adozona.hu
BH+ 2012.6.259
BH+ 2012.6.259
Abban a körben, amelyben a Cstv. a hitelezői választmány részére tájékoztatási, egyetértési, hozzájárulási, észrevételezési jogot biztosít, e jogok felszámoló által történt megsértése esetén a hitelezői választmányt is megilleti a kifogásolás joga [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 5. § (2) bek., 51. § (1) és (4) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2007. november 19-én benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság a felszámolást 2008. március 21-én közzétett végzésével megindította, felszámolóként a H. Zrt.-t jelölve ki.
A felszámolási eljárás során 2008. június 4-én a hitelezők gyűlésükön 2-4/2008. (VI. 4.) számú határozataikkal 3 tagú Hitelezői Választmányt hoztak létre, melybe tagként beválasztották az M. Zrt. képviselőjét, F. E.-t is. A Választmány elnöke később lemondott és 2008. október 31-én a Választmány tagjai megvála...
A felszámolási eljárás során 2008. június 4-én a hitelezők gyűlésükön 2-4/2008. (VI. 4.) számú határozataikkal 3 tagú Hitelezői Választmányt hoztak létre, melybe tagként beválasztották az M. Zrt. képviselőjét, F. E.-t is. A Választmány elnöke később lemondott és 2008. október 31-én a Választmány tagjai megválasztották F. E.-t, az M. Zrt. képviselőjét a Választmány új elnökének.
F. E. a Választmány nevében 2009. november 20-án kifogást nyújtott be a felszámoló tevékenységével szemben.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Elsődlegesen a Hitelezői Választmány létre nem jöttének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az M. Zrt. nevében eljáró F.E. a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) szabályai, a hitelező alapszabálya és a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezései ellenére egy személyben képviselte a hitelezőt a csatolt meghatalmazás alapján. Érdemben is kérte a kifogás elutasítását.
A Hitelezői Választmány elnöke hivatkozott arra, hogy a felszámoló több mint egy évig a Választmány létét elfogadva járt el, s maga is kérte a Választmány hozzájárulását az értékesítéshez.
Az elsőfokú bíróság a F. E. által a Hitelezői Választmány nevében benyújtott kifogást - az M. Zrt. hitelező kifogásaként értékelve azt - elutasította. Arra hivatkozott, hogy a Hitelezői Választmány a Cstv. 5. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelt, így léte a Választmány másfél éves működésére is tekintettel nem vitatható. A F. E. részére adott meghatalmazáson két aláírás szerepel, így meghatalmazása szabályszerű volt, ekként jogosult volt a Választmány megalakulásában való közreműködésre, a szabályzat aláírására, a továbbiakban pedig a Választmány képviseletére. Emiatt érdemben vizsgálva a kifogást azt elutasította.
A felszámoló az elsőfokú bíróság végzésének indokolása ellen nyújtott be fellebbezést, melyben - az elsőfokú végzés érdemben való helybenhagyása mellett - az indokolás megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a Hitelezői Választmány nem jött létre, mert az annak nevében eljáró F. E. (az M. Zrt. meghatalmazottja) nem volt jogosult a Hitelezői Választmányban való részvételre. Miután a bíróságnak vizsgálnia kell a hitelezői választmány megalakulásának szabályszerűségét, ezért hivatkozott arra, hogy az M. Zrt. hitelező cégjegyzéséhez két személy együttes aláírása szükséges az alapszabálya szerint, és ez a követelmény nem mellőzhető azzal, hogy két cégjegyzésre jogosult személy meghatalmazást ad egy harmadik személy részére, aki ezentúl egymagában jogosult lenne a képviseletre.
A másodfokú bíróság a Hitelezői Választmány kifogásának értékelve a kifogást, a végzés fellebbezett - az elsőfokú végzés indokolásának a Hitelezői Választmány létrejöttét elfogadó - részét helybenhagyta. A végzés indokolásában megállapította, hogy F. E.-t az M. Zrt. kizárólag a 2008. június 4-én tartott hitelezői választmányi értekezleten való képviseletére jogosította fel, ezért a Hitelezői Választmány létrejötte, a tagok megválasztása, a szabályzat elfogadása törvényesen történt. Utóbb az M. Zrt. hitelező a másodfokú eljárásban előterjesztett beadványában a meghatalmazással a további eljárásra nem rendelkező F. E. álképviselő addigi eljárását - tartalmilag - jóváhagyta azzal, hogy a kifogást a hitelező a Hitelezői Választmány elnökeként, a Hitelezői Választmány képviseletében terjesztette elő.
A másodfokú bíróság a Cstv. 6. § (4) bekezdésének, az 51. § (1) bekezdésének és a Cstv. más szabályainak [39. § (3) bekezdés, 40. § (5) bekezdés, 46. § (3)-(4) bekezdés, 47. § (6) bekezdés, 49. § (1)-(2) bekezdés, 49/A. § (2) bekezdés, 49/B. § (3), (6) bekezdés, 50. § (5) bekezdés, 54. §, 63/B. § (1) bekezdés] együttes értelmezéséből azt a következtetést vonta le, hogy a hitelezői választmány részére tájékoztatási, egyetértési, hozzájárulási, észrevételezési jogot biztosít a Cstv. A jogalkotó e jogok sérelme esetére azonban a hitelezői választmány részére elmulasztotta biztosítani a jogorvoslati lehetőséget, jóllehet az ilyen jogsértéssel szemben a választmány tagja önállóan kifogást nem terjeszthet elő. Ezért a felsorolt hitelezői választmányi jogok vonatkozásában indokoltnak tartotta a hitelezői választmány részére a kifogásolási jog biztosítását [Cstv. 51. § (1) bekezdés], ebből következően úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta érdemben a Hitelezői Választmány képviseletében előterjesztett kifogást.
Kifejtette, hogy a bíróság csak erre irányuló kifogás esetén vizsgálhatja a hitelezői választmány szabályszerűségét, a hitelező pedig abban az esetben terjeszthet elő kifogást a hitelezői választmánnyal kapcsolatban, ha a felszámoló jogszabálysértő mulasztása abban nyilvánul meg, hogy a létrejött hitelezői választmányt nem ismeri el, nem tájékoztatja, az értékesítés során a pályázat vagy árverés szabályaitól való eltéréshez a választmány hozzájárulását nem kéri, egyáltalán a létezését nem fogadja el.
Ebben az eljárásban a felek által nem vitatottan a Választmány létrejött, a felszámoló maga csatolta be a Választmányi jegyzőkönyvet és a szabályzatot, valamint az arra vonatkozó okiratot is, hogy a Választmány két tagja hozzájárult a kifogással érintett értékesítéshez. Utalt arra, hogy a felszámoló az eljárás során eddig a Hitelezői Választmány létrejöttének szabályszerűségét nem kérdőjelezte meg, együttműködött vele, tájékoztatta, a tagok hozzájárulását kérte.
A fentiekből következően a Hitelezői Választmány vonatkozásában az elsőfokú végzés indokolásának megváltoztatására irányuló fellebbezést nem tartotta alaposnak, érdemben helytállónak találta az elsőfokú bíróság kifogást elutasító végzését.
A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés indokolásának megváltoztatását. Nem jelölte meg, hogy a jogerős végzés mennyiben jogszabálysértő, tartalmilag a fellebbezésében kifejtettekre hivatkozott és a Cstv. 5. § (2) és (3) bekezdésének megsértését állította.
Az M. Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását. Álláspontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak a felülvizsgálat tárgyává tett kérdésben. A felülvizsgálati kérelem a nem ügydöntő végzés indokolása ellen irányul, ezért annak érdemi elbírálása eljárásjogi akadályba ütközik, figyelemmel a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint alkalmazható jogkövetkezményekre.
Hivatkozott arra is, hogy miután a felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslat, nem elégséges a kérelmező részéről a korábbi beadványokra utalni, hanem a felülvizsgálati kérelemben ki kell fejteni annak jogi alapjait, azt, hogy a jogerős határozat mely jogszabályt sértett meg, annak megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Elsődlegesen a Legfelsőbb Bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy van-e helye felülvizsgálati eljárás lefolytatásának a kifogást elutasító végzés indokolása ellen. Nem ért egyet a hitelezővel abban, hogy a kifogást elbíráló végzés ne lenne ügydöntő határozat. A benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a bíróság e külön számon folyó eljárást befejező határozata mindenképpen ügydöntőnek minősül. Nincs kizárva a Pp. 270-271. §-ai szerint az sem, hogy csak az indokolás ellen nyújtson be a fél felülvizsgálati kérelmet, ezért a felülvizsgálati kérelmet érdemben kell vizsgálni.
A második eljárásjogi kérdés az volt, hogy a felszámoló egyáltalán élhetett-e fellebbezési jogával a kifogást elutasító végzés ellen, s ebből következően van-e felülvizsgálati kérelem előterjesztési jogosultsága.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 51. § (4) bekezdése szerint a kifogásnak helytadó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő fellebbezhet.
Nem vitásan a kifogás érdemben elutasításra került, s ez ellen a hivatkozott rendelkezés alapján nem is élhetett volna fellebbezési jogával a felszámoló. Fellebbezése azonban nem a rendelkező részben megfogalmazott döntés ellen irányult, hanem az ellen, hogy a bíróság érdemben vizsgálta meg a kifogásban előadottakat és nem utasította el azért, mert a kifogást előterjesztő személynek nem volt eljárási (kifogás előterjesztési) jogosítványa.
Nem a kifogás tárgyában hozott érdemi határozatot, hanem a bíróságnak a Hitelezői Választmány létrejöttével, illetve eljárási legitimációjával kapcsolatos indokolását támadta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ilyen esetben a Cstv. 51. § (4) bekezdésének rendelkezése nem zárja el a felszámolót a fellebbezés - és a felülvizsgálati kérelem - előterjesztésétől.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős végzésben kifejtettekkel abban a tekintetben, hogy létrejött a Hitelezői Választmány.
A felszámoló által becsatolt meghatalmazás szerint két cégjegyzésre jogosult személy hatalmazta meg szabályosan F. E.-t, hogy a hitelező nevében részt vegyen a 2008. június 4-én tartott hitelezői értekezleten. Képviseleti jogot a Ptk. 222. §-a alapján lehet létesíteni. A meghatalmazás szabályszerűségéhez az szükséges, hogy a cégjegyzésre jogosultak a jogszabályoknak megfelelő meghatalmazással lássák el a képviselőjüket, aki a Ptk. 219. §-a alapján eljárhat - most már a saját személyében a képviseleti jog alapján - a képviselt érdekében.
A meghatalmazott személy a hitelező képviseletére kapott felhatalmazást a 2008. június 4-én megtartott hitelezői értekezleten, mely értekezleten jött létre a Hitelezői Választmány. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az értekezleten való részvételre történő meghatalmazás nem volt korlátozott, ebből következően a képviselő a képviselt nevében nyilatkozhatott a Hitelezői Választmány megalakításával kapcsolatban és vállalhatott benne tagságot is. F. E. a taggá választását követően a továbbiakban már saját nevében eljárva - mint a választmányi tag, illetve utóbb, mint a választmányi elnök meghatalmazottja - tehetett jognyilatkozatot. Amennyiben a Hitelezői Választmány működésével kapcsolatban az általa képviselt hitelező kifogásolta volna a tevékenységét, az a belső jogviszonyukra tartozó vita lenne, a felszámolási eljárásban ez a kérdés nem vizsgálható.
Az eljárás másik jogkérdése az volt, hogy rendelkezik-e a Hitelezői Választmány kifogás előterjesztési joggal (van-e ebben a tekintetben eljárásjogi jogképessége), vagy a Hitelezői Választmány által megszerzett információk alapján csak egyes hitelezők terjeszthetnek elő kifogást a felszámoló jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása miatt.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság ebben a körben kifejtett jogi álláspontjával, mely szerint a hitelezői választmány a felszámolási eljárásban - meghatározott körben - rendelkezik kifogás előterjesztési joggal. Utal arra, hogy az eljárásban alkalmazandó Cstv. 5. § (2) bekezdése szerint a választmány az azt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, tehát a törvény maga is adott eljárási jogképességet a felszámolási eljárásokban a hitelezői választmány részére. Ebből a rendelkezésből következően azonban a hitelezői választmány által indított eljárásokban esetlegesen felmerült költségek viseléséért is a választmányt létrehozó képviselők egyetemlegesen felelnek a felszámolási eljárásban a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 51. § a) pontja és 82. § (1) bekezdése szerint.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. olyan jogosítványokat biztosít a hitelezői választmány részére, amelyet egyes hitelezők önmagukban nem is gyakorolhatnak. Az ezekkel kapcsolatos felszámolói jogszabálysértő tevékenység vagy mulasztás esetén a hitelezői választmány az, akinek a vonatkozásában a felszámoló nem teljesítette a törvényben előírtakat, tehát ő lesz a sérelmet szenvedett fél, ezért ő jogosult kifogás előterjesztésére is.
Mindezek alapján tehát nem jogszabálysértő a jogerős végzés, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.021/2011.)