adozona.hu
AVI 2012.4.37
AVI 2012.4.37
A fél csak akkor alkalmazhatja a 0%-os áfa-kulcsot, ha bizonyítja, hogy nem belföldi termékértékesítés történt, hanem termékexport [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 2005. IV. negyedévre a felperes terhére 7 475 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, egyidejűleg rendelkezett 3 737 000 Ft adóbírság és 67 000 Ft késedelmi pótlék előírásáról. Megállapította, hogy a felperes 2005. novemberben 3 db mikrohullámú szintmérő-rendszert értékesített a P. Ltd. ukrajnai cég részére, de hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani, hogy a számlán szereplő tételek elhagyták az ország területét, így az belföldi értékesíté...
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény ténylegesen megvalósult, az áru az Európai Unió területét elhagyta. A termékexport megvalósult és a vevő kötelessége volt gondoskodni a végleges rendeltetéssel történő kiléptetésről.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésére azzal, hogy az alperes a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 11. § (1) bekezdése értelmében termékexportnak az a termékértékesítés minősül, amelynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja, 16. § (1) bekezdése és 18. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a számlán feltüntetett termék vállalkozásból kivont terméknek minősül, belföldi értékesítés valósult meg, melyre figyelemmel az általános mértékű általános forgalmi adófizetési kötelezettség terheli a felperest.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntést, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását. Jogi álláspontja szerint a felperes a Pp. 195. § (6) bekezdése, 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, és a vámokmány igazolta, hogy a kérdéses termék az országot elhagyta.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a perben vitatott számlákon termékexportra hivatkozással alkalmazott 0%-os áfa-kulcsot. Az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése értelmében termékexport: az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti. A felperes tehát jogszerűen csak akkor alkalmazhatta a 0%-os áfa-kulcsot, ha bizonyítja, hogy nem belföldi termékértékesítés történt, hanem termékexport.
A termékexport megvalósulása körében mind az adóhatósági eljárás, mind az elsőfokú bírósági eljárás keretében bizonyítási eljárás lefolytatására került sor, melyben a felperest terhelte, hogy hitelt érdemlően igazolja a termékexportot, vagyis azt, hogy a termékek az ország területét elhagyták.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok között értékelte az ukrán vámhatóság nyilatkozatát, mely szerint a számlán feltüntetett vevő nem létezik, a gazdasági esemény nem valósulhatott meg. A felperes által bemutatott CMR fuvarlevéllel kapcsolatban értékelte a Vám- és Pénzügyőrség felperes megkeresésére adott írásbeli tájékoztatást, illetve B. I. vámhatósági alkalmazott tanúvallomását, melynek alapján a vámokmány tartalmának hitelessége megkérdőjelezhető volt.
A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegéből is fakadóan a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha az elsőfokú bíróság tényállást nem állapított meg, vagy iratellenes megállapításokat tett, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a bizonyítékok értékelésénél sem volt megállapítható kirívó, okszerűtlen mérlegelés. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint sem tudta a felperes hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a perbeli termékek az ország területét elhagyták, így termékexport valósult volna meg. Ennek hiányában a belföldi értékesítésre figyelemmel az alperes jogszerűen állapította meg felperes általános forgalmi adófizetési kötelezettségét.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.158/2008.)