adozona.hu
AVI 2012.4.41
AVI 2012.4.41
A kezes helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor volt (Ptk. 273. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2001. február 20-án kelt, 2001. július 13-án módosított kölcsönszerződés alapján L. M. egyéni vállalkozó (továbbiakban: adós) részére 50 000 000 Ft összegű, 80%-os mértékű állami készfizető kezességvállalással biztosított gazdahitelt nyújtott. A gazdahitel pályázatban megjelölt - és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (továbbiakban: FVM) által elfogadott - célja saját telephely kialakítása és az állatállomány növelése volt, amelyhez az adós H.-án kívánt ingatlant v...
A 2001. február 20-i kölcsönszerződés tartalmazta, hogy a kölcsön folyósítására csak számla ellenében kerülhet sor, de a kölcsönszerződés megkötésétől számított 12 hónapig az adós haladékot kap a tartós forgóeszköz számlák benyújtására. A kölcsönszerződés 2001. július 13-i módosításkor a felek ezt a kötelezettséget törölték.
A felperes és az adós 2001. február 20-án óvadéki szerződést kötött, mely alapján az adósnak a kölcsönösszeg 20%-ának és féléves bankkamatának megfelelő összeget kellett folyamatosan lekötnie. Az adós a kölcsönösszegből tette le a 13 750 000 Ft összegű óvadékot.
A felperes a hitelt egy összegben 2001. március 2-án folyósította az adós bankszámlájára, amit azonnal megterhelt a jelzálogjog bejegyzés 5000 Ft-os illetékével.
Az adós a hitel folyósítását megelőzően számlákat nem nyújtott be, és már a 2001. december 31-i első tőketörlesztési kötelezettségének sem tett eleget.
A felperes a kölcsönszerződést 2002. augusztus 26-án azonnali hatállyal felmondta és 2003. január 6-án 40 000 000 Ft összegben kezdeményezte az állami készfizető kezesség beváltását.
Az elsőfokú adóhatóság 2004. február 13. napján hozott határozatában a kérelemnek részben helyt adott és elrendelte 10 000 000 Ft kiutalását, a 30 000 000 Ft összegű állami garancia beváltására irányuló kérelmet azonban elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes beváltási igénye csak a 12 500 000 Ft összegű tőketartozás 80%-áig jogszerű. A felperes a 37 500 000 Ft-ot csak a telephely megvásárlását és annak felújítását igazoló számlák ellenében folyósíthatta volna. E feltételek hiányában történő hitelfolyósítás kizárja a kezes kielégítését. Nem bizonyított, hogy a telephely az adós birtokába került volna és az sem, hogy azon a pályázatnak megfelelő értéknövelő beruházásokat elvégezte volna. A felperes eljárása nem felelt meg a Ptk. 276. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. július 14. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és elrendelte a felperes által benyújtott kérelem szerinti 40 000 000 Ft kiutalását. Határozatát azzal indokolta, hogy "a gazdahitellel és az állami kezességvállalás beváltási igényével kapcsolatosan" a felperes terhére jogszabálysértés nem állapítható meg.
Az alperes 2005. június 6. napján hozott határozatában korábbi másodfokú határozatát - saját hatáskörben felülvizsgálva - megváltoztatta, és az elsőfokú hatóságnak az állami garancia beváltás részbeni engedélyezése tárgyában hozott határozatát helybenhagyta. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződésbe foglalt folyósítási feltétel a 37 500 000 Ft tekintetében nem teljesült. A 2001. július 13-án módosított kölcsönszerződés, amely már nem kötötte ki folyósítási feltételként a számlákat, nem vehető figyelembe, mivel a szerződésmódosítás időpontjában már a teljes kölcsönösszeg folyósításra került. A felperes ismerte a pályázati anyagot, ezen belül azt is, hogy abban az adós saját forrásai is feltüntetésre kerültek. Nem volt tehát akadálya a számlák bemutatása ellenében történő hitelfolyósításnak, mint ahogy annak sem, hogy a kölcsön ne egy összegben, hanem a kölcsönszerződésben kikötött folyósítási feltételeknek megfelelően kerüljön kihelyezésre. A rendeltetésellenes hitelfelhasználáshoz kapcsolódó összeg (óvadék, bejegyzési illeték) nem tartozik a gazdahitel programról szóló 30/2000. (III. 10.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm.r.) hatálya alá, ezekre az állami kezességvállalás nem terjed ki. A felperes nem tett eleget ellenőrzési kötelezettségének, "maga is aktívan részt vett a hitel egy részének a rendeltetési céltól eltérő felhasználásában". Ezért az állami készfizető kezesség csak a tartós forgóeszköz-beszerzésre kiutalt 12 500 000 Ft tekintetében, illetve annak 80%-a erejéig áll fenn.
A felperes az óvadék összegét (16 765 923 Ft), valamint a végrehajtási eljárás során befolyt összeget (1 729 998 Ft), azaz összesen 18 495 921 Ft-ot beszámítva - és ezzel a 30 000 000 Ft-ot csökkentve - keresetét 11 504 079 Ft beváltás iránti igény tekintetében tartotta fenn. Ennek megfelelően kérte az adóhatósági határozatok módosítását, vagy hatályon kívül helyezése mellett az adóhatóság új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata a kereseti kérelemmel érintett körben megalapozott. A felperes eljárása nem felelt meg a Ptk. 276. § (1) és (2) bekezdéseiben, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseiben és a Korm.r. 8. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Ezért az alperes a felperes beváltási igényét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 117. §-a alapján eljárva jogszerűen utasította el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát vagy a jogerős ítéletnek és az adóhatósági határozatoknak a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.
A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg a Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglaltaknak, és ellentétesek a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.214/2004/5., és a Kfv.I.35.182/2006/7. számú ítéleteiben kifejtett jogi állásponttal. A keresettel támadott alperesi határozat nem tartalmaz tényállítást a követelést biztosító jogról való lemondásra, a behajthatatlanságra, a felperesi magatartás és a behajthatatlanság közötti ok-okozati összefüggésre. Az alperes nem bizonyította a kezesi mentesülés feltételeinek bekövetkeztét. Az óvadéki szerződésre hivatkozás alaptalan, mivel a beváltás iránti kérelmét az óvadékkal csökkentett összegben terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság pedig olyan indokot állapított meg, amely az alperesi határozatban nem is szerepel (2001. március 2-án egy összegben történő hitelfolyósítás, ütemezéstől eltérő folyósítás). Hangsúlyozta, hogy a kölcsön igénybevételi lehetőségének rövid ideje alatt életszerűen nem volt elvárható, hogy a beruházás ténylegesen megvalósuljon, és számla kiállítására is sor kerüljön. A támogatás felhasználásának határideje 2003. február 2. volt, és mivel a kölcsönszerződést már e határidőt megelőzően felmondta, az ellenőrzési kötelezettségének megsértésére való hivatkozás is alaptalan.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét és az alperes és az elsőfokú adóhatóság határozatainak állami garancia beváltást elutasító részeit hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja értelmében - mint ahogyan azt már több ítéletben is kifejtette - a gazdahitelhez kapcsolódó állami készfizető kezesség - a számos közjogi elem miatt - célja, tárgya, tartalma miatt nem teljes körűen azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Az állam csakis és kizárólag a Korm.r.-ben meghatározott célnak és rendnek megfelelő, közjogi aktussal elbírált pályázathoz nyújtott hitelhez, az ennek megfelelő kölcsönszerződéshez biztosítja a készfizető kezességet, amely kapcsán a hitelintézetet ellenőrzési kötelezettség terheli. Az ellenőrzési kötelezettséget egyébként az eredeti és a módosított kölcsönszerződés is kifejezetten rögzíti. [Korm.r. 5. §, 8. §, 11. § (3) bekezdése, Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdései, IV.2.2.4., V.6. és 8. VI.6. pontjai…]
Az óvadék, mint biztosíték nem vitásan a kezesi pozíciót erősíti, melynek beszámításával - az adós nem teljesítése esetén - a kezesi kötelezettség is csökken. A kezes helyzete azonban ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt, és nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor volt (Ptk. 273. §). Osztja tehát a Legfelsőbb Bíróság az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az állam nem az óvadékösszeg és nem a bejegyzési illeték előteremtéséhez, hanem a Támogatási Okiratban meghatározott, jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő és ténylegesen erre is fordított gazdahitelhez vállal készfizető kezességet. Ennél fogva a hitelezési céltól eltérő bármely más jogcímen folyósított összegre az állami készfizető kezesség nem terjed ki, az ezzel kapcsolatos beváltási igény nem teljesíthető.
Helytálló a felperes érvelése a tekintetben, hogy az adósnak a Támogatási Okirat III/1. pontja értelmében a fejlesztést 24 hónapon belül kellett megvalósítania, és a kölcsön igénybevételi lehetősége 2001. február 20-tól március 2-áig állt fenn. Ilyen körülmények mellett kizárólag a számlák hiányában történő egy összegű hitelfolyósítás miatt a beváltási igény nem utasítható el.
Az adóhatósági határozatok nem tartalmaznak konkrét tényállást arra nézve, hogy a h.-i telephely az adós tulajdonába került-e vagy sem, a pályázatban megjelölt fejlesztési cél megvalósult-e vagy sem. E körben - az adóhatóság tényállás tisztázási, bizonyítási és indokolási kötelezettsége ellenére - a határozatokban mindössze utalás található arra nézve, hogy ezek bekövetkezése "kétséges, illetve nem bizonyított". Az iratokból kitűnően egyébként sem a telephely lett volna a kölcsön biztosítéka, mivel a jelzálogjog az adós tulajdonában lévő t.-i zártkerti ingatlanra került bejegyzésre 50 000 000 Ft és járulékai erejéig. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy jelzáloggal érintett ingatlan becsértékére, forgalmi értékére vonatkozó adatok éppúgy nem állnak rendelkezésre, mint, ahogy nincs adat és bizonyíték az adóssal szembeni követelés behajthatatlanságára sem. A határozatok csupán utalnak az adósnál lefolytatott vizsgálatra, de az az iratok között nem lelhető fel, és e körben az adóhatósági határozatok sem rögzítenek konkrét értékelhető adatokat. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem igazolt a Ptk. 273. § (2) bekezdése, illetve 276. §-a szerinti törvényi feltételek fennállása, illetve olyan körülmények bekövetkezte, amelyek a kezes mentesüléséhez vezethetnének.
Jelen ügy tényállása nem azonos a Kfv.I.35.214/2004/5. számú ítélet szerinti tényállással, a Kfv.I.35.182/2006/7. számú ítéletben kifejtett jogi álláspontot pedig a Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben is irányadónak tekintette. Az elsőfokú bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - nem terjeszkedett túl az adóhatósági határozatokban megállapított tényálláson, és annak indokain sem, mivel ezek hivatkoznak az egyösszegű hitelfolyósításra, a saját forrásra és az ütemezésre is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az adóhatósági határozatok keresettel támadott részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése]. Az új eljárásra nézve előírja, hogy az adóhatóságnak érdemi döntését a tényállás tisztázását követően a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell meghoznia.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.129/2008.)