiztos a Ktv. 51/A. § (1) bekezdésében előírt érdemi vizsgálatot nem folytatta le.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a fegyelmi tanács ülésén dr. B. Á. képviselő is részt vett, akivel szemben a per tárgyát képező fegyelmi eljárással párhuzamosan folyt másik fegyelmi ügy kapcsán a megyei bíróság jogerős ítéletében a Ktv. 53. § (3) bekezdés d) pontja szerinti kizáró ok fennállását állapította meg. Ez a megállapítás a munkaügyi bíróság álláspontja szerint az eljárások egybeesése miatt e perben is érvényes, ezért dr. B. Á. képviselő a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban nem vehetett volna részt.
A munkaügyi bíróság mindezeket olyan lényeges eljárási szabálysértéseknek minősítette, amelyek önmagukban a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonták maguk után, ezért a további eljárási hibákra vonatkozó felperesi állítások vizsgálata nélkül megállapította, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és a jogellenesség jogkövetkezményeiben marasztalta.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest végkielégítés címén terhelő marasztalást 3 588 600 forintra, a felmentési időre járó átlagkereset címén terhelő marasztalást pedig 2 990 500 forintra felemelte. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, miszerint a vizsgálóbiztos eljárása sértette a Ktv. 51/A. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdésében foglaltakat. A vizsgálóbiztos a felperes meghallgatását megelőzően ugyan az általa szükségesnek vélt bizonyítási eljárást lefolytatta, tanúkat hallgatott meg és iratokat szerzett be, azonban a felperessel a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításait nem közölte, további bizonyítási indítványát indokolás nélkül elutasította, és a meghallgatásával egyidejűleg átadta részére a fegyelmi tárgyalás időpontjára vonatkozó értesítést.
A másodfokú bíróság azzal is egyetértett, hogy dr. B. Á. a fegyelmi tanácsban annak tagjaként nem vehetett volna részt, mivel vele szemben a felek között folyamatban volt hasonló tárgyú munkaügyi perben a bíróság megállapította a kizárási ok fennállását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan a nem vagyoni kár iránti kereseti kérelem teljes elutasítását kérte.
Érvelése szerint a fegyelmi eljárás elrendeléséről szóló határozat a felperes személyéhez köthető egyértelmű mulasztásokat, kötelezettségszegéseket és hiányosságokat sorolt fel, amelyekről a felperes az Állami Számvevőszék jelentéséből tudomással bírt. A munkaügyi bíróság tévedett, amikor a felperes javára értékelte, hogy az ÁSZ vizsgálatot végzőknek nem állt minden dokumentum a rendelkezésükre, hiszen éppen a felperes feladata volt, hogy azokat hiánytalanul a vizsgálók rendelkezésére bocsássa. Az alperes vitatta, hogy a fegyelmi tárgyalás lefolytatásához és a büntetés kiszabásához a vizsgálóbiztos által készített jelentés nem volt elegendő. dr. B. Á. személyét illetően tévesnek tartotta a Ktv. 51. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazását, mivel nevezett ellen a perbeli ügyben tartott fegyelmi tárgyaláson a felperes részéről elfogultsági kifogás bejelentése nem történt, annak pedig megítélése szerint nincs jelentősége, hogy egy korábbi, más tényállású fegyelmi ügyben nevezett vizsgálóbiztosként járt el, elfogultságát abban az ügyben állapították meg. Az alperes szerint az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a vizsgálóbiztosnak a felperes végzettsége és szakképesítése folytán nyilvánvalóan nem kellett a felsorolt hiányosságokat külön részleteznie és magyaráznia, mivel azok tartalmát a felperesnek pontosan kellett értenie és tudnia.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében álláspontját részletesen kifejtve, a jogerős ítélt hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta.
A Ktv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást - a (2) bekezdés esetét kivéve - megindítani.
A felperessel szemben a fegyelmi eljárás megindítására nem vitásan az Állami Számvevőszék munkaanyagként átadott jelentésében a jegyző munkaköri feladatait érintő megállapításokkal kapcsolatban került sor, amelyekkel összefüggésben felmerült a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja.
A fegyelmi eljárás elrendelését tartalmazó határozat pontosan megfogalmazta a feltárt hiányosságokat, és ezekkel összefüggésben a lefolytatandó fegyelmi eljárás keretében kellett megállapítani azt, hogy a felperes vétkes kötelezettségszegést vagy mulasztást követett-e el.
A kijelölt vizsgálóbiztos a vizsgálattal érintett belső szabályzatokat és okiratokat beszerezte, tanúbizonyítást folytatott le és a felperest személyesen meghallgatta. A felperes a meghallgatása során beismerte, hogy a számvevőszéki jelentést ismeri, arra észrevételt is tett, amit az Állami Számvevőszéknek közvetlenül megküldött. A vizsgálóbiztos a felperesnek konkrét kérdéseket tett fel a fegyelmi eljárás elrendeléséről szóló határozatban felsorolt tárgykörökkel kapcsolatban. A vizsgálóbiztos mindezek alapján a jelentését elkészítette.
A fegyelmi eljárásnak részét képező vizsgálóbiztosi vizsgálat esetleges hiányosságai a fegyelmi tárgyalás keretében pótolhatók [Ktv. 51. § (4) bekezdés], a fegyelmi tanács ennek megfelelően a felperest meghallgatta, és részletes indokolást tartalmazó, a vonatkozó jogszabályokat is megjelenítő, a felperes védekezését is értékelő, valamint a terhére és a javára szóló körülményeket is mérlegelő fegyelmi határozatot hozott.
Az alperes sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság nem a fegyelmi határozatot, hanem a vizsgálóbiztosi jelentést bírálta el, és annak hiányosságai miatt jutott arra a következtetésre, hogy a vizsgálóbiztos nem folytatott érdemi vizsgálatot. Ezt az álláspontot lényegét tekintve a másodfokú bíróság is elfogadta, és a fegyelmi határozat érdemi elbírálása nélküli hatályon kívül helyezési oknak tekintette.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a fegyelmi eljárás egésze során a felperes garanciális jogai oly módon nem sérültek, hogy az eljárás hiányosságai a perben nem lettek volna pótolhatók (EBH 2005.1346.). A vizsgálóbiztosi jelentés hiányossága az alperest a perben a bizonyítás lehetőségétől nem fosztja meg.
Nem helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a fegyelmi tanácsban kizárt személy vett részt. dr. B. Á. a közgyűlés tagjaként és képviselőként jogosult és köteles volt a jogait gyakorolni (a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 5. §). A fegyelmi tanácsból más ügyben más okból való kizárása önmagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy tőle az elfogulatlan elbírálás a perbeli ügyben nem volt elvárható. Ezt a per adatai nem támasztották alá. A Ktv. 53. § (3) bekezdés d) pontján alapuló kizárási ok akkor áll fenn, ha az elfogultság az adott fegyelmi eljárás tekintetében megállapítható.
A fenti indokolásra tekintettel a fegyelmi határozat érdemi elbírálása nélküli hatályon kívül helyezése és ennek következményeként a felperes közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése megállapításának jogszabályi feltételei nem álltak fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozathozatalra utasította.
A munkaügyi bíróságnak az új eljárásban a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a feleket tájékoztatni kell a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről, és a felek bizonyítási indítványaitól függően a fegyelmi határozatban foglalt megállapításokra vonatkozó bizonyítást le kell lefolytatni. Tekintettel kell lenni az ÁSZ jelentés okirati jellegére, és a bizonyítás eredményétől függően a munkaügyi bíróságnak a fegyelmi határozat jogszerűsége tárgyában érdemben kell állást foglalni. (Legf.Bír. Mfv.II.11.092/2010.)