adozona.hu
BH 2012.3.72
BH 2012.3.72
A vásárló (fogyasztó) a meghatározó személy annak megítélésénél, hogy a versenytársak árui összetéveszthetők-e. A Tpvt. 6. §-ának megsértése megvalósul akkor, ha a konkurens cég termékének elnevezése és a később felvett cégnév vezérszava azonos [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2/A. §, 6. §, 2008. évi XLVII. tv. (Fttv.) 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint M. G. és O. I. által 1993-ban alapított felperes 1994-től folyamatosan gyártott és forgalmazott "Rubinta" márkanévvel, illetve címkével üdítőitalokat, szörpöket.
Az alperest a felperes egyik tagjának felesége - O. I.-né - 1999. július 27-én alapította egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként, az ügyvezetői tisztséget pedig az O. házaspár közös gyermeke látta el. Az alperes cégneve 1999. július 27-től 2000. március 14-ig Rubinta Gy. és K. Korlátolt Felelős...
BH 2012.3.72 A vásárló (fogyasztó) a meghatározó személy annak megítélésénél, hogy a versenytársak árui összetéveszthetők-e. A Tpvt. 6. §-ának megsértése megvalósul akkor, ha a konkurens cég termékének elnevezése és a később felvett cégnév vezérszava azonos [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2/A. §, 6. §, 2008. évi XLVII. tv. (Fttv.) 4. §].
Az irányadó tényállás szerint M. G. és O. I. által 1993-ban alapított felperes 1994-től folyamatosan gyártott és forgalmazott "Rubinta" márkanévvel, illetve címkével üdítőitalokat, szörpöket.Az alperest a felperes egyik tagjának felesége - O. I.-né - 1999. július 27-én alapította egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként, az ügyvezetői tisztséget pedig az O. házaspár közös gyermeke látta el. Az alperes cégneve 1999. július 27-től 2000. március 14-ig Rubinta Gy. és K. Korlátolt Felelősségű Társaság volt, a termékeire ragasztott címkéken pedig 1999. október elejétől 2000. február végéig a "Rubint" megjelölés szerepelt.
A Magyar Szabadalmi Hivatal 2000. február 25-i határozatával tudomásul vette és a védjegy lajstromba bejegyezte, hogy a "Rubin" szóvédjegy jogosultja a B.-i Állami Gazdaság jogutódjaként az alperes. Ezt megelőzően ugyanezen védjegy használója - a V. Kft. - 1999. szeptember 28-án megkötött megállapodással 1999. december 31-ig átengedte az alperes részére a "Rubin" védjegy használatát.
A felperes egyik kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az alperes a "Rubinta" vezérszó cégnevében való használatával, továbbá "Rubint" megjelölésű árucímkék használatával jellegbitorlást követett el. Ezt a kereseti kérelmet elsődlegesen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ára, másodlagosan a Tpvt. 2. §-ára alapította.
Az alperes e kereseti kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította; az alperes azzal, hogy cégneve vezérszavaként 1999. VII. 27-től 2000. III. 14-ig terjedő időszakban a "Rubinta" megjelölést használta, továbbá azzal, hogy 1999. október elejétől 2000. február végéig a "Rubint" megjelölésű árucímkét használta, jellegbitorlást követett el.
Az ítélet szerint a felperes bizonyította, hogy régóta forgalmazza a "Rubinta" megnevezésű terméket, mely termék árucímkéjén a "Rubinta" felirat mellett színes, dús rajzolatú grafikai motívumok sokasága is szerepel. Ezt a sajátos megjelölést és címkét a fogyasztó a felpereshez köti. Tisztességtelennek minősül, hogy az alperes - melyet egyébként a felperes cégből utóbb kivált O. I. hozzátartozója alapított - cégnevében a "Rubinta" vezérszót használta, mert erről az alperes versenytársaként a felperest, illetve a felperes termékét szokták felismerni. Elkövette az alperes a fenti jogsértést olyan árucímke használtával is, melynek meghatározó elemeit (grafika, terméknév) a fogyasztó a felpereshez köti.
Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az összehasonlítás során nem a részletes elemzésnek, hanem a fogyasztóra gyakorolt összbenyomásnak van jelentősége, ugyanis fogyasztási célt szolgáló termék esetében a fogyasztó figyelme futólagos, a fogyasztót nem az elmélyült vizsgálódás jellemzi, a fogyasztó emlékezetében csak a lényeges elemek és az összbenyomás marad meg.
Az elsőfokú bíróság szerint nem zárja ki a jellegbitorlás megállapítását az a körülmény, hogy az alperes jogosultja volt a "Rubin" szóvédjegynek, ugyanis az alperes cégnevében nem a "Rubin" szó szerepelt, ami pedig az árucímkét illeti, annak egésze - tehát együttesen a grafikai elemek és a "Rubint" szó használata - volt jogsértő.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A jogerős részítélet szerint az elsőfokú bíróság döntése a Tpvt. 6. §-ának helyes alkalmazásán alapult és megfelelt a BH 2001/73. szám alatt közzétett jogesetben kifejtetteknek is. A fellebbezésben írtakra tekintettel kiemelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a peres felek árucímkéinek megfelelő összehasonlítása alapján helyes eredményre jutott, a fogyasztók képzetében megjelenő képet pedig ténylegesen a figyelmes, kellően tájékozott fogyasztó magatartásából kiindulva kell vizsgálni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú részítélet megváltoztatásával a keresetet elutasító új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős részítélet a Tpvt. 6. §-ába ütközik. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
Az ítélőtábla - mely egyetértett az alperesnek azzal az érvelésével, hogy a Tpvt. 6. §-ának alkalmazásakor a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 4. § (1) bekezdésében meghatározott átlag fogyasztó fogalmából kell kiindulni - helytelenül állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ennek megfelelően vizsgálta a fogyasztók képzetében megjelenő képet. Egy ésszerűen tájékozott, elvárható figyelmességgel és körültekintéssel eljáró fogyasztó ugyanis nem téveszti össze a peres felek árucímkéit. Bár mindkét címkén vannak azonos képi elemek, de ezek nem alapozzák meg az asszociatív kapcsolat létrejöttét. A gyümölcs megjelenítése valamennyi Magyarországon forgalomban lévő üdítőital és gyümölcslé címkéjén szerepel, mert ez jelzi a palackba töltött üdítőital fajtáját, a gyermekfigura felhasználása pedig a fogyasztásnövelő hatás érdekében alkalmazott elterjedt reklámfogás. A felperes által használt címke egyes elemei nem egyediek és az elemek összhatása sem minősíthető jellegzetesnek. Az alperes által használt árucímkék határozottan megkülönböztethetők a felperes árucímkéitől. Nem követett el tisztességtelen piaci magatartást az alperes azzal, hogy cégnevében vezérszóként használta a "Rubinta" megjelölést, mert a fogyasztók erről nem ismerhették fel a felperest, hiszen a felperes termékein feltüntetésre került a gyártó felperes neve. Az átlagos - az Fttv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott - fogyasztó tisztában van vele, hogy egy termék neve nem azonos a forgalmazó, vagy a gyártó cégével, és képes megkülönböztetni egy terméket egy cégtől. A jogerős ítéletben hivatkozott eseti döntés a perbeli esetben nem alkalmazható, mert ott egy cégnév és egy quasi cégnév összevetéséről volt szó, a perbeli esetben pedig egy termék nevét vetette össze egy cégnévvel a bíróság. Az alperes a "Rubinta" vezérszó használatával azért nem követett el jellegbitorlást, mert egyrészt jogszerű volt a cégnyilvántartásba bejegyzett nevének használata, másrészt az alperes árucímkéjének jelentéktelen eleme volt az alperes nevének a feltüntetése.
A felperes a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem jogszabálysértő.
Az Fttv. a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát szabályozza, és 4. §-ának (1) bekezdése meghatározza, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megítélése során milyen jellemzőkkel rendelkező fogyasztó magatartását kell alapul venni.
Az eljárt bíróságoknak azonban nem kellett, nem lehetett alkalmazniuk és nem is alkalmazták döntésükben az Fttv. 4. § (1) bekezdésében írtakat, ez a rendelkezés a per tárgyát adó alperesi magatartás kifejtésekor még nem volt hatályban.
Az alperes 1999 és 2000 folyamán követte el a felperes által sérelmezett magatartást, az Fttv. viszont évekkel később lépett hatályba és csak 2008. szeptember 1-jétől iktatta be a jogalkotó a Tpvt. 2/A. §-át, melynek értelmében a Tpvt. alkalmazása során is az Fttv. szerint fogyasztónak minősülő megrendelőt, vevőt, vagy felhasználót kell fogyasztónak tekinteni.
A Tpvt.-nek a jellegbitorlást tiltó 6. §-a ugyan kizárólag a versenytárs érdeksérelmére utal és a fogyasztóról nem is tesz említést, nyilvánvaló azonban, hogy a vásárló a meghatározó személy annak megítélésénél, hogy a versenytársak árui összetéveszthetők-e. A kialakult gyakorlat a Tpvt. 6. §-ának alkalmazása során - az Fttv. hatályba lépése előtt is - mindig olyan vásárló magatartását vette alapul, aki egy adott termék megvásárlásakor az adott helyzetben általában elvárható körültekintéssel jár el.
Így tehát azt kellett vizsgálni, hogy az általában elvárható körültekintéssel eljáró vásárló szemével az alperes áruja, az azon szereplő címke, mint a csomagolás egyik legmeghatározóbb eleme olyan jellegzetes külsejű-e, melyről a felperes áruját szokták felismerni.
Alaptalanul állítja a felülvizsgálati kérelem, hogy a felperes által használt címke sem elemeiben, sem összhatását tekintve nem minősíthető jellegzetesnek, és hogy az alperes árucímkéi határozottan megkülönböztethetők a felperes árucímkéitől.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek zöldalma szörpjein található árucímkék összevetése alapján a következő megállapításokra jutott: Mindkét címkén a zöld szín mellett kevés barna és sárga szín dominál. Mindkét címke meghatározó eleme egy középen elhelyezett egyforma küllemű, - töltés közben ábrázolt - zöld színű itallal majdnem teletöltött üvegpohár, mely mellett zöldalmák és egy-egy félbevágott zöldalma található. Mindkét ábrán az üvegpohár középtájékán helyezték el a feliratot, mely a felperes esetében "Rubinta Zöldalma Szörp", az alperes esetében pedig "Rubint Zöldalma szörp" volt. Mindkét címkén található egy nevetős arcú ülő gyermekfigura, a felperes esetében a címke szélén és poharat a kezében tartva, az alperesnél pedig a címke közepén egy palackkal a kezében. A peres felek által forgalmazott málna ízű szörpök címkéin alapvetően a bordó és a kék színek dominálnak. Mindkét címkén középen található a töltés alatt álló bordó színű folyadékot tartalmazó üvegpohár, a címke közepén helyezték el a felperes terméke esetében a "Rubinta Málna ízű szörp", az alperes terméke esetében pedig a "Rubint Málnaízű szörp" megjelölést, a nevetős gyermek ülőfigura a felperes esetében a címke szélén, az alperes esetében a címke közepén helyezkedik el. Mindebből pedig az következik, hogy a felperes mindkét termékének árucímkéje jellegzetes volt, annak lényegi elemeit pedig az alperes lemásolta és olyan terméket hozott forgalomba, amely nemcsak elnevezésében, hanem az árucímke valamennyi eleme tekintetében - éspedig nemcsak összhatásában, hanem legfontosabb részeiben külön-külön is - összetéveszthetőségig hasonló a felperesével. Egy üdítőital vásárlásánál az átlagfogyasztótól nem várható el, hogy ugyanolyan megfontoltságot, figyelmet tanúsítson, mint pl. egy tartós fogyasztási cikk esetén és erre is figyelemmel helytálló volt az eljárt bíróságoknak az az egyező álláspontja, hogy az adott esetben a Tpvt. 6. §-a szerinti tényállás megvalósult.
A felperes "Rubinta" szörpjei a piacon már évek óta bevezetett termékek voltak akkor, amikor sor került 1999. július 27-én az alperes alapítására, éspedig oly módon, hogy az alperes cégnevében a felperes termékének nevével azonos "Rubinta" vezérszót vette fel. Az eljárt bíróságoknak nem azt kellett vizsgálniuk a jelen peres eljárásban, hogy az alperes névválasztása a Ptk. 77. §-ába ütközött-e vagy sértette-e a cégjogi előírásokat, hanem abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást tanúsított-e azzal, hogy 1999. július 27. és 2000. március 14. között olyan a cégjegyzékbe egyébként bejegyzett cégnevet használt, melynek vezérszava a "Rubinta" szó volt. A "Rubinta" szörpöket a felperes gyártotta és forgalmazta, ez a szó a felperes személyéhez kapcsolódott, így az üdítőital-gyártással főtevékenységként foglalkozó, a "Rubinta" vezérszót használó alperesről, illetve termékéről az átlagos fogyasztó a felperesre és a felperes bevezetett árujára asszociált. A peres felek termékeinek összetéveszthetőségét nyilvánvalóan fokozta, hogy az alperes termékein gyártóként a felperes termékének nevével azonos vezérszóval rendelkező alperesi cégnév szerepelt.
A másodfokú bíróság ítéletében hivatkozott a BH-ban 2001-ben 73. szám alatt közzétett jogeset nem vitásan részben eltérő tényállás mellett született, de az abban kifejtettek jelen ügyben is megfelelően irányadók, mert a Tpvt. 6. §-ába ütköző magatartás nemcsak akkor valósul meg, ha a konkurens cég által korábban használt üzletjelzővel megegyező kifejezés, szó jelenik meg a cégnévben, hanem akkor is, ha a konkurens cég termékének elnevezése egyezik meg a később felvett bejegyzett cégnév vezérszavával, különös tekintettel arra, hogy mindkét cég azonos termékfajtát (üdítőitalt) állított elő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 20.606/2010.)