adozona.hu
ÍH 2012.43
ÍH 2012.43
VAGYONI BIZTOSÍTÉK KÖVETELÉSE A HITELEZŐK KÖVETELÉSÉT MEGHIÚSÍTÓ, A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET VAGYONÁT CSÖKKENTŐ VEZETŐK ELLENI MEGÁLLAPÍTÁSI PERBEN
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes kérelmével egyezően, a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy a hitelező követelésének kielégítése céljából vagyoni biztosítékként 25 000 000 Ft-ot fizessen be 15 napon belül a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának a végzésben megjelölt bírói letéti számlájára, és igazolja azt. Végzése indokolásában rögzítette, hogy az alperes a felperes megalakulásától kezdve a felperes ügyvezetője és egyszemélyes tagja is volt 2...
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes kérelmével egyezően, a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy a hitelező követelésének kielégítése céljából vagyoni biztosítékként 25 000 000 Ft-ot fizessen be 15 napon belül a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának a végzésben megjelölt bírói letéti számlájára, és igazolja azt. Végzése indokolásában rögzítette, hogy az alperes a felperes megalakulásától kezdve a felperes ügyvezetője és egyszemélyes tagja is volt 2010. március 9. napjáig, amikor is a 4 000 000 Ft névértékű üzletrészét adásvételi szerződéssel 1000 Ft vételárért átruházta az I. P. Kft-re, a felperes új ügyvezetője pedig Gy. M. lett.
A felperes felszámolását a 2010. április 20. napján előterjesztett kérelem alapján rendelte el a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, a felszámolási eljárás 2010. július 28. napján lett közzétéve a Cégközlönyben.
A tulajdonosváltozást megelőzően a felperesi társaság könyvelésében 25 000 000 Ft elszámolásra adott előleg szerepelt, az új ügyvezető által a felszámolónak átadott iratok között azonban nem volt található ezen előlegre vonatkozó könyvviteli alapdokumentum. A 2010. március 9-ei pénztárbizonylat szerint ezt az összeget Gy. M. befizette a felperes pénztárába, azonban 2010. május 7. és 14. napja között a felperes papíron 26 000 000 Ft készpénzt fizetett ki megbízási díj címén egy román gazdasági társaságnak, amellyel a felperes egy üzemcsarnok építésére alkalmas terület felkutatására kötött megbízási szerződést. Az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés színlelt ügyletnek minősítette mind a román társasággal kötött szerződést, mind a 25 000 000 Ft elszámolásra adott előleg Gy. M. által történt visszafizetését.
A felperes a kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperes, mint a felperes volt vezető tisztségviselője nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetési feladatait, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, illetve meghiúsította a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését. Indítványozta vagyoni biztosíték elrendelését is.
Pontosított kereseti kérelmében 2009 novemberét jelölte meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjaként, mivel a felperes ekkor két, 2008-ban, illetve 2009-ben lejárt, összesen több mint 31 000 000 Ft, a perben becsatolt nyilvántartással igazolt számlatartozást nem fizetett meg. Állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az alperes nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el az ügyvezetési feladatait, és ezért a felperesi társaság vagyona 25 000 000 Ft összeggel csökkent. Vagyoni biztosítékként ezen összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Mivel az alperes a 2008. évre vonatkozó számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére irányuló kötelezettségének nem tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság nyilatkozattételre hívta fel az alperest a felperes kereseti kérelmében foglaltakra, valamint a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti vélelem folytán a felperes vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmére vonatkozóan is.
Az alperes kérte a felperes készpénz letétbehelyezése iránti kérelmének az elutasítását arra hivatkozva, hogy a legjobb tudomása szerint jóhiszeműen, és törvényesen járt el.
Az elsőfokú bíróság a módosított Csődtv. 33/A. §-ának (2) bekezdése alapján a beszámoló letétbe helyezésének elmulasztása miatt vélelmezte a hitelezői érdekek sérelmét, és az alperest vagyoni biztosíték nyújtására kötelezte, mivel álláspontja szerint, ha a felperes a kereseti kérelmében bizonyítja azt, hogy a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per feltételei fennállnak, akkor megalapozottnak kell tekinteni a vagyoni biztosíték iránti kérelmét is.
A végzés ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, és az alperes vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésének a mellőzését kérte.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdésében írt vélelmet, mert nem vette figyelembe azt, hogy az I. P. Kft. elnevezése 2010. március 9. napjáig A. Áruház Kft. volt, amelynek az alperes volt az egyedüli tagja, és a vezető tisztségviselője 2010. március 9. napjáig. A számviteli törvény szerinti 2008. évre vonatkozó beszámoló letétbe helyezésére irányuló kötelezettségének az alperes a törvényes határidőn belül, 2009. május 27. napján eleget tett, és ezt megelőzően is minden évben, határidőben teljesítette a közzétételi kötelezettségét. Állította, hogy a 2009. évre vonatkozó éves beszámolóhoz tartozó iratokat hiánytalanul átadta az üzletrész átruházásakor az üzletrész vevőjének, amit az is alátámaszt, hogy 2010. június 9. napján a 2009. évi mérlegadatok is közzétételre kerültek.
A felperes keresetét érdemben is vitatta, mivel álláspontja szerint az alperes tulajdonlása és vezető tisztségviselői jogviszonyának időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Hivatkozott arra is, hogy az üzletrész átruházás megtörténtéig folyamatosan tartotta a kapcsolatot a hitelezőkkel, és mindent megtett annak érdekében, hogy az A. Áruház Kft. tartozásai rendezve legyenek. Állította, hogy 2009 őszén - telén és 2010 év elején még megvolt az esély arra, hogy megállapodjon a hitelezőkkel.
Utalt arra is, hogy a Kft.-nek hitelező pénzintézet a cég fennálló hiteleit úgy hosszabbította meg többször (pl. 2010. év elején, az üzletrész átruházást megelőzően is), hogy azt megelőzően minden alkalommal hitelbírálatot végzett.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy 2009 novemberében már fennállt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, mivel az adósnak több mint 31 000 000 Ft számlatartozása volt ebben az időpontban. Az alperes csupán arra hivatkozott a fellebbezésében, hogy kapcsolatot tartott a hitelezőkkel, azt nem igazolta, hogy halasztott fizetési határidőkben megegyezett velük. Hiányolta, hogy az alperes semmilyen módon nem igazolta, mit tett az adós tartozásainak rendezése érdekében.
Előadta, hogy mint felszámoló a hiányosan megkapott iratok alapján az adós nyilvántartása szerinti követelések érvényesítése érdekében a felperes vevőit felszólította. Ekkor észlelte, hogy a vevők jelentős része már hosszabb ideje felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban azonban a felperes igényt nem jelentett be, így az érvényesíthetetlenné vált. A vevők másik része pedig nem ismerte el a tartozását, és mivel Gy. M. nem adta át a felszámolónak azokat a szerződéseket, amelyek alapján érvényesíteni lehetne a követeléseket, ezért az állapítható meg, hogy 2009 novemberében az adósnak érvényesíthető követelése nem volt, illetve az lényegesen kevesebb összegű volt, mint a fennálló lejárt tartozásai.
Álláspontja szerint mindezek a körülmények azt igazolják, hogy az alperes az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ennek eredményeként a felperesi társaság vagyona 25 000 000 Ft összegben csökkent. Az elsőfokú bíróság ezért jogszerűen kötelezte a felperes indítványa alapján az alperest 25 000 000 Ft összegű készpénz, mint vagyoni biztosíték befizetésére.
A fellebbezés megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésében a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdésében foglaltak alapján vélelmezte a hitelezői érdekek sérelmét, és a felperes vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmét azért találta megalapozottnak, mert álláspontja szerint a felperes a kereseti kérelmében bizonyította a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per feltételeit.
A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a hitelező, vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését.
A Csődtv. 33/A. § (2) bekezdésének a jelen perben releváns második mondata szerint a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, ha a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság feltehetően téves adatok alapján alkalmazta a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdésében megfogalmazott törvényi vélelmet, mivel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálatának a fellebbezéshez mellékelt, és az ítélőtábla által is ellenőrzött adatai szerint a Cg.09-09-005299 számon a 2010. március 9. napján történt cégnévváltozást megelőzően az A. Áruház Kft. néven bejegyzett gazdasági társaság 2001-2007 üzleti évekre papíralapon nyújtotta be a beszámolóját, az ezt követő években pedig - a 2008. évre vonatkozó beszámolót 2009. május 27-én, a 2009. évre vonatkozót pedig 2010. június 9. napján - elektronikus úton letétbe helyezte, és közzétette. A vélelem alkalmazásának tehát nem álltak fenn a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdésében megkívánt feltételei.
Az ítélőtábla azt is megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt is sértett.
A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott kereset egy megállapítás iránti kereset, amelynek előterjesztésével egyidejűleg, az elsőfokú bíróság végzésében is helytállóan hivatkozott céllal, azaz a hitelezői követelések kielégítéséhez fedezet biztosítása érdekében kérhető vagyoni biztosíték nyújtása is.
A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdésében említett vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés nem tekinthető a Pp. 156. § (1)-(8) bekezdéseiben szabályozott ideiglenes intézkedés elrendelésének. Ideiglenes intézkedésre ugyanis a bíróság a kötelezettet kizárólag a kereset (viszontkereset) körében kötelezheti a Pp. 156. § (1) bekezdésében írt feltételek fennállása, illetve a kérelmet megalapozó tények valószínűsítése esetén, és a végzéssel elrendelt ideiglenes intézkedés legkésőbb az elsőfokú ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésével veszti hatályát.
A jelen perben a kereseti kérelem megállapításra irányuló kereset. Az elsőfokú bíróság csupán a peres felek nyilatkozatait szerezte be, azokat - végzése indokolása szerint - érdemben nem értékelte, ennek ellenére az alperest biztosíték adására kötelező döntését azzal indokolta, hogy a felperes bizonyította a kereseti kérelmében a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per feltételeit.
A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti vagyoni biztosíték nyújtása nem azonosítható a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 185. §-ában szabályozott biztosítási intézkedésekkel sem, mivel azokat csak pénzkövetelés biztosítására lehet elrendelni.
A felperes keresetében kért biztosítékadási kötelezés az ítélőtábla álláspontja szerint nem különülhet el a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, mivel eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában csak az kötelezhető biztosíték nyújtására, akinek a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelősségét, mulasztását a perben a felszámoló bizonyítani tudta, és aki nem tudta magát a felelősség alól eredményesen kimenteni.
Az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor a felperesnek az alperest vagyoni biztosíték nyújtására kötelezése iránti kérelmét elválasztotta a megállapítás iránti kereseti kérelemtől, és önálló végzésben rendelkezett az alperes biztosíték nyújtására kötelezéséről.
Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 259. §-a, és a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította azzal, hogy a felperesnek az alperes vagyoni biztosíték nyújtására kötelezése iránti kereseti kérelméről a per érdemében hozott határozata keretében döntsön.
(Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.846/2011/4.)