adozona.hu
AVI 2012.5.60
AVI 2012.5.60
Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése nem függ az ingatlantulajdonosok változásával az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésétől [1990. évi XCIII. tv. 3., 117. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 2000. március 17. napján 1/2-1/2 tulajdoni arányban megvásárolták a belterület 3991 hrsz.-ú lakóház és udvar megnevezésű ingatlant (a továbbiakban: isaszegi lakóház), majd az 1/2-1/2 arányban tulajdonukat képezett 121.127/42/A/21 hrsz.-ú szövetkezeti lakást (a továbbiakban: budapesti lakás) 2000. április 27-én eladták.
A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2002. március 11. napján kelt fizetési meghagyásával felpereseket a lakóház vétele után 920 000 Ft vi...
A Megyei Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2002. március 11. napján kelt fizetési meghagyásával felpereseket a lakóház vétele után 920 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperesek 2002. május 27-én az i.-i lakóház vételéhez kapcsolódóan a cserétpótló vétel kedvezményének alkalmazását kérték, figyelemmel a b.-i lakásuk eladására.
A G. Földhivatal határozatával felpereseknek az isaszegi lakóházra vonatkozó tulajdonjog bejegyzési kérelmüket elutasította, amely határozatot a Megyei Földhivatal a 2002. július 15. napján kelt határozatával helybenhagyta. A bejegyzés elutasításának indoka az volt, hogy az adásvételi szerződés nem tartalmazta az ügyvédi ellenjegyzés időpontját, továbbá a vevők a tulajdonjog bejegyzési kérelmükhöz az eladó bejegyzési engedélyét nem csatolták. E földhivatali határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Megyei Bíróság a 2003. május 16-án kelt ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú hatóság a 2003. április 1. napján kelt határozatával a felperesek terhére a 320.484/01/2000. tétel alatt előírt illetékelőlegből - a 2 000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetékelőleg fenntartása mellett - 920 000 Ft vagyonszerzési illeték törlését rendelte el, egyidejűleg a cserepótló vétel illetékkedvezmény alkalmazásáért indult államigazgatási eljárást megszüntette. Indokolása szerint a földhivatal bejegyzést elutasító határozata alapján felperesek az isaszegi lakóház tulajdonjogát nem szerezték meg, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 80. §-ának (1) bekezdés g) pontja, és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 14. §-ának (1) bekezdése alapján kellett rendelkeznie.
A felperesek 2003. június 2. napján a 2000. március 17. napján megkötött adásvételi szerződést megerősítő szerződést kötöttek, amelyben rögzítették egyrészt a 2000. évi szerződést, másrészt azt, hogy a vételárat - az eladó és a vevők között folyamatban volt perben meghozott bírósági ítélet alapján - a vevők megfizették, amelynek következtében az eladó hozzájárult a tulajdonjog felperesek javára való bejegyzéséhez.
A megerősítő szerződés alapján a G. Körzeti Földhivatal határozatával a felperesek tulajdonjogát az i.-i lakóházra vétel jogcímén bejegyezte.
Az elsőfokú hatóság a 2003. december 15. napján kelt fizetési meghagyásában a felperesek terhére az isaszegi lakóház megszerzése után 897 848 Ft vagyonszerzési, és 3000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki.
A felperesek ismételten kérték a cserétpótló vétel kedvezményének alkalmazását.
Az elsőfokú hatóság a 2004. február 27-én kelt határozatával a felperesek kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy az Itv. cserétpótló vételt szabályozó 21. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, a lakástulajdonok eladása és vásárlása közötti maximum egy év határidő eltelt.
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2004. június 29. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
Az alperes a 2006. május 4. napján kelt határozatával felpereseknek az elsőfokú hatóság határozata elleni fellebbezését elbírálva, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetükben a másodfokú határozatok megváltoztatását, és az illetéknek a cserétpótló vétel kedvezményének alkalmazásával való megállapítását kérték.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a földhivatal tulajdonjog bejegyzést elutasító döntése alapján felperesek a 2000. évben megkötött szerződéssel az isaszegi lakóházon tulajdonjogot nem szereztek, ezért az Itv. 1. §-a, 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja, 18. §-ának (1) bekezdése, 27. §-ának (1) és (5) bekezdése, 92. §-a értelmében vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségük sem keletkezett, amelyből következően az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében foglalt illeték kedvezmény alkalmazásának sincs helye, és az előírt vagyonszerzési illeték hivatalból törölhető. A felperesek az i.-i lakóház tulajdonjogát a 2003. évi adásvételi szerződést megerősítő szerződéssel szerezték meg, amely után illetékfizetésre kötelesek. E tulajdonszerzéshez kapcsolódóan azonban az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében szabályozott, 1 éven belüli lakóingatlan eladás törvényi feltétele már nem teljesült. Az elsőfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy a hatóság késedelmes ügyintézésének az ügy érdemi elbírálására hatása nem volt.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint az ítélet sérti az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, mivel 2000. évben érvényes szerződéssel vették meg az i.-i lakóházat és adták el a b.-i lakást.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A peres felek további előkészítő és válaszirataikban részletezték fenntartott jogi álláspontjaikat.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, az alperes jogelődjének határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértékét az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%-ban határozza meg.
Az Itv.-nek a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét szabályozó 21. §-23. §-ai kedvezményszabályok, mivel az általános illetékmértéktől kedvezményezetten eltérő rendelkezéseket és illetékmértéket tartalmaznak. Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése szerint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.
Az adóhatóságnak és az elsőfokú bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a felperesek által 2000. évben megkötött lakóház vásárlási és lakás eladási szerződések alapján a felpereseknek illetékfizetési kötelezettségük keletkezett-e, és arra az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében foglalt kedvezményszabály alkalmazható-e.
A felperesek a 2000. március 17-én megkötött adásvételi szerződéssel az isaszegi lakóházat megvásárolták. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 365. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez a tartalmi követelmények szempontjából szükséges - és egyben elegendő -, ha a szerződésről készült okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításuk kitűnik, továbbá ha az okirat tartalmazza az ingatlannak és az ellenszolgáltatásnak a megjelölését. A Ptk.-nak az írásbeli szerződés tartalmáról rendelkező 218. § (1) bekezdése nem tesz említést arról, hogy az írásbeli szerződésnek milyen alaki kellékekkel kell rendelkeznie. Ilyen, a szerződés érvényességét érintő alaki kellékekről más jogszabály sem rendelkezik az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződések tekintetében. Ezért a tartalmilag elegendő elemeket tartalmazó szerződés érvényessége az írásba foglaláson felül egyéb alakszerűséghez nincs kötve. (XXV. számú Polgári Elvi Döntés). A felperesek 2000. március 17-én a Ptk. adásvételre vonatkozó szabályainak megfelelő, érvényes adásvételi szerződést kötöttek.
A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. E jogszabályhelyek összevetése és együttes alkalmazása szerint az illetékfizetési kötelezettség keletkezése nem függ az ingatlantulajdonosok változásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésétől. Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja ugyanis feltételként a Ptk. 117. §-ának (3) bekezdésében foglaltak teljesültségét nem tartalmazza, továbbá az adásvételi szerződés megkötése napján az ingatlantulajdonosok változásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése általában nem történik meg, illetve az Itv. 77/A. §-ának (1) bekezdése alapján az illetékelőleg fizetési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartja.
A 2000. március 17-én megkötött érvényes adásvételi szerződés alapján felpereseknek az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint a szerződés megkötése napján visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettségük keletkezett, azonban tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba az ügyvédi ellenjegyzés időpontjának, továbbá az eladó bejegyzési engedélyének a hiányában nem jegyezték be.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) az okiratok kellékei cím alatt, a 32. §-ban szabályozza azokat a tartalmi elemeket, amelyeket az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell. A felperesek által benyújtott, 2000. március 17-én megkötött adásvételi szerződés bíróság által elbíráltan ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául nem szolgálhatott, azonban érvényességét az ingatlan-nyilvántartási eljárás nem érintette.
Ahogyan az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja az illetékfizetés keletkezéséhez, úgy az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése a cserétpótló vétel kedvezményének alkalmazásához sem írja elő feltételként az ingatlantulajdonosok változásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Az adásvételi szerződés 2000. március 17-ei érvényes megkötése illetékfizetési kötelezettséget keletkeztetett, és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául nem szolgáló, de érvényesen meglévő szerződés alapján az illetékhatóságnak az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával kellett volna felperesek terhére az illetéket kiszabnia. Az elsőfokú bíróság és az alperes eltérő jogértelmezése téves.
A felperesek ügyében nem merült fel olyan tényállási elem, amely az illeték törlését a hatóság részéről hivatalból megalapozta volna, az Itv. 80. §-ának (1) bekezdés g) pontja pedig a benne szabályozottak okán (illetékalap hibás kiszámítása, ismételt kiszabás) a perbeli esetben nem is alkalmazható.
Az Itv. 21. §-ának (7) bekezdése szerint a vevő a másik lakástulajdona eladását - és nem a lakás vételét - köteles a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződés másolatával vagy más megfelelő módon igazolni.
Az i.-i lakóházra vonatkozóan a szerződő felek 2003. évben nem kötöttek új adásvételi szerződést, hanem a 2000. évben megkötött, érvényesen meglévő szerződést erősítették meg. A felperesek illetékkötelezettségére, és annak keretében az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése alkalmazhatóságára nem volt hatással az, hogy ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges adatok pótlása után, 2003. évben került sor a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való jegyzésére.
Tárgyi ügy irataiból megállapítható, hogy a felperes az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése szerint a cserepótló kedvezményt egy éven belül kérte. Az alperes téves jogértelmezése, és az Áe. 15. §-ában meghatározott határidő sorozatos mulasztása miatt törvényben meghatározott illetékfizetési kedvezménye nem csorbulhat.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján jogerős ítéletet, továbbá a másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az alperesnek az új eljárás során a felperesek illetékkötelezettségét és az elsőfokú határozatokat az Itv. 21. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alkalmazásával akként kell értékelnie, hogy a felperesek 2000. évben érvényes szerződéssel lakást vásároltak és adtak el.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.126/2008.)