adozona.hu
BH 2012.5.136
BH 2012.5.136
Az adómentesség törvényi feltételeit az adózónak bizonyítania kell, így azt, hogy az értékesített áruját igazoltan más tagállamban fuvarozták [1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §, 3. §, 2003. évi XCIII. tv. 108. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzése eredményeként a 2009. október 2. napján kelt határozatával a felperest adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. február 23. napján kelt határozatá...
BH 2012.5.136 Az adómentesség törvényi feltételeit az adózónak bizonyítania kell, így azt, hogy az értékesített áruját igazoltan más tagállamban fuvarozták [1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §, 3. §, 2003. évi XCII. tv. 108. §].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzése eredményeként a 2009. október 2. napján kelt határozatával a felperest adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. február 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot 9 053 000 Ft személyi jövedelemadó, 2 106 000 Ft egészségügyi hozzájárulás, 359 000 Ft nyugdíjbiztosítási járulék, 219 000 Ft egészségbiztosítási járulék, 63 000 Ft munkavállalói járulék és 56 000 Ft különadó adónemekben tett jogszabálysértő megállapításai illetve a kapcsolódó 5 900 000 Ft adóbírság, 4 942 000 Ft késedelmi pótlék tekintetében megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot az érintett megállapítások körében új eljárás lefolytatásra utasította. Az elsőfokú határozatot a megsemmisítéssel nem érintet megállapítások vonatkozásában helyben hagyta, kötelezve adózót, hogy a terhére általános forgalmi adó (áfa) adónemben megállapított) 45 200 000 Ft adókülönbözetet, 22 600 000 Ft adóbírságot és 11 647 000 Ft késedelmi pótlékot fizessen meg. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 108. § (1)-(3) bekezdései, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 29/A. § a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a felperes 2007. évben kukorica tárolásával és értékesítésével foglalkozott, vásárlója volt 205 963 546 Ft értékben a M.SRL. romániai társaság (a továbbiakban: vevő1.). A rendelkezésére álló bizonylatok (számlák, CMR-ek) szerint a kukorica az Európai Unión belül Romániába került értékesítésre, szállítását a F. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. végezte. (A felperes csak egy alkalommal végzett szállítást, de a menetlevél tartalma alapján áru nem lépte át a határt).
A felperes az értékesítéseket az Európai Unión belüli értékesítésként kezelte, amely szerint az értékesítést terhelő áfát a vevő fizeti meg, így a számlákon szereplő vételárat egy összegben export értékesítés árbevételeként számolta el.
Az adóhatóság a F. Kft. által elvégzett szállítás körében 138 fuvareszközre végzett vizsgálatot, megállapítva, hogy e Kft. megbízásából a különböző üzembentartók a vevő1. felé és a felperesnek fuvarozást nem végeztek. A fuvarozók a fuvarmegbízást egyetlen esetben sem a felperesnél megtalálható CMR-en szerepelő felektől kapták, az áru átadásának helye egyetlen esetben sem egyezett meg a szállítási bizonylaton szereplő adatokkal. A felperes által benyújtott CMR-ek tartama nem felel meg a tényleges megvalósult gazdasági eseménynek, a fuvarokmányok hitelt érdemlően nem igazolták a termék más tagállamokba történő eljuttatását.
Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, a szállítások nagy számát végigkövetve megállapította, hogy a felperes rendelkezett az általa értékesített kukorica felett, azonban az áru a felperesi értékesítést követően nem hagyta el a Magyar Köztársaság területét.
A román adóhivatal tájékoztatása szerint a vevő1. nem vallott be közösségi értékesítést, bejelentett székhelye egy magánlakás, amelyen tevékenységet nem végzett.
Az adóhatóság azon szállításokkal kapcsolatban, amelyeknél a fuvareszközök tulajdonosait nem sikerült beazonosítani, vagy megkeresésük nem vezetett eredményre, az Art. 108. §-a alapján becslést alkalmazott.
A felperes 2007. évben kukoricát értékesített még a P. A. Srl. romániai cégnek (a továbbiakban: vevő2.) is 47 021 920 Ft értékben. A felperes ezeket az értékesítéseket szintén az Európai Unión belüli értékesítésként kezelte, a vételárat teljes egészében export értékesítés árbevételeként számolta el. Az adóhatóság az árumozgatásra lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a vevő2. felé történt értékesítések során a szállítások csak belföldi viszonylatban valósultak meg.
A felperes vevő1. és vevő2. felé történt értékesítései tehát belföldi értékesítésnek minősülnek, amelyek után az adózót az Áfa. tv. 3. §-a alapján adófizetési kötelezettség terheli.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárási jogszabálysértéssel hozta meg határozatait, a tényállást nem tárta fel, a lefolytatott bizonyítás hiányos, jogszerűtlenül alkalmazott becslést, és megalapozatlanul hagyta figyelmen kívül az adóbírság mellőzésének és mérséklésének lehetőségét.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, megállapította, hogy áfa adónemben a megfizetendő, adóhiánynak minősülő és adóbírság alapját képező adókülönbözet összege 44 823 000 Ft, az adóbírság összege 22 412 000 Ft, a késedelmi pótlék összege 11 528 000 Ft. Indokolásában rögzítette, miszerint az adóhatóság 2007. évben a felperesnél adókötelezettségek teljesítésére folytatott ellenőrzés mellett jogszerűen végezhette a perben értékelt bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést.
Az elsőfokú bíróság az Art. 5/A. § (1) bekezdése, 92. § (8) bekezdése, 104. § (1), (4) bekezdése, 128. § (1) bekezdése, 137. § (2) bekezdése, 138. § (1) bekezdése, a Ket. 33. § (6) bekezdése, 33/A. §-a alapján a megbízólevél átadásától a másodfokú határozat kézbesítéséig terjedő időszakra azt állapította meg, hogy az adóhatóság csak és kizárólag az ügy érdemére ki nem ható eljárási jogszabálysértést követett el azzal, hogy az alperes az ügyintézési határidő lejártát követően hozta meg határozatát. A felperes nem hivatkozott olyan tényre, amely szerint e mulasztás az ügy érdemére is kihatott volna, így az elsőfokú bíróság a jogszabálysértés tényét megállapította, de azt nem minősítette hatályon kívül helyezési oknak.
Az elsőfokú bíróság az áfa mentességet igazoló fuvarokmányok hitelességével kapcsolatosan azt állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos. Egyetértett az adóhatósággal abban, hogy a CMR fuvarokmány önmagában azt igazolja, hogy a fuvarozó az árut átvette, azt azonban nem, hogy az a rendeltetési helyére meg is érkezett. Az adóhatóság kétséget kizárólag bizonyította, hogy a CMR-eken megjelölt személyekkel a fuvarozók nem álltak gazdasági kapcsolatban, részükre nem végeztek külföldre fuvarozást. Beazonosítható volt az egyes számlákon feltüntetett termény szállítását melyik fuvarozó, milyen fuvareszközzel végezte, kinek a megbízásából és hova fuvarozott, a fuvarozók többsége menetlevelet is fel tudott mutatni. A számlákon feltüntetett gazdasági események tehát nem valósultak meg, illetve nem a számlán feltüntetett felek között jöttek létre, a kiállított számlák hiteltelen bizonylatok, amely miatt az áfa alóli mentességre a felperes nem jogosult. Az adóhatóság az Art. 108. § (3) bekezdése alapján jogszerűen alkalmazott becslést.
A felperes vonatkozásában kellő körültekintés nem állapítható meg. Alaptalanul hivatkozott a felperes az Európai Bíróság C-409/04. számú ítéletére, továbbá a 2000/65/EK tanácsi irányelvvel módosított 77/388. Hatodik irányelv 28. c) cikk A. rész a) pont (1) bekezdésére, ugyanis mind az eseti döntés, mind az irányelv szerint felperesre hárult annak a bizonyítása, hogy az általa értékesített árut az EU-n belüli tagállamba elszállította. A felperes e bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az alperes által lefolytatott bizonyítás pedig az ellenkezőjét igazolta. Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan állapította meg, hogy nem volt lehetőség az adóbírság és a késedelmi pótlék mérsékelésére.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Részletezte az alperesi határozatban, keresetében, a jogerős ítéletben foglaltakat, és lényegében megismételte és fenntartotta a kereseti kérelmét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Áfa. tv. 29/A. § a) pontját, az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a hivatkozott Európai Bírósági ítéletet, az általa konstruált tényállási elemekkel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-át megsértve a kereseti kérelmen túlterjeszkedve döntött. Jogsértő határozata az adóbírság és a késedelmi pótlék vonatkozásában, ahogyan a felperes kellő körültekintésének értékelése körében is.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályban fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa. tv. 3. § a) pontja szerint a törvény rendelkezései alapján áfát kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után.
Az Áfa. tv.-be a módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 33. §-a iktatta be az adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek a 29/A. §-29/B. §-okban meghatározott szabályait. A 29/A. § a) pontja szerint mentes az adó alól az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről igazoltan más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják el. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.
A 2004. évi IX. törvény 33. §-ához fűzött indokolás szerint a termékértékesítés akkor adómentes, ha az értékesített termék másik tagállamba kerül. Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy az értékesített termékek szállítását nem a felperes végezte, azokat belföldről igazoltan más tagállamba nem fuvarozták el, az áruk kivitelének igazolására becsatolt fuvarlevelek, CMR-ek nem valós adatokat tartalmaznak. Az adózó termékértékesítése tehát azért nem mentes az adófizetési kötelezettség alól, mert nem igazolta adómentességét, hogy a terméke Magyarországot elhagyta volna.
A közigazgatási perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján, az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz. Az elsőfokú bíróság a Pp.</a> bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokból időrendi sorrendben, a számlaszám, áruérték és ellenérték feltüntetése mellett rögzítette (a vevő1-nél összesen negyvenet, a vevő2-nél hatot) az egyes termékértékesítésekhez kapcsolódó szállításokat a szállítók név szerinti megjelölésével. Az adatokat összevetette a fuvarozóknak a meghatározott időpontokban végzett szállításaikra vonatkozó nyilatkozataikkal, amely nyilatkozatokat a fuvarozók többsége menetlevéllel is alátámasztott.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a CMR-ek nem valós adattartalmúak, az értékesítések számlái tartalmilag nem hitelesek, a számlák alapjául szolgáló CMR-ek hitelt érdemlőn nem igazolják, hogy a számlákon feltüntetett értékesítést következtében az áru elhagyta az ország területét. A felperes a hiteltelen adattartalmú számlákon és CMR-eken kívül más bizonyítékkal nem rendelkezett, így az Áfa. tv. 29/A. § a) pontja szerinti adómentesség törvényi feltételét nem teljesítette. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy felperes vonatkozásában az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében szabályozott kellő körültekintés nem állapítható meg, és az adóhatóság a jogkövetkezményekről is jogszerűen döntött.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének megfelelő ítélet felülvéleményezését nem alapozták meg. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett jogi álláspontja teljes körűen megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályoknak, az Európai Bíróság C-409/04. számú ítéletében, és a Hatodik irányelv 28. c) cikk A. rész a) pont (1) bekezdésére foglaltaknak, és e törvényi rendelkezéseken alapuló bírói gyakorlatnak (Legf. Bír. Kfv. V.35.232/2010/4.).
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.060/2011.)