adozona.hu
BH 2012.3.84
BH 2012.3.84
Az illetékalap meghatározása kettőnél több lakásban lévő tulajdoni hányadok esetén [1990. évi XCIII. tv. 19. §, 21. §, 1957. évi IV. tv. 139. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
K. I. tulajdonát képezte a cs.-i 32 helyrajzi számú (hrsz.-ú), K. u. 10. szám alatti 1.928 m2 alapterületű, lakóház, udvar, gazdasági épület, garázs megnevezésű, továbbá a cs.-i 32/A hrsz.-ú, szintén K. u. 10. szám alatti 90 m2 alapterületű lakóház megnevezésű ingatlan.
Az I. r. és a II. r. felperes 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezte a l.-i 92/2 hrsz.-ú, B. u. 116/A. szám alatti 669 m2 alapterületű, lakóház, udvar megnevezésű ingatlan.
A három szerződő fél 2009. december 3. napján inga...
BH 2012.3.84 Az illetékalap meghatározása kettőnél több lakásban lévő tulajdoni hányadok esetén [1990. évi XCIII. tv. 19. §, 21. §, 1959. évi IV. tv. 139. §].
K. I. tulajdonát képezte a cs.-i 32 helyrajzi számú (hrsz.-ú), K. u. 10. szám alatti 1.928 m2 alapterületű, lakóház, udvar, gazdasági épület, garázs megnevezésű, továbbá a cs.-i 32/A hrsz.-ú, szintén K. u. 10. szám alatti 90 m2 alapterületű lakóház megnevezésű ingatlan.Az I. r. és a II. r. felperes 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezte a l.-i 92/2 hrsz.-ú, B. u. 116/A. szám alatti 669 m2 alapterületű, lakóház, udvar megnevezésű ingatlan.
A három szerződő fél 2009. december 3. napján ingatlan csereszerződést kötött egymással. A szerződés szerint a felek az ingatlanaikat elcserélik oly módon, hogy az I. r. és a II. r. felperesek lesznek 1/2-1/2 arányban tulajdonosai a cs.-i 32 hrsz.-ú, illetve a cs.-i 32/A hrsz.-ú ingatlanoknak, és K. I. lesz a kizárólagos tulajdonosa az I. r. és II. r. felperes közös tulajdonában állott ingatlanának. A szerződő felek a csereszerződés tárgyát képező ingatlanaik értékét 18 000 000-18 000 000 Ft-ban határozták meg azzal, hogy értékkülönbözet az elcserélt ingatlanok vonatkozásában nem áll fenn, így egymással szemben fizetési kötelezettségük nem keletkezett.
Az adóhatóság az ingatlanok felek által meghatározott forgalmi értékeit elfogadta. A leányvári ingatlanon álló lakóház forgalmi értékét 17 400 000 Ft-ban, az egyéb épület forgalmi értékét 600 000 Ft-ban, a cs.-i 32 hrsz.-ú ingatlanon lévő lakóház forgalmi értékét 11 700 000 Ft-ban, az egyéb épület forgalmi értékét 400 000 Ft-ban, a garázs forgalmi értékét 400 000 Ft-ban, a 32/A hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 5 500 000 Ft-ban határozta meg.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) fizetési meghagyásával az I. r. felperest 177 700 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte, a fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. augusztus 3. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásával a II. r. felperest 177 700 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte, a fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. augusztus 3. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az első- és másodfokú hatóság mindkét határozatban döntését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 1. §-a, 3. § (3) bekezdés a) pontja, 18. § (1) bekezdése, 19. § (2) bekezdése, 21. § (1) bekezdése, (3)-(4) bekezdései, 27. § (1) bekezdése alapján hozta meg. Az alperes indokolása szerint az elsőfokú hatóság részéről helytállóan került sor a csereügyekben szereplő legnagyobb és legkisebb lakástulajdon forgalmi értékének különbözeteként meghatározott 11 900 000 Ft illetékalap utáni 2%, illetve 6% illetékkulcs alkalmazásával kimunkált 554 000 Ft illetékfizetési kötelezettség meghatározásra, valamint az ezen összegből az adózót - az 1/2 tulajdoni hányadára tekintettel az által megszerzett lakástulajdon forgalmi értékének a csere ügyletben szereplő lakástulajdonok együttes forgalmi értékéhez viszonyított 24,8555% arányszáma alapján - terhelő 137 700 Ft illetékfizetési kötelezettség megállapítására. Az egyéb ingatlanok esetében - az 1/2 tulajdoni hányadra tekintettel - szintén helytállóan került sor a 400 000 Ft-ban meghatározott illetékalap utáni 10%-os illetékkulcs alkalmazásával kimunkált 40 000 Ft, illetve az adózót mindösszesen terhelő illetékfizetési kötelezettséget 177 700 Ft-ban történő meghatározására.
Az Itv. 21. § (3) bekezdésének adózó által hivatkozott azon rendelkezése, miszerint a lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete, nem alkalmazható, ugyanis az adott esetben nem kettő, hanem három lakástulajdon cseréjére került sor. A három lakástulajdon tényére tekintettel kizárólag az Itv. 21. § (4) bekezdése szerinti kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréjére vonatkozó rendelkezés alkalmazható. Az elsőfokú adóhatóság a döntése meghozatalánál helyesen alkalmazta a cserével szerzett tárgyi ingatlanokkal kapcsolatos illetékfizetési kötelezettség alapjául az Itv. 21. § (4) bekezdését, számítása során az Itv. 19. § (1) és 21. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével járt el, indokolási részében hivatkozott az illeték megállapítását lehetővé tevő jogszabályhelyekre is, így a fizetési meghagyás jogalap és összegszerűség tekintetében is helytálló jogi alapokon nyugszik.
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint az adóhatóság az Itv. 21. § (4) bekezdésének téves értelmezésével hozta meg határozatát. E törvényi rendelkezést kizárólag abban az esetben kell és lehet alkalmazni, amennyiben legalább három személy több ingatlana vonatkozásában csereszerződés következtében keletkezik a tulajdonosváltozás. A perbeli esetben viszont csak az történt, hogy a l.-i ingatlanukat az azonos földrészleten lévő, de két külön hrsz.-szel ellátott lakóingatlanra cserélték el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint a felperesek a l.-i lakóingatlanukat a cs.-i 32 és 32/A hrsz.-ú lakóingatlanokra cserélték, és ezt a cserét tekintették értékarányosnak. A felperesek a l.-i ingatlanuk 69/100-ad részét cserélték a cs.-i 32 hrsz.-ú ingatlanra, és 31/100-ad részét a cs.-i 32/A hrsz.-ú ingatlanra, az egyes ingatlanok értékét figyelembe véve. A felperesek a l.-i 92/2 hrsz.-ú ingatlan 1/1 tulajdoni hányadáért a cs.-i 32 hrsz.-ú ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát és a 32/A hrsz.-ú ingatlan 1/1 tulajdoni arányát kapták meg. Az Itv. 21. § (3) bekezdése nem tiltja azt, hogy a cs.-i 32 hrsz.-ú ingatlan a l.-i ingatlan 69/100 részéért kerüljön elcserélésre, és erre az esetre eltérő illeték megállapítást sem tartalmaz. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a cs.-i 32 hrsz.-ú ingatan 1/1 tulajdoni aránya és a leányvári ingatlan 69/100 tulajdoni aránya között van-e forgalmi érték különbözet. Ugyan ezt az összehasonlítást kell elvégezni a cs.-i 32/A hrsz.-ú lakóház forgalmi értékére és a l.-i ingatlan 31/100 század tulajdoni hányad tekintetében is. Nem jogsértő, hogy a cserélők akarata szerint ingatlancseréjüket egy csereszerződésbe foglalták. Az Itv. 21. § (4) bekezdése akkor alkalmazható az elsőfokú bíróság szerint, hogyha kettőnél több lakás tulajdonának egymás közti cseréje történik mindegyik ingatlannál 1/1 arányban. Ha tehát egy ingatlanért több ingatlant adnak úgy, hogy az értékarányos csere ennek következtében valósul meg, akkor a cserébe kapott ingatlanok forgalmi értékét a cserélt ingatlan vele értékarányos tulajdoni hányadával kell összehasonlítani és 1/1 arányig a tulajdoni arányokat az Itv. 21. § (3) bekezdése alapján kell értékelni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 21. § (3) és (4) bekezdését tévesen értelmezte. Tévedett akkor, amikor az Itv. 21. § (4) bekezdésének alkalmazásának feltételei között - a törvény kógens rendelkezésének túlterjeszkedve - azt az álláspontot képviselte, hogy kettőnél több lakástulajdon egymás közötti cseréjének valamennyi ügyletben szereplő ingatlannál 1/1 arányban kellene megtörténnie. Ilyen jellegű megkötést az Itv. 21. § (4) bekezdése nem tartalmaz, ebből következően a jogszabályhely kötelezően alkalmazandó minden esetben akkor is, amikor a szerződő felek több lakóingatlan tulajdoni részarányát cserélik el egy lakóingatlan 1/1 tulajdoni hányadára vagy annak tulajdoni részarányaira. A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz akkor, amikor az Itv. 21. § (3) bekezdését két lakástulajdon cseréjére rendeli alkalmazni, a (4) bekezdés alkalmazását pedig kettőnél több lakástulajdon egymás közötti cseréjére. Az a tény, miszerint a felperesek a csere tárgyát képező leányvári ingatlanuknak 1/2-1/2 arányban voltak a tulajdonosai a három lakástulajdon cseréjére vonatkozó tényen nem változtat. A felperesek önállóan 1/2-1/2 tulajdoni hányadokkal rendelkeztek az általuk elcserélt ingatlanban, és a cserében kapott ingatlanokban is 1/2-1/2 arányban szereztek tulajdonrészt, ezért már önmagában is téves az az elsőfokú bírósági álláspont, miszerint a forgalmi értékek összehasonlításánál 31/100, illetve 69/100 tulajdoni hányaddal számol.
A felperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Csere esetén a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében, cserére az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 378. §). Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni [Ptk. 365. § (1) bekezdés]. A felperesek ingatlantulajdonuk cserével történő átruházására kötöttek szerződést.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni Itv. 1. §, a törvény 18. § (1) bekezdése szerint ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Az Itv. a 19. §-ban foglalt általános szabályozás körében meghatározza vagyonátruházás esetére az illetékalapot, és az illeték mértékét, a (2) bekezdésben konkrét szabályozással a cserére vonatkozóan: "Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a 21. §-ban foglaltak kivételével - a cserével megszerzett ingatlan forgalmi értéke".
Az Itv. 19. § (2) bekezdésében speciális szabályként megjelölt 21. § (3) bekezdése értelmében lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. A (4) bekezdés alapján kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt legnagyobb és legkisebb - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékű ingatlanok értékkülönbözete.
A Ptk. 139. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. A közös tulajdon tehát nem a dolog, hanem a tulajdonjog megosztottságát jelenti, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 52. §-ának (1) bekezdés d) pontja értelmében is az ingatlan-nyilvántartásban a közös tulajdont az egészhez viszonyított hányad feltüntetésével kell nyilvántartani.
A felperesek egy ingatlanban rendelkeztek azonos tulajdoni hányaddal, a l.-i ingatlan a közös tulajdonukban állott. A megkötött csereszerződéssel is közös tulajdonhoz jutottak, a cs.-i 32 hrsz.-ú és a 32/A hrsz.-ú ingatlanban is mindketten azonos tulajdoni hányadot szereztek.
Az Itv. 21. § (3) és (4) bekezdései nem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy csak és kizárólag lakástulajdon 1/1 tulajdonainak, és olyat se, hogy csak és kizárólag lakástulajdoni hányadoknak az egymás közötti cseréje esetén lehet alkalmazni e bekezdésekben, illetve egyik vagy másik bekezdésben foglaltakat. Eltérő törvényi szabályozás hiányában tehát az Itv. 21. § (3) és (4) bekezdései alkalmazandóak lakástulajdonok, illetve lakástulajdoni hányadok egymás közötti cseréjére is. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja téves. Az I. r. és a II. r. felperes közös tulajdona cseréjének kellett tehát megfelelnie az Itv. 21. §-ában foglaltaknak.
Az Itv. 21. § (3) és (4) bekezdésében az illeték alapjának eltérő szabályozása azon számbeli különbségen alapul, hogy a (3) bekezdés kettő, a (4) bekezdés kettőnél több lakás tulajdonjogának cseréjére vonatkozik.
Ténykérdés, hogy az I. r. felperes akként kötött csereszerződést, hogy abban kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje történt, ahogyan a II. r. felperes esetében is. Az I. r. felperes a l.-i ingatlanban volt résztulajdonát a cs.-i 32 hrsz.-ú, illetve a cs.-i 32/A hrsz.-ú ingatlan résztulajdoni hányadára cserélte el, ahogyan a
II. r. felperes is.
Jogkérdés, hogy az Itv. 21. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni kettőnél több lakás tulajdonjogának cseréje esetén, így az I. r. és a II. r. felperes perben felülvizsgálni kért illetékügyében is. Az alperes jogszerűen döntött tehát az I. r. és a II. r. felperes vonatkozásában meghozott határozatában. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolási részében olyan tényállásra alkalmazta az Itv. 21. § (3) és (4) bekezdéseit, amely tényállást sem az ítélete történeti tényállási része, sem a szerződő felek csereszerződése nem tartalmazta.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az I. r. illetve a II. r. felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.110/2011.)