AVI 2012.6.64

Az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkentéseként számba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek. d) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. év közötti időszakra adóvizsgálatot tartott.
Az ellenőrzés megállapításából két pont képezi jelen eljárás tárgyát.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv III. pontja értelmében megállapították, hogy a felperes 1999. október 1-jén vállalkozási szerződést kötött az E. Kft.-vel, a g.-i telephelyen hajó, illetve uszály ki- és berakodási munkálatokra.
A vállalkozási szerződés 5. pontjának második mondata szerint a teljesítés után járó vállalkozói díj összegét a felper...

AVI 2012.6.64 Az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkentéseként számba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek. d) pont]
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. év közötti időszakra adóvizsgálatot tartott.
Az ellenőrzés megállapításából két pont képezi jelen eljárás tárgyát.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv III. pontja értelmében megállapították, hogy a felperes 1999. október 1-jén vállalkozási szerződést kötött az E. Kft.-vel, a g.-i telephelyen hajó, illetve uszály ki- és berakodási munkálatokra.
A vállalkozási szerződés 5. pontjának második mondata szerint a teljesítés után járó vállalkozói díj összegét a felperes, mint megbízó csökkenti az általa használatra átadott eszközök (gépek) használati díjával.
A valóságban a felperes által megbízott E. Kft. a rakodási munkálatokat elvégezte, a szerződés szerint nyújtott szolgáltatásról számlát állított ki, a számlát nettó módon bocsátotta ki, azaz a vállalkozói díjat a felperes által biztosított BOBCAT rakodógép használati díj ellenértékével csökkentette.
Az adóhatóság az elsőfokú eljárás során megállapította, hogy ez az eljárás nem felelt meg a hatályos általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 8. § (1), 15. § és 16. § (1), 22. § (1), 28. § (1), (2) és 40. § (1) bekezdésének, de sértette a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (9) bekezdését is.
A társasági adó vizsgálata körében az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a G. Kft.-ben lévő üzletrésze után 2003. évben 365 254 000 Ft-ot, míg 2004. évben 13 700 000 Ft értékvesztést számolt el ráfordításai között.
Az ellenőrzés vizsgálta az egyes cégek, így a G. Kft., a felperes a G. Rt. és a V. Kft. közötti személyi kapcsolódásokat és az üzlet adásvételével kapcsolatos megállapodásokat. A személyi összefonódásokra is tekintettel megállapította, hogy az üzletrészvásárlás (értékesítés) azonos gazdasági csoport érdekkörén belül történt. A felperes az üzletrészvásárlással adózás előtti veszteséget produkált. Nem valósult meg osztalékfizetési koncepciója sem, és a hosszú távú befektetési jellege sem.
Ugyanakkor az ügylet a G. Rt. és érdekcsoportja részére előnyt biztosított azzal, hogy a külföldi üzletrész tulajdonosa a piacról kiszorult és végül is a G. Rt. jelentős befolyást szerzett mind a piacon, mind a G. Kft.-ben.
Ennek megfelelő jogkövetkeztetésként az adóhatóság megállapította, hogy a felperes által 2003. és 2004. évben elszámolt értékvesztés társasági adózási szempontból nincs összefüggésben a vállalkozási bevételszerző tevékenységével, ezért az adózás előtti eredményt ezekkel az összegekkel nem lehetett csökkenteni, figyelemmel a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. § (2) bekezdés, 2. § (1) és (2) bekezdés, valamint 8. § (1) bekezdés d) pontjára.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú hatóság által alkalmazott 30%-os mértékű bírságot 50%-os mértékűre felemelte.
A felperes keresetében e két megállapítással kapcsolatban kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróságnak a géphasználattal kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy a gazdasági esemény a szerződés szerint történt meg, a felperes a rakodógépet átadta a vállalkozónak rakodás céljából és ennek megfelelően kellett volna a számla kiállításának megtörténnie. Erről a szolgáltatás nyújtásról, vagyis a gép bérbeadásáról külön számlát kellett volna kiállítani, amelyet a felperes elmulasztott.
Az elsőfokú bíróság a Tao. tv. előírásának megfelelően, valamint az Art. 1. § (7) bekezdése alapján vizsgálta a gazdasági folyamatot, az összekapcsolódást és egyéb körülményeket az üzletrészvásárlással kapcsolatosan.
Ennek alapján megállapította, hogy az adóhatóság a jogszabály szerint helyesen értékelte, hogy ez a jogügylet kizárólag adóelőny elérését szolgálta.
A felperes ez által 2003. évben az üzletrész értékvesztésének elszámolása miatt társasági adót nem fizetett, az előállt veszteséget pedig a következő évben elszámolhatta.
Az elsőfokú bíróság osztotta az alperesi álláspontot a körben is, hogy az adóbírság mérséklésének feltételei nem állottak fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes mindkét témában fenntartotta az eredeti keresetében kifejtett jogi álláspontját. Továbbra is hangsúlyozta, hogy BOBCAT rakodógépet nem adta át használatra, illetőleg bérbe, hanem azzal maga végzett el a megrendelő harmadik személy részére olyan rakodási tevékenységet, amelyet eredetileg az E. Kft.-vel kívánt elvégeztetni.
Az üzletrész átruházásával kapcsolatban sérelmezte, hogy az alperes leegyszerűsítő, - néhány esetben tárgyi tévedéseken alapuló - és a személyi összefüggéseket előtérbe állító feltételezett tényállás alapján hozta meg döntését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A vállalkozói szerződés teljesült. A vállalkozó E. Kft. által kibocsátott számla - mely az iratok között szintén megtalálható - ennek megfelelően került kiállításra, a géphasználati díjat a vállalkozói díjból levonták, ekként az adóhatóság által kifogásolt, úgynevezett nettó módon számláztak.
A felperes az eljárás során és a felülvizsgálati kérelmében is végig arra hivatkozott, hogy a szerződéstől eltérően nem bocsátotta rendelkezésre a gépet, hanem harmadik személy felé saját maga végezte el a géppel a rakodási tevékenységet.
A felperes ezen állítását megfelelő okiratokkal és számlákkal nem igazolta. Ugyanakkor az általa vitatott számlázási mód a megkötött szerződéssel összhangban a számlák szerint meg is valósult.
Az adóhatóság helytállóan állapította meg határozatában, hogy az Áfa. tv. 43. §-a értelmében a felperes az általa teljesített szolgáltatás-nyújtásról a gép rendelkezésre bocsátásáról külön számlát lett volna köteles kiállítani.
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli az a költségként ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3-as számú mellékletben foglaltakra.
Az adóhatóság e rendelkezés alapján vizsgálta azt, hogy a felperes által végrehajtott üzletrészvásárlás ennek megfelelően a felperes vállalkozási bevételszerző tevékenységét, érdekét szolgálta-e vagy sem.
Az adóhatóság igen részletesen elemezte az üzletrész vásárlás körülményeit, az egymással személyi összefonódásban lévő cégek ügyleteit, kiemelten azt a tényt, hogy a felperes által megszerzett 49%-os üzletrész névértéke 14 700 000 Ft volt, az eladási ár pedig 1 549 000 USD ami 379 954 210 Ft-nak felelt meg. Az 1578%-os árfolyamon történő megvásárlás irreális volt.
Az adóhatóság feladata és jelen per tárgya az volt, hogy a G. Kft. üzletrészek vonatkozásában a felperes által a 2003. évben ráfordításként elszámolt 365 254 000 Ft és a 2004. évben elszámolt értékvesztés társasági adókövetkezményeit elbírálja. A G. Kft. végelszámolása 2004. október 25-én megkezdődött. Az üzletrész megvásárlást követően pedig az addig nyereséges felperesi társaság veszteséges lett.
Mindezeket a körülményeket az adóhatóság megfelelően értékelte, és figyelemmel a Tao. tv. 1. § (2) bekezdésében kifejtett alapelvre, mely szerint amennyiben a jogügylet tartalma alapján megállapítható, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél, vagy felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség-ráfordítás a társasági adózásban nem minősül vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve az adóelőny nem érvényesíthető, - helyesen vonta le a megfelelő jogkövetkeztetéseket a 8. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság ítéletében mindezeket a körülményeket megfelelően feltárta.
A felperes a peres eljárásban, a felülvizsgálati kérelmében nem igazolt olyan újabb körülményt, amely az így megállapított döntés jogszerűtlenségét bizonyította volna.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.211/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.