adozona.hu
BH 2012.4.102
BH 2012.4.102
I. Az egyenlő bánásmód megtartásának követelményét az érintett munkavállalókra vonatkozó azonos időben bekövetkezett események alapján kell vizsgálni [2003. évi LXX. tv. 1. §]. II. Nem állapítható meg a rendkívüli felmondás világos indokolásának hiánya, ha annak tartalmát a munkavállaló - a kereseti tényállásból megállapíthatóan - nyilvánvalóan megismerte és megértette [Mt. 89. § (2) bek., 96. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes üzemőr munkakörben fennálló munkaviszonyát 2008. október 15-én kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megszüntette. A felmondását azzal indokolta, hogy "a felperes 2008. október 8-án ismételten nem tartotta be a szolgálati utasítást, így a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte".
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezmény...
BH 2012.4.102 I. Az egyenlő bánásmód megtartásának követelményét az érintett munkavállalókra vonatkozó azonos időben bekövetkezett események alapján kell vizsgálni [2003. évi LXX. tv. 1. §].
II. Nem állapítható meg a rendkívüli felmondás világos indokolásának hiánya, ha annak tartalmát a munkavállaló - a kereseti tényállásból megállapíthatóan - nyilvánvalóan megismerte és megértette [Mt. 89. § (2) bek., 96. § (2) bek.].
Az alperes a felperes üzemőr munkakörben fennálló munkaviszonyát 2008. október 15-én kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megszüntette. A felmondását azzal indokolta, hogy "a felperes 2008. október 8-án ismételten nem tartotta be a szolgálati utasítást, így a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte".A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperes 2008. június 6-án a kollégájával, H. L.-val portaszolgálatot látott el, amikor egy munkavállaló engedély nélkül a munkaterületet elhagyta. A portaszolgálatot ellátók az eltávozást nem dokumentálták.
2008. június 9-én az alperes e szolgálati kötelezettségszegésre hivatkozással írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest, és felhívta a figyelmét, hogy "további szolgálati utasítás be nem tartása esetén fegyelmi vizsgálattal megszünteti a munkaviszonyát".
A felperes 2008. október 8-án ugyanezen kollégájával látott el portaszolgálatot, amikor ugyanaz a munkavállaló ismételten engedély nélkül a munkaidő vége előtt távozott a munkahelyéről, e tény dokumentálása szintén elmaradt.
Az elsőfokú bíróság a Munka Törvénykönyve 96. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 89. § (2) bekezdésére alapított ítéletével megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondásában megjelölt indok konkrét, időpontra és szolgálati szabályszegésre utaló összefoglaló jellegű, mely nem tekinthető tartalmatlannak és közhelyszerűnek, így megfelel a világosság követelményének.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondást megelőzően a védekezés lehetőségét nem biztosította, de e munkáltatói mulasztás sem eredményezné a rendkívüli felmondás jogellenességét.
A lefolytatott bizonyítás alapján megállapította azt is, hogy a felperes a rendkívüli felmondás indokában hivatkozott 2008. október 8-ai eseménynél jelen volt, a munkaviszonyával összefüggő lényeges és jelentős kötelezettségszegést követett el azáltal, hogy egy alperesi munkavállaló idő előtti eltávozását nem dokumentálta annak ellenére, hogy ezirányú kötelezettségével a szolgálati utasítás ismeretében tisztában volt.
Az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes a felperessel azonos időben üzemőri feladatot ellátó másik munkavállalójával szemben - kérésére - nem alkalmazott rendkívüli felmondást, majd a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését követően e munkavállalót ismételten alkalmazta, miután a felperes a közös megegyezés lehetőségével nem kívánt élni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes 2008. október 15-én kelt rendkívüli felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest kártalanítás címén 235 114 forint és kamatai megfizetésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kötelezettségszegés időpontjára és általánosságban a szolgálati utasítás be nem tartására való hivatkozás - figyelemmel arra, hogy az alperes által becsatolt, a rendészeti dolgozók munkaköri feladatait rögzítő szolgálati utasítás számtalan követelményt fogalmaz meg a munkavállalók munkaköri feladataival összefüggésben - konkrét kötelezettségszegéshez nem köthető, általánosító és ily módon a Munka Törvénykönyve 89. § (2) bekezdésében meghatározott világosság követelményébe ütközik. Ennek akkor felelt volna meg, hogyha az alperes a kötelezettségszegést kivizsgálva az arról felvett jegyzőkönyvet mellékletként csatolja a rendkívüli felmondáshoz. A kivizsgálás megtörténtére vonatkozóan K. S. az alperessel most is munkaviszonyban álló rendészetvezető vallomásával szemben áll felperes tagadása és H. L. tanúvallomása.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú határozat hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltakkal ellentétesen értelmezte a rendkívüli felmondás indoka világosságának Mt. 89. § (2) bekezdésben foglalt követelményét. A rendkívüli felmondás közölt indoka összefoglalóan öleli fel azokat a tényeket, amelyekből kitűnik, hogy a felperes munkájára miért nincs szükség. Ehhez nem feltétlenül szükséges a konkrét esetek tételes ismertetése.
Az bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes pontosan tudta, mely esemény, konkrét kötelezettségszegés miatt került sor munkaviszonya megszüntetésére. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző módon nem indokolta, hogy miért tartotta szükségesnek az elsőfokú ítélet megváltoztatását.
A világosan közölt indok egyben valós is volt. A felperes az első esetet követő figyelmeztetés ellenére ismételten ugyanazon kötelezettségszegést követte el, ugyanúgy engedély nélkül hagyta távozni az alperes munkavállalóját a munkaidejének lejárta előtt, és ezt a munkáltató részére semmilyen formában nem jelezte.
A rendkívüli felmondás megalapozottságát H. L., F. M., K. S., valamint M. D. vallomásai alátámasztották. E nyilatkozatokkal szemben a felperes semmilyen bizonyítási indítványt nem tett előadásai alátámasztására. Ezért a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ba ütközött, a bizonyítékok jogellenes mérlegelésén alapult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapította a rendkívüli felmondást. Intézkedése indokolására az Mt. 96. § (2) bekezdés szerint az Mt. 89. § (2) bekezdésben foglalt követelmények is irányadók.
Az MK. 95. számú állásfoglalás által alakított bírói gyakorlat egységes abban, hogy a felmondás indokának megjelölése összefoglalóan is történhet, és lehetőség van a perben arra, hogy a munkáltató a megjelölt indok keretein belül bizonyítsa intézkedése jogszerűségét.
Az alperes a rendkívüli felmondásának indokolásában dátum szerint megjelölt eseményre utalva a munkavállaló ismételt szolgálati utasításba ütköző magatartását jelölte meg kötelezettségszegésként. Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a megfogalmazás nem tekinthető tartalmatlannak, közhelyszerűnek. Miután a felperes a keresetlevelében részletesen ismertette a rendkívüli felmondásban hivatkozott 2008. október 8-ai eseményeket, sőt annak előzményeként egy hasonló - írásbeli figyelmeztetést is eredményező - esetként hivatkozott a 2008. június 6-án történtekre, ezért alaptalan a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a rendkívüli felmondásban közölt indok kötelezettségszegéshez nem köthető, általánosító.
Az alperes az Mt. 96. § (2) bekezdéseként alkalmazandó Mt. 89. § (2) bekezdésben foglalt kötelezettségének eleget téve a perben bizonyította a rendkívüli felmondásban közölt indok valóságát. E körben az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak: a felek nyilatkozatait, az okirati bizonyítékokat és a tanúk vallomását egyenként és a maguk összességében, egymással összevetve értékelte, abból a logika szabályainak megfelelően helytállóan levont jogkövetkeztetését a bizonyítandó tényekhez szükséges mértékben megindokolta.
Helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, miszerint nem állapítható meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése azon az alapon, hogy a rendkívüli felmondásban hivatkozott napokon a felperessel együtt üzemőri szolgálatot ellátó munkatársat munkaviszonyának megszűnését követően három hónap elteltével ismételten alkalmazták. Az egyenlő bánásmód követelményét ugyanis a rendkívüli felmondás megtételekor kell vizsgálni, a felperessel együtt mulasztó munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése pedig vele egy időben megtörtént.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.020/2011.)