adozona.hu
AVI 2012.6.66
AVI 2012.6.66
A határidőn túl folytatott bizonyítás eredményét a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni [2003. évi XCII. tv. 104. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a D. Kft.-nél, a V. Bt. jogutódjánál ellenőrzést végzett. Ennek során megállapította, hogy a felperes, mint a társaság ügyvezető tulajdonosa a társaság részére 2000-től 2004-ig összesen 73 750 000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtott. A felperesnek 1994-2004. évek között bevallott jövedelme összesen 4 255 986 Ft, 2000-2004. évek között pedig összesen 3 528 000 Ft volt.
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben bevallások utó...
AVI 2012.6.66 A határidőn túl folytatott bizonyítás eredményét a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni [2003. évi XCII. tv. 104. § (4) bek.]
Az adóhatóság a D. Kft.-nél, a V. Bt. jogutódjánál ellenőrzést végzett. Ennek során megállapította, hogy a felperes, mint a társaság ügyvezető tulajdonosa a társaság részére 2000-től 2004-ig összesen 73 750 000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtott. A felperesnek 1994-2004. évek között bevallott jövedelme összesen 4 255 986 Ft, 2000-2004. évek között pedig összesen 3 528 000 Ft volt.Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság - 2001-től 2004. évekre - kötelezte a felperest 24 446 700 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 12 223 000 Ft adóbírság, 5 753 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolási rész megváltoztatásával - helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, 104. §-ában, 108-109. §-aiban, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 195. §-ában foglaltakra alapította. Határozatában megállapította, hogy az elsőfokú hatóság jogszabálysértően járt el akkor, amikor a felperes észrevétele alapján elmulasztotta a kiegészítő ellenőrzés elrendelését, illetve az ennek eredményéről szóló jegyzőkönyv átadását, ezért az ennek során beszerzett bizonyítékok felhasználását mellőzte. E körben kizárólag a felperes által előterjesztett iratanyagot vette figyelembe. A felperes adóalapját becsléssel állapította meg, mivel a felperesnek a vizsgált, valamint a vizsgált éveket megelőző időszakokban bevallott jövedelmei nem adtak fedezetet megélhetésére, és a tagi hitelekre. Határozatában részletezte, hogy a felperes nyilatkozataiban előadottakat és az általa előterjesztett bizonyítékokat (édesanyja által 1992. évet megelőzően átadott pénzösszeg, a P. Enrique és felperes között 2003. február 18-án létrejött 300 000 USD-re vonatkozó spanyol nyelvű és közjegyző által hitelesített kölcsönszerződés, értékpapírral kapcsolatos nyereséget igazoló dokumentációk), mely okoknál fogva nem fogadta el a tagi kölcsön forrásául szolgáló fedezetet igazoló hiteles bizonyítékként.
A felperes a perben fenntartott illetve pontosított keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, vagy az adóhatósági határozatok megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és határozata nem felel meg az Art. 97. § (4) bekezdésében, 108. § (1) és (2) bekezdésében, 109. § (3) bekezdésében, a Pp. 195. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Vitatta a becslés jogalapját, módszerét. Kifejtette, hogy az alperes eljárása során a tényállást nem tisztázta, hivatkozott a bizonyítás hiányára, az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bíróság által nem orvosolható eljárási jogszabálysértésekre.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes a tényállást kellő mértékben feltárta, határozata megalapozott, a becslési eljárást jogszerűen alkalmazta. A felperes bevallási iratai nem voltak alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. A felperes személyes meghallgatását megelőzően megfelelő tájékoztatásban részesült és kellő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy az adóvizsgálatra figyelemmel jövedelme forrásait átgondolja. Az alperes helyesen állapította meg, hogy a felperes nyilatkozatán, illetve a közeli hozzátartozó nyilatkozatán kívül semmi nem támasztja alá azt, hogy a tagi kölcsönök forrásaként az 1992-ben elhunyt édesanya által átadott pénzösszegek szolgáltak volna. Az alperes jogszerűen mérlegelte és indokolta azt is, hogy mely okoknál fogva nem fogadja el a közjegyző által hitelesített kölcsönszerződésben megjelölt összeget a tagi hitelek fedezeteként. E körben kiemelte, hogy a felperes e bizonyítékát az adóvizsgálat megkezdését, illetőleg az adózói nyilatkozatot követően - fél évvel később - terjesztette elő, és a nyilatkozat tartalmára nézve a közjegyzői hitelesítés nem jelent bizonyosságot. A felperesnek az adózott és bevallott jövedelméből nem volt igazolt fedezete arra a 20 000 000 Ft-ra, melynek befektetésével - előadása szerint - 100 000 000 Ft-os nyereségre tett szert. A becsatolt értékpapír ügyletek kapcsán egyébként is az 1999-es év az utolsó, amely nyereségre utal. Nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték sem, amely igazolná, hogy 2001-től kezdődően a felperes által hivatkozott összeg rendelkezésre állt volna a tagi kölcsönök nyújtására, illetve a tekintetben sem, hogy ebből került volna sor a tagi hitelezésre. A felperes érvelésével ellentétben az alperes a bizonyítási teher szabályait helyesen alkalmazta, és nem sértette meg a Pp. 339/B. §-át, mérlegelése jogszerű. Az alperes helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a felperes által előtárt újabb bizonyítások nem vezettek eredményre, az eljárás során történt határidő túllépésnek pedig az ügy érdemi eldöntésére nem volt kihatása, mivel az alperes a jegyzőkönyv átadását követően lefolytatott eljárás eredményeként beszerzett bizonyítékokat nem vette figyelembe.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az Art. 104. § (4) bekezdésében, 108. § (4) bekezdésében, 109. § (1) és (3) bekezdéseiben, a Pp. 195. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy az adóhatóság nem tájékoztatta a becslési eljárás feltételeinek beállásáról, a bizonyítási teher megfordulásáról, az ezzel kapcsolatos adózói kötelezettségekről, és nem adta indokát a becslési alkalmazásának sem. Nyilatkozatait nem összefüggéseiben, hanem "kiragadva" értékelte. Az 1999. év végén felvett értékpapír ügyletekből származó nyereséget 2000 évre figyelembe kellett volna venni, és ez kihatott volna a 2001 évi nyitó tételére is. Jogellenesnek kérte értékelni a megyei bíróság azon megállapításait, mely szerint a jegyzőkönyv átvételét követően olyan újabb forrásokat jelölt volna meg, melyek ellentétben álltak volna a korábbi nyilatkozataival. Álláspontja szerint nem ad alapot ellentmondásos nyilatkozatok megállapítására az, hogy egyes tételekre nézve nyilatkozatot tesz, míg másokra pedig nem.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésének, ha az jelentős, az ügy érdemi eldöntésére is kihatott és bírósági eljárásban nem orvosolható (KK 31. számú állásfoglalás). Ilyen jogszabálysértés a perbeli esetben nem állapítható meg. A megyei bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes az Art. 104. § (4) bekezdésébe ütköző eljárási jogszabálysértést kiküszöbölte azzal, hogy a határidőn túl folytatott bizonyítás eredményét a bizonyítékok köréből kirekesztette.
Az Art. 1. § (5) bekezdése szerint az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását. Az Art. 95. § (3) bekezdése értelmében pedig az adózónak az iratokat és az adózással összefüggő elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre kell bocsátania, biztosítania kell az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését, és köteles az Art. 99. § (1) bekezdése értelmében az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva az iratok alapján megállapította, hogy az adóhatóság a felperest tájékoztatta jogairól, melyekkel a felperes élt is, hiszen gyakorolta észrevételezési, jogorvoslati jogát, bizonyítási indítványokat terjesztett elő, és ha ezek elutasítására kerültek, akkor azt az adóhatóság a jegyzőkönyvben és határozatában részletesen meg is indokolta.
A felperes meghallgatására 2006. január 20-án került sor, a jegyzőkönyv tartalmazza az Art. 95. § (1) és (2) bekezdéseire, 97. § (4) és (5) bekezdéseire, 108-109. §-aira, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 51. § (1) bekezdésére történő hivatkozást. A megyei bíróság helytállóan utalt arra, elegendő idő állt a felperes rendelkezésére ahhoz, hogy a tagi hitelek forrását feltárja.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv, az első- és másodfokú adóhatósági határozatok tartalmazzák a becslés jogalapjára vonatkozó - helytálló - megállapításokat.
A felperes érvelésével ellentétben az alperes és a megyei bíróság a felperes nyilatkozatait nem "kiragadva" értékelte, hanem egyenként és az egyéb bizonyítékokkal egybevetve az eljárási szabályoknak megfelelően. A megyei bíróság ítélete teljes körűen megfelel az Art. 108-109. §-aiban, a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs helye a bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés pedig csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, logika szabályaival ellentétes tényeket, ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. [Pp. 270. §, 275. § (1) bekezdése, BH 1994/622 és 639, BH 1998/401, BH 2002/29.]
A jogerős ítélet kronológiai sorrendben iratszerűen tartalmazza a felperes által előterjesztett nyilatkozatokat és bizonyítékokat, logikus, helytálló, megalapozott ténybeli és jogkövetkeztetéseket rögzít, mégpedig indokolással ellátva a tekintetben, hogy a felperesi bizonyítékok mely okoknál fogva nem alkalmasak a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására. A megyei bíróság alappal tulajdonított jelentőséget a felperesi nyilatkozatok időrendiségének, és annak is, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során a tagi kölcsönök forrásaira tett nyilatkozatait folyamatosan változtatta.
A felperes 1999. évi értékpapír ügyletei kapcsán a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a bizonyítékok elutasításának fő oka az volt, hogy az elévült időszakban szerzett jövedelem kapcsán a felperes semmivel nem igazolta, hogy az a vizsgált időszakban is rendelkezésére állt volna, illetve, hogy ez lett volna a tagi hitelek fedezete, vagyis hogy az elévülési időn túl megszerzett bevételei a vizsgált időszakban is felhasználható módon rendelkezésére álltak volna és a kiadásait ebből finanszírozta volna. Az alperes és a megyei bíróság tehát jogszerűen állapította meg, hogy - mivel a felperes a tagi kölcsönök fedezetét bevallott jövedelmeiből nem biztosíthatta, és más bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelmet bizonyítani nem tudott - a tagi kölcsönök összege fedezetlennek minősül. Az alperes és a megyei bíróság az Art. 108-109. §-a szerinti bizonyítási szabályoknak megfelelően folytatta le eljárását és hozta meg határozatát.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.223/2008.)