adozona.hu
AVI 2012.5.52
AVI 2012.5.52
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett felek között valósuljon meg [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. év II. negyedévére általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a 2007. február 6-án kelt határozatával a felperes terhére 1 490 000 jogosulatlan adó visszaigénylésnek minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, az adó kiutalását elutasította, és kötelezte a felperes...
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. április 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint felperes 2003. évben M. Város Önkormányzatával szerződést kötött a mezőtúri piacrekonstrukció és bővítés kivitelezésére, amelyet alvállalkozókkal teljesített. A munkák során 2005. évben tereprendezésre, földmunkák végzésére, burkolásra a K. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.) állapodott meg, és a Kft. által piac építésről kibocsátott négy számlában feltüntetett áfát bevallásában levonható adóként tüntette fel. Az adóhatóság az ellenőrzés során megállapította, hogy a számlák szerinti munkákat ténylegesen elvégző személye ismeretlen, ugyanis a Kft. a felvállalt munkák kivitelezőjeként további alvállalkozókat jelölt meg, az egyik alvállalkozó (bt.) azonban a munkát nem végezhette el, mert a számlákon feltüntetett gazdasági eseményhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. A másik cég (Kft.) pedig csak a számlák kiállítását követően jött létre. Az sem állapítható meg, hogy a kivitelezéshez szükséges anyagokat ki vásárolta meg. A számlákban rögzített gazdasági esemény tehát a felperes és a Kft. között nem valósult meg, a szolgáltatásnak és mennyiségének a megnevezése is hibás, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdése alapján a számlák nem hiteles dokumentumok, adólevonás alapbizonylatául nem szolgálhatnak. Az adóhatóság álláspontja szerint felperes nem az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében szabályozott kellő körültekintéssel járt el.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megváltoztatva a mulasztási bírságot törölte, egyebekben a keresetet elutasította. Indokolása szerint alperes az eljárása során bizonyította, hogy a Kft. négy számlája alakilag és tartalmában nem hiteles, amelynek ellenkezőjét felperes a perben nem igazolta. A mulasztási bírságot megalapozó magatartást azonban a határozat konkrétan nem tartalmazta, ezért annak kiszabása nem volt jogszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áfa. tv. 32. §-át, 35. §-át, 44. §-ának (5) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 100. §-ának (4) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. §-át, 221. §-ának (1) bekezdését. A felperes lányegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezését nem támadta, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság nem értékelte.
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag, és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az adóhatóság széles körű bizonyítási eljárás során megkísérelte feltárni azt, hogy a számlákban feltüntetett munkálatokat ki, vagy kik végezték el, azonban ez nem volt megállapítható. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a döntéshez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek kellett tehát azt igazolnia az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben, hogy az általa befogadott számlák alakilag, és tartalmilag hitelesek, helytállóak.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett felek között valósuljon meg. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján sem volt megállapítható a számlákban feltüntetett munkát elvégzők személye. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkálatokat ténylegesen kik végezték, bizonyítási kötelezettségének tehát nem tett eleget, az általa befogadott számlák tartalmilag hiteltelen voltát, alaki hibáit nem cáfolta.
Az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
A felperesnek ellenőriznie kellett volna a számlakibocsátó gazdasági tevékenységét, meg kellett volna győződni arról, rendelkezik-e vagy sem a munkavégzéshez szükséges személyi- és tárgyi feltételekkel, azaz a számlák szerinti szolgáltatást ténylegesen ki teljesíti. A munkavégző tényleges személyét a felperes a per során sem tudta igazolni, alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése esetében megállapítható lenne.
Felperes a közigazgatási eljárásban jogorvoslati jogát gyakorolva az érdemi döntésre kiható eljárási jogszabálysértést nem igazolt, ezért az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezése - a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - egyben a felperes eljárási kifogásainak elutasítását is jelentette. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat a döntése érdemére kihatóan nem sértette meg a kereset eljárási jogszabálysértéseket tartalmazó része vonatkozásában, a számlákkal kapcsolatos jogi indokolása pedig pontos, precíz és alapos volt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.204/2008.)