adozona.hu
BH 2012.3.76
BH 2012.3.76
A rendszeres szociális járadékra való jogosultság megszűnik - a külföldi tartózkodás okaira és körülményeire tekintet nélkül - egyetlen feltétel teljesülésével, a három naptári hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodással [387/2007. (XII. 23.) Korm. rend. 17. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2010. május 6. napján kelt, 2010. június 4-én módosított elsőfokú határozatával - az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (Kr.) 17. § (1) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése alapján - 2010. május 1. napjával megszüntette a felperes rendszeres szociális járadékát. E határozatot a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság másodfokú határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felpere...
BH 2012.3.76 A rendszeres szociális járadékra való jogosultság megszűnik - a külföldi tartózkodás okaira és körülményeire tekintet nélkül - egyetlen feltétel teljesülésével, a három naptári hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodással [387/2007. (XII. 23.) Korm. rend. 17. § (1) bekezdés c) pont].
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2010. május 6. napján kelt, 2010. június 4-én módosított elsőfokú határozatával - az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (Kr.) 17. § (1) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése alapján - 2010. május 1. napjával megszüntette a felperes rendszeres szociális járadékát. E határozatot a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság másodfokú határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2010. április 27-én előterjesztett beadványában közölte, hogy 2010. február 6-án Ausztriában balesetet szenvedett, azóta ott ápolják, emiatt hónapokig külföldön kell tartózkodnia, ezért az elsőfokú szerv a Kr. 17. § (1) bekezdés c) pontja és (6) bekezdése alkalmazásával jogszerűen döntött a jogosultság megszüntetéséről.A felperes a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatára irányuló keresetében kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe és értékelje, hogy kényszerűségből, a hazatérésben való akadályoztatása miatt tartózkodik hosszabb ideje külföldön. Előadta, hogy 2010. január 15-én élettársa látogatása céljából utazott Ausztriába, ahol február 7-én súlyos lábtöréses balesetet szenvedett el. A baleset következtében, orvosi komplikációk fellépése miatt is, több műtéti beavatkozásra került sor, felgyógyulása időpontja egyelőre nem tudható. Fekvőgipszben otthonában egyedül nem tudná ellátni magát, jelenleg is élettársa ápolására kényszerül, a további orvosi beavatkozások szükségessége a jövőben dől el. Álláspontja szerint ezt az élethelyzetét a járadékra való jogosultság szempontjából az általánostól eltérően, méltányosan kell megítélni.
Az alperes a kereset elutasítását a társadalombiztosítási határozatok jogszerűségére hivatkozva kérte, kifejtve, hogy a Kr.</a> a jogosultság szempontjából nem tesz különbséget a külföldi tartózkodás okai alapján, méltányosság gyakorlására pedig nincs lehetőség.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a Kr. 17. § (1) bekezdésének c) pontját tévesen, csak nyelvtani szempontból értelmezte, a logikai és történeti értelmezést, a jogalkotói akarat vizsgálatát mellőzte.
A bíróság a Kr. 17. § (1) bekezdésének c) pontja, az Alkotmány 58. § (1) bekezdése és az azt konkretizáló, a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény pontosan meg nem határozott rendelkezése együttes értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által hivatkozott körülmények megalapozhatják a járadékra való jogosultságot.
Az ítéleti érvelés szerint az Alkotmány 58. § (1) bekezdése által biztosított alkotmányos alapjog lényeges eleme a szabad akaratból történő cselekvés. Amennyiben bármely személy valamely külső ok következtében (pl. természeti csapás, fogva tartás, baleset miatt) akarata ellenére nem képes hazatérni, a lakóhelye szabad megválasztásában korlátozott személynek tekintendő. A Kr. 17. § (1) bekezdés c) pontjának nyelvtani értelme szerint a "külföldön tartózkodik" kifejezés az alkotmányos alapjog érvényesülése oldaláról csak úgy értelmezhető, hogy a felperes rajta kívülálló okból akadályozott a Magyarországra való visszatérésében. A jogalkotó szándéka nyilvánvalóan nem irányulhatott arra, hogy szabad akaratából külföldön tartózkodónak tekintse és megvonja a járadékát annak az egyébként egészségi állapota és szociális helyzete miatt még inkább rászorulónak, aki rajta kívülálló okból nem képes hazautazni.
A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat azért helyezte hatályon kívül, mert az alperes - téves jogértelmezésből adódóan - nem folytatta le a szükséges bizonyítást: nem vizsgálta, hogy a felperes által megküldött tájékoztatásban és a keresetlevélben előadottak megfeleltek-e a valóságnak és nem értékelte az általa csatolt, feltehetően valós okiratoknak minősülő orvosi iratok tartalmát. Az elrendelt új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a felperes a balesete következtében akadályoztatva volt a szabad mozgásában, úgy a járadék folyósításáról visszamenőlegesen intézkednie kell.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító érdemi határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítéleti értelmezés ellentétes a Kr. 1. §-ával, 17. § (1) bekezdésének c) pontjával, a Pp. 339/A. §-ával. A Kr.</a> nem teszi lehetővé a külföldi tartózkodás körülményeinek, okainak a vizsgálatát, ezért a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata során a bíróság sem teheti vizsgálata tárgyává a felperes által hivatkozott szempontokat.
Az alperes - a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló Európai Parlament és Tanács 2004/38/EK Irányelvének (Irányelv) szabályozása kapcsán - utalt arra, hogy a három hónapot meghaladó külföldi tartózkodás többletkötelezettségeket keletkeztet az uniós állampolgárok számára (pl. tartózkodási kártya). Ezzel egyezően rendelkezik három hónapos időtartamról a Kr.</a> is, amelynek alapján a perbeli ellátás a Magyar Köztársaság területén tartózkodó és a jogosultsági feltételekkel rendelkező személyek támogatását szolgálja.
A felperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kr. 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján a rendszeres szociális járadékra való jogosultság megszűnik, illetve azt meg kell szüntetni, ha a járadékra jogosult három naptári hónapot meghaladóan, egybefüggően külföldön tartózkodik.
E szabály egyértelmű: a jogosultság megszűnését - a külföldi tartózkodás okaira és körülményeire tekintet nélkül - egyetlen feltétel teljesüléséhez, a három naptári hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodáshoz köti.
A munkaügyi bíróság az ügyben alkalmazandó norma tartalmát egy a norma által nem rögzített feltétellel bővítette ki: eszerint a jogosultság csak akkor szűnik/szüntethető meg, amennyiben a járadékos rajta kívül álló, elháríthatatlan ok miatt tartózkodik külföldön. A Kr. 17. § (1) bekezdés c) pontjának fenti értelmezése a jogszabályból - sem a munkaügyi bíróság által hivatkozott jogértelmezési módszerek alkalmazása, sem a Kr.</a>-nek az Alkotmány 58. § (1) bekezdésével való együttes értelmezése révén - nem vezethető le.
A munkaügyi bíróság ítéletében csupán rögzítette, hogy - az Alkotmány felhívott rendelkezése figyelembevétele mellett - logikai értelmezés, valamint a jogalkotói akarat vizsgálata útján jutott az alperes által kifogást következtetésre, konkrétan azonban nem jelölte meg, hogy a formál-logika mely szabályát (ellenkezőből való, illetve hasonlóságon alapuló következtetés, abszurditáshoz vezető következtetés, többről a kevesebbre, kevesebből a többre való következtetés stb. érve), s miként alkalmazta.
A Kr. 17. § (1) bekezdése a megszűnési/megszüntetési okokat pontos megfogalmazásban, taxatíve sorolja fel; amennyiben jogalkotó a c) pont alkalmazásánál differenciálni kívánt volna a külföldi tartózkodás okait, körülményeit illetően, a hazatérésben való akadályoztatás alapján, úgy azt a jogszabály megszövegezése során - akár konkrét esetek, kivételek megjelölésével, akár egyéb módon, lehetőséget adva a jogalkalmazó számára a mérlegelésre - kifejezésre juttatta volna.
A Legfelsőbb Bíróság emlékeztet a KGD 2003/173. számon közzétett eseti döntésére is, amelyben rámutatott, hogy a jogalkotó szándékának vizsgálata - egy törvény autentikus indokolása - segítségül szolgálhat az esetleg ellentmondó írott jog értelmezéséhez, de az írott jog hiánya jogalkotói szándékkal nem pótolható.
Téves jogértelmezésen alapul az az ítéleti levezetés is, amely a Kr. 17. § (1) bekezdés c) pontjának az Alkotmány 58. § (1) bekezdésével való együttes értelmezésén alapul.
Az Alkotmány 58. § (1) bekezdése szerint mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány fenti rendelkezése értelmezése során több határozatában rámutatott, hogy ez az alkotmányos alapjog magában foglalja az országba belépés és visszatérés szabadságát, az ország elhagyását, és a letelepedés szabadságát, valamint e jogokkal összefüggésbe hozható diszkriminációmentes elbánást. Az Alkotmánybíróság a fentiek elfogadása mellett a mozgásszabadságra a személyi szabadság egyik megnyilvánulásaként tekint, amely a letelepedés és egyéb migrációs jogok mellett magában foglalja a közterületen való helyváltoztatás szabadságát is [60/1993. (XI. 29.) AB határozat, 1993, 507, 510.; 1256/B/1996. AB határozat].
A felperest az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglalt szabadságjoga gyakorlásában egy általa elszenvedett baleset és annak következményei, az egészségi állapotában bekövetkező kedvezőtlen változások korlátozták. Az a körülmény azonban, hogy a felperes az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglalt alapjogát a fenti okok miatt nem tudta gyakorolni, nem teremt jogalapot a tárgybani ellátásra. Az Alkotmány e rendelkezése nem hozható összefüggésbe a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásokra való jogosultsággal, a Kr.</a>-ben konkrétan meghatározott folyósítási, megszűnési feltételek bővítésére vagy szűkítésére jogalkalmazói jogértelmezés útján, az Alkotmány rendelkezéseinek közben jöttével sincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a munkaügyi bíróság a fenti jogértelmezéssel lényegében a Kr.</a> alkalmazása során általa észlelt, a szabályozás differenciálatlanságával kapcsolatos alkotmányossági problémát kívánta feloldani; az Alkotmánybíróságon mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását - az Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel (540/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 586.; 772/B/2004. AB végzés) nem kezdeményezhette. Az alkalmazandó norma tartalmának kibővítésére, ezáltal a megszűnési/megszüntetési okok szűkítésére azonban bírói jogalkalmazás révén a jogrend ilyen esetben sem biztosít lehetőséget.
Az alperes az elsőfokú bírósági eljárásban álláspontja alátámasztásaként nem hivatkozott a Kr. 1. §-ára. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § és a 275. §-a értelmezése során több eseti döntésében (BH 1996.372.; KGD 2000/149.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálata során a Kr. 1. §-a megsértésének vizsgálatát mellőzte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a szabályozás differenciálatlanságával kapcsolatos alkotmányossági aggályok az Alkotmánybíróság előtt vethetők fel.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.171/2011.)