adozona.hu
BH+ 2012.4.172
BH+ 2012.4.172
Ha a korlátolt felelősségű társaság tagjai az ügyvezető irányítása, utasítása és ellenőrzése mellett, meghatározott helyen és munkaidőben, munkabér ellenében, részben a társaság, részben a saját munkaeszközeikkel végezték rendszeresen a munkájukat, és a társasági szerződés a tagok személyes munkavégzése mellékszolgáltatásként való teljesítésének feltételeit nem szabályozta, a munkaügyi felügyelő a munkavégzés körülményeinek tartalmi ismérvei alapján jogszabálysértés nélkül minősítette a felek közti jogviszo
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes Munkaügyi Felügyelőség a felperes korlátolt felelősségű társaság által végzett épületfelújítási munkálaton munkaügyi ellenőrzést tartott. A lefolytatott közigazgatási eljárást követően megállapította, hogy K. J., C. A. és D. F. a felperessel fennálló munkaviszonya keretében látta el az ellenőrzéskor folytatott tevékenységét, majd az elsőfokú határozatában a felperest 90 000 forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása szerint a felsorolt személyek munkáj...
A határozat indokolása szerint a felsorolt személyek munkáját B. M., felperes ügyvezetője irányította és ellenőrizte, személyes munkavégzési kötelezettségük tartósan állt fenn, és határozatlan időre szólt, a munkát meghatározott munkarendben (a hét öt munkanapján 7-16 óráig) nagyrészt a felperesi kft. által biztosított munkaeszközökkel, előre meghatározott munkabér ellenében végezték. Mivel a munkavállalók írásban megkötött munkaszerződéssel nem rendelkeztek, ezért a felperes megszegte az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. § (1) és (2) bekezdését.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében annak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperesnek a költségeiben való marasztalását kérte.
Hivatkozása szerint a kft. feladatainak ellátásához nem volt szükség arra, hogy az alperesi határozatban megnevezett személyekkel munkaszerződést kössenek, mivel a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 119. §-ának (1) bekezdése alapján a társaság tagja személyes közreműködését mellékszolgáltatásként teljesítheti. Nem vitatta, hogy a felperesi gazdasági társaság alapító okirata nem tartalmazta a mellékszolgáltatására vonatkozó adatokat, azonban a Gt. 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban ezt a hiányt pótolta az alakuló taggyűlésen a tagok által hozott, erről szóló határozat. Utalt arra, hogy ezen érvelését a munkaügyi bíróság is osztotta a tagok tevékenységét szervezett munkavégzésnek minősítő, az alperes Munkavédelmi Felügyelősége által hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, általa korábban kezdeményezett perben.
Az alperes ellenkérelmében a Gt.</a>-nek a mellékszolgáltatás kikötésére, és az Mt.</a>-nek a munkaszerződés létesítésére vonatkozó kogens szabályaira hivatkozott, és a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Osztotta a felperes álláspontját annyiban, hogy az ellenőrzésbe bevont személyek, akik valamennyien a társaság tagjai, tagsági jogviszonyukra alapítottan személyes közreműködés alapján is végezhették volna munkájukat. A perbeli esetben azonban a közigazgatási eljárásban feltárt adatok alapján megállapítható volt az, hogy a munkavállalók munkakörükbe tartozó feladataikat visszatérően, meghatározott munkaidőben, a munkáltató utasítási alapján és ellenőrzése mellett, személyesen látták el, tevékenységük ellenértékeként havonta munkabérben részesültek. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkaviszonyra jellemző főbb ismérvek alapján az alperes helyesen minősítette munkaviszonynak a határozatban felsorolt személyek munkavégzését, ezért - írásban megkötött munkaszerződés hiányában - a munkaügyi bírság kiszabása megalapozott volt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó ítélet hozatalát kérte.
Érvelése szerint a Gt. 119. § (1) bekezdése nem teszi kizárólagossá a munkavégzés mellékszolgáltatás keretében történő ellátását, ezért a tagok ettől akkor sincsenek elzárva, ha a társasági szerződésben a személyes közreműködésük e formájának nevesítése nem került sor. A közkereseti társaság és a betéti társaság esetében a törvény e lehetőséget kifejezetten kiemeli, amelyből arra következtetett, hogy a személyes közreműködés lehetősége a felperes által választott cégforma esetén is fennáll.
Hivatkozott arra is, hogy a társaság tagjainak szándéka - a társaság létrehozásával - éppen arra irányult, hogy ne munkaviszonyban, hanem társas vállalkozói jogviszonyban végezzenek munkát, amelyre az adójogszabályok a munkabérrel azonos járulékfizetési kötelezettséget írnak elő. Sérelmezte, hogy mind a közigazgatási határozat, mind a bíróság elmulasztotta figyelembe venni azt, hogy a társaság minden "munkavállalója" aktívan közreműködött a lehetséges megrendelések megszerzése érdekében, közösen döntöttek a megkötött vállalkozási szerződések feltételeiről, és a bevétel felhasználásáról. Mindez nem egyeztethető össze azzal az általában jellemző, alárendelt helyzettel, amelyben a munkavállaló a munkáltató utasítása alapján, és széleskörű ellenőrzése mellett tevékenykedik. Tévesen, a munkavállalók alá-, fölérendelt helyzeteként értékelte a munkaügyi bíróság azt is, hogy a felperes ügyvezetője nagyobb részt vállalt a társaság tevékenységének szervezésében, amely minden esetben szükségszerű ott, ahol több személy feladatellátását kell összehangolni. A napi munka megkezdésének illetve befejezésének azonos időpontját az építőiparra jellemző racionális munkabeosztás diktálta, az pedig, hogy valamely teljesítmény alapján a társaság tagja díjazásban részesült, önmagában nem jelentheti ennek önkényes munkabérré minősítését.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes által nem vitatott tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága a helyszíni munkavégzési ellenőrzés során K. J., C. A. és D. F. építőipari szakembereket munkavégzés közben találta, akik tanúkénti meghallgatásuk alkalmával egybehangzóan akként nyilatkoztak, hogy 2007. óta végeznek különböző építőipari munkát a felperesnél B. M. ügyvezető irányítása, utasítása és ellenőrzése mellett, meghatározott helyen, meghatározott munkaidőben munkabér ellenében részben a kft., részben a saját munkaeszközükkel. Valamennyien a társaság tagjai.
Az Mt. 75/A. § (2) bekezdése értelmében a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.
A felperes nem vitatta, hogy a társasági szerződésben a tagok mellékszolgáltatási kötelezettségére vonatkozóan semmilyen megállapodás nem található. A Gt. 119. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak. A tagok által - nem választott tisztségviselőként - végzett személyes munkavégzés is mellékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapul. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni.
A Gt.</a> idézett rendelkezése kogens, a mellékszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségvállalás társasági szerződésben való szabályozásának hiányát nem pótolja a taggyűlési jegyzőkönyv tartalma. Ennek nem mond ellent a Gt. 9. § (1) bekezdésének rendelkezése sem, mivel mellékszolgáltatás társasági szerződésbe foglalásáról a törvény kifejezetten rendelkezik. A Gt.</a> más gazdasági társaságok esetében (bt., kkt.) valóban ismeri a személyes közreműködést, a korlátolt felelősségű társaságra azonban a Gt. 119. § (1) bekezdése az irányadó. Ennek helyes értelmezése szerint a társaságban végzett személyes munkavégzés nem választott tisztségviselő esetén munkaviszonyon, vagy más polgári jogi jogviszonyon alapulhat, vagy mellékszolgáltatásnak minősülhet. Mivel a perbeli esetben a mellékszolgáltatás e minőségének törvényi feltételei nem álltak fenn, a munkaügyi felügyelő jogosult volt a felek közti jogviszonyt a munkavégzés körülményeinek tartalmi ismérvei alapján minősíteni.
A felperesi tárasaságnak a perben tanúként meghallgatott tagjai egyezően nyilatkoztak akként, hogy általában reggel 7 órától fél 5-ig dolgoznak, mindannyian szakmunkás minimálbérrel vannak bejelentve, amelyet bérjegyzék alapján, minden hónapban, fizetésnapon kapnak kézhez. B. M. ügyvezető intézi a hivatalos teendőket, ő szerzi be az anyagot, szervezi a munkát, ő irányítja a társaság többi tagjának személyes munkavégzését, és mint építőipari technikus a munka minőségének ellenőrzését is ellátja.
A vállalkozás társas jellege folytán nem vitás, hogy a kft. tagjai érdekeltek a megrendelések felkutatásában és megszerzésében, továbbá nyilvánvaló érdekük fűződik ahhoz is, hogy a mindenkori bevétel és a kiadások függvényében a társaság gazdálkodása hatékony legyen. Az általuk teljesített, - és a Gt.</a> kogens rendelkezése miatt mellékszolgáltatásnak nem tekinthető - személyesen ellátott tevékenység azonban a hivatkozottak szerint a munkaviszony jellemző ismérveit mutatta, ezért a munkaügyi bíróság az Mt. 76. § (1) és (2) bekezdése alapján helytállóan utasította el a felperes keresetét.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.275/2011.)