adozona.hu
BH+ 2012.6.258
BH+ 2012.6.258
A közbenső felszámolási mérleg benyújtásával teljesíti a felszámoló a mérlegidőszakra vonatkozó elszámolási kötelezettségét. Ennek akkor is eleget kell tenni, ha az előzőleg beadott közbenső mérleg még nincs jogerősen elbírálva [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (1) és (2) bek., 52. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 1992. szeptember 3-án indította meg, felszámolóként a T. Rt.-t jelölve ki. A kijelölt felszámoló 1998-ban beolvadt az S. Zrt.-be, az adós cégjegyzéki adatai szerint azonban felszámolóként 2004. január 26-ig a beolvadt társaság volt bejegyezve, s ettől az időponttól kezdődően tartja nyilván a cégnyilvántartás felszámolóként az S. Zrt.-t.
A hitelezői kifogása alapján indult eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy egy közbenső mérle...
A hitelezői kifogása alapján indult eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy egy közbenső mérleget a végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül terjesszen elő, míg a hitelező kifogásának ezt meghaladó részét elutasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felszámoló közbenső felszámolási mérleget nem terjesztett elő az eljárásban, s erre most kötelezte a bíróság, melyet követően van arra lehetőség, hogy a felszámoló - hitelező által kért - felmentését a bíróság mérlegelje.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, kérve a kifogás teljes egészében történő elutasítását. Álláspontja szerint a felszámolás kezdő időpontjában hatályos rendelkezések szerint még nem volt kötelező a felszámolónak évenként közbenső mérleget készítenie, ez csupán lehetőség volt, ha a felszámolás során a hitelezői igények kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be. Miután - állítása szerint - nem folyt be annyi pénzeszköz, amely a hitelezői igények kielégítésére lenne fordítható, ezért közbenső mérleg készítési kötelezettsége sem áll fenn.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, nem fellebbezett részét nem érintette. Indokolásában kifejtette, hogy valóban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 1992. szeptember 3-án hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, s az is tény, hogy a Cstv. 50. §-ának akkori szabályai még nem írták elő a közbenső mérleg évenként történő készítésének kötelezettségét. A Cstv. 50. § (2) bekezdése szerint azonban kötelező volt az első évet követően egy közbenső mérleget készíteni akkor is, ha a hitelezői igények kielégítéséhez még nem folyt be elegendő pénzeszköz. Ezért tévesen állította a felszámoló, hogy nem kellett közbenső mérleget készítenie. Miután az egy év már többszörösen eltelt, s az iratokból megállapíthatóan a felszámoló még egyetlen közbenső mérleget sem készített, ezzel megsértette a Cstv. 50. § (2) bekezdésében írt kötelezettségét.
A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával a hitelező kifogásának elutasítását, másodlagosan az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezése mellett kérte kötelezni a bíróságokat új eljárásra és új határozat hozatalára. Állította, hogy a jogerős végzés a Pp. 221. § (1) bekezdését és 222. §-át megsértette.
Előadta, hogy már 1994. március 18-án benyújtott egy közbenső mérleget, amit 1994. június 6-án kiegészített, azonban azt a bíróság még nem bírálta el. Ezt tartalmazza az általa mellékelt, az ítélőtábla által hozott végzés, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság 51. sorszámú végzésének felülbírálata során a felszámolóval szemben kiszabott pénzbírságot mellőzte. Álláspontja szerint a felszámolót mindaddig nem lehet újabb közbenső mérleg benyújtására kötelezni, amíg az előzőt a bíróság nem bírálja el.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, a bíróság jogerős végzésében helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámolónak a Cstv. jelen eljárásra alkalmazandó rendelkezései alapján legalább egy közbenső mérleget be kell nyújtania, mégpedig a Cstv. 50. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdetétől számított 1 év elteltével annak benyújtása kötelező.
A felszámoló által becsatolt, a másodfokú bíróság által hozott jogerős végzésből megállapítható, abban valóban az szerepel, hogy benyújtott egy közbenső mérleget a felszámoló. A jelen eljárás alapjául szolgáló jogerős végzés tényállásában szereplő téves megállapítása azonban az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt, az alábbiak miatt.
A Legfelsőbb Bíróság az időpontok összehasonlítása alapján megállapította, hogy a felszámoló a Cstv. 50. § (2) bekezdését sem tartotta be, mert az egy éves fordulónapot követő mintegy fél évvel később, csak 1994 márciusában nyújtotta be a közbenső mérleget.
Téves a felszámolónak az az álláspontja is, hogy ezzel az eljárásban történtekkel kapcsolatos beszámolási kötelezettségét teljesítette, s a 17 évvel ezelőtt benyújtott közbenső mérleg miatt a 17 év alatt történtekről nem kell elszámolnia.
A felszámoló az adós nevében jár el, a bíróság felhatalmazása alapján más vagyonával gazdálkodik [Cstv. 34. § (2) bekezdés]. Nem vitásan a Cstv. hatályba lépését követően indult eljárások első időszakában sem a hitelezők, sem a bíróságok nem helyeztek nagy hangsúlyt a felszámolók vagyonnal kapcsolatos időközi elszámolásaira, nem mentette azonban ez fel a felszámolót az elszámolási kötelezettség alól.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő felszámolói eljárás ellenőrzéséhez - azaz, hogy nem folyt be annyi árbevétel, amelyből a hitelezői igényeket részben vagy egészben ki lehessen fizetni [Cstv. 50. § (1) bekezdés] - szükség van arra, hogy a felszámoló elszámoljon évenkénti bontásban arról, az adós felszámolása során milyen bevételei és milyen kiadásai voltak az adósnak, s mi indokolta azon kiadások kifizetését (Cstv. 52. §).
Nem menti fel a felszámolót az elszámolás kötelezettsége alól, hogy a bíróság az előző közbenső mérleget még nem hagyta jóvá. A közbenső mérleg - és a hozzá kapcsolt szöveges jelentés, bevételek és költségek kimutatása - a felszámolónak az elszámolása arról, hogyan gazdálkodott a rábízott vagyonnal. Ennek alapján lehet megállapítani azt, hogy valóban nincs annyi vagyon, amiből a hitelezőknek akár csak részben kielégíthető lenne az igénye, illetve ennek alapján tudják a hitelezők és a bíróságok ellenőrizni a felszámoló eljárásának a tisztességes voltát [Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 2. § (1) bekezdés].
Különösen fontos az elszámolás egy ilyen hosszúra nyúlt felszámolási eljárásban, az nem mellőzhető, és a megfelelő szankciókkal kikényszerítendő.
A felszámoló elszámolási kötelezettségét az is indokolja, hogy 1998-ban - a felszámoló bejelentés alapján - a korábban kijelölt felszámoló beolvadt a most eljáró felszámolóba, jóllehet azt jelen felszámolási eljárásban csak 6 évvel később vezették át. A tisztességes és gondos eljárás megkövetelte volna, hogy a beolvadás időpontjára elszámolást készítsen a korábban eljárt felszámoló az addig végzett tevékenységéről.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogsértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján azt hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.016/2011.)