adozona.hu
ÍH 2012.46
ÍH 2012.46
TÁRSASHÁZ SZAVATOSSÁGI KÖVETELÉSÉNEK BESOROLÁSA FELSZÁMOLÁSNÁL - KIFOGÁS FELSZÁMOLÓ MULASZTÁSA MIATT A társasházi tulajdon speciális közös tulajdoni forma. A hitelező ilyenkor akár magánszemélyekből, akár jogi személyekből vagy jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetekből álló tulajdonosok köre. Egy adott - nem gazdasági tevékenységből eredő - szavatossági igény címén fennálló követelés besorolásánál nem lehet aszerint különbséget tenni, hogy a társasház-tulajdonosok csak magánszemélyek, vagy vannak kö
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 3. sorszámú érdemi határozatában "a hitelező vitatott hitelezői igényének helyt adott és felhívta a felszámolót, hogy 8 napon belül vegye nyilvántartásba "d" kategóriás igényként a hitelező 21 763 420 Ft tőke és kamatai hitelezői igényét".
Határozatának indokolásában azt rögzítette, hogy a hitelező 2010. július 8-án érkezett beadványában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót 21 763 420 Ft tőke és ennek kamatai nyilvántartásba vételére, és annak a Cstv. 57. § (1) b...
Az elsőfokú bíróság 3. sorszámú érdemi határozatában "a hitelező vitatott hitelezői igényének helyt adott és felhívta a felszámolót, hogy 8 napon belül vegye nyilvántartásba "d" kategóriás igényként a hitelező 21 763 420 Ft tőke és kamatai hitelezői igényét".
Határozatának indokolásában azt rögzítette, hogy a hitelező 2010. július 8-án érkezett beadványában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót 21 763 420 Ft tőke és ennek kamatai nyilvántartásba vételére, és annak a Cstv. 57. § (1) bekezdés "d" kategóriájába történő besorolására. Előadta, hogy hitelezői igényét 2007. augusztus 2-án jelentette be a felszámolónak, követelése alátámasztásául csatolta az általa elkészíttetett szakvéleményt is. A felszámoló azonban elmulasztotta a törvényes határidőn belül a hitelezői igény visszaigazolását, nyilvántartásba-vételi kötelezettségének azóta sem tett eleget. 2008. július 18-án keltezett levelében felhívta ugyan felszámoló őt arra, hogy csatolja a követelés alátámasztására készített igazságügyi szakértői véleményt, de erre rövid úton válaszolt, közölte, hogy már kérelme benyújtásakor mellékelte ezt a dokumentumot. A felszámoló ezt követően sem intézkedett a bejelentett hitelezői igény felülvizsgálatával kapcsolatosan.
Az elsőfokú eljárás során a bíróság felhívta a felszámolót nyilatkozattételre, amelynek azonban a megadott határidőn belül nem tett eleget, ezért a hitelező által előterjesztett iratok alapján döntést hozott.
A bíróság a felszámoló mulasztását értékelve megállapította, hogy a hitelező "vitatott igénye alapos". Rámutatott arra, hogy a felszámoló lényeges eljárási szabályt sértett, amikor az általa vitathatónak ítélt hitelezői igényt az érdekelttel való egyeztetést követően nem küldte meg elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak, illetőleg amikor a bejelentett hitelezői igény "nyilvántartásos kérdésében nem a jogszabályoknak megfelelően járt el".
E döntés ellen a felszámoló élt fellebbezéssel, melyben - tartalmilag - kérte annak megváltoztatását és a kifogás elutasítását. Állította, hogy a kifogási eljárásban (2010. október 4-én) érdemi nyilatkozatot tett, melyben arra hivatkozott, hogy nem kapta meg a hitelezőtől az igényének alátámasztásául meghivatkozott szakértői véleményt. Sérelmezte, hogy ennek ellenére a bíróság a kifogási eljárásban a nyilatkozattételre vonatkozó mulasztást a felszámoló terhére értékelte. Álláspontja szerint az eljárásjogi mulasztás jogkövetkezménye nem lehet a vitatott hitelezői igény érdemi vizsgálatának mellőzése. Megítélése szerint az elsőfokú bíróságnak érdemi vizsgálat után kellett volna eldöntenie, hogy a társasházi hitelező követelése melyik kategóriába sorolható be. Hangsúlyozta, hogy a társasház nem magánszemély, ezért megítélése szerint követelése csak "f" kategóriába sorolható. Előadta továbbá, hogy időközben a hitelező igényét 2010. november 23-án elbírálta, összegszerűségében azt elfogadta, de "f" kategóriába sorolta be.
A hitelező fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú döntés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a szakvélemény alapján igazolást nyert az a tény, hogy a hitelező bejelentett követelése szavatossági, illetve jótállási kötelezettség elmulasztásából ered. Ebből következően követelése a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) kategóriájába tartozik. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 685. §-ának c) pontja rögzíti a gazdálkodó szervezetek körét, ezzel szemben a társasház sajátos, önálló, korlátozott körben elismert jogalany, de nem gazdálkodó szervezet, ebből következően szavatossági igénye nem az "f", hanem a "d" kategóriába tartozik.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a hitelező kérelme alapján indult eljárást kifogásnak és egyben vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásnak minősítette. A hitelező ugyanis egyértelműen a felszámoló mulasztásával szemben terjesztett elő kifogást, azt sérelmezte, hogy a felszámoló a csődtörvényben előírt hitelezői igény nyilvántartásba-vételi és visszaigazolási kötelezettségének nem tett eleget. A felszámoló mulasztását abban jelölte meg, hogy bejelentett követelését nem igazolta vissza, nem vette nyilvántartásba.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül, a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A (3) bekezdés értelmében, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő. Ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A kifogási eljárás eltér a vitatott hitelezői igény elbírálását célzó eljárástól. Előzőben a felszámolási eljárásban valamely sérelmet szenvedő fél (adós, hitelező vagy egyéb érdekelt személy) kérhet jogorvoslatot a felszámoló jogsértő magatartásával szemben. Utóbbi esetén pedig az adós nevében eljáró felszámoló és a bejelentkező hitelező között van vita abban, hogy jogalapjában vagy összegszerűségében alapos-e a hitelező adóssal szemben támasztott pénzkövetelése. A Cstv. 46. § (6) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felszámoló a bejelentett igényt annak nyilvántartásba vételét követően felülvizsgálja, a bejelentővel egyeztet, s ha ennek eredményeképpen a hitelezői követelés jogalapját, illetőleg összegszerűségét vitatja, kéri annak elbírálását a bíróságtól.
Jelen esetben a hitelező kifogása és az ahhoz csatolt mellékletek, valamint a felszámoló eljárásbeli mulasztása alapján nem azt lehetett megállapítani, hogy a követelés jogalapja és összegszerűsége a felszámoló részéről vitatott, hanem azt, hogy a követelés nyilvántartásba vételét és besorolását a felszámoló nem végezte el. A hitelezők kifogása alapos volt, mert a bíróság elé tárt adatok nem igazolták, hogy a felszámoló a Cstv. 46. § (5) bekezdésében foglalt nyilvántartásba-vételi kötelezettségének eleget tett volna, illetőleg a tőle elvárható módon erről a hitelezőt értesítette volna.
A felszámoló másodfokú eljárás során tett nyilatkozatából azonban megállapítható, hogy ezt a mulasztást időközben pótolta. Vitás maradt azonban a bejelentett követelés besorolása.
A bíróság rendelkezésére álló iratok alapján megállapítható, hogy a bejelentett követelés túlnyomó részt szavatossági igényből (hiba helyreállítási költségekből), illetőleg az ezek alátámasztásául szolgáló hitelezői intézkedések költségéből (a szakvélemény elkészítésének, ügyvédi tanácsadásnak, készkiadásnak) összegéből állt. A hitelező ugyanakkor a bejelentéskor a 21 763 420 Ft összegében felsorolta 100 000 Ft regisztrációs díj követelését is. Ennek megítélése eltér a főkövetelése minősítésétől.
A Cstv. 57. §-ának (1) bekezdés d) pontja kimondja, a kötvényen alapuló követelések kivételével magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése, így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is, ideértve a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelése. Az f) kategóriába tartoznak az egyéb követelések, a g) pontba pedig a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás.
A Cstv. 57. § (1) bekezdés "d" kategóriájába eredetileg a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységéből származó követelései tartoztak, melynek példálózó felsorolása nevesíti a kártérítési, illetőleg szavatossági (sőt jövőbeni szavatossági) igényeket. A privilegizált követelések alanyi köre később kiszélesedett a kis- és mikrovállalkozókkal és őstermelőkkel. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a magánszemélyek gazdasági tevékenységéből eredő követelések és a nagy-, valamint makrovállalkozások követelései tartoznak az f) pontba. A társasház-tulajdon speciális közös tulajdoni forma, a társasházi közös képviselő a társasházi tagok (tulajdonosok) közösségét képviseli azokban az ügyekben, amelyben a törvény erre őt feljogosítja. A hitelező ebben az esetben egy meghatározott (akár magánszemélyekből, akár jogi személyekből, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetekből álló) tulajdonosok köre. A bíróság álláspontja szerint nem lehet egy adott - nem gazdasági tevékenységből eredő - szavatossági igény jogcímén fennálló követelés besorolásnál különbséget tenni, hogy a társasház-tulajdonosok csak magánszemélyek, vagy vannak köztük gazdálkodó szervezetek is. Ezért egy ilyen követelés besorolásánál a követelés jogcíme, annak privilegizált jellege a meghatározó.
A hitelező bejelentett követelése nem gazdasági tevékenységből ered, jogcíme szavatossági igény. A társasház nem nagy- vagy makrovállalkozást folytató és nem is gazdálkodó szervezet, ezért az ítélőtábla megítélése szerint jelen esetben a magánszemélyekre vonatkozó rendelkezések irányadóak rá. Mindezek alapján 21 663 420 Ft összegű követelése "d" kategóriába tartozik. A regisztrációs díjból eredő költsége azonban "f" kategóriába, a késedelmi kamat követelése pedig "g" pontba sorolandó.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú döntést részben megváltoztatta a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf. 43.444/2011/2.)