adozona.hu
BH+ 2012.5.221
BH+ 2012.5.221
Az étkezési hozzájárulás rendeltetése szerint a munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül, ezért az az illetmény nélküli szabadság idejére csak erre vonatkozó kifejezett rendelkezés esetén jár [Hszt. 114. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban áll az alperessel. Szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2008. augusztus 1-jétől 2009. február 1-jéig a gyermeke gondozása céljából illetmény nélküli szabadságon töltött időtartamra havi 6000 forint étkezési hozzájárulás megfizetésére kérte kötelezni az alperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 114. § (2) bekezdése alapján.
A munkaügyi bírósá...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy ha a hivatásos állomány tagja a szolgálat teljesítési kötelezettsége alól mentesül, akkor a fegyveres szerv munkáltató is mentesül a főszabály szerinti díjazási kötelezettsége alól. Így a felperes az illetmény nélküli szabadsága időszakára étkezési hozzájárulásra ugyanúgy nem jogosult, ahogy illetményre sem. Az alanyi jog az illetmény nélküli szabadság időszakában szünetel, így az nem kényszeríthető ki. Munkáltatói elhatározás alapján ugyanakkor az étkezési hozzájárulás ez esetben is nyújtható.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek étkezési hozzájárulás címén 36 000 forintot és annak késedelmi kamatát.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontját azzal indokolta, hogy az étkezési hozzájárulást a Hszt. X. fejezetének Juttatások, költségtérítések, kedvezmények és támogatások alcíme körében szabályozza. A törvény míg egyes juttatások tekintetében a jogosultság mellett meghatároz szűkítő rendelkezéseket is, addig az étkezési hozzájárulás kapcsán egyetlen feltételt határoz meg, mégpedig a hivatásos állományú tagságot. Ebből következően a másodfokú bíróság szerint a hivatásos állomány tagja alanyi jogosultságot szerez erre a juttatásra. Az alanyi jogosultságot szűkítő rendelkezést pedig a törvény nem tartalmaz, és törvényi felhatalmazás sincs ilyen szűkítésre. Ebből következően az alanyi jogosultságot szűkítő rendelkezés kiadására 2008. július 1-jétől kezdődően az ORFK gazdasági főigazgatójának sem volt jogosultsága.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes a Hszt. 114. §-ának megsértésére hivatkozott. Érvelése szerint a Hszt. 114. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés céljából megalapozottan nem vonható le az a következtetés, hogy az itt szabályozott juttatások nyújtása kötelező. Ellenkezőleg, a megfogalmazásból, miszerint "biztosíthatók", "jogosult" az tűnik ki, hogy a munkáltató dönti el, hogy milyen juttatásban részesíti a munkavállalóit. Így nem jogsértő, ha a munkáltató munkavégzéshez köti az étkezési hozzájárulást, és azt nem folyósítja munkavégzési kötelezettséggel nem járó egyes időtartamokra.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Hszt. 114. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja kedvezményes étkezésre, vagy étkezési hozzájárulásra jogosult.
E juttatásra a hivatásos állomány tagja a törvény rendelkezése szerint jogosult. Valamennyi juttatás megítélésekor annak rendeltetéséből kell kiindulni, és nem hagyható értékelés nélkül, hogy a felperes a perbeli időszakban illetmény nélküli szabadságon volt, részéről szolgálat teljesítésére, munkavégzésre nem került sor.
A törvény az étkezési hozzájárulást a kedvezményes étkezés alternatívájaként nevesíti. Ebből következően és más jogviszonyokra vonatkozó azonos tárgyú jogszabályok értelmében is rendeltetése szerint az kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül.
Illetmény nélküli szabadság idejére rendeltetése szerint nemcsak illetmény, hanem más juttatás sem jár a munkáltatótól, kivéve, ha erre jogszabály, vagy belső rendelkezés kötelezi. Mindezt nem érinti, ha a munkáltató saját elhatározásából, vagy téves jogértelmezése miatt korábban biztosította a juttatást.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.11.133/2010.)