BH+ 2012.7.310

A csoportos létszámcsökkentésről szóló döntés meghozatala előtt a munkáltató jogosult a munkavállalók munkaviszonyát - valós és okszerű indokkal - megszüntetni az általános szabályok szerint. Ez a joggyakorlás azonban nem lehet rendeltetésellenes, nem irányulhat a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásának mellőzésére [Mt. 4. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes munkavállaló a keresetében az alperes munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltatónak a csoportos létszámleépítés szabályai szerint kellett volna eljárnia, mert működésével összefüggő okból 30 napon belül rajta kívül még legalább 29 fő munkaviszonyát szüntette meg. Az alperes intézkedésének indoka nem valós, továbbá rendeltetésellenesen gyakorolta a rendes felmondás jogát. ...

BH+ 2012.7.310 A csoportos létszámcsökkentésről szóló döntés meghozatala előtt a munkáltató jogosult a munkavállalók munkaviszonyát - valós és okszerű indokkal - megszüntetni az általános szabályok szerint. Ez a joggyakorlás azonban nem lehet rendeltetésellenes, nem irányulhat a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásának mellőzésére [Mt. 4. §].
A felperes munkavállaló a keresetében az alperes munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltatónak a csoportos létszámleépítés szabályai szerint kellett volna eljárnia, mert működésével összefüggő okból 30 napon belül rajta kívül még legalább 29 fő munkaviszonyát szüntette meg. Az alperes intézkedésének indoka nem valós, továbbá rendeltetésellenesen gyakorolta a rendes felmondás jogát.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes a 2009. február 5-én közölt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg, a jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. A bíróság a munkáltatót az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények szerint marasztalta.
A megállapított tényállás szerint a felperes 2002. november 26-ától javító munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2009. február 5-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással azzal az indokkal szüntette meg, hogy működésével összefüggően - gazdasági okok miatt - átszervezést hajtott végre, ezért létszámcsökkentésre kényszerül, amely a felperes személyét és a munkakörét érinti.
2009. január 7. és február 5. között az alperes 26 munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. 2009. február 6. és március 7. között további 21 fő munkaviszonya - közöttük a felperesé is - szűnt meg az alperesnél.
2009. február 2-án az alperes bejelentette a munkaügyi központnak, hogy csoportos létszámleépítés végrehajtását tervezi. A munkáltató irányadó létszáma 3680 fő, a létszámleépítéssel érintett állomány a terv szerint 400 fő volt. Az alperes 2009. március 3-án létszámcsökkentésről döntött, amelyet, valamint annak ütemezését a munkaügyi központnak szintén bejelentett.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes felmondásának oka valós, a megrendelések visszaesését, és emiatt a létszámcsökkentést a tanúk vallomása igazolta, ugyanezen ok miatt került sor a csoportos létszámleépítésre is. A kölcsönzött munkaerő munkavégzése operátor - és nem javító - munkakörben történt, ez nem vezetett a felmondás indoka valótlanságához.
A munkaügyi bíróság érvelése szerint az alperes megszegte a csoportos létszámleépítés szabályait, mert a felperes munkaviszonya megszüntetését megelőző 30 napban 26 fő, majd 30 napon belül 16 munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg a működésével összefüggő okból. A két 30 napos időszakon belül - miután az "elbocsátottak" száma összeadandó - az alperes 42 fő munkaviszonyát szüntette meg, tehát a csoportos létszámleépítés szabályai szerint kellett volna eljárnia. A bíróság megállapította, hogy 2009. január 5-étől hol naponta, hol néhány nap különbséggel folyamatosan szüntette meg az alperes a munkavállalók jogviszonyát, majd 2009. február 2-ára belátta, hogy több száz fős csoportos létszámleépítésre kényszerül, amely szándékát bejelentette, de még ezután is 21 fő munkaviszonyát szüntette meg a csoportos létszámleépítésen kívül. A bíróság kiemelte, hogy az alperes HR-vezetőjének tanúvallomása szerint a munkáltató élt azzal a lehetőséggel, hogy 29 fő elbocsátása még nem csoportos létszámleépítés.
Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes magatartása az Mt. 4. §-ába ütközött, mert akadályozta a munkavállalók azon jogának érvényesítését, hogy a csoportos létszámleépítés esetén magasabb összegű végkielégítésre és felmondási időre legyenek jogosultak. Megállapította, hogy az alperes az Mt. 94/A. §-94/G. § csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályainak mellőzésével törvénysértően járt el, egyúttal megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét is.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint nem volt kérdéses, hogy a felperesnek átadott felmondás indoka valós és okszerű volt.
Az elsőfokú bíróság azonban helytelenül alkalmazta az Mt. 94/G. § (3) bekezdésében foglaltakat, amely szabály a már eldöntött csoportos létszámcsökkentés végrehajtásához kapcsolódik. A csoportos létszámleépítésről szóló döntés előtti időszak jogviszony-megszüntetései - jogszabályi előírás hiányában - nem számítandók hozzá a munkáltató későbbi döntésében foglalt ütemezés szerinti első ütem megszüntetési létszámához. A perbeli esetben olyan 30 napos időszak, amelyen belül az alperes a reá, a csoportos létszámleépítés tekintetében irányadó létszámot elérő munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg, nem volt.
A munkáltatónak joga volt ahhoz, hogy a csoportos létszámleépítésről szóló döntés meghozataláig - valós és okszerű indokkal - szüntesse meg a megszabott csoportos létszámleépítési létszámhatárig a munkavállalók jogviszonyát. A megengedett jogi lehetőségek alkalmazása - amennyiben e joggyakorlás nem mögöttes, jogellenes szándékot leplez - nem jogsértő, nem rendeltetésellenes.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozat megváltoztatását, és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogsértően szűkítette le és értelmezte az Mt. 94/G. § (3) bekezdésének alkalmazási körét. A törvény csak 30 napos időszakban meghozott munkáltatói döntésekről szól, nem említi azt, hogy a döntés után, a végrehajtásra ütemezett időszakra vonatkozik, továbbá az Mt. 91/A. § (1) bekezdésére utal vissza. Értelmetlen is lenne a másodfokú bíróság felfogása melletti szabályozás, mert a csoportos létszámcsökkentésről szóló döntést követően nincs a munkáltatóra nézve jogkövetkezménye, ha a döntésben megállapított ütemezéstől eltér. Az Mt. 94/G. § (3) bekezdése értelme, hogy ne lehessen "kijátszani" a csoportos létszámleépítés szabályait. A másodfokú bíróság pusztán elvi alapon állapította meg, hogy nem mögöttes, jogellenes szándékot leplezett az alperes joggyakorlása. Nem fejtette ki azonban, hogy milyen bizonyíték támasztja alá, hogy a joggyakorlás nem volt visszaélésszerű, illetve a perbeli bizonyítékok alapján miért nem jogellenes, tehát e körben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy - a HR-vezető nyilatkozata szerint jogszabályi lehetőségekkel élve - 2009. január 7-étől március 3-áig 42 főnek mondott fel az alperes, 30 napos időtartam alatt 29 főnél többnek nem, azonban naponta 2-3 főt "bocsátott el". Azokat a munkavállalókat küldték el a csoportos létszámleépítésen kívül, akik hosszabb ideje álltak munkaviszonyban, így csoportos létszámleépítés esetén nagyobb mértékű juttatás illette volna meg őket. Az "elbocsátások" időben elnyújtott, széthúzott ütemezésével, és vele az érintettek kiválasztásával az alperes szándéka a csoportos létszámleépítésnek a munkáltató számára kedvezőtlen szabályai elkerülése volt, amely az Mt. 4. §-ába ütköző magatartás.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az Mt. 94/G. § (3) bekezdése a már eldöntött csoportos létszámcsökkentés végrehajtásához kapcsolódó szabályokat tartalmaz. Megalapozott a másodfokú bíróság azon érvelése, hogy a csoportos létszámleépítésről való döntés előtti időszak jogviszony-megszüntetései nem számítandók hozzá a munkáltató későbbi döntésében foglalt ütemezés szerinti megszüntetési létszámához. A felperes alaptalanul sérelmezte a csoportos létszámleépítés megsértése miatt a munkáltató intézkedését.
A felperes azonban a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének abban a körben, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás tényét miért nem találta bizonyítottnak. Az elsőfokú ítélet indokolása részletesen kifejtette, hogy az alperes 2009. január 5-étől naponta, illetve néhány nap különbséggel folyamatosan szüntette meg a munkavállalók munkaviszonyát, és ügyelt arra, hogy a reá irányadó, a csoportos létszámleépítés mértékét elérő létszámot ne bocsásson el.
Nem vitatott, hogy az alperes kollektív szerződése a csoportos létszámcsökkentés esetére a törvényben rögzítettnél magasabb összegű végkielégítést és felmentési időt állapít meg.
A munkáltató 2009. február 2-án jelentette be a munkaügyi központnak, hogy csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi, ennek ellenére, ezen időpont után is további 21 munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg csoportos létszámcsökkentésen kívül.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletének indokolásában általánosságban helytállóan állapította meg, hogy a munkáltatónak joga van a csoportos létszámleépítésről szóló döntés meghozataláig valós és okszerű indokkal munkavállalók jogviszonyának megszüntetésére. A megengedett jogi lehetőségek alkalmazása azonban nem lehet az Mt. 4. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlással ellentétes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak eleget kell tennie a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének, meg kell említenie azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és utalnia kell azokra az okokra, amelyek miatt a felperes által állított rendeltetésellenes joggyakorlást nem találta bizonyítottnak. (Legf.Bír. Mfv.I.10.479/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.