adozona.hu
BH 2012.6.158
BH 2012.6.158
Az üzemanyag megtakarításból származó juttatás nem minősül munkabérnek - a kifizetett összeg után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni - és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe sem számítandó be [Mt. 141. §, 142. §, 1996. évi LXXXI. tv. (Tny.) 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság P. L. öregségi teljes nyugdíj iránti igényét elbírálva határozatával 42 év és 355 nap szolgálati idő figyelembevételével havi 45 904 Ft-ban állapította meg azzal, hogy a nyugdíj folyósításának kezdő időpontja 2003. május 6. napja.
A határozatot utóbb 22. sorszám alatt az igazgatóság módosította és az ellátás kezdő időpontját 2003. december 9. napjában, a nyugellátás összegét pedig 47 480 Ft-ban, a szolgálati idő mértékét 43 év és 31 napban állapította ...
BH 2012.6.158 Az üzemanyag megtakarításból származó juttatás nem minősül munkabérnek - a kifizetett összeg után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni - és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe sem számítandó be [Mt. 141. §, 142. §, 1996. évi LXXXI. tv. (Tny.) 22. §].
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság P. L. öregségi teljes nyugdíj iránti igényét elbírálva határozatával 42 év és 355 nap szolgálati idő figyelembevételével havi 45 904 Ft-ban állapította meg azzal, hogy a nyugdíj folyósításának kezdő időpontja 2003. május 6. napja.A határozatot utóbb 22. sorszám alatt az igazgatóság módosította és az ellátás kezdő időpontját 2003. december 9. napjában, a nyugellátás összegét pedig 47 480 Ft-ban, a szolgálati idő mértékét 43 év és 31 napban állapította meg. A módosító határozat indokolásában utalt a nyugdíjbiztosítási igazgatóság arra, hogy a szolgálati idő megállapítása során ügyviteli hibát követtek el, mert a V. Zrt. téves jövedelemadat közlése miatt került sor a határozat módosítására.
Az igénylő fellebbezése folytán másodfokon eljárt Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság 30. sorszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a fellebbezést elutasította. A határozat indokolása szerint az igénylő által beszámítani kért - a munkaügyi bíróság ítéletével a munkáltatót 1 192 233 Ft tőke és kamatai üzemanyag megtakarítás címén fizetésre kötelező ítéleten alapuló - összeg a nyugdíj alapjául nem vehető figyelembe, mert az nem nyugdíjjárulék-köteles juttatás volt és abból a munkáltató nem is vonta le a nyugdíjjárulékot. Idézte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22. § (1) bekezdésében, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, továbbá e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 19. § (2) és (3) bekezdésében, 20. §-ában és 24. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket és arra hivatkozott, hogy csak a Magyarországon kifizetett munkabér vehető figyelembe a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset megállapításánál.
A határozatot P. L keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és elsődlegesen a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Keresete több irányú volt: 1.) kérte, hogy a munkaügyi bíróság ítéletével a munkáltatót 1 192 233 Ft munkabér megfizetésére kötelező ítélet alapján módosítsák a nyugdíj alapjául szolgáló összeget és ugyancsak módosítsák a 339 450 Ft túlmunkadíj címén megítélt összeggel is, 2.) vizsgálják felül nyugdíja összegszerűségét a V. Zrt.-nél eltöltött munkaviszonya idejére vonatkozóan, mert a Magyarországon forintban átutalt keresetét sem vette figyelembe maradéktalanul a társadalombiztosítási szerv, 3.) vizsgálják felül a számítási módot a bruttó/nettó összegek elszámolását illetően, illetve sérelmezte, hogy az ügyében eddig öt határozatot hoztak és abban ötféle számítási módot alkalmaztak, ez pedig a döntések törvényességét kétségessé teszi.
Az alperes a kereset elutasítását kérte fenntartva másodfokú határozatában írt ténybeli és jogi indokokat.
A munkaügyi bíróság ítéletével a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szervet új határozat meghozatalára kötelezte.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában a felperes keresetét részben megalapozottnak találta és e körben elsődlegesen vizsgálta a munkaügyi bíróság, illetve a másodfokú bíróság ítéleteinek rendelkezését, valamint azok ténymegállapításait. Mindezekből azt állapította meg, hogy a munkaügyi bíróság részítéletében valóban akként rendelkezett, hogy kötelezte az alperest "elmaradt munkabérként" 1 192 233 Ft megfizetésére, azonban a bíróság vizsgálat tárgyává tette az ítélet indokolását is, amelyből pedig azt állapította meg, hogy a P. H. E. K. Sz. Kft.-nél fennállt munkaviszonya során megkötött munkaszerződés mellékletét képezte a Darukezelői bér- és juttatási szabályzat, amelyben a munkaidő számítására és díjazására vonatkozóan szerepeltek előírások. Ez a szabályzat rendelkezett az üzemanyag megtakarítás terhére kifizethető járandóságokról, amely szerint az ott rögzített módon számolt üzemanyag mennyiség és a tényleges felhasználás között, ha megtakarítás keletkezett, úgy annak 60%-át megtakarítási áron a hivatalosan közzétett MOL árfolyamon számoltan az illető dolgozónak kifizették. A Szabályzatból kiemelte azt is, hogy annak 2. pontjában került felsorolásra, hogy a munkáltató a munkabért hogyan, milyen bontásban fizeti ki, a 3. pontban pedig külön sorolta fel a munkáltató az egyéb bérjellegű juttatásokat, nevezetesen a prémiumfajtákat. Mindezen juttatásoktól elkülönülten a 4. pontban szerepeltette a juttatások, költségtérítések címszó alatt az 1.) alpontban a kifizetés üzemanyag megtakarítás terhére nevű juttatást. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy ezen rendszerbeli elhelyezésből is következik, hogy a felperes által kért üzemanyag megtakarítás nem bérjellegű juttatás, az olyan kifizetés volt a munkáltató részéről, amelyet járulékfizetési kötelezettség nem terhelt.
A felmerült egyéb bizonyítékok, vizsgálati anyagok alapján pedig azt állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy miután a felperes saját maga is a keresetlevelében üzemanyag megtakarítás címen terjesztette elő igényét és az ilyen jogcímen is került megítélésre a döntés indokolása szerint, ezért az alperes határozatában helyesen hivatkozott a Tny. 22. § (1) bekezdésében és a Tbj. 19. § (1) bekezdésében, 20. §-ában és 24. § (1) bekezdésében írt rendelkezésekre és e körben a felperes keresete nem megalapozott.
A határozatot egyéb részében azonban törvénysértőnek minősítette a munkaügyi bíróság, mert az eljárási szabályt sért. Utalt a munkaügyi bíróság másik ítéletében foglaltakra is, amely a 339 450 Ft-os rendkívüli munkavégzési díjjal kapcsolatban született.
A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a megismételt eljárásban vizsgálja a 339 450 Ft átutalásának kérdését, illetve azt, hogy a felperes részére 2008. december 2-án megtörtént-e ez az átutalás, illetve amennyiben az ellenőri megállapítás azt tartalmazza, hogy erről az összegről a felperes lemondott, úgy ennek okát, illetve körülményeit is tisztázni kell. Jogszabálysértésnek ítélte a munkaügyi bíróság az első- és másodfokú határozatot abban a részében is, hogy a V. Zrt. foglalkoztató által kifizetett munkabéreket nem vizsgálta részletesen és e tekintetben sem tartalmazott a határozat indokolást. Ezen túlmenően kötelezte az alperest arra, hogy a megismételt eljárásban részletesen vizsgálja, hogy a felperes által jelzett időszakban Magyarországon munkabérként milyen összeg került részére kifizetésre és milyen összegből került sor járulék befizetésre.
A bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdésére utalva intézkedett a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezéséről.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása ellen élt a felperes felülvizsgálati kérelemmel, míg az alperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet rendelkező részének érintése nélkül az indokolási rész jogellenessége miatt kérte az ítélet megváltoztatását. Másodlagosan az ítélet indokolásának megváltoztatásához szükséges esetleges tények meg nem állapíthatósága esetében a munkaügyi bíróság ítéletének e részében való hatályon kívül helyezését kérte.
Felperesi álláspont szerint a munkaügyi bíróság ítélete sérti a Tny. 22. § (1) bekezdés b) pontjában írt rendelkezést. A munkaügyi bíróság a korábbi eljárásban az elmaradt munkabért illetően az Mt. 141-142. §-ainak helyes értelmezése alapján egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részére kifizethető juttatások, a munkabér, a költségtérítés és a szociális juttatás. A munkabér meghatározásának módjáról, a lehetséges munkabér emelésekről az Mt.</a> általános rendelkezéseket tartalmaz. Az előre közölt üzemanyag normához (kilométer, illetve üzemóra norma) képest jelentkező megtakarítás 60%-át rendelték kifizetni a felperesnek. Mivel a munkaszerződés mellékletét képezte a Darukezelői bér és juttatás szabályzat, az ott előírt juttatások a szerződéses megállapodásnak is részévé váltak. Ebből következően a munkáltatónak az Mt. 141-142. §-ai alapján a munkaszerződés szerinti munkabért (személyi alapbér + teljesítménybér) kellett elszámolnia a felperesnek. Jelen esetben tehát teljesítménybér és időbér összekapcsolásával került meghatározásra a munkabér, attól függetlenül, hogy az üzemanyag megtakarítás volt a teljesítménybér alapjául szolgálóként meghatározva. Az ennek figyelembevételével számított és a munkavégzésre tekintettel kifizetett juttatás mindenképpen munkabérnek minősül és mint ilyet, a nyugdíj kiszámítása során az átlagkeresetnél figyelembe kell venni. Ugyanez a helyzet a munkabéréből történt jogtalan levonással is, amelynek összegét a bíróság 99 353 Ft-ban állapította meg. Ezt szintén munkabérként kell figyelembe venni a nyugdíj kiszámításakor, tekintettel arra, hogy ez az összeg a munkabéréből jogtalanul került levonásra.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A Kúriának a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint annak keretei között volt módja a munkaügyi bíróság ítéletét felülvizsgálnia. Ekként kizárólag a P. H. Kft.-nél fennállt munkaviszonyban keletkezett követelés - utólagos bírósági ítéleten alapuló kifizetés - nyugdíjszámítás alapjául való beszámítás kérdésében kellett döntenie, illetve e tárgyban a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában foglaltakat a törvényesség szempontjából felülvizsgálnia, megítélnie annak jogszabályi megfelelőségét.
A Kúria vizsgálta az Mt. 141. § és 142. §-ában foglalt rendelkezések alapján azt, hogy a felperes részére utóbb megítélt és a munkáltató által kifizetett üzemanyag megtakarítás mennyiben minősül jogi jellegét illetően munkabérnek, ezen belül is a felperes által hivatkozott teljesítménybérnek.
A munkaviszony keretében a munkáltatót munkabér fizetési kötelezettség terheli, a munkavállalónak viszont alanyi joga van a munkabérre. A munkavállalót a munkabér akkor is megilleti, ha a megkötést követően kiderül, hogy a munkaszerződés vagy annak egy része érvénytelen. A munkavállalónak a végzett munkáért külön kikötés nélkül is ellenszolgáltatás, munkabér jár, az ettől eltérő megállapodás érvénytelen.
A munkabér fogalmát, annak összetevőit a Munka Törvénykönyve nem határozza meg, azt esetenként lehet eldönteni, hogy a kifizetett összeg munkabérnek minősül-e vagy sem, ennek megítélésekor a juttatás tényleges tartalmának van jelentősége. Értékelni kell, hogy azt mire tekintettel, milyen időszakra nézve fizették ki. Ebben a körben hozott a Legfelsőbb Bíróság/Kúria elvi határozatot is (EBH 2000/251.), amelyben kimondta, hogy ha a munkaviszony alapján a munkavállalónak meghatározott juttatás a munkavégzés fejében jár, az elnevezésre tekintet nélkül munkabérnek minősül. Ebben a határozatában elvi éllel mondta ki a Legfelsőbb Bíróság/Kúria azt, hogy mivel az Mt.</a> a munkabér fogalmát nem határozza meg, ezért esetenként kell eldönteni azt, hogy a munkaviszony alapján a munkavállalónak kifizetett valamilyen összeg minek minősül. Ebből a szempontból nem a juttatás elnevezésének, hanem tényleges tartalmának van jelentősége. Ha a munkavállaló a juttatást a munkaviszonybeli kötelezettségének teljesítésére tekintettel kapta az munkabérnek minősül, míg a munkavégzéssel összefüggésben felmerült költségeinek fedezetére kapott összeg költségtérítésnek.
Az üzemanyag megtakarítás mint jövedelem jogi kategóriájának meghatározása során a Kúria figyelemmel volt arra, hogy a munkaszerződés határozta meg a felperes munkabérét - ami alapvető érvényességi kellék -, míg a Darukezelői bér és juttatás szabályzat 3. pontja tartalmazta az egyéb bérjellegű juttatásokat. E körben a különböző prémiumfajták kerültek felsorolásra. A Szabályzat 4. pontja a juttatásokat és költségtérítéseket sorolta fel. Ezen pont 4.1. pontja szabályozta a "kifizetés, üzemanyag megtakarítás terhére" címen havonta elszámolható összegeket a megadott szempontok feltételrendszere betartása mellett. Utalt az elszámolás a hivatalosan közzétett MOL árfolyamra, de rögzítette azt is, hogy az üzemanyag igazolt felhasználást túllépő dolgozó a többletfelhasználást teljes értékben köteles megtéríteni. Ez utóbbi olyan kitétel, ami egyértelműen kizárja ezen juttatás munkabér jellegét.
Utal a Kúria ezen túlmenően a másodfokú bíróság jogerős ítéletének megállapítására, amelyben kifejezetten azt rögzítette a másodfokú bíróság, hogy az üzemanyag megtakarítás és túlfogyasztás, mint járulékos juttatás nem képezhet átlagkereset alapot, ezért ezen juttatásokat az átlagkereset korrekciója szempontjából nem vette figyelembe.
Mindezen adatok ismeretében a Kúria megállapította, hogy helyesen döntött a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában, amikor a juttatás tényleges tartalmát vizsgálva azt állapította meg, hogy az üzemanyag megtakarítás nem nyugdíjjárulék fizetésre kötelezett juttatás és ekként a nyugellátás alapjául szolgáló átlagkeresetbe sincs mód annak beszámítására.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéleti indokolás tehát nem sérti sem a Tny.-ben, sem a Tbj.-ben a munkaügyi bíróság által idézett rendelkezéseket. Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság ítéletének a felülvizsgálattal támadott indokolási részét a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10 050/2011.)