adozona.hu
BH+ 2012.7.308
BH+ 2012.7.308
A választottbírósági ítélet közrendbe ütközésére alapított érvénytelenítésre irányuló kereseti kérelem esetén az érvénytelenítési oknak a választottbírósági ítélet tartalmából kell következnie [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv) 55. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
2003. október 31-én az U. Betéti Társaság adásvételi szerződést kötött a jelen per alperesével, az alperes beruházásában épült B., P. u. 53. szám alatt fekvő ingatlan 28623/0/A/54. hrsz.-ú, C. épület, galéria szint, 4. számú, 46 m2 alapterületű lakásra. A vételárat 13 242 829 forintban határozták meg, melyből a vevő 4 000 000 forintot már 2002. december 27-én, az előszerződés megkötésének időpontjában megfizet...
BH+ 2012.7.308 A választottbírósági ítélet közrendbe ütközésére alapított érvénytelenítésre irányuló kereseti kérelem esetén az érvénytelenítési oknak a választottbírósági ítélet tartalmából kell következnie [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv) 55. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:2003. október 31-én az U. Betéti Társaság adásvételi szerződést kötött a jelen per alperesével, az alperes beruházásában épült B., P. u. 53. szám alatt fekvő ingatlan 28623/0/A/54. hrsz.-ú, C. épület, galéria szint, 4. számú, 46 m2 alapterületű lakásra. A vételárat 13 242 829 forintban határozták meg, melyből a vevő 4 000 000 forintot már 2002. december 27-én, az előszerződés megkötésének időpontjában megfizetett. Az adásvételi szerződésben a felek az abból eredő jogvita elbírálására kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság eljárását azzal, hogy a Választottbíróság a saját szabályzata alapján jár el.
A lakás átadására 2004. november 5-én került sor. Az U. Bt. vevő összesen 13 230 331 forintot fizetett a jelen per alperesének, melyből 12 568 848,- forint volt a vételár.
2004. november 12-én az U. Bt. és a jelen per felperese bérleti szerződést kötöttek, mely szerint a felperes 2004. november 15-től határozatlan időre bérbe vette az U. Bt. által az alperestől megvásárolt (C. épületben levő) lakást. A bérleti díjat havi 70 000 forint + áfa összegben határozták meg.
2004. december 1-jén a felperes és az U. Bt. Megbízási Szerződést kötöttek, melynek keretében a Bt. megbízta a felperest 3 millió Ft+áfa megbízási díj átalány ellenében, a C. épületben levő lakás garanciális hibajavításaival kapcsolatban, a kivitelező és az alperes felé, a Bt. képviseletére és ügyintézésre.
2005. április 2-án az U. Bt. és a jelen per felperese engedményezési szerződést kötöttek, melyben az U. Bt. a lakással kapcsolatos valamennyi, "a jelenlegi és jövőbeni követelését, igényét, kárát, továbbá annak peres eljárásban történő érvényesítését" a jelen per felperesére engedményezte.
Az U. Bt.-től bérelt lakás (C. épület) birtokbavétele után a felperes különböző hibákat észlelt, melyek közül a legnagyobbak voltak:
- a felső emeletek szennyvízét a felperes által bérelt lakás konyha-étkező helyisége fölött álmennyezettel eltakarva szabálytalanul vezették le;
- a szennyvízelvezető rendszer hibája miatt több alkalommal előfordult, hogy a lefolyón keresztül a lakást elöntötte a szennyvíz;
- a lakás folyosó felőli oldala folyamatosan nedvesedett.
A felmerült hibák miatt készíttetett igazságügyi szakértői vélemények megállapították, hogy a lakás rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, illetve a csatorna kialakítása jogellenes, nem maradhat fenn a kialakított formájában, ez értékcsökkenéssel nem kompenzálható.
Miután a hibák kijavítása és a lakás rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotba hozatala nem történt meg, a felperes a 2007. március 30-án kelt levelében bejelentette az alperesnek, hogy a vevő eláll a C. épületben levő lakás adásvételi szerződésétől, erre tekintettel kérte a lakásért kifizetett vételár és a járulékos költségek visszafizetését.
Tekintettel arra, hogy a felperes a C. épületben levő lakást rendeltetésszerűen nem tudta használni, 2006. január 1-jén bérleti szerződést kötött egy magánszeméllyel, aki bérbe adta a felperesnek a 26 m2 alapterületű lakását, havi 45 000 forint + 25% áfa bérleti díj ellenében. A bérleti szerződés szerint a bérleti díj egy összegben válik esedékessé akkor, amikor a felperes által az U. Bt.-től bérelt lakás beköltözhetővé válik.
2003. december 18-án a jelen per felperese, mint vevő és az alperes, mint eladó szintén adásvételi szerződést kötöttek az ugyanabban az ingatlanban a D. épület galéria szintjén lévő, 1. számú, 42,93 m2 alapterületű lakásra, 13 370 240 forint vételár ellenében, iroda céljára. E szerződés is tartalmazta az abból eredő jogvita elbírálására a korábban már részletezett választottbírósági kikötést.
Ezt a lakást a jelen per alperese 2004. október 28-án adta birtokba a jelen per felperesének. E szerződés szerinti vételárból a jelen per felperese 1 760 240 forintot fizetett meg az alperesnek, míg a fennmaradó 11 610 000 forint vételárat felszólítás ellenére sem teljesítette.
Jelen per alperese (a választottbírósági felperes) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Szervezett Választottbírósághoz terjesztette elő keresetét, melyben kérte, hogy kötelezze a Választottbíróság a választottbírósági alperest (jelen per felperesét) 11 610 000 Ft vételár és annak a kifizetésig számított 20%-os késedelmi kamata megfizetésére, a D. épületben található lakás hátralékos vételárának kiegyenlítése címén, valamint a perköltség és az ügyvédi munkadíj viselésére.
A választottbírósági alperes (jelen per felperese) a módosított viszontkeresetében kérte a választottbírósági felperes kötelezését 25 290 635 Ft és ennek kamatai, valamint a perköltség megfizetésére. Az összeg részben a C. épületben található lakás vételárából, az elmaradt bérleti díjból és a C. lakásra fordított berendezés költségéből állt, az ezt meghaladó viszontkereseti követelések a D. épületben levő lakásra vonatkoztak.
Hivatkozott arra, hogy a D. épületben levő lakásra kötött adásvételi szerződés érvénytelen, mert csak akkor fűződött volna érdeke a D. épületbeli lakás - iroda céljára történő - megvásárlásához, ha ezzel párhuzamosan bérbe tudja venni a C. épületben található lakást.
A Választottbíróság 2008. október 20-án kelt VB/06311 számú ítéletében kötelezte a választottbírósági felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a választottbírósági alperesnek 4 760 411 forintot. Ennek megfizetése esetén az alperes tűrni köteles, hogy a 28623/0/A/54. hrsz-ú ingatlanra a felperes tulajdonjogát visszajegyezzék elállás jogcímén. A regisztrációs díj összegét 25 000 forintban, a kereset után számított választottbírósági díjat 1 079 988 forintban, a viszontkereseti választottbírósági díjat 2 043 462 forintban állapította meg. Kötelezte a választottbírósági felperest, hogy ezen díjakból 469 237 forintot 15 napon belül fizessen meg a választottbírósági alperesnek, s úgy rendelkezett, hogy a felek a perben felmerült 750 000 forint összegű szakértői díjat egyenlő arányban kötelesek viselni. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában a Választottbíróság megállapította, hogy mind a két lakásra vonatkozó adásvételi szerződés tartalmazott választottbírósági kikötést, ezért az eljárás lefolytatására a hatásköre fennáll. A keresetet alaposnak, a viszontkeresetet részben alaposnak ítélte.
A lakásokra vonatkozó kereseti kérelmeket külön vizsgálta.
A C. épületben lévő lakásra vonatkozóan megállapította, hogy a vevő jogszerűen élhetett az elállás jogával, a vételár visszafizetése megilleti, egyidejűleg azonban a C. épületben levő lakás tulajdonjoga visszajár a választottbírósági felperesnek. Ezért köteles tűrni a választottbírósági alperes, hogy az ingatlan tulajdonjogát visszajegyezzék a választottbírósági felperes javára.
Az alperes jogosult a C. épületben levő lakás hibás teljesítése miatti károk megtérítésére is, mely esetben kárként fogadta el a szakértő által elmozdíthatatlannak tartott berendezési tárgyak értékét 1 460 080 Ft értékben. Elfogadta az elmaradt bérleti díjbevételben megnyilvánuló, az alperes által húsz hónapra kért 1 680 000 forintnyi igényt is.
Nem fogadta el viszont a Választottbíróság a választottbírósági alperes arra való hivatkozását, hogy a D. épületbeli lakásra kötött szerződés érvénytelen. Az eljárás adatai alapján úgy ítélte meg, a választottbírósági alperes nem bizonyította, hogy a felperes képviseletére jogosult személyekkel a vevők közölték volna, hogy a két adásvételi szerződést egymásra tekintettel, egymástól feltételezetten kívánják csak megkötni. Ha az alperesnek lett volna ilyen szándéka, azt elsősorban a szerződésben kellett volna rögzíteni, de legalábbis a másik szerződő fél nevében szerződéskötésre jogosult személyekkel kellett volna bizonyíthatóan közölni. Miután nem vált a szerződés részévé az alperesnek a lakással kapcsolatos elképzelése, a felperes képviselője azokról nem tudott, így azokat elfogadni sem tudta. Mellőzte az alperes bizonyítási indítványait tanúk meghallgatására vonatkozóan, mert álláspontja szerint nem volt ésszerűen elvárható tőlük, hogy az alperes által bizonyítani kívánt tényekről tudomással bírnak.
Úgy ítélte meg, hogy miután a D. épületben levő lakásra kötött adásvételi szerződés hibás teljesítése nem merült föl, ezért annak vételárát a választottbírósági alperesnek ki kell fizetnie, s mivel az adásvételi szerződés érvényes, a választottbírósági alperesnek a szerződés érvénytelenségére alapított igényei is megalapozatlanok.
A választottbírósági alperes ügyvédi megbízási díj iránti igényét nem tartotta alaposnak, azzal az indokkal, hogy a perbeli igények érvényesítésével kapcsolatos ügyvédi munkadíjat perköltségként megállapította, s annak keretében számolta el.
A választottbírósági felperes igényét 11 610 000 forintban, míg a választottbírósági alperes igényét 16 370 411 forintban találta alaposnak, melyeket egybe számítva megállapította, hogy a választottbírósági felperes tartozik a választottbírósági alperesnek 4 760 411 forinttal, s ennek megfizetésére kötelezte a választottbírósági felperest.
Utalt arra, hogy a beszámított igények után számítandó késedelmi kamatok kioltják egymást, figyelemmel arra is, hogy az alperes a javára elszámolt követelések nagyobb része után nem kért késedelmi kamatot, a kamatfizetés kezdő időpontját és mértékét sem jelölte meg, ezért a marasztalási összeg után nem állapíthatott meg késedelmi kamatot.
A pernyertesség arányát közel azonosnak ítélve a választottbírósági díjak és szakértői költségek viselésére azonos arányban kötelezte a felperest és az alperest. Kifejtette, a választottbírósági díjak eltérő mértékű előlegezése miatt volt szükség arra, hogy rendelkezzen a díj egy részének az alperes javára történő megfizetéséről, s utalt arra, hogy a felek a szakértői díjat egyenlő arányban előlegezték, így a díjak egyenlő arányú viselése nem jár fizetési kötelezettséggel. Rendelkezett arról, hogy a felek a perbeli képviselettel kapcsolatos költségeiket maguk kötelesek viselni, a regisztrációs díj összegét a Díjszabályzat 2. §-ára, a választottbírósági díj összegét pedig a 3. §-ra hivatkozva határozta meg.
A Választottbíróság ítélete ellen a választottbírósági alperes - jelen eljárás felperese - nyújtott be keresetet, melyben kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján arra hivatkozva, hogy az a magyar közrendbe ütközik, mert sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének, 57. § (1) bekezdésének, a Pp.1. §-ának, 3. §-ának, 75. § (1) bekezdésének, 77. §-ának, 78. § (1) bekezdésének, 163. § (1) bekezdésének és 206. § (1) bekezdésének, valamint a Ptk. 232. § (1) bekezdésének rendelkezéseit.
Keresete indokaként előadta, hogy a választottbírósági ítélet a következők miatt ütközik a közrendbe:
1. A Választottbíróság bár a C. és D. épületben levő lakásokra vonatkozó igényeket külön vizsgálta, a jelen per felperesére engedményezett és a Választottbíróság által megítélt követelést - jogszabályi indokolás nélkül - ítéletében mégis beszámítani rendelte a jelen per felperese által megvásárolt lakás jelen per alperese által követelt vételárába. Hangsúlyozta, hogy az U. Bt. beruházási adókedvezménnyel vásárolta meg a C. épületben levő ingatlant, míg a felperes, mint első lakáshoz jutó személy, áfa visszatérítést és kedvezményes forint alapú hitelt kívánt felvenni, mely hitelt ugyan megítélték neki, de azért nem járult hozzá a kifizetéséhez, mert a C. épületben levő lakás lakhatatlanná vált.
Álláspontja szerint a két lakással kapcsolatos igény egymással szemben történő beszámítása az ítélet rendelkező részét végrehajthatatlanná teszi.
2. A választottbírósági ítélet a perköltség tekintetében jogszabálysértő, mert a felek pernyertességét közel azonosnak ítélte, holott a felperes részére megítélt összeg, mintegy 1/3-át jelenti a viszontkereseti igénynek.
3. Jogszabálysértő a szakértői költség viselésére vonatkozó rendelkezés.
4. Jogszabálysértő, hogy a Választottbíróság azzal az indokkal nem állapított meg részére kamatot, hogy az egyes felek kamatkövetelései keletkezésének közeli időpontjára tekintettel azok lényegében kioltják egymást.
5. Jogszabálysértőnek állította, hogy a Választottbíróság mellőzte az U. Bt.-vel kötött megbízási szerződés alapján járó megbízási díj külön elszámolását és azt a perbeli ügyvédi képviselet díjában számolta el, holott a felperest a választottbírósági eljárásban képviselő ügyvéd munkadíjához a megbízás alapján a felperesnek járó munkadíjhoz nincs köze.
6. Jogszabálysértőnek találta, hogy a Választottbíróság kizárólag a beépített és ésszerűen el nem mozdítható, máshol fel nem használható berendezési tárgyak értékét vette figyelembe, ugyanis a többi bútor sem mozdítható el ésszerűen, és e bútoroknak kizárólag a lakásban történt méretre szabását is számlákkal igazolta a felperes.
7. Jogszabálysértőnek állította továbbá azt is, hogy az elmaradt bérleti díjat csak 20 hónapra számolta el a Választottbíróság amiatt, mert az ezt meghaladó időre vonatkozó igényre a választottbírósági díjat nem fizette meg. Sérelmezte azt is, hogy a felperes által bérelt másik lakás bérleti díját kárként nem állapították meg részére.
Hivatkozott arra is, hogy a Választottbíróság indokolás nélkül mellőzte az általa - a D. épületben levő lakással kapcsolatos szándékai bizonyítása érdekében - bejelentett tanúk meghallgatását.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és úgy rendelkezett, hogy a felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 286 000 forint kereseti illetéket az állam viseli.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a rendes bíróság a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben csak a Vbtv.-ben meghatározott érvénytelenítési okok megvalósulását vizsgálhatja. A felperes a Vbtv. 55. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással a közrendbe ütközést állította érvénytelenítési okként. A bíróság utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a közrendbe ütközés vizsgálata során a rendes bíróság nem bírálhatja felül a Választottbíróság jogi álláspontját, érdemi döntését. A Választottbíróság ítéletének esetleges jogszabálysértő rendelkezése önmagában nem alapozza meg a választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének megállapítását. A felek szerződéses jogvitájában hozott választottbírósági döntés önmagában a polgári anyagi vagy eljárásjog megsértése miatt nem minősíthető közrendbe ütközőnek (BH 2006.218; BH 2006.1525.; BH 2007.59.). Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a keresetben megjelölt okokból a választottbírósági ítélet nem ütközik a közrendbe. Külön kiemelte a D. épületben levő lakással kapcsolatos szándék bizonyításának a kérdését, s kifejtette, hogy az eljárás irataiból megállapíthatóan a Választottbíróság e körben is a bizonyítási eljárást azt követően nyilvánította befejezettnek, hogy a jogvita körülményeit megfelelően tisztázottnak találta. Álláspontját a határozatában megindokolta. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a bíróság a bizonyítékok mérlegelését okszerűségi szempontból érvénytelenítési perben nem bírálhatja felül.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését.
Állította, hogy a jogerős ítélet a tényállást tévesen és nem a benyújtott iratok alapján állapította meg (így például tévesen tartalmazza a történeti tényállást a C. lakás hibáival kapcsolatban, tévesen tartalmazza az elállás időpontját, azt is, hogy a két lakást milyen célra kívánta használni a felperes).
Hivatkozott arra, a Választottbíróság nem engedte bizonyítani azt, hogy csak a C. lakás miatt akarta megvásárolni a D. lakást, ennek ellenére bizonyítottság hiánya miatt elutasította az ezzel kapcsolatos viszontkereseti kérelmét. Nem adott lehetőséget arra a Választottbíróság, hogy a D. lakással kapcsolatos szándékát bizonyítsa, holott a választottbírósági eljárásban is érvényesülnie kell a tisztességes, igazságos eljáráshoz való jognak.
A Választottbíróság ítéletével kapcsolatban legsérelmesebbnek a kereseti és viszontkereseti kérelmen túlterjeszkedő beszámítást tartotta azzal az indokkal, hogy a C. lakás tulajdonosát, az U. Bt.-t illetné az elállás, illetve a hibás teljesítés folytán visszafizetendő vételár és annak kamata. A Választottbíróság ítélete a Bt.-nél "adó, mérleg, számviteli hiányt" hozott létre ezzel. A beszámítás pedig megfosztotta a felperest a kedvezményes forintalapú hiteltől.
Megismételte a keresetlevelében kifejtetteket a perköltség viselése tekintetében.
Az indokolt haszon elszámolását az ítélethozatalig tartó időre és nemcsak 20 hónapra vonatkozóan kérte.
A bútorokkal kapcsolatosan kifejtette, hogy 3 db, hálószobába tervezett bútor árát kérte, melyből egyet ítélt meg a Választottbíróság, de azt nem jelölte meg, hogy a háromból melyik bútor árát, s így nem állapítható meg a tulajdonjoguk.
Hiányolta, hogy a D. lakás tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatban nincs ítéleti rendelkezés, álláspontja szerint "a Fővárosi Bíróság ítélete a Pp. 213. § (1) bekezdésben foglalt jogszabályi kötelezettségnek nem felel meg."
Állította, hogy a jogerős ítélet nélkülözi az indokolást, a felperes által megjelölt érvénytelenítési okokat nem vizsgálta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
Az érvénytelenítés iránti keresetet elutasító elsőfokú ítélet felülvizsgálatát és annak eredményeként az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a felperes - tartalmilag - arra hivatkozva kérte, hogy az elsőfokú bíróság az ügy tényállását a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértésével állapította meg, s ez a téves ténymegállapítás az érdemi döntésre is kihatott.
A felperesnek ez az állítása alaptalan. Az elsőfokú bíróságnak az érvénytelenítés iránti kereset elbírálásához szükséges tényállást kellett megállapítania, s bár az ítélet indokolása nem vitásan tartalmazott ténybeli tévedéseket (tévesen állapította meg az elállás időpontját; azt, hogy ki írta alá a C. lakásra vonatkozó szerződést; a két lakásra vonatkozóan azt, hogy milyen célra kívánta azt a felperes használni), azonban ezek a téves megállapítások nem hatottak ki arra, hogy az elsőfokú bíróság a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését meg tudja ítélni.
A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló keresetét a Vbtv. 55. § (2) bekezdés b) pontjára, közrendbe ütközésre alapította, valójában azonban a választottbírósági ítéletben foglalt érdemi döntés felülbírálatát kérte. A választottbírósági ítélet legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy az ítélet végrehajthatatlan, mert sem a választottbírósági felperes (jelen per alperese) nem tudja bejegyeztetni az ítélet alapján a saját tulajdonjogát a C. épületben levő lakásra, sem pedig a választottbírósági alperes (jelen per felperese) nem tudja bejegyeztetni a másik fél hozzájárulása nélkül a tulajdonjogát a D. épületben levő lakásra. A Választottbíróság tehát - álláspontja szerint - úgy rendezte a felek jogviszonyát - erre irányuló kérelem nélkül -, hogy végül egyik fél sem tud hozzájutni az ítélet alapján a lakás tulajdonjogához. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése nélkül az így kialakult helyzet csak újabb perekkel oldható meg.
A Legfelsőbb Bíróság töretlen gyakorlata, hogy a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontjába foglalt érvénytelenítési oknak a választottbírósági ítélet tartalmából kell következnie. Ha a Választottbíróság az ítélet rendelkező részében vagy a határozat indokolásában olyan megjegyzést vagy megállapítást tesz, illetve olyan jogkövetkezményt alkalmaz, amely a felek relatív hatályú szerződéses jogviszonyán túlmutat - ha a Választottbíróság olyan jogot alkalmaz, illetőleg jogszabályt olyan értelmezéssel ruház fel, amely lerontja az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit, azokat lényegében tagadja - ebben az esetben van lehetőség közrendbe ütközésre hivatkozással a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek szerződéses jogvitájában hozott választottbírósági döntés önmagában a polgári anyagi vagy eljárásjog megsértése miatt nem minősíthető közrendbe ütközőnek (BH 2006.218.) A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben a bíróság a felek jogvitájának érdemében nem dönthet, csak azt vizsgálhatja meg, hogy a keresetben megjelölt érvénytelenítési ok fennáll-e. Ebből következően annak a kérdése, hogy a Választottbíróság az anyagi és eljárási szabályokat megfelelően alkalmazta-e, csak abban a tekintetben vizsgálható, hogy az ítélet tartalmánál fogva a társadalom alapvető alkotmányos értékeit sérti-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a Választottbíróság ítélete nem sérti az alkotmányos értékeket.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy érvénytelenítési perben a bíróság nem változtathatja meg a Választottbíróság ítéletét, így azt - az esetleg szükséges rendelkezéssel - ki sem egészítheti.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a választottbírósági ítéletből megállapíthatóan a felperes által saját személyében kötött adásvételi szerződés érvényesnek és a vételára a beszámítás folytán kiegyenlítettnek minősül. Ebből az következik, hogy az eladó szerződéses kötelezettsége az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges jognyilatkozat kiadása. Amennyiben e szerződéses kötelezettségének nem tesz eleget, jognyilatkozatát a Választottbíróság pótolhatja a Ptk. 295. §-a szerint.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira tekintettel - hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint. (Legf. Bír. Gfv.X.30.087/2011.)