adozona.hu
BH 2019.9.244
BH 2019.9.244
A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál a gyermek indokolt szükségleleteiből kell kiindulni. A kötelezett saját háztartásában nevelt gyermek után igénybe vett családi kedvezmény a tartásdíj alapjaként nem számolható el és figyelmen kívül kell hagyni a szülőket terhelő kölcsönöket [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:218. § (2)-(3) bek., 1995. évi CXVII. tv. (Szja. tv.) 29/A. § (2) bek., 2011. évi CCXI. tv. (Csvtv.) 9. § (2) bek., 22. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) házastársak voltak, gyermekük 2004. október 9. napján született. A házasság felbontása iránti perben a bíróság végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, a felperes - többek között - vállalta mindenkori havi jövedelme 20%-át kitevő, de legalább 40 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetését közvetlen bírósági felhívás útján.
[2] A felperesnek 2008. június 23-án és 2012. április 16-án újabb gyermekei születtek, ezért a felek a tar...
BH 2019.9.244 A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál a gyermek indokolt szükségleleteiből kell kiindulni. A kötelezett saját háztartásában nevelt gyermek után igénybe vett családi kedvezmény a tartásdíj alapjaként nem számolható el és figyelmen kívül kell hagyni a szülőket terhelő kölcsönöket [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:218. § (2)-(3) bek., 1995. évi CXVII. tv. (Szja. tv.) 29/A. § (2) bek., 2011. évi CCXI. tv. (Csvtv.) 9. § (2) bek., 22. § (1) bek.].
[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) házastársak voltak, gyermekük 2004. október 9. napján született. A házasság felbontása iránti perben a bíróság végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, a felperes - többek között - vállalta mindenkori havi jövedelme 20%-át kitevő, de legalább 40 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetését közvetlen bírósági felhívás útján.[2] A felperesnek 2008. június 23-án és 2012. április 16-án újabb gyermekei születtek, ezért a felek a tartásdíj mértékét bírói egyezséggel módosították. A felperes 2012. szeptember 11. napjától kezdődően a mindenkori nettó havi jövedelme 16,5%-át kitevő, de minimum 30 000 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére vállalt kötelezettséget.
[3] Az egyezség megkötésekor a felperes egy nyomdaipari cégnél gépmesterként dolgozott, havi nettó jövedelemként 178 000 forintot kapott. Élettársával panellakásban éltek, a család összbevétele 238 632 forint volt, élettársa gyes támogatásban részesült. A család kiadásait terhelte a lakáshitel havi 75 000 forint részletfizetése, illetve egyéb banki és hitelintézeti kölcsönök 55 000 forint összegű, havonta esedékes törlesztőrészleteinek teljesítése. Az ingatlan rezsiköltségét nyáron 48 000 forintban, télen 73 000 forintban jelölte meg.
[4] A felperes jelenleg vezető gépmesterként dolgozik. Havi nettó jövedelme 2016 szeptemberéig átlagosan 227 800 forint volt. Munkaszerződését 2016. szeptember 30-án módosították, így október 1-jétől kezdve már bruttó 546 500 forint, átlagban - a családi támogatással együtt - nettó 430 000-450 000 forintot kap kézhez, túlóra esetén jövedelme növekedik. Minden hónapban 5000 forint értékű Erzsébet-utalványt kap. Élettársa dolgozik, a napi kétórás munkaviszonya alapján havonta (kerekítve) 20 000 forint jövedelemre tesz szert, amely utazási költségeit nem tartalmazza. A két gyermek utáni családi pótlékot részére folyósítják.
[5] Az egyezség megkötését követően a panellakást értékesítették és 2015 júliusában egy régi építésű, felújításra szoruló családi házrészt vásároltak. A lakáshitelt továbbra is fizetik, a jelzálogot az ingatlanra átvezették. A felújítási költségeket az eladási-vételi árkülönbözet nem fedezte, ezért 2016. július 27-én 6 400 000 forint (áthidaló) banki kölcsön vettek fel. A lakáskölcsön havi törlesztőrészlete 47 734 forint, az áthidaló kölcsön törlesztőrészlete havi 55 000 forint. A felperest hitelkártyakölcsönök is terhelik. A tartozásokra az élettársával havonta 20 000-25 000 forint összeget törlesztenek. A biztosításuk havi díja 11 500, illetve 12 500 forint. Az ingatlan átlagos havi rezsiköltsége kb. 45 000-50 000 forint. A felperes tulajdonában áll egy Suzuki személygépjármű, munkáltatója a munkába járásához 8 forint/km elszámolással havi 6000-8000 forinttal járul hozzá. Élettársa egy 17 éves gépjárművel rendelkezik.
[6] A felperes élettársi kapcsolatából született két gyermek egészséges. A nagyobbik gyermek általános iskolás, különórája havi 9000 forint, hetente kétszer sportol, ami újabb 9000 forint, a számítástechnika oktatás félévente 3600 forint kiadással jár. A gyermeknek évente kétszer új szemüvegre van szüksége, amely összességében 50 000 forint. A kisebbik gyermek óvodás, 4000 forintba kerül a torna, a szemüvegére évente egy-két alkalommal külön kb. 20 000-30 000 forint összeget fizetnek. A két gyermek étkezése az intézményekben összesen havonta 10 000 forintba kerül.
[7] Az alperes körülményeiben az egyezség megkötése óta jelentős változás nem történt. A felperessel közös tulajdonú ingatlanban lakik a gyermekkel. Az ingatlant a felek közös tartozása terheli, a havi 90 000 forint törlesztőrészletet az alperes egyedül fizeti. Munkáltatójától a cafetériajuttatást úgy veszi igénybe, hogy a havi 25 000 forintot a lakáshitel törlesztésébe számolják el.
[8] Az alperes átlagos havi nettó jövedelme - a családi támogatással együtt - 169 000 forint. Az ingatlan rezsije havonta átlagban 38 000 forint, a lakásbiztosítás díja negyedévente 3500 forint, a televízió- és internet-előfizetés havi 6500 forint, a gyermek és az ő munkahelyi mobiltelefon-előfizetése 9000 forint. Egy 11 éves Suzuki személygépjárművel rendelkezik. A munkába járásához tömegközlekedést vesz igénybe, a munkáltatója a bérletének 86%-át téríti.
[9] Az alperes tulajdonában áll egy másik ingatlan 3/4 tulajdoni hányada. A félkomfortos családi házban szívességi lakáshasználó lakik, aki a rezsit fizeti és az ingatlant rendben tartja. A felperes 1/4 tulajdoni hányadban tulajdonos a testvére és édesapja által lakott ingatlanban is.
[10] A felek közös gyermeke általános iskolai tanuló, otthon étkezik, osztálypénze 5000 forint, tartós betegsége nincs. Sportol, a futballedzés ingyenes, de a felszerelést meg kell vásárolni. Matematikából magántanárhoz jár, ennek a költsége havi 12 000 forint, az évenkénti osztálykirándulásé 10 000 forint. A felperes az őt megillető hat hét időszakos kapcsolattartásból általában két hetet vesz igénybe, ezért az alperes - mivel a nyári felügyeletet másképpen nem tudja megoldani - a gyermeket nyári táborokba íratja be.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetében az egyezségben megállapított tartásdíj mértékének megváltoztatását akként kérte, hogy a bíróság a százalékos arány mellőzésével a tartásdíjfizetési kötelezettségét 2016. november 1. napjától kezdődően havi 35 000 forint határozott összegben állapítsa meg és a túlfizetését havi 5000 forint összegben a folyó tartásdíjba számítsa be.[12] Keresete alapjaként jogszabályváltozásra (2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.]) és a teljesítőképessége módosulására hivatkozott. Indokolásul előadta: a csatolt jövedelemigazolása alapján a fizetése 2016 októberétől lényegesen emelkedett, a megvásárolt új ingatlan felújítására újabb hitel felvételére kényszerült, a havi törlesztésekre, a rezsire fordítja jövedelme jelentős részét. A százalékos arányú gyermektartásdíj megfizetése a saját háztartásában nevelt két gyermekét egyenlőtlen helyzetbe hozza és ennek mértéke nem áll arányban a közös gyermek tényleges szükségleteivel.
[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte a következő indokokkal. A jogszabályváltozás nem körülményváltozás, tehát a tartás mértékének módosítását nem alapozhatja meg, egyéb körülményváltozás pedig nem történt. Az élettársi kapcsolatból született két gyermek miatt az előzményi perben kötött megállapodással a százalékos arányt már módosították, a felperes ingatlanvásárlása, a felújításra felvett és egyéb kölcsönök ténye a tartás megváltoztatásánál nem releváns. Hivatkozott arra is, hogy a közös tulajdonú lakás jelentős mértékű havi törlesztőrészleteit egyedül fizette és fizeti. Korábban, a felperes alacsonyabb jövedelme alapján levont és kifizetett tartás a gyermek szükségleteit nem fedezte, emiatt szűkös körülmények között éltek. Sérelmezte, hogy most, amikor a magasabb jövedelem alapján a tartás mértéke is emelkedett és a gyermekkel a normális megélhetésre lehetősége van, a felperes azonnal kéri annak leszállítását.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábbi egyezséggel megállapított tartásdíjfizetési kötelezettség módját és mértékét megváltoztatta. A felperest 2016. november hónaptól kezdődően havi 55 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[15] Ítélete indokolása szerint a jogvitára irányadó Ptk. 4:210. §-a alapján először azt vizsgálta, hogy az egyezség megkötése óta történt-e olyan körülményváltozás, illetve bekövetkezett-e olyan jogi érdeksérelem, amely a tartás mértékének és módjának megváltoztatását indokolja. Az elsőfokú bíróság a megváltoztatás törvényi feltételeinek fennállását bizonyítottnak ítélte. Az időközben hatályba lépett Ptk. 4:207. §-ára figyelemmel, a gyermektartásdíj mértékét meghatározó százalékos arányt mellőzve, a tartás mértékét a Ptk. 4:218. §-a alapján mérlegeléssel állapította meg. A felperes által kért összegre való leszállítás alaptalan: a tartás alapjául szolgáló - a keresetlevél beadását megelőző egyéves átlagjövedelem - a perbeli esetben a gyermek érdekét (Ptk. 4:2. §) sértené. A felperes fizetése ugyanis 2016 októberétől (a keresetlevél beadásakor) jelentősen emelkedett, a gyermek érdekével ellentétes lenne a tartás alapjaként a ténylegesen elért jelenlegi jövedelméhez képest a korábbi, alacsonyabb jövedelem figyelembevétele.
[16] Az elsőfokú bíróság a gyermek indokolt szükségleteire fordított rendszeres kiadások összegét nem állapította meg. A jogvita eldöntésénél döntően a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyait, a felperes lényegesen magasabb jövedelmét és a mindkét szülőt terhelő lakáshitel-törlesztést értékelte. Ebben a körben vette figyelembe, hogy a közös tulajdonú ingatlanra felvett kölcsönt (a közös tartozást) az alperes törleszti, illetve a felperes által hivatkozott több kölcsön tényét és összegét. Álláspontja szerint a felperest terhelő kölcsönök a tartásdíjnál nem értékelhetők. Rámutatott, hogy a kölcsönöket (többek között a 6 400 000 forint áthidaló kölcsönt) annak tudatában vette fel, hogy ezek teljes anyagi terhe rá hárul, mivel élettársa a kétórás munkaviszonyából kapott jövedelmét az útiköltségre fordítja, azaz munkavállalása gyakorlatilag ráfizetéses. A felperesi család kölcsöntörlesztése pedig a különélő gyermek rovására nem értékelhető. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal is, hogy három gyermek tartásáról kell gondoskodnia, és a közös gyermek lakhatása csak úgy biztosítható, hogy a felek közös tartozását az alperes törleszti. Mindezek mérlegelésével úgy ítélte meg, hogy a havi 55 000 forintban megállapított tartásdíj szükséges és elégséges egy 13 éves gyermek eltartásához.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az egyezségben meghatározott százalékos aránynak megfelelő összeghez képest a gyermektartásdíj mértékét 80 000 forintra leszállította. Megállapította, hogy a felperesnek 2016. november 1. napjától 2017. október 31. napjáig terjedő időre 204 034 forint tartásdíj-túlfizetése keletkezett, és annak - 2017. december 1. napjától - a folyamatos gyermektartásdíjba havi 10 000 forint részletekben való beszámítását engedélyezte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítette. A felperes munkáltatójától beszerzett jövedelemigazolás alapján megállapította, hogy a felperes 2016. októbertől 2017. szeptember hónapig terjedő időre összesen 7 112 432 forint nettó jövedelemben részesült, havi nettó átlagjövedelme tehát 592 702 forint. Ebből a jövedelméből a munkáltató ugyanezen időtartamra összesen 1 134 034 forintot vont le és fizetett ki gyermektartásdíjként, amelynek havi átlaga 97 002 forint. Pontosította a tényállást azzal, hogy a felperes tulajdonában egy 12 éves Suzuki gépjármű van, illetve a felperes élettársa egy kft. foglalkoztatottja. A fentiek szerint kiegészített tényállás alapján a fellebbezést részben megalapozottnak ítélte.
[19] Az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése alapján, hogy a felek körülményeiben és a gyermek szükségleteiben a 2012. szeptember 11. napján kötött egyezség óta következtek-e be, és ha igen, milyen változások, továbbá, hogy ezek a változások részben vagy egészben megalapozzák-e a felperes tartásdíj leszállítása iránti keresetét. A lefolytatott bizonyítás adatainak az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdése szerinti okszerű értékelése alapján lényegében helytállóan állapította meg a tényállást, ennek alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a tartásdíj leszállítása indokolt, ugyanakkor tévedett annak mértékét illetően.
[20] Az alperes fellebbezésében alappal hivatkozott arra, hogy önmagában a jogszabály változása nem eredményezheti a százalékos marasztalás mellőzését, illetve a tartásdíj leszállítását. Abban az esetben viszont, amikor a kötelezett jövedelme olyan jelentős emelkedést mutat, amelyre - és az arányos tartásra köteles szülők valamennyi körülményére - tekintettel a százalékos mértéknek megfelelő alapösszeg teljesítése a kötelezett lényeges jogi érdekét sérti, avagy lényegesen túlmutat a gyermek szükségletein, a tartás leszállítása indokolt.
[21] A tartásdíj határozott összegben történő megállapítását indokolhatja a kötelezett jövedelmének ingadozása is. A felperes havi nettó jövedelme 2016. október 1. napjától a korábbihoz képest két-háromszorosra emelkedett. A csatolt jövedelemigazolásból megállapíthatóan az egyes hónapokra kifizetett bér összege között számottevő eltérés mutatkozik, jövedelme az óraszámtól és a túlórától függően változik. A felperes havi átlagos 592 702 forint jövedelméből kiindulva, a gyermektartásdíj havi összege a jelenleg fizetett 16,5% szerint 97 795 forint. Az elsőfokú bíróság - a fenti kiegészítéssel - tehát helyesen állapította meg, hogy az egyezségben megállapított gyermektartásdíj megváltoztatásának van helye.
[22] A másodfokú bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a gyermek indokolt szükségleteivel a levont tartásdíj arányos-e. A peradatok újraértékelésével az elsőfokú bíróság döntését felülmérlegelte: a felek körülményei, anyagi helyzete, bevétele, kiadása alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes által fizetendő havi 80 000 forint gyermektartásdíj az, amely - értékelve az alperes arányos tartási kötelezettségét és az alanyi jogon járó juttatásokat - jó színvonalon biztosítja a gyermek tartását. Tekintettel volt arra is, hogy a felperes különböző háztartásban élő gyermekei ne kerüljenek egymáshoz képest kedvezőtlen helyzetbe. A 80 000 forintot meghaladó mértékű tartás már nem állna arányban a gyermek indokolt szükségletével, illetve a felperes saját háztartásban tartott gyermekei eltartásával.
[23] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a hitel egyedüli törlesztése az adóstárssal szembeni megtérítési igényre adhat alapot, ez pedig a gyermektartásdíj összegét nem befolyásolja. Az alperes eddig sem volt, és továbbra sincs elzárva attól, hogy ilyen irányú igényét a felperessel szemben érvényesítse. A felperes további hivatkozását - az alperes a gyermek indokolt szükségleteit meghaladó tartásdíjból törleszti a közösen felvett hitelt - illetően a másodfokú bíróság rámutatott: bár az alperes beismerte a tartásdíj egy részének a közös hitel törlesztésére fordítását, de a természetbeni tartás körében a gyermek lakhatását is biztosítja, tehát a tartásdíjból a hitel törlesztésére így részben emiatt kényszerül. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket a gyermek érdekében saját belátása szerint, az észszerűség szempontjainak figyelembevételével csoportosíthatja.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét hagyja helyben. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:218. § (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapította.[25] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Rámutatott arra, hogy a jogszabály megváltoztatása önmagában nem alapozza meg a Ptk. 4:218. § (1) bekezdésében körülírt rendelkezések alkalmazását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül.[27] A felülvizsgálati kérelem nem érintette a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésének alkalmazását, a tartás mértékének megváltoztatását megalapozó konjuktív feltételek bizonyítottságát, ezért a Kúria az alperes ezzel kapcsolatos érvelését figyelmen kívül hagyta. A felperes jogszabálysértésként a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését nem jelölte meg, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárja a bizonyítékok értékelésének vizsgálatát [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pont]. A Kúriának kizárólag abban kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság a körülményváltozás bizonyítottsága eredményeként a tartásdíj mértékének megállapításakor az anyagi jogszabály [Ptk. 4:218. § (2) és (3) bekezdés] által előírt szempontrendszer alapján mérlegelte-e a peradatokat.
[28] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozottnak bizonyult.
[29] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:218. § (2) bekezdése sorolja fel, hogy a szülők megegyezése hiányában a bíróságnak milyen szempontokat kell figyelembe vennie és értékelnie. A jogszabályhely ugyan sorrendiséget nem ír elő, a felsorolásból azonban megállapítható: a vizsgálandó követelmények egymásra épülnek és egymást kiegészítik.
[30] Az anyagi jog első szempontként tünteti fel a tartásra jogosult kiskorú gyermek indokolt szükségletét [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a) pont], amelyet a (3) bekezdés definiál. Ez összhangban áll az alapelvként is megfogalmazott gyermeki érdek elsődlegességével (Ptk. 4:2. §), a gyermektartásdíj mértékének meghatározásakor a legfontosabb követelmény a kiskorú gyermek harmonikus személyiségfejlődésének, kiegyensúlyozott nevelésének lehetőleg hosszú távú biztosítása. Az indokolt szükségletek körében a Ptk. 4:218. § (3) bekezdésében kifejtettekkel összhangban - és a tartásra kötelezett szülő vitatása esetén - lehet állást foglalni a korábbi, magas színvonalú tartása további biztosításáról (magániskola stb.); a különórák, az egyéb, iskolán kívüli tevékenységek szükségességéről (luxusnak minősül-e vagy sem); speciális igényéről (tehetséggondozás, kiemelkedő sportsikerek), vagy egészségügyi többletköltségéről (pl. gyógykezelés, gyógyszerek, esetleges ápolás). A többi, kötelezően vizsgálandó szempontból [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés b)-e) pont] következik: a gyermek indokolt szükségletének korlátja a kötelezett szülő teljesítőképessége; a szülők jövedelmi helyzetének és vagyoni viszonyainak, a külön háztartásban nevelkedő testvérek, féltestvérek, mostohatestvérek szükségletének; a gyermek saját jövedelme; a gyermek neveléséhez biztosított állami támogatás értékelése. Mindezek együttes értékelése alapján állapítható meg a gyermektartásdíj mértéke.
[31] Nincs jogi akadálya annak sem, hogy bíróság - mérlegeléssel - a szülők között ún. teherviselési arányt állapítson meg. Ebben az esetben a gondozó szülő oldalán értékelendő, hogy - többek között - a természetbeni tartási kötelezettsége egalizálja-e a pénzbeli kiadásokat (pl. a kiskorú gyermek életkorából adódó gondozást, speciális gondoskodást igényel, a szülő jövedelme a másik szülőhöz képest szignifikánsan alacsonyabb), vagy ő is köteles a pénzben nem kifejezhető természetbeni tartás mellett a kiadásokhoz részben hozzájárulni. A kötelezett oldalán az átlagnál magasabb/alacsonyabb (mérlegeléssel is megállapítható) jövedelme mellett vehető figyelembe általában a megfelelő jövedelem elérésében a szülői felelőssége (önhibája), esetleges betegsége, további tartásra szoruló kiskorú gyermeke iránti kötelezettsége. A jogvitában mindig az adott ügy egyedi körülményei együttes mérlegelése alapozhatja meg a konkrét mérték meghatározását.
[32] A Kúria számos eseti döntésében kifejtette, hogy a kiskorú gyermek szükségletei nem szűkíthetőek le a fizikai ellátásának (lakhatása biztosítása, élelmezése, ruházkodása) az ún. alapszükségleteknek a költségeire. A gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek magukban foglalják mindazokat az egyéb tevékenységeket, amelyek a gyermek harmonikus személyiségfejlődéséhez szükségesek (Kúria Pfv.II.22.069/2015/6.). Az indokolt szükséglet megállapítása mindig az adott ügy egyedi körülményeitől függ: a konkrét körülmények vizsgálatával lehet állást foglalni abban, hogy milyen kiadás minősül indokoltnak (Kúria Pfv.II.20.204/2015/5.).
[33] A gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermek élelmezésén, lakhatásának biztosításán túlmenően a gyermek ruházkodásáról, taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről, tehát minden olyan, az igényének megfelelő többletráfordításról, ami a gyermek érdekében folyamatosan vagy időszakonként felmerül (Kúria Pfv.II.20.147/2013.). A következetes ítélkezési gyakorlat alapján a természetbeni tartás nem forintosítható (Pfv.II.20.795/2016/6., Pfv.II.21.292/2016/4.), a pénzbeli kiadásoknak a szülők közötti egyenlő elosztása (fele-fele arányú viselése) a természetbeni tartás jogi fogalmának kiüresedéséhez vezetne.
[34] Az adott esetben a közös gyermek szükségleteit (a rendszeres kiadásokat) az eljárt bíróságok még hozzávetőlegesen sem határozták meg. A gyermek egészséges, speciális szükségletére adat nem merült fel. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a gondozó szülő a gyermekre fordított kiadásait nem köteles számlákkal igazolni és tételesen feltüntetni, de az alperes azokat még nagyságrendileg sem összesítette. A rezsiköltségre és a törlesztőrészletre részletes előadást tett (11.P.21.392/2016/6. számú jegyzőkönyv), ezzel szemben - a különóra díját meghaladóan - nincs adat az átlagos ruházkodási (beleértve a sportfelszerelést), élelmezési (kiskamasz fiúgyermek), egyéb (higiéniai) költségeire, kulturális igényeire, mindazokra a kiadásokra, amelyek a harmonikus személyiségfejlődéséhez szükségesek.
[35] Egységesen ítéli meg a bírói gyakorlat azt, hogy a kötelezett magas jövedelme esetén is a gyermek korának megfelelő szükségletekből kell kiindulni és azok alapulvételével kell megállapítani a tartás mértékét (BH 2003.117.). A kötelezettnek a magyar átlagkeresetet lényegesen meghaladó jövedelme (teljesítőképessége) ugyanis nem jelenti automatikusan a gyermek szükségleteivel arányban nem álló mértékű tartás megállapíthatóságát. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a határozott összegű gyermektartásdíj a kötelezett jövedelmének hány százalékát érinti, mert a tartás mértékét ebben az esetben a gyermek indokolt és reális szükségleteiből kiindulva kell meghatározni.
[36] Az adott esetben a felperes tényeges jövedelme megfelel a kimutatott munkabérének. A Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontja alapján azonban nem hagyható figyelmen kívül a szülőket megillető családi kedvezmény mértéke [a 2011. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Csvtv.) 22. § (1) bekezdése alapján az 1995. évi CXVII. törvény 29/A. § (2) bekezdés]. A felperes a háztartásában nevelt gyermekei után családi kedvezményre jogosult, amelynek összegét - a Csvtv. 9. § (4) bekezdése alapján köteles a gyermekekre fordítani. A családi kedvezmény tehát a tartásdíj alapjaként figyelembe nem vehető (EH 2004.1128.). A közös gyermek után igénybe vett családi kedvezmény felhasználását illetően az alperest is a Csvtv. 9. § (4) bekezdésében előírt kötelezettség terheli.
[37] Tévesen érvel - és számol - a felperes a különböző háztartásban élő gyermekek egymáshoz képest egyenlő anyagi támogatásával. Gyakran előfordul olyan élethelyzet, hogy a testvérek nem ugyanazon háztartásban nevelkednek, illetve a szülők egy háztartásban nevelnek egymással testvéri viszonyban nem álló, vagy egymással féltestvéri kapcsolatban levő gyermekeket. A Ptk. nem tartja fenn azt az 1952. évi IV. törvényben (Csjt.) megfogalmazott szabályt, miszerint a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy a külön háztartásban nevelkedett gyermekek ne kerüljenek eltérő, egymással szemben kedvezőtlenebb helyzetbe. Nem jogszabálysértő tehát az, hogy a másodfokú bíróság a tartásdíj mértékénél a másik két kiskorú gyermek tartását nem a felperes levezetése szerint értékelte.
[38] A kölcsöntörlesztés és a gyermektartásdíj mértékével összefüggésben a kúria a következőkre mutat rá. A szülő természetbeni tartási kötelezettsége körében a lakhatás a gyermek otthonának, lakóhelyének biztosítása, a rezsikiadások fedezése, a lakókörnyezetének kialakítása értékelhető. A másodfokú bíróság megállapításával egyezően, nem tartozik ebbe a körbe az ingatlant terhelő kölcsön havi törlesztőrészleteinek teljesítése és nem releváns ennek mértéke sem. A gyermek otthonát is biztosító ingatlan megvásárlásához felvett kölcsön a tartás mértékénél legfeljebb akkor vehető figyelembe, ha a gyermek is tulajdonos és a rá jutó törlesztés fedezetére saját vagyonnal nem rendelkezik, azt helyette a gondozó szülő viseli. A tulajdonjog megszerzéséhez kapcsolódó tartozás megfizetése tehát (főszabályként) a tartás mértékét nem érintheti, az a tulajdonost/tulajdonosokat, az adott esetben a szülőket azonos arányban terheli.
[39] Kétségtelen, hogy a részletfizetési kötelezettség teljesítése a gyermek lakhatását is befolyásolhatja, hiszen annak elmaradása a kölcsönszerződés felmondásához, végső esetben az ingatlan árveréséhez (a lakóhely elvesztéséhez) vezethet. A két igény azonban különböző jogcímen és eltérő tényeken alapul. A gyermek tartásának mértékét - a fentebb kifejtettek alapján - a szülők megállapodása hiányában a bíróság a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a)-e) pontjaiban előírt szempontrendszer alapján feltárt peradatok mérlegelésével határozza meg. Ezzel szemben a közös tartozás egyedüli teljesítése kötelmi (megtérítési) igényt keletkeztet, amely a felek (szülők) egymás közötti belső jogviszonyára, a vagyoni rendezésre hat ki: peren kívül (szerződéssel) megállapodhatnak, az egyedül teljesítő fél annak elszámolását vagyonjogi perben, illetve külön perben érvényesítheti.
[40] Az eljárt bíróságok a közös gyermek indokolt szükségletét (a havi rendszeres, illetve az éves rendkívüli kiadásokat) nem tisztázták. Tény, hogy az alperes egyedül fizeti a havi jövedelme több mint felét kitevő törlesztőrészletet. A jogerős ítélet indokolásából alappal következtethető, hogy - az indokolt szükségletek meghatározása hiányában -- a tulajdonjoghoz kapcsolódó hitel havi törlesztőrészleteit a másodfokú bíróság a tartás mértékénél figyelembe vette (mint a gyermek lakhatása biztosításának költsége). A fentebb kifejtettek szerint a hiteltörlesztés tartásdíjba való (részbeni) beépítése jogszabálysértő és kétszeres fizetési kötelezést jelent: a felperes a közös adósság felének (megtérítési igény) megfizetésén felül ugyanazon tartozás egy részét egyben tartásdíj jogcímén is fizetni köteles.
[41] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezett kölcsöntartozásaival a tartásdíj alapja nem csökkenthető, a kiskorú gyermek tartása minden egyéb fizetési kötelezettséget megelőz. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy olyan kölcsön törlesztőrészletével vagy ennek egy részével a tartásdíj mértéke nem emelhető, amit a gondozó szülő nem a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítésre vett fel, azaz a gyermek indokolt szükségletén túlmutató, a tartásdíj mértékét emelő szempont nem lehet. A perbeli esetben az alperes jövedelmét döntően terhelő, jelentős összegű havi törlesztőrészlet-fizetési kötelezettsége tehát nem ad alapot az indokolt szükségletet meghaladó tartásdíj megállapítására.
[42] A fentiek szerint az ügyben eljárt bíróságok a gyermek indokolt szükségleteit még hozzávetőleges összegben sem határozták meg, a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a)-e) pontjait megsértve állapították meg a gyermektartásdíj mértékét. A jogszabálynak megfelelő döntés meghozatalához a peradatok nem álltak rendelkezésre, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
[43] Az új eljárásban a tartás mértékének megváltoztatását megalapozó körülményváltozás bizonyítottsága nem tehető vitássá. Az elsőfokú bíróságnak a tartás mértékére le kell folytatnia a bizonyítási eljárást: fel kell hívnia az alperest a gyermek indokolt szükségleteinek meghatározására, a gyermek rendszeres kiadásaira fordított összeg megjelölésére. A felek felhívásával tisztáznia kell a szülők által igénybe vett, a havi jövedelemben megjelenő családi támogatás mértékét. E peradatok alapján, a gyermek indokolt szükségleteiből kiindulva lehet a tényleges havi kiadásokat meghatározni, a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján állást foglalni a teherviselés arányában (többlettényállás esetén akár úgy is, hogy a pénzbeli kiadásokat kizárólag az egyik szülő köteles viselni).
(Kúria Pfv. II. 20.322/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai:
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró
Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró
A felperes:
A felperes képviselője: (...) Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Bita Judit ügyvéd)
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Hrabéczy Miklós ügyvéd
A per tárgya: Gyermektartásdíj leszállítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Monori Járásbíróság 11.P.21.392/2016/13.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 14.Pf.20.673/2017/11.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a feleknek személyenként 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költsége merült fel, a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték 50.000 (ötvenezer) forint.
A Kúria ideiglenes intézkedéssel kötelezi a felperest, hogy 2019. január 1. napjától kezdődően az új jogerős határozat meghozataláig minden hónap 15. napjáig fizessen meg az alperesnek ... gyermeke tartására 55.000 (ötvenötezer) forint határozott összegű gyermektartásdíjat.
Felhívja a felperes munkáltatóját ..., hogy a felperes ... jövedelmére vezetett a végrehajtásnak a fentieknek megfelelően tegyen eleget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból 2004. október 9. napján gyermekük született. A házasság felbontása iránti perben a bíróság végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, a felperes - többek között - vállalta mindenkori havi jövedelme 20%-át kitevő, de legalább 40.000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetését közvetlen bírósági felhívás útján.[2] A felperesnek 2008. június 23-án, 2012. április 16-án gyermekei születtek, ezért a felek a tartásdíj mértékét bírói egyezséggel módosították. A felperes 2012. szeptember 11. napjától kezdődően a mindenkori nettó havi jövedelme 16,5%-át kitevő, de minimum 30.000 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére vállalt kötelezettséget.
[3] Az egyezség megkötésekor a felperes egy nyomdaipari cégnél gépmesterként dolgozott, havi nettó jövedelemként 178.000 forintot kapott. Élettársával panellakásban éltek, a család összbevétele 238.632 forint volt, élettársa gyes támogatásban részesült. A család kiadásait terhelte a lakáshitel havi 75.000 forint részletfizetése, illetve egyéb banki-, és hitelintézeti kölcsönök 55.000 forint összegű havonta esedékes törlesztőrészleteinek teljesítése. Az ingatlan rezsiköltségét nyáron 48.000 forintban, télen 73.000 forintban jelölte meg.
[4] A felperes jelenleg vezető gépmesterként dolgozik, havi nettó jövedelme 2016 szeptemberéig átlagosan 227.800 forint volt. Munkaszerződését 2016. szeptember 30-án módosították, így október 1-jétől kezdve már bruttó 546.500 forint, átlagban - a családi támogatással együtt - nettó 430.000-450.000 forintot kap kézhez, túlóra esetén jövedelme növekedik. Minden hónapban 5.000 forint értékű Erzsébet utalványt kap. Élettársa dolgozik, a napi kétórás munkaviszonya alapján havonta (kerekítve) 20.000 forint jövedelemre tesz szert, amely utazási költségeit nem tartalmazza. A két gyermek utáni családi pótlékot részére folyósítják.
[5] Az egyezség megkötését követően a panellakást értékesítették és 2015 júliusában egy régi építésű, felújításra szoruló családi házrészt vásároltak. A lakáshitelt továbbra is fizetik, a jelzálogot az ingatlanra átvezették. A felújítási költségeket az eladási-vételi árkülönbözet nem fedezte, ezért 2016. július 27-én a X. Zrt.-től 6.400.000 forint (áthidaló) kölcsön vettek fel. A lakáskölcsön havi törlesztő részlete 47.734 forint, a X. havi befizetése 55.000 forint. A felperest hitelkártya kölcsönök is terhelik. A tartozásokra az élettársával havonta 20.000-20.000-25.000 forint összeget törlesztenek (21.392/2016/7. sorszámú beadvány). A biztosításuk havi díja 11.500, illetve 12.500 forint. Az ingatlan átlagos havi rezsiköltsége kb. 45.000-50.000 forint. A felperes tulajdonában áll egy Suzuki személygépjármű, munkáltatója a munkába járásához 8 forint/km elszámolással havi 6.000-8.000 forinttal járul hozzá. Élettársa egy 17 éves gépjárművel rendelkezik.
[6] A felperes élettársi kapcsolatából született két gyermek egészséges. A nagyobbik gyermek általános iskolás, különórája havi 9.000 forint, hetente kétszer sportol, ami újabb 9.000 forint kiadás, a számítástechnika oktatás félévente 3.600 forint. A gyermeknek évente kétszer új szemüvegre van szüksége, amely összességében 50.000 forint. A kisebbik gyermek óvodás, 4.000 forintban kerül a torna, a szemüvegére évente egy-két alkalommal külön kb. 20.000-30.000 forint összeget fizetnek. A két gyermek étkezése az intézményekben összesen havonta 10.000 forintba kerül.
[7] Az alperes körülményeiben az egyezség megkötése óta jelentős változás nem történt. A felperessel közös tulajdonú ingatlanban lakik a gyermekkel. Az ingatlant a felek közös tartozása terheli, a havi 90.000 forint törlesztőrészletet az alperes egyedül fizeti. Munkáltatójától a cafeteria juttatást úgy veszi igénybe, hogy a havi 25.000 forintot a lakáshitel törlesztésébe számolják el.
[8] Az alperes átlagos havi nettó jövedelme - a családi támogatással együtt - 169.000 forint. Az ingatlan rezsije havonta átlagban 38.000 forint, a lakásbiztosítás díja negyedévente 3.500 forint, a televízió és internet előfizetés havi 6.500 forint, a gyermek és az ő munkahelyi mobiltelefon előfizetése 9.000 forint. Egy 11 éves Suzuki személygépjárművel rendelkezik. A munkába járásához tömegközlekedést vesz igénybe, a munkáltatója a bérletének 86%-át téríti.
[9] Az alperes tulajdonában áll egy másik ingatlan 3/4 tulajdoni hányada. A félkomfortos családi házban szívességi lakáshasználó lakik, aki a rezsit fizeti és az ingatlant rendben tartja. A felperes 1/4 tulajdoni hányadban tulajdonosa a testvére és édesapja által lakott ingatlanban is.
[10] A közös gyermek általános iskolai tanuló, otthon étkezik, osztálypénze 5.000 forint, tartós betegsége nincs. Sportol, a futball edzés ingyenes, de a felszerelést meg kell vásárolni. Matematikából magántanárhoz jár, ennek a költsége havi 12.000 forint, az évenkénti osztálykirándulásé 10.000 forint. A felperes az őt megillető hat hét időszakos kapcsolattartásból általában két hetet vesz igénybe, ezért az alperes - mivel a nyári felügyeletet másképpen nem tudja megoldani - a kisfiút nyári táborokba íratja be.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetében az egyezségben megállapított tartásdíj mértékének megváltoztatását kérte. A bíróság a százalékos arány mellőzésével a tartásdíj fizetési kötelezettségét 2016. november 1. napjától kezdődően havi 35.000 forint határozott összegben állapítsa meg és a túlfizetését havi 5.000 forint összegben a folyó tartásdíjba számítsa be.[12] Keresete alapjaként jogszabályváltozásra [2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.)], és a teljesítőképessége módosulására hivatkozott. A csatolt jövedelemigazolása alapján a fizetése 2016 októberétől lényegesen emelkedett, a megvásárolt új ingatlan felújítására újabb hitel felvételére kényszerült, a havi törlesztésekre, a rezsire fordítja jövedelme jelentős részét. A százalékos arányú gyermektartásdíj megfizetése a saját háztartásában nevelt két gyermekét egyenlőtlen helyzetbe hozza és ennek mértéke nem áll arányban a közös gyermek tényleges szükségleteivel.
[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A jogszabályváltozás nem körülményváltozás, tehát a tartás mértékének módosítását nem alapozhatja meg, egyéb körülményváltozás pedig nem történt. Az élettársi kapcsolatból született két gyermek miatt az előzményi perben kötött megállapodással a százalékos arányt már módosították, a felperes ingatlanvásárlása, a felújításra felvett és egyéb kölcsönök ténye a tartás megváltoztatásánál nem releváns. Hivatkozott arra is, hogy a közös tulajdonú lakás jelentős mértékű havi törlesztőrészleteit egyedül fizette/fizeti. Korábban, a felperes alacsonyabb jövedelme alapján levont és kifizetett tartás a gyermek szükségleteit nem fedezte, emiatt szűkös körülmények között éltek. Sérelmezte, hogy most, amikor a magasabb jövedelem alapján a tartás mértéke is emelkedett és a gyermekkel a normális megélhetésre lehetősége van, a felperes azonnal kéri annak leszállítását.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábbi egyezséggel megállapított tartásdíj fizetési kötelezettség módját és mértékét megváltoztatta. A felperest 2016. november hónaptól kezdődően havi 55.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[15] Ítélete indokolása szerint a jogvitára irányadó Ptk. 4:210. §-a alapján először azt vizsgálta, hogy az egyezség megkötése óta történt-e olyan körülményváltozás, illetve jogi érdeksérelem, amely a tartás mértékének és módjának megváltoztatását indokolja. Az elsőfokú bíróság a megváltoztatás törvényi feltételeinek fennállását bizonyítottnak ítélte. Az időközben hatályba lépett Ptk. 4:207. §-ára figyelemmel, a gyermektartásdíj mértékét meghatározó százalékos arányt mellőzve, a tartás mértékét a Ptk. 4:218. § alapján mérlegeléssel állapította meg. A felperes által kért összegre való leszállítás alaptalan: a tartás alapjául szolgáló - a keresetlevél beadását megelőző egy éves átlagjövedelem - a perbeli esetben a gyermek érdekét [Ptk. 4:2. §] sértené. A felperes fizetése ugyanis 2016 októberétől (a keresetlevél beadásakor) jelentősen emelkedett, a gyermek érdekével ellentétes lenne a tartás alapjaként a ténylegesen elért jelenlegi jövedelméhez képest a korábbi, alacsonyabb jövedelem figyelembevétele.
[16] Az elsőfokú bíróság a gyermek indokolt szükségleteire fordított rendszeres kiadások összegét nem állapította meg. A jogvita eldöntésénél döntően a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyait, a felperes lényegesen magasabb jövedelmét és a mindkét szülőt terhelő lakáshitel törlesztést értékelte. Ebben a körben vette figyelembe a közös tulajdonú ingatlanra felvett kölcsön (a közös tartozás) kizárólagos alperesi törlesztését, illetve a felperes által hivatkozott több kölcsön tényét és összegét. Álláspontja szerint a felperest terhelő kölcsönök a tartásdíjnál nem értékelhetőek. A kölcsönöket (többek között a 6.400.000 forint áthidaló kölcsönt) annak tudatában vette fel, hogy ezek teljes anyagi terhe rá hárul, mivel élettársa a két órás munkaviszonyából kapott jövedelmét az útiköltségre fordítja, azaz munkavállalása gyakorlatilag ráfizetéses. A felperesi család kölcsöntörlesztése pedig a különélő gyermek rovására nem értékelhető. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal is, hogy három gyermek tartásáról kell gondoskodnia, és a közös gyermek lakhatása csak úgy biztosítható, hogy a felek közös tartozását az alperes törleszti. Mindezek mérlegelésével a havi 55.000 forintban megállapított tartásdíj szükséges és elégséges egy 13 éves gyermek eltartásához.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az egyezségben meghatározott százalékos aránynak megfelelő összeghez képest a gyermektartásdíj mértékét 80.000 forintra leszállította. Megállapította, hogy a felperesnek 2016. november 1. napjától 2017. október 31. napjáig terjedő időre 204.034 forint tartásdíj túlfizetése keletkezett, és annak - 2017. december 1. napjától - a folyamatos gyermektartásdíjba havi 10.000 forint részletekben való beszámítását engedélyezte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítette. A felperesi munkáltatótól beszerzett jövedelemigazolás alapján megállapította, hogy a felperes 2016. októbertől 2017. szeptember hónapig terjedő időre összesen 7.112.432 forint nettó jövedelemben részesült, havi nettó átlagjövedelme tehát 592.702 forint. Ebből a jövedelméből a munkáltató ugyanezen időtartamra összesen 1.134.034 forintot vont le és fizetett ki gyermektartásdíjként, amelynek havi átlaga 97.002 forint. Pontosította a tényállást azzal, hogy a felperes tulajdonában egy 12 éves Suzuki gépjármű van, illetve a felperes élettársa egy kft. foglalkoztatottja. A fentiek alapján kiegészítette tényállás alapján a fellebbezést részben megalapozottnak ítélte.
[19] Az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése alapján, hogy a felek körülményeiben és a gyermek szükségleteiben a 2012. szeptember 11. napján kötött egyezség óta következtek-e be és ha igen, milyen változások, továbbá, hogy ezen változások részben vagy egészben megalapozzák-e a felperes tartásdíj leszállítása iránti keresetét. A lefolytatott bizonyítás adatainak az 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdése szerinti okszerű értékelése alapján lényegében helytállóan állapította meg a tényállást, ennek alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a tartásdíj leszállítása indokolt, ugyanakkor tévedett annak mértékét illetően.
[20] Az alperes fellebbezésében alappal hivatkozott arra, hogy önmagában a jogszabály változása nem eredményezheti a százalékos marasztalás mellőzését, illetve a tartásdíj leszállítását. Abban az esetben viszont, amikor a kötelezett jövedelme olyan jelentős emelkedést mutat, amelyre - és az arányos tartásra köteles szülők valamennyi körülményére - tekintettel a százalékos mértéknek megfelelő alapösszeg teljesítése a kötelezett lényeges jogi érdekét sérti, avagy lényegesen túlmutat a gyermek szükségletein, a tartás leszállítása indokolt.
[21] A tartásdíj határozott összegben történő megállapítását indokolhatja a kötelezett jövedelmének ingadozása is. A felperes havi nettó jövedelme 2016. október 1. napjától a korábbihoz képest két-háromszorosra emelkedett. A csatolt jövedelemigazolásból megállapíthatóan az egyes hónapokra kifizetett bér összege között számottevő eltérés mutatkozik, jövedelme az óraszámtól és a túlórától függően változik. A felperes havi átlagos 592.702 forint jövedelméből kiindulva, a gyermektartásdíj havi összege a jelenleg fizetett 16,5% szerint 97.795 forint. Az elsőfokú bíróság - a fenti kiegészítéssel - tehát helyesen állapította meg, hogy az egyezségben megállapított gyermektartásdíj megváltoztatásának van helye.
[22] A másodfokú bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a gyermek indokolt szükségleteivel a levont tartásdíj arányos-e. A peradatok újraértékelésével az elsőfokú bíróság döntését felülmérlegelte: a felek körülményei, anyagi helyzete, bevétele, kiadása alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes által fizetendő havi 80.000 forint gyermektartásdíj az, amely - értékelve az alperes arányos tartási kötelezettségét és az alanyi jogon járó juttatásokat - jó színvonalon biztosítja a gyermek tartását. Tekintettel volt arra is, hogy a felperes különböző háztartásban élő gyermekei ne kerüljenek egymáshoz képest kedvezőtlen helyzetbe. A 80.000 forintot meghaladó mértékű tartás már nem állna arányban a gyermek indokolt szükségletével, illetve a felperes saját háztartásban tartott gyermekei eltartásával.
[23] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a hitel egyedüli törlesztése az adóstárssal szembeni megtérítési igényre adhat alapot, ez pedig a gyermektartásdíj összegét nem befolyásolja. Az alperes eddig sem volt és továbbra sincs elzárva attól, hogy ilyen irányú igényét a felperessel szemben érvényesítse. A felperes további hivatkozását - az alperes a gyermek indokolt szükségleteit meghaladó tartásdíjból törleszti a közösen felvett hitelt - illetően a másodfokú bíróság rámutatott: bár az alperes beismerte a tartásdíj egy részének a közös hitel törlesztésére fordítását, de a természetbeni tartás körében a gyermek lakhatását is biztosítja, tehát a tartásdíjból a hitel törlesztésére így részben emiatt kényszerül. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket a gyermek érdekében saját belátása szerint, az ésszerűség szempontjainak figyelembe vételével csoportosíthatja.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét hagyja helyben. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:218. § (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapította.[25] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság törvénysértően - a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében foglalt szempontrendszert megsértve - határozta meg a gyermektartásdíj mértékét. A gyermek indokolt szükségleteit meghaladó mértékű tartásdíj súlyosan sérti a felperes háztartásban nevelt két kiskorú gyermek érdekeit, a szülők arányos teherviselésének követelményét.
[26] A havi 80.000 forintban megállapított tartásdíj nincs összhangban a kiskorú gyermek indokolt szükségletével, magasabb a gyermekre fordított rendszeres havi kiadások összegénél. A közös gyermek egészséges, tartására átlagos kiadások merülnek fel, a matematika különóra díja nem igazolt, egyéb jelentős kiadásra nincs peradat. A gyermektartásdíj a gyermek indokolt kiadásai megtérítésének kötelezettségét jelenti, nem kapcsolható egyéb vagyoni igényekkel. A másodfokú bíróság a tartás mértékének meghatározásakor szempontként értékelte a közös kölcsön alperesi törlesztését, mint a gyermek lakhatásának biztosítását. A felperes érvelésének lényege szerint ez az értékelés számára kettős fizetési kötelezettséget jelent: gyermektartásdíj jogcímén a gyermek indokolt szükségletét meghaladó mértékben teljesít, és az alperes a közös tartozással kapcsolatos kötelmi követelését vele szemben külön perben is érvényesíti. A másodfokú bíróság a kölcsöntörlesztést kizárólag az alperes oldalán értékelte, a saját háztartásában nevelt két gyermeknél a lakhatásukat biztosító kölcsön fizetése - mint értékelendő szempont - fel sem merült.
[27] A tartás mértékének meghatározásakor szempont a különböző háztartásban élő gyermekek egymáshoz képest egyenlő arányú támogatása. A jogerős ítélet ezt az elvet is megsértette: a másik két gyermekeknek nem tud havonta 80.000-80.000 forint, összesen 160.000 forint mértékű tartást biztosítani. A három gyermek után az összesen 240.000 forint tartás esetén a havi 102.000 forint hiteltörlesztés, a lakáskassza fizetés, a rezsiköltség kiegyenlítése után a felperes és élettársa létfenntartásukra mindösszesen 70.000 forint jut. Ezzel szemben az alperes 169.000 forint havi nettó jövedelemmel rendelkezik, megkapja a 80.000 forint tartást, így havi rendszeres jövedelme 250.000 forint. Az alperes vagyoni viszonyait is értékelni kell: a 3/4 tulajdoni hányadát képező ingatlan szívességi használata nem fogadható el, a bérlő nyilvánvalóan nem csak rezsit fizet egy önálló házas ingatlanban való lakhatása után.
[28] Sérült a 4:218. § (3) bekezdése is, az átlagos kiadások mellett rendkívüli kiadásra az alperes maga sem hivatkozott, így nincs olyan költség, amelynek arányos viselése terhelné.
[29] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Rámutatott arra, hogy a jogszabály megváltoztatása önmagában nem alapozza meg a Ptk. 4:218. § (1) bekezdésben körülírt rendelkezések alkalmazását. Az előzményi eljárást tényleges változás alapozta meg, a felperesnek két gyermeke született. Az alperes a keresetet elismerve egyezséget kötött a felperes vállalt kötelezettségének leszállítására. A jelen helyzetben azonban olyan változás nincs, ami a tartás mértékének és módjának megváltoztatását eredményezheti.
[30] A felperes lakáshitel törlesztésére való hivatkozása a tartás mértékénél nem releváns és a felróhatóságát támasztja alá: saját döntése alapján vett fel további kölcsönöket. A felek közös lakása fél évig üresen állt, kérte a felperest a beköltözésre, mivel ő maga nem tudta a felvett, előnytelen kamatozású kölcsönt viselni. A felperes ezt elutasította, ezért a visszaköltözésre az alperes kényszerült, hiszen nem volt teljesítőképes a törlesztőrészletek és az albérleti díjak együttes fizetésére. A törlesztőrészlet 2012. december 20. napjától - a szociálpolitikai kedvezmény megvonását követően - havonta 17.000 forinttal nőtt, a kölcsönt még 2024 decemberéig kell fizetnie. A közös tulajdonú ingatlanra felvett hitel törlesztésére az életközösség megszűnése óta összesen 8.372.141 forintot fizetett ki, melynek fele, 4.186.070 forint a felperest terheli és a felperes tartozása havonta 50.000 forinttal emelkedik. növekszik, amely összeget az alperes más forrásból finanszíroz meg.
[31] A felperes korábban elért jövedelme alapján a munkáltatója havonta 33.000 forintot vont le, amely A közös gyermek tartására, életkörülményeinek, fejlődésének biztosítására nem volt elegendő. A felperes jelenlegi jövedelme alapján megállapított tartásdíj alkalmas a gyermek szükségleteinek fedezésére. A gyermek létbiztonságára a felperes által hivatkozottak nem hathatnak ki, a felperes a csatolt jövedelemigazolás alapján teljesítőképes.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül.[33] A felülvizsgálati kérelem nem támadta a Ptk. 4:210. § (1) bekezdését, a tartás mértékének megváltoztatását megalapozó konjunktív feltételek bizonyítottságát, ezért a Kúria az alperes ezzel kapcsolatos érvelését figyelmen kívül hagyta. A felperes jogszabálysértésként a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését nem jelölte meg, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárja a bizonyítékok értékelésének vizsgálatát [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pont]. A Kúriának kizárólag abban kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet a körülményváltozás bizonyítottsága eredményeként a tartásdíj mértékének megállapításakor az anyagi jogszabály [Ptk. 4:218. § (2) és (3) bekezdés] által előírt szempontrendszer alapján mérlegelte-e a peradatokat.
[34] A felülvizsgálati kérelem megalapozott, a jogerős ítélet érdemben nem bírálható felül.
[35] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:218. § (2) bekezdése sorolja fel, hogy a szülők megegyezése hiányában a bíróságnak milyen szempontokat kell figyelembe vennie és értékelnie. A jogszabályhely ugyan sorrendiséget nem ír elő, a felsorolásból azonban megállapítható: a vizsgálandó követelmények egymásra épülnek és egymást egészítik ki.
[36] Az anyagi jog első szempontként tünteti fel a tartásra jogosult kiskorú gyermek indokolt szükségletét [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a) pont], amelyet a (3) bekezdés definiál. Ez összhangban áll az alapelvként is megfogalmazott gyermeki érdek elsődlegességével [Ptk. 4:2. §], a gyermektartásdíj mértékének meghatározásakor a legfontosabb követelmény a kiskorú gyermek harmonikus személyiségfejlődésének, kiegyensúlyozott nevelésének lehetőleg hosszú távú biztosítása. Az indokolt szükségletek körében a Ptk. 4:218. § (3) bekezdésében kifejtettekkel összhangban - és a tartásra kötelezett szülő vitatása esetén - lehet állást foglalni a korábbi, magas színvonalú tartása további biztosításáról (magániskola stb.); a különórák, az egyéb, iskolán kívüli tevékenysége szükségességéről (luxusnak minősül-e vagy sem); speciális igényéről (tehetséggondozás, kiemelkedő sportsikerek), vagy egészségügyi többletköltségéről (pl. gyógykezelés, gyógyszerek, esetleges ápolás). A többi, kötelezően vizsgálandó szempontból [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés b)-e) pont] következik: a gyermek indokolt szükségletének korlátja a kötelezett szülő teljesítőképessége; a szülők jövedelmi helyzetének és vagyoni viszonyainak, a külön háztartásban nevelkedő testvérek, féltestvérek, mostohatestvérek szükségletének; a gyermek saját jövedelme; a gyermek neveléséhez biztosított állami támogatás értékelése. Mindezek együttes értékelése alapján állapítható meg a gyermektartásdíj mértéke.
[37] Nincs jogi akadálya annak sem, hogy bíróság - mérlegeléssel - a szülők között ún. teherviselési arányt állapítson meg. Ebben az esetben a gondozó szülő oldalán értékelendő, hogy - többek között - a természetbeni tartási kötelezettsége egalizálja-e a pénzbeli kiadásokat (pl. a kiskorú gyermek életkorából adódó gondozást, speciális gondoskodást igényel, a szülő jövedelme a kötelezetti szülőhöz képest szignifikánsan alacsonyabb), vagy ő is köteles a pénzben nem kifejezhető természetbeni tartás mellett a kiadásokhoz részben hozzájárulni. A kötelezett oldalán az átlagnál magasabb/alacsonyabb (mérlegeléssel is megállapítható) jövedelme mellett vehető figyelembe általában a megfelelő jövedelem elérésében a szülői felelőssége (önhibája), esetleges betegsége, további tartásra szoruló kiskorú gyermeke iránti kötelezettsége. A jogvitában mindig az adott ügy egyedi körülményei együttes mérlegelése alapozhatja meg a konkrét mérték meghatározását.
[38] A Kúria számos eseti döntésében kifejtette, hogy a kiskorú gyermek szükségletei nem szűkíthetőek le a fizikai ellátásának (lakhatása biztosítása, élelmezése, ruházkodása) az ún. alapszükségleteknek a költségeire. A gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek magukba foglalják mindazokat az egyéb tevékenységeket, amelyek a gyermek harmonikus személyiségfejlődéséhez szükségesek (Kúria Pfv.II.22.069/2015/6.). Az indokolt szükséglet megállapítása mindig az adott ügy egyedi körülményeitől függ: a konkrét körülmények vizsgálatával lehet állást foglalni abban, hogy milyen kiadás minősül indokoltnak (Kúria Pfv.II.20.204/2015/5.).
[39] A gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermek élelmezésén, lakhatásának biztosításán túlmenően a gyermek ruházkodásáról, taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről, tehát minden olyan, az igényének megfelelő többletráfordításról, ami a gyermek érdekében folyamatosan vagy időszakonként felmerül (Kúria Pfv.II.20.147/2013.). A következetes ítélkezési gyakorlat alapján a természetbeni tartás nem forintosítható (Pfv.II.20.795/2016/6., Pfv.II.21.292/2016/4.), a pénzbeli kiadásoknak a szülők közötti egyenlő elosztása (fele-fele arányú viselése) a természetbeni tartás jogi fogalmának kiüresedéséhez vezetne.
[40] Az adott esetben a közös gyermek szükségleteit (a rendszeres kiadásokat) az eljárt bíróságok még hozzávetőlegesen sem határozták meg. A közös gyermek egészséges, speciális szükségletére adat nem merült fel. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a gondozó szülő a gyermekre fordított kiadásait nem köteles számlákkal igazolni és tételesen feltüntetni, de az alperes azokat még nagyságrendileg sem összesítette. A rezsiköltségre és a törlesztőrészletre részletes előadást tett (11.P.21.392/2016/6. számú jegyzőkönyv), ezzel szemben - a különóra díját meghaladóan - nincs adat az átlagos ruházkodási (beleértve a sportfelszerelést), élelmezési (kiskamasz fiúgyermek), egyéb (higiéniai) költségeire, kulturális igényeire, mindazokra a kiadásokra, amelyek a harmonikus személyiségfejlődéséhez szükségesek.
[41] Egységesen ítéli meg a bírói gyakorlat azt, hogy a kötelezett magas jövedelme esetén is a gyermek korának megfelelő szükségletekből kell kiindulni és azok alapulvételével kell megállapítani a tartás mértékét (BH 2003.117.). A kötelezettnek a magyar átlagkeresetet lényegesen meghaladó jövedelme (teljesítőképessége) ugyanis nem jelenti automatikusan a gyermek szükségleteivel arányban nem álló mértékű tartás megállapíthatóságát. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a határozott összegű gyermektartásdíj a kötelezett jövedelmének hány százalékát érinti, mert a tartás mértékét ebben az esetben a gyermek indokolt és reális szükségleteiből kiindulva kell meghatározni.
[42] Az adott esetben a felperes tényeges jövedelme megfelel a kimutatott munkabérének. A Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontja alapján azonban nem hagyható figyelmen kívül a szülőket megillető családi kedvezmény mértéke [a 2011. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Csvtv.) 22. § (1) bekezdése alapján az 1995. évi CXVII. törvény 29/A. § (2) bekezdés]. A felperes a háztartásában nevelt gyermekei után családi kedvezményre jogosult, amelynek összegét - a Csvtv. 9. § (4) bekezdése alapján köteles a gyermekekre fordítani. A családi kedvezmény tehát a tartásdíj alapjaként figyelembe nem vehető (EH2004.1128.). A közös gyermek után igénybe vett családi kedvezmény felhasználását illetően az alperest is a Csvtv. 9. § (4) bekezdésében előírt kötelezettség terheli.
[43] Tévesen érvel - és számol - a felperes a különböző háztartásban élő gyermekek egymáshoz képest egyenlő anyagi támogatásával. Gyakran előfordul olyan élethelyzet, hogy a testvérek nem ugyanazon háztartásban nevelkednek, illetve a szülők egy háztartásban nevelnek egymással testvéri viszonyban nem álló, vagy egymással féltestvéri kapcsolatban levő gyermekeket. A Ptk. nem tartja fenn azt az 1952. évi IV. törvényben (Csjt.) megfogalmazott szabályt, miszerint a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy a külön háztartásban nevelkedett gyermekek ne kerüljenek eltérő, egymással szemben kedvezőtlenebb helyzetbe. Nem jogszabálysértő tehát az, hogy a jogerős ítélet a tartásdíj mértékénél a másik két kiskorú gyermek tartását nem a felperes levezetése szerint értékelte.
[44] A kölcsöntörlesztés és a gyermektartásdíj mértéke.
[45] A Kúria az alábbiakra mutat rá. A szülő természetbeni tartási kötelezettsége körében a lakhatás a gyermek otthonának, lakóhelyének biztosítása, a rezsikiadások fedezése, a lakókörnyezetének kialakítása értékelhető. A másodfokú bíróság megállapításával egyezően, nem tartozik ebbe a körbe az ingatlant terhelő kölcsön havi törlesztőrészleteinek teljesítése és nem releváns ennek mértéke sem. A gyermek otthonát is biztosító ingatlan megvásárlásához felvett kölcsön a tartás mértékénél legfeljebb akkor vehető figyelembe, ha a gyermek is tulajdonos és a rá jutó törlesztés fedezetére saját vagyonnal nem rendelkezik, azt helyette a gondozó szülő viseli. A tulajdonjog megszerzéséhez kapcsolódó tartozás megfizetése tehát (főszabályként) a tartás mértékét nem érintheti, az a tulajdonost/tulajdonosokat, az adott esetben a szülőket azonos arányban terheli.
[46] Kétségtelen, hogy a részletfizetési kötelezettség teljesítése a gyermek lakhatását is befolyásolhatja, hiszen annak elmaradása a kölcsönszerződés felmondásához, végső esetben az ingatlan árveréséhez (a lakóhely elvesztéséhez) vezethet. A két igény azonban különböző jogcímen és eltérő tényeken alapul. A gyermek tartásának mértékét - a fentebb kifejtettek alapján - a szülők megállapodása hiányában a bíróság a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a)-e) pontjaiban előírt szempontrendszer alapján feltárt peradatok mérlegelésével határozza meg. Ezzel szemben a közös tartozás egyedüli teljesítése kötelmi (megtérítési) igényt keletkeztet, amely a felek (szülők) egymás közötti belső jogviszonyára, a vagyoni rendezésre hat ki: peren kívül (szerződéssel) megállapodhatnak, az egyedül teljesítő fél annak elszámolását vagyonjogi perben, illetve külön perben érvényesítheti.
[47] Az eljárt bíróságok a közös gyermek indokolt szükségletét (a havi rendszeres, illetve az éves rendkívüli kiadásokat) nem tisztázták. Tény, hogy az alperes egyedül fizeti a havi jövedelme több, mint felét kitevő törlesztőrészletet. A jogerős ítélet indokolásából alappal következtethető, hogy - az indokolt szükségletek meghatározása hiányában -- a tulajdonjoghoz kapcsolódó hitel havi törlesztőrészleteit a másodfokú bíróság a tartás mértékénél figyelembe vette (mint a gyermek lakhatása biztosításának költsége). A fentebb kifejtettek szerint a hiteltörlesztés tartásdíjba való (részbeni) beépítése jogszabálysértő és kétszeres fizetési kötelezést jelent: a felperes a közös adósság felének (megtérítési igény) megfizetésén felül ugyanazon tartozás egy részét egyben tartásdíj jogcímén is fizetni köteles.
[48] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezett kölcsöntartozásaival a tartásdíj alapja nem csökkenthető, a kiskorú gyermek tartása minden egyéb fizetési kötelezettséget megelőz. Ez azonban - a contrario - egyben azt is jelenti, hogy olyan kölcsön törlesztő részletével vagy ennek egy részével a tartásdíj mértéke nem emelhető, amit a gondozó szülő nem a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítésre vett fel, azaz a gyermek indokolt szükségletén túlmutató, a tartásdíj mértékét emelő szempont nem lehet. A perbeli esetben az alperes jövedelmét döntően terhelő, jelentős összegű havi törlesztőrészlet fizetési kötelezettsége tehát nem ad alapot az indokolt szükségletet meghaladó tartásdíj megállapítására.
[49] A fentiek alapján az eljárt bíróságok a gyermek indokolt szükségleteit még hozzávetőleges összegben sem határozták meg, a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a)-e) pontjait megsértve állapították meg a gyermektartásdíj mértékét. A jogszabálynak megfelelő döntés meghozatalához a peradatok nem álltak rendelkezésre, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
[50] Az új eljárásban a tartás mértékének megváltoztatását megalapozó körülményváltozás bizonyítottsága nem tehető vitássá. Az elsőfokú bíróságnak a tartás mértékére le kell folytatnia a bizonyítási eljárást: fel kell hívnia az alperest a gyermek indokolt szükségleteinek meghatározására, a gyermek rendszeres kiadásaira fordított összeg megjelölésére. A felek felhívásával tisztáznia kell a szülők által igénybe vett, a havi jövedelemben megjelenő családi támogatás mértékét. Ezen peradatok alapján, a gyermek indokolt szükségleteiből kiindulva lehet a tényleges havi kiadásokat meghatározni, a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján állást foglalni a teherviselés arányában (többlettényállás esetén akár úgy is, hogy a pénzbeli kiadásokat kizárólag az egyik szülő köteles viselni).
[51] Az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésének következménye, hogy a felperest a korábbi egyezségben vállalt százalékos arányú tartásdíj fizetési kötelezettség terheli a munkabéréből való levonással. A Kúria ezért 2019. január 1. napjától a megismételt eljárás jogerős befejezéséig a régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 156. § (1) bekezdése szerint ideiglenes intézkedéssel rendezte a felperes által fizetendő tartás mértékét, amit az elsőfokú ítélettel egyező összegben állapított meg. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a havi 55.000 forint összegű tartásdíj fizetési kötelezettség végső időpontja az új eljárásban hozott jogerős határozat napja, a tartás mértéke nem tekintendő előrehozott döntésnek.
Záró rész
[52] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el.[53] A Kúria a felülvizsgálati eljárási költségeket a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet alapján mérlegeléssel határozta meg. Az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) bekezdése alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték 50.000 forint. A felülvizsgálati eljárási költség és a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a régi Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a megismételt eljárásban kell dönteni.
Budapest, 2018. november 20.
dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró
(Kúria Pfv.II.20.322/2018.)