adozona.hu
BH 2019.9.253
BH 2019.9.253
Az Mt. 190. §-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 190. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. január 12-étől villamosvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 152 617 forint volt.
[2] Az alperes kollektív szerződésének a munkavállaló kártérítési felelősségéről rendelkező 57.1. pontja gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegben határozta meg. Az 57.2. pont rendelkezése szerint szándékos vagy súlyos gondatlanság esetén a kártérítés mértéke a teljes kár összege.
[3] Az alperes F...
BH 2019.9.253 Az Mt. 190. §-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 190. §].
A tényállás
[1] A felperes 2015. január 12-étől villamosvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 152 617 forint volt.[2] Az alperes kollektív szerződésének a munkavállaló kártérítési felelősségéről rendelkező 57.1. pontja gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegben határozta meg. Az 57.2. pont rendelkezése szerint szándékos vagy súlyos gondatlanság esetén a kártérítés mértéke a teljes kár összege.
[3] Az alperes F.1. számú jelzési utasítása szerint a felső lámpában a vízszintes három fehér fény jelentése az, hogy az útkereszteződés, a kijelölt gyalogos-átkelőhely, illetőleg a megállás helyét jelző útburkolati jel, ezek hiányában a fényjelző készülék előtt meg kell állni. A jelzést meghaladni csak rendőr vagy a KRESZ-ben foglalt más hatóság forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosult képviselőjének utasítására szabad.
[4] A felperes 2016. február 8-án a villamost vezetve 18 óra 23 perckor érkezett az utcai kereszteződéséhez, ahol a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől, vele azonos irányból a forgalomirányító fényjelzőkészülék szabad jelzésére elinduló, szabályosan közlekedő személygépkocsival. Ennek következtében a villamosban és az említett személygépkocsiban is anyagi kár keletkezett, valamint egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
[5] A baleset időpontjában az alperesnek a villamosra nem volt casco szerződése. A jármű javítását a G. E. Zrt. végezte el a per folyamatban léte alatt, a javítás költsége 523 240 forint + áfa volt.
[6] A felperes magatartásával 523 240 forint kárt okozott az alperesnek.
[7] Az alperes 2016. február 9-én hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására és az okozott kár megtérítésére irányuló eljárást indított a felperessel szemben. A felperes a 2016. február 12-én történő meghallgatásakor a felelősségét elismerte, csupán arra hivatkozott, hogy a lámparendszer kiszámíthatatlanul működik, ezért gyakran az utolsó pillanatban intenzíven fékezve kell megállni. Az ügyben indult hatósági eljárás jogerős lezárásáig a határozathozatalt az alperes felfüggesztette.
[8] A balesettel összefüggésben a M.-i Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya 2016. február 24-én kelt határozatában a felperest 50 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A M.-i Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága a 2016. március 4-én kelt határozatában a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés elkövetése miatt a felperest 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A határozatok ellen a felperes nem élt fellebbezéssel.
[9] Az alperes a 2016. május 2-án kelt határozatával a felperest 523 240 forint kártérítés 30 napon belül történő megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában a arra hivatkozott, hogy a felperes a 2016. február 8-án tanúsított magatartásával megszegte az F.1. számú jelzési utasítás 3.3.2. pontjában foglaltakat, valamint a KRESZ elsőbbségadásra és megállásra kötelező előírásait. Mindkét járműben anyagi kár keletkezett és egy fő személyi sérülést szenvedett. A felperes gondatlan magatartásával a munkáltatónak jelentős anyagi kárt okozott, amelynek megtérítésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 179. § (1)-(3) bekezdése és az alperes kollektív szerződésének 57.2. pontja alapján köteles.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a keresetében az alperes kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Nyilatkozata szerint a tilos jelzésen azért haladt át, mert a lámpa hirtelen váltott, már nem tudott megállni. Sérelmezte, hogy az alperes csak őt kötelezte kártérítés megfizetésére, miközben a hasonló balesetet okozó munkatársaival szemben nem bocsátott ki határozatot.[11] A felperes a jelzőrendszer hibás működésének megállapítására műszaki szakértő kirendelését indítványozta. Bizonyítási indítványának elutasítása esetén az Mt. 190. §-ában foglalt méltányosság alapján a kártérítés egyhavi távolléti díjának megfelelő összegre történő mérséklését kérte. E körben életkörülményeire - rokkantnyugdíjas szüleivel lakik egy háztartásban, gyermeke, felesége, külön lakása nincs - és a munkáltató vagyoni helyzetére hivatkozott.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a lámparendszer kiszámíthatatlan működését, és hivatkozott arra, hogy a felperes ezen a vonalon egyébként is tapasztalattal rendelkezett. A felperes a felelősségét a jegyzőkönyvi meghallgatása során elismerte, amit a M.-i Rendőrkapitányság szabálysértési határozata is egyértelműen megállapított. Az alperes nem vitatta a felperes vagyoni és családi viszonyaira vonatkozó előadását, saját anyagi helyzete vonatkozásában pedig úgy nyilatkozott, hogy 2016-ban csaknem félmilliárdos veszteség mellett tudta finanszírozni működését.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes kártérítési határozatában a felperes által fizetendő kártérítés összegét 50 000 forintra mérsékelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg, amely magatartásával a vonatkozó utasítást megszegte és az alperesnek 523 240 forint kárt okozott, ezért az Mt. 179. § (1) bekezdése alapján kártérítésre köteles.
[15] Az elsőfokú bíróság a felek vagyoni helyzetét mérlegelve megállapította, hogy az alperes 3 milliárd forintot meghaladó vagyona a felperes havi nettó 129 488 forintos átlagkeresetéhez képest kirívóan nagy, a levonásokkal csökkentett havi nettó 90 000 forinthoz képest pedig a különbség még nagyobb. Ilyen jövedelem mellett életszerű, hogy a felperesnek megélhetési problémát okoz az alperes által követelt összeg teljesítése. Az elsőfokú bíróság az Mt. 190. §-a alapján ezért a kártérítés összegét 50 000 forintra mérsékelte, amelynél figyelembe vette azt is, hogy az alperes nem rendelkezett casco biztosítással.
[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét egészében elutasította.
[17] A másodfokú bíróság az Mt. 190. §-ában felsorolt körülmények közül a jogsértés súlyának tulajdonított kiemelkedő jelentőséget. Álláspontja szerint a felperes saját tényelőadása - amely szerint gyakori, hogy az adott kereszteződésben a forgalomirányító lámpa hirtelen vált - alátámasztotta, hogy előre látta a baleset bekövetkezésének lehetőségét, csak bízott annak elmaradásában, vagyis magatartása súlyosan gondatlan volt. Személyes előadása szerint a balesetet az is okozhatta, hogy a két lámpa között az ütemet nem tudta tartani, emiatt érkezhetett később a lámpához. A felperes tehát valamennyi körülménnyel tisztában volt, amelyből az következik, hogy a problémásnak tartott kereszteződést úgy kellett volna megközelíteni, hogy ne vészfékezéssel, hanem rendes tempóban tudjon megállni, se az utasokban, se más járműben ne okozzon kárt, azonban ezt elmulasztotta.
[18] A másodfokú bíróság a felperes magatartásának körében értékelte azt is, hogy tömegközlekedési járművet vezetett, vagyis nagy létszámú utast is veszélyeztetett a magatartásával, amely kizárólag súlyosan gondatlan lehetett. A törvényszék álláspontja szerint az ilyen mértékű és így elkövetett jogsértés kizárja az Mt. 190. §-a alapján a kártérítés összegének mérséklését, amelyet további körülmény sem indokol.
[19] A jogerős ítélet indokolása szerint a felek vagyoni helyzete nem azonos a nyilvántartott vagyonnal. Az alperes a vagyoni helyzete igazolására becsatolt zárómérleg adataiból megállapítható volt, hogy az adott évben közel félmilliárd forint veszteséggel zárt. A felperes családi és egyéb körülményeit a teljesítés következményei körében kellene értékelni, azonban megállapítható volt, hogy végrehajtás esetén is legfeljebb a munkabére 50%-a vonható le, amely a megélhetését nem lehetetleníti el. A törvényszék álláspontja szerint a casco biztosítás hiányát nem lehetett a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása körében értékelni, mivel az nem a kár bekövetkezte után kifejtett károsulti magatartás, továbbá a biztosítás megkötése mindig egyéni mérlegelés tárgya. Mindezek alapján az adott tényállás mellett a törvényszék nem találta alkalmazhatónak az Mt. 190. §-át.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[21] Álláspontja szerint a törvényszék jogszabálysértő módon értelmezte az Mt. 190. §-át. A jogszabály kártérítés alóli mentesítés körében felsorolt szempontjai olyan példálózó jellegű felsorolások, amelyek egyben sorrendiséget is jelentenek, a jogerős ítélet azonban a másodikként megjelölt jogsértés súlyának tulajdonított döntő jelentőséget, amely jogértelmezés azonban az Mt. 190. §-ából, és az Mt. kommentárjából sem következik. A perben nem merült fel, hogy a kárt szándékosan okozta, ezért az esetleges súlyos gondatlanság nem a legkedvezőtlenebb megítélésű tudati állapotot jelent.
[22] A másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a felek vagyoni helyzete nem azonos a nyilvántartott vagyonnal, önmagában még helytálló, de ennek megítélésénél kizárólag a zárómérleget figyelembe venni megalapozatlan megállapítás. A zárómérlegben szereplő esetleges veszteség feltüntetése nem jelenti, hogy az adott jogi személy vagyoni helyzete ne lenne kedvező. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet érvelése - amelyben a peres felek vagyoni helyzetét vetette össze - felel meg az Mt. 190. §-ában írt jogintézmény lényegének.
[23] Érvelése szerint az Mt. 190. §-a mögött meghúzódó jogalkotói akarat az, hogy ne okozzon megélhetési problémát a kártérítés teljes összegének megfizetése, amellyel a jogerős ítéleti megállapítás ellentétes.
[24] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Hivatkozása szerint a felperes kártérítési felelősségét mindkét fokú bíróság megállapította, ezért fő szabály szerint a kár megtérítésére köteles. A törvényszék az ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes magatartása súlyosan gondatlan volt. A jogsértés súlya mellett azonban értékelte az Mt. 190. §-ában foglalt egyéb szempontokat is és jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy az adott esetben annak alkalmazására nincs lehetőség.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[26] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a kártérítés jogalapja és összegszerűsége körében a tényállás megállapítását és a bizonyítékok értékelését nem vitatta, kizárólag a kártérítési összeg mérséklését kérte azt állítva, hogy a másodfokú bíróság a figyelembe vehető szempontokat nem az Mt. 190. §-ának megfelelően értékelte.
[27] Az Mt. 167. § (3) bekezdése és az Mt. 190. §-a a korábbi munkajogi szabályozástól eltérően rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján lehetőséget ad a kártérítés alól történő részbeni mentesítésére. A törvényi szabályozás alapján tehát nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót teljes egészében mentesítse a kártérítés megfizetése alól, csupán az okozott kár részbeni elengedésére ad felhatalmazást. Az Mt. rendelkezése a kártérítés alól történő részbeni mentesítés során figyelembe vehető méltánylandó körülményeket a "különösen" megjelöléssel csak példálózóan sorolja fel, megjelölve a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit. A felsorolás nem teljes körű és - a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben - nem jelent sorrendiséget sem.
[28] A kártérítési összeg mérséklésére irányuló kereseti kérelem esetén az eljáró bíróságoknak az adott károkozó magatartás, a bekövetkezett kár nagysága és megtérítésének a felekre gyakorolt hatása alapján kell döntést hozni a mérséklés megengedhetőségéről, avagy annak mértékéről. Mindig az adott tényállás dönti el, hogy a figyelembe vehető szempontokat a bíróság milyen súllyal veszi figyelembe.
[29] Az adott esetben nem volt vitatott, hogy a felperes magatartása nem csupán munkahelyi szabály, hanem a munkavégzésére vonatkozó jogszabály - KRESZ - megsértésével megvalósult súlyosan gondatlan magatartás volt, amely lehetséges következményeit tekintve vagyoni kárral, illetve élet és testi épség veszélyével közvetlenül fenyegető volt. Az Mt. 190. §-ában is nevesített jogsértés súlya ekként - a törvényszék helytálló értékelése szerint - az adott esetben kiemelkedő jelentőségű volt. Ellenkező értelmezés, a munkavállaló szociális szempontjainak kizárólagos mérlegelése esetén e kivételes jogintézmény elveszítené a jelentőségét. Az Mt. 190. §-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.
[30] Mindezekre tekintettel a törvényszék helytálló értékelése szerint az Mt. 190. § alkalmazásának az adott esetben nem volt helye, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.548/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.548/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. PhD Rácz Zoltán ügyvéd
Az alperes: Miskolci Városi Közlekedési Zrt.
Az alperes képviselője: dr. Rácz Mária ügyvéd
A per tárgya: munkavállalói kártérítési felelősség
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.763/2018/4.
Az elsőfokú bíróság határozata: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.391/2016/27.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.763/2018/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy az 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felperes 2015. január 12-étől villamosvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 152.617 forint volt.[2] Az alperes kollektív szerződésének a munkavállaló kártérítési felelősségéről rendelkező 57.1. pontja gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegben határozta meg. Az 57.2. pont rendelkezése szerint szándékos vagy súlyos gondatlanság esetén a kártérítés mértéke a teljes kár összege.
[3] Az alperes F.1. számú jelzési utasítása szerint a felső lámpában a vízszintes három fehér fény jelentése az, hogy az útkereszteződés, a kijelölt gyalogos-átkelőhely, illetőleg a megállás helyét jelző útburkolati jel, ezek hiányában a fényjelző készülék előtt meg kell állni. A jelzést meghaladni csak rendőr vagy a KRESZ-ben foglalt más hatóság forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosult képviselőjének utasítására szabad.
[4] A felperes 2016. február 8-án a villamost vezetve 18 óra 23 perckor érkezett az utcai kereszteződéséhez, ahol a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől, vele azonos irányból a forgalomirányító fényjelzőkészülék szabad jelzésére elinduló, szabályosan közlekedő személygépkocsival. Ennek következtében a villamosban és az említett személygépkocsiban is anyagi kár keletkezett, valamint egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
[5] A baleset időpontjában az alperesnek a villamosra nem volt CASCO szerződése. A jármű javítását a G.E. Zrt. végezte el a per folyamatban léte alatt, a javítás költsége 523.240 forint + áfa volt.
[6] A felperes magatartásával 523.240 forint kárt okozott az alperesnek.
[7] Az alperes 2016. február 9-én hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására és az okozott kár megtérítésére irányuló eljárást indított a felperessel szemben. A felperes a 2016. február 12-én történő meghallgatásakor a felelősségét elismerte, csupán arra hivatkozott, hogy a lámparendszer kiszámíthatatlanul működik, ezért gyakran az utolsó pillanatban intenzíven fékezve kell megállni. Az ügyben indult hatósági eljárás jogerős lezárásáig a határozathozatalt az alperes felfüggesztette.
[8] A balesettel összefüggésben a M.-i Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya 2016. február 24-én kelt határozatában a felperest 50.000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A M.-i Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága a 2016. március 4-én kelt határozatában a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés elkövetése miatt a felperest 50.000 forint pénzbírsággal sújtotta. A határozatok ellen a felperes nem élt fellebbezéssel.
[9] Az alperes a 2016. május 2-án kelt határozatával a felperest 523.240 forint kártérítés 30 napon belül történő megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában a arra hivatkozott, hogy a felperes a 2016. február 8-án tanúsított magatartásával megszegte az F.1. számú jelzési utasítás 3.3.2. pontjában foglaltakat, valamint a KRESZ elsőbbségadásra és megállásra kötelező előírásait. Mindkét járműben anyagi kár keletkezett és egy fő személyi sérülést szenvedett. A felperes gondatlan magatartásával a munkáltatónak jelentős anyagi kárt okozott, amelynek megtérítésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 179. § (1)-(3) bekezdése és az alperes kollektív szerződésének 57.2. pontja alapján köteles.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a keresetében az alperes kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Nyilatkozata szerint a tilos jelzésen azért haladt át, mert a lámpa hirtelen váltott, már nem tudott megállni. Sérelmezte, hogy az alperes csak őt kötelezte kártérítés megfizetésére, miközben a hasonló balesetet okozó munkatársaival szemben nem bocsátott ki határozatot.[11] A felperes a jelzőrendszer hibás működésének megállapítására műszaki szakértő kirendelését indítványozta. Bizonyítási indítványának elutasítása esetén az Mt. 190.§-ában foglalt méltányosság alapján a kártérítés egy havi távolléti díjának megfelelő összegre történő mérséklését kérte. E körben életkörülményeire - rokkantnyugdíjas szüleivel lakik egy háztartásban, gyermeke, felesége, külön lakása nincs - és a munkáltató vagyoni helyzetére hivatkozott.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a lámparendszer kiszámíthatatlan működését, és hivatkozott arra, hogy a felperes ezen a vonalon egyébként is tapasztalattal rendelkezett. A felperes a felelősségét a jegyzőkönyvi meghallgatása során elismerte, amit a M.-i Rendőrkapitányság szabálysértési határozata is egyértelműen megállapított. Az alperes nem vitatta a felperes vagyoni és családi viszonyaira vonatkozó előadását, saját anyagi helyzete vonatkozásában pedig úgy nyilatkozott, hogy 2016-ban csaknem félmilliárdos veszteség mellett tudta finanszírozni működését.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes kártérítési határozatában a felperes által fizetendő kártérítés összegét 50.000 forintra mérsékelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg, amely magatartásával a vonatkozó utasítást megszegte és az alperesnek 523.240 forint kárt okozott, ezért az Mt. 179. § (1) bekezdése alapján kártérítésre köteles.
[15] Az elsőfokú bíróság a felek vagyoni helyzetét mérlegelve megállapította, hogy az alperes 3 milliárd forintot meghaladó vagyona a felperes havi nettó 129.488 forintos átlagkeresetéhez képest kirívóan nagy, a levonásokkal csökkentett havi nettó 90.000 forinthoz képest pedig a különbség még nagyobb. Ilyen jövedelem mellett életszerű, hogy a felperesnek megélhetési problémát okoz az alperes által követelt összeg teljesítése. Az elsőfokú bíróság az Mt. 190.§-a alapján ezért a kártérítés összegét 50.000 forintra mérsékelte, amelynél figyelembe vette azt is, hogy az alperes nem rendelkezett CASCO biztosítással.
[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét egészében elutasította.
[17] A másodfokú bíróság az Mt. 190. §-ában felsorolt körülmények közül a jogsértés súlyának tulajdonított kiemelkedő jelentőséget. Álláspontja szerint a felperes saját tényelőadása - amely szerint gyakori, hogy az adott kereszteződésben a forgalomirányító lámpa hirtelen vált - alátámasztotta, hogy előre látta a baleset bekövetkezésének lehetőségét, csak bízott annak elmaradásában, vagyis magatartása súlyosan gondatlan volt. Személyes előadása szerint a balesetet az is okozhatta, hogy a két lámpa között az ütemet nem tudta tartani, emiatt érkezhetett később a lámpához. A felperes tehát valamennyi körülménnyel tisztában volt, amelyből az következik, hogy a problémásnak tartott kereszteződést úgy kellett volna megközelíteni, hogy ne vészfékezéssel, hanem rendes tempóban tudjon megállni, se az utasokban, se más járműben ne okozzon kárt, azonban ezt elmulasztotta.
[18] A másodfokú bíróság a felperes magatartásának körében értékelte azt is, hogy tömegközlekedési járművet vezetett, vagyis nagy létszámú utast is veszélyeztetett a magatartásával, amely kizárólag súlyosan gondatlan lehetett. A törvényszék álláspontja szerint az ilyen mértékű és így elkövetett jogsértés kizárja az Mt. 190. §-a alapján a kártérítés összegének mérséklését, amelyet további körülmény sem indokol.
[19] A jogerős ítélet indokolása szerint a felek vagyoni helyzete nem azonos a nyilvántartott vagyonnal. Az alperes a vagyoni helyzete igazolására becsatolt zárómérleg adataiból megállapítható volt, hogy az adott évben közel félmilliárd forint veszteséggel zárt. A felperes családi és egyéb körülményeit a teljesítés következményei körében kellene értékelni, azonban megállapítható volt, hogy végrehajtás esetén is legfeljebb a munkabére 50%-a vonható le, amely a megélhetését nem lehetetleníti el. A törvényszék álláspontja szerint a CASCO biztosítás hiányát nem lehetett a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása körében értékelni, mivel az nem a kár bekövetkezte után kifejtett károsulti magatartás, továbbá a biztosítás megkötése mindig egyéni mérlegelés tárgya. Mindezek alapján az adott tényállás mellett a törvényszék nem találta alkalmazhatónak az Mt. 190. §-át.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[21] Álláspontja szerint a törvényszék jogszabálysértő módon értelmezte az Mt. 190. §-át. A jogszabály kártérítés alóli mentesítés körében felsorolt szempontjai olyan példálózó jellegű felsorolások, amelyek egyben sorrendiséget is jelentenek, a jogerős ítélet azonban a másodikként megjelölt jogsértés súlyának tulajdonított döntő jelentőséget, amely jogértelmezés azonban az Mt. 190. §-ából, és az Mt. kommentárjából sem következik. A perben nem merült fel, hogy a kárt szándékosan okozta, ezért az esetleges súlyos gondatlanság nem a legkedvezőtlenebb megítélésű tudati állapotot jelent.
[22] A másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a felek vagyoni helyzete nem azonos a nyilvántartott vagyonnal, önmagában még helytálló, de ennek megítélésénél kizárólag a zárómérleget figyelembe venni megalapozatlan megállapítás. A zárómérlegben szereplő esetleges veszteség feltüntetése nem jelenti, hogy az adott jogi személy vagyoni helyzete ne lenne kedvező. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet érvelése - amelyben a peres felek vagyoni helyzetét vetette össze - felel meg az Mt. 190. §-ában írt jogintézmény lényegének.
[23] Érvelése szerint az Mt. 190. §-a mögött meghúzódó jogalkotói akarat az, hogy ne okozzon megélhetési problémát a kártérítés teljes összegének megfizetése, amellyel a jogerős ítéleti megállapítás ellentétes.
[24] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Hivatkozása szerint a felperes kártérítési felelősségét mindkét fokú bíróság megállapította, ezért fő szabály szerint a kár megtérítésére köteles. A törvényszék az ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes magatartása súlyosan gondatlan volt. A jogsértés súlya mellett azonban értékelte az Mt. 190.§-ában foglalt egyéb szempontokat is és jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy az adott esetben annak alkalmazására nincs lehetőség.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[26] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a kártérítés jogalapja és összegszerűsége körében a tényállás megállapítását és a bizonyítékok értékelését nem vitatta, kizárólag a kártérítési összeg mérséklését kérte azt állítva, hogy a másodfokú bíróság a figyelembe vehető szempontokat nem az Mt. 190.§-ának megfelelően értékelte.
[27] Az Mt. 167.§ (3) bekezdése és az Mt. 190.§ -a a korábbi munkajogi szabályozástól eltérően rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján lehetőséget ad a kártérítés alól történő részbeni mentesítésére. A törvényi szabályozás alapján tehát nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót teljes egészében mentesítse a kártérítés megfizetése alól, csupán az okozott kár részbeni elengedésére ad felhatalmazást. Az Mt. rendelkezése a kártérítés alól történő részbeni mentesítés során figyelembe vehető méltánylandó körülményeket a "különösen" megjelöléssel csak példálózóan sorolja fel, megjelölve a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérítés teljesítésének következményeit. A felsorolás nem teljes körű és - a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben - nem jelent sorrendiséget sem.
[28] A kártérítési összeg mérséklésére irányuló kereseti kérelem esetén az eljáró bíróságoknak az adott károkozó magatartás, a bekövetkezett kár nagysága és megtérítésének a felekre gyakorolt hatása alapján kell döntést hozni a mérséklés megengedhetőségéről, avagy annak mértékéről. Mindig az adott tényállás dönti el, hogy a figyelembe vehető szempontokat a bíróság milyen súllyal veszi figyelembe.
[29] Az adott esetben nem volt vitatott, hogy a felperes magatartása nem csupán munkahelyi szabály, hanem a munkavégzésére vonatkozó jogszabály - KRESZ - megsértésével megvalósult súlyosan gondatlan magatartás volt, amely lehetséges következményeit tekintve vagyoni kárral, illetve élet- és testi épség veszélyével közvetlenül fenyegető volt. Az Mt. 190.§-ában is nevesített jogsértés súlya ekként - a törvényszék helytálló értékelése szerint - az adott esetben kiemelkedő jelentőségű volt. Ellenkező értelmezés, a munkavállaló szociális szempontjainak kizárólagos mérlegelése esetén e kivételes jogintézmény elveszítené a jelentőségét. Az Mt. 190.§-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.
[30] Mindezekre tekintettel a törvényszék helytálló értékelése szerint az Mt. 190.§ alkalmazásának az adott esetben nem volt helye, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[31] Az Mt. 190.§-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege.Záró rész
[32] A felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése szerint köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.[33] A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján az állam viseli.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a 2019. május 15-én megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. május 15.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.548/2018.)