adozona.hu
BH+ 2012.4.167
BH+ 2012.4.167
A szakszervezeti vagyon megosztásáról szóló határozat alapján előterjesztett elszámolási igény elbírálásának szempontjai [1990. évi LXX. tv.* 1. § (1) bek., 2. § (1) bek., 1991. évi XXVIII. tv. (Sztv.) 7. § (3) bek., 1997. évi CXLII. tv. (Tir.) 2-5. §, 12. §, 13. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vagyont ideiglenesen kezelő szervezet igazgatótanácsa az 59/2000. (XII. 12.) számú VIKSZ IT. számú határozatával a volt SZOT-hoz tartozó KPVDSZ XII. számú ágazati vagyont a felperesek és az alperesek között az üzemi tanácsi választásokon elért eredmények arányában megosztotta.
E határozat I/1-I/4. pontjában a szakszervezetek tulajdonában álló ingatlanok peres felek közötti tulajdoni arányáról rendelkezett. A II/1-II/4. pontjában az állami tulajdonú, szakszervezeti kezelői jogban levő ingat...
BH+ 2012.4.167 A szakszervezeti vagyon megosztásáról szóló határozat alapján előterjesztett elszámolási igény elbírálásának szempontjai [1990. évi LXX. tv.* 1. § (1) bek., 2. § (1) bek., 1991. évi XXVIII. tv. (Sztv.) 7. § (3) bek., 1997. évi CXLII. tv. (Tir.) 2-5. §, 12. §, 13. § (1) bek.].
A vagyont ideiglenesen kezelő szervezet igazgatótanácsa az 59/2000. (XII. 12.) számú VIKSZ IT. számú határozatával a volt SZOT-hoz tartozó KPVDSZ XII. számú ágazati vagyont a felperesek és az alperesek között az üzemi tanácsi választásokon elért eredmények arányában megosztotta.E határozat I/1-I/4. pontjában a szakszervezetek tulajdonában álló ingatlanok peres felek közötti tulajdoni arányáról rendelkezett. A II/1-II/4. pontjában az állami tulajdonú, szakszervezeti kezelői jogban levő ingatlanok használatát, a III. pontjában az egyéb vagyontárgyak tulajdonjogát osztotta meg.
A felperesek a többször módosított, pontosított, végleges keresetükben az I. r. felperes kérte kötelezni az I. r. alperest 13 045 000 Ft, a II. r. alperest 1 868 000 Ft, a II. r. felperes kérte kötelezni az I. r. alperest 3 891 000 Ft, a II. r. alperest 485 000 Ft megfizetésére. Az említett összegek után kamatfizetési igényük is volt. A III. r. alperessel szembeni igényük tűrésre kötelezésre irányult. A felperesek előadták, hogy a megelőzően említett vagyonmegosztásról szóló határozat alapján az I. r. és a II. r. alperessel való elszámolás során, az üzemi tanácsi választásokra tekintettel megállapított részesedésük szerint még ki nem elégített igényüket érvényesítik. A vagyonmegosztással érintett ingatlanokon fennálló tulajdoni hányadaik pénzbeli ellenértékének megfizetését kérik.
Az I. r. és a II. r. alperesek a velük szembeni kereset összegét, módosított nyilatkozatukkal nem vitatták. A vagyonmegosztásról szóló határozat II/1. pontjában megjelölt ingatlan tekintetében, az I. r. felperes által előterjesztett 4 389 000 Ft, a II. r. felperes által előterjesztett 1 311 000 Ft, illetve a II/2. pontban megjelölt ingatlannal kapcsolatos az I. r. felperes által előterjesztett 525 000 Ft, a II. r. felperes által előterjesztett 157 000 Ft megfizetése iránti kereset elutasítását kérték, azonban a jogalap hiányára hivatkozással. Állították, hogy az említett két ingatlanon a felpereseket kizárólag a használat joga illette meg. Az alperesekkel közös használathoz való joguk ellenére, a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény (a továbbiakban: Tir. tv.) 12. § alapján, a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal az érintett ingatlanok tulajdonba adására szerződést nem kötöttek. A vagyonmegosztásról szóló határozat II/1. pontjában jelölt ingatlan tulajdonjogát 2003. októberében kizárólagosan az I. r. alperes, a II/2. szám alatt jelölt ingatlan tulajdonjogát 2003. novemberében illetve decemberében kötött szerződéssel az I. r., a II. r., és a III. r. alperes szerezte meg. A Tir. tv. 14. §-a értelmében a felperesek tulajdonszerzésre való jogosultsága és a Tir. tv. 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján az őket megillető használat joga megszűnt. Az alperesekkel szemben ezért megalapozottan nem léphetnek fel elszámolási igénnyel az említett ingatlanok tekintetében.
Az I.r. és a II.r. alperesnek perköltség igénye nem volt.
A III. r. alperes a felperesek pontosított, végleges keresetére érdemi nyilatkozatot nem tett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. felperesnek 13 045 000 Ft-ot, a II. r. felperesnek 3 891 000 Ft-ot. Kötelezte továbbá a II. r. alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1 868 000 Ft-ot, a II. r. felperesnek 485 000 Ft-ot. Kimondta, hogy az I. r. és a II. r. alperesek a marasztalási összegek után 2001. január 1-jétől kötelesek a törvényes mértékű késedelmi kamatot is megfizetni.
Az elsőfokú bíróság a III. r. alperest az I. r. és a II. r. felperes valamint az I. r. és a II. r. alperes közötti, a szakszervezeti vagyon elosztására vonatkozó ítéleti rendelkezés tűrésére kötelezte. A határozatával szemben kizárólag az I. r. és a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést. A vagyonmegosztásról szóló határozatban II/1. és II/2. alatti ingatlanokkal kapcsolatos felperesi keresetnek való helytadást, a kamatfizetésre és a perköltség viselésre vonatkozó rendelkezéseket sérelmezték.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség tekintetében, a peres feleknek a másodfokú eljárás során adott egyező nyilatkozata alapján megváltoztatta. A II. r. alperest terhelő perköltség összegét, a vele szemben előterjesztett kereset pertárgy értékére figyelemmel leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Határozatának indokolásában kifejtette: a fellebbezés tárgyát a kamatfizetés kezdő időpontján és az alpereseket terhelő perköltségen kívül kizárólag a peres felek közötti vagyonmegosztásról szóló határozat II/1. és II/2. pontjában megjelölt ingatlanokkal kapcsolatos elsőfokú bírósági döntés képezte. A másodfokú bíróság szükségesnek tartotta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíteni azzal, hogy az 59/2000. (XII. 12.) VIKSZ IT. határozat a II/1. szám alatti, állami tulajdonú, szakszervezeti kezelői jogban lévő ingatlant 154/10000 arányban az I. r. felperes, 46/10000 arányban a II. r. felperes, 9800/10000 arányban az I. r. alperes között osztotta meg. Az ingatlan részét képező művelődési házat korábban az I. r. alperes üzemeltette. Az ingatlant a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a 2003. október 21-én kelt ingyenes vagyonátadási szerződéssel az I. r. alperes tulajdonába adta. Az I. r. alperes 2006. május 30-án azt, adásvételi szerződéssel, 349 000 000 Ft vételáron értékesítette. A II/2. szám alatti ingatlant a vagyonmegosztási határozat 154/10000 arányban az I. r. felperes, 46/10000 arányban a II. r. felperes, 7225/10000 arányban az I. r. alperes, 1558/10000 arányban a II. r. alperes, 1017/10000 arányban a III. r. alperes között osztotta meg. Az ingatlan a 2003. november 26-án illetve december 9-én kelt ingyenes vagyonátadási szerződéssel az I., a II., és a III. r. alperesek tulajdonába került. Annak forgalmi értéke 46 232 000 Ft. A másodfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a felperesek a Tir. tv. alapján igénybejelentéssel nem éltek az említett ingatlanok ingyenes tulajdonba adása iránt, az I. és a II. r. alperessel szemben azonban, az őket megillető vagyonrészek ellenértékének elszámolására igényt tartottak.
Az így pontosított és kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezését érdemben alaptalannak tartotta. Egyetértett abban az elsőfokú bírósággal, hogy a peres felek között a szakszervezeti vagyon megosztására véglegesen és kötelező erővel a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési egyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 7. § (3) bekezdése alapján meghozott 59/2000. (XII. 12.) VIKSZ IT. határozattal került sor. A felosztandó vagyonba tartozó, a határozat II/1. és II/2. pontja alatti ingatlanok állami tulajdonban álltak, azokon a szakszervezetnek kezelői joga volt. Ezekre az ingatlanokra vonatkozóan ezért csak a használat joga került megosztásra az érdekelt szakszervezetek között. A vagyonmegosztó határozat e használat jogának könyv szerinti értékét is feltüntette. Az érintett szakszervezetek a vagyonmegosztásról szóló határozat alapján kötelesek voltak egymással elszámolni. A felpereseknek az alperesekkel szembeni, mindvégig fenntartott elszámolási igényét az I. r. alperesnek a II/1. szám alatti ingatlanra vonatkozó, illetve az I., a II., a III. r. alpereseknek a II/2. szám alatti ingatlanra vonatkozó, a Tir. tv. alapján megszerzett későbbi tulajdonjoga nem szűntette meg. Az I-II. r. alperesek a felperes követelésének összegszerűségét elismerték. Így a vagyonmegosztásról szóló határozat alapján fennálló, megalapozott igény kielégítésére kötelesek. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott, e rendelkezésének megváltoztatására nincs mód.
Az I. r. alperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében, kérte annak részbeni hatályon kívüli helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és az I. r. felperesnek a 4 389 000 Ft és ennek 2008. június 1-jétől, valamint 525 000 Ft és ennek 2010. január 22-étől a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére irányuló keresetének elutasítását. Kérte továbbá a II. r. felperesnek 1 311 000 Ft és ennek 2008. június 1-jétől, valamint 157 000 Ft és ennek 2010. január 22-étől a kifizetésig járó késedelmi kamatok megfizetésére irányuló keresetének az elutasítását is. Előadta, hogy a jogerős ítélet a Tir. tv. 12. §-át, 13. § (1) bekezdését, 14. §-át illetve 17. §-át sérti. Állította, hogy a perbeli vagyonmegosztási határozattal a II/1. és a II/2. számmal jelölt, állami tulajdonú, szakszervezeti kezelői jog alatt állott ingatlanoknak kizárólag a használatára szereztek jogot a felperesek. E joguk azonban megszűnt a II/1. számú ingatlanra vonatkozóan az I. r. alperesnek, a II/2. számú ingatlanra vonatkozóan az I., a II., és a III. r. alperesnek, a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött ingyenes vagyonátadási szerződése folytán keletkezett tulajdonjogával.
Az I. r. alperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesek összegszerűségre vonatkozó elismerése nem a felpereseket megillető használathoz való jog ellenértékére, hanem a tulajdoni hányad ellenértékére vonatkozott.
A felperesek a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérték. Vitatták az I. r. alperes által állított jogszabálysértéseket.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő. A perbeli szakszervezeti vagyon megosztásáról szóló határozat II/1. és II/2. pontjában megjelölt ingatlanokon az állam tulajdonjoga, a SZOT-hoz tartozott ágazati szakmai szakszervezetek kezelői joga állott fenn. E kezelői jog azonban a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszűntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. § (1) bekezdése értelmében megszűnt. Az említett Tv. 2. § (1) bekezdése szerint, az Sztv. 7. § (3) bekezdése alapján végrehajtott vagyonmegosztás folytán az érdekelt szakszervezetek - a jelen perben eljárt felek - ingyenes használatra szereztek jogot az üzemi tanácsi választásokon elért eredmények arányában. Ez a jog feljogosította őket arra is, hogy az érintett ingatlanok tulajdonának megszerzése iránt, a Tir. tv. 13. § (1) bekezdése alapján, a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz igényt nyújtsanak be. A Tir. tv. 2-5. §-ában írtak figyelembevételével elbírált kérelem, és a 12. § szerint megkötött szerződés alapján ingyenesen, vagyonszerzési és ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték, valamint általános forgalmi adó fizetési kötelezettség nélkül, az érintett ingatlanok tulajdonjogát is megszerezhették. Az ingatlan használatra szerzett jog tehát - az ismertetett sajátos jogi szabályozás mellett - a tulajdonjog ingyenes megszerzését biztosító többlet jogosultságot is magában foglalta, a Ptk. 165. §-ában szabályozott használat jogához képest. Az I. r. alperes ezért megalapozottan a felperesekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy a vagyonmegosztásról szóló határozatban megjelölt, érintett ingatlanok felpereseket megillető hányadának ellenértékeként, az általa sem vitatott forgalmi érték, a felperesekkel való elszámolás alapját nem képezheti. Az I. r. alperes - amint arra az eljárt bíróságok is utaltak - nem mentesíthető az Sztv. rendelkezései szerint hozott, a vagyont ideiglenesen kezelő szervezet határozatának végrehajtása alól. A felperesek ingatlan használatra vonatkozó jogának megszűnése illetve a reájuk eső hányad tulajdonba adása iránti, jogvesztő határidőben előterjeszthető kérelmének a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz történő benyújtásának elmulasztása kizárólag azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a vagyonmegosztásról szóló határozattal szerzett használat jogára alapítva, az érintett ingatlanokon őket megillető hányadra, ingyenes tulajdonba adás iránt igénnyel már nem élhetnek, illetve a perbeli ingatlanok új tulajdonosaival szemben, használat biztosítása iránt nem léphetnek fel.
Az eljárt bíróságok - a kifejtettek szerint - az I. r. alperes által megjelölt jogszabályok megsértése nélkül állapították meg az I. r. alperes vagyonmegosztás címén fennálló, összegszerűségében elismert fizetési kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért, az eljárási szabálysértés nélkül hozott, anyagi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.443/2010.)