adozona.hu
AVI 2012.3.34
AVI 2012.3.34
Két különböző elnevezésű áru azonos vámtarifaszám alá sorolása nem jelenti egyben a két áru azonosságát is (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A M. Fővámhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2007. január 17-én árukészlet eredetének vizsgálatát végezte a felperes által üzemeltetett kiskereskedelmi egységben. Az ellenőrzés során felvett leltár 17 tételből állt, a 15. tétel alatt szereplő Adventurer elnevezésű hátizsák eredetét a felperes a számla második sorában feltüntetett utazótáska tétellel kívánta igazolni.
Az elsőfokú hatóság a 2007. március 14. napján kelt határozatával a felperes terhére 30 000 Ft mulasztási bírságot sza...
Az elsőfokú hatóság a 2007. március 14. napján kelt határozatával a felperes terhére 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, és üzlete 12 nyilvántartási napra történő lezárását rendelte el. Indokolása szerint a vám és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK rendeletben (a továbbiakban: EGK r.) a Vámtarifa 42. árucsoportjának 4202 vámtarifaszáma külön-külön nevesíti az útitáskát és a hátizsákot, amely alapján az állapítható meg, hogy két különböző termékről van szó. A hátizsák eredetének igazolására tehát az utazótáska terméket tartalmazó számla nem alkalmas.
Az elsőfokú hatóság az igazolatlan eredetű áru forgalmazása miatt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. §-ának (1) bekezdése, 172. §-ának (1) bekezdés g) pontja, 174. §-ának (1)-(2) bekezdései, 178. §-ának 13. pontja alapján a felperes terhére mulasztási bírságot szabott ki és rendelkezett az üzlet bezárásáról.
Az alperes a 2007. május 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a TK 49282768 számú számlával hitelt érdemlően igazolta a hátizsák eredetét. Az utazótáska megnevezés ugyanis az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 16/g. pontjában foglalt számlatartalom elemnek megfelelt. Hivatkozott arra, hogy az utazótáska és a hátizsák is a 4202 vámtarifaszám alá tartozik, így különbség nincs köztük. A számla tartalmáért az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a kibocsátó a felelős, továbbá a vámhatóságnak meg kellett volna engednie annak kijavítását, ha a két termék szerinte nem azonos.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első-, másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte. Indokolásában rögzítette, hogy a perrel érintett számla az Áfa. tv. 13. §-ának (1) bekezdés 16. pontjában foglalt adatokat tartalmazta, továbbá az EGK r. 2. sz. mellékletének 42. árucsoportjában a 4202 vámtarifaszám alatt az útitáska és a hátizsák külön-külön feltüntetett áru. Álláspontja szerint azért, mert egy formailag megfelelő számlán ugyanazon vámtarifaszám alá tartozó áru elnevezése nem pontos, de az adott vámtarifális besorolásnak megfelelő, még nem jelenti azt, hogy a termék igazolatlan eredetű. A felperes az ellenőrzést követően ezért hiteles bizonylattal igazolta az áru eredetét, amelyet a hatóságnak be is mutatott, így téves az alperes azon hivatkozása, hogy igazolatlan eredetű árut forgalmazott volna.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott az Áfa. tv. 13. §-ának (1) bekezdés 16. pontjára, amely a számla alaki és tartalmi elemeit határozza meg, mert a vitatott bizonylat egyszerűsített számla, ezért az az Áfa. tv. 13. §-ának (1) bekezdés 17. pontjában definiált, továbbá tévedett abban is, hogy azonos termékekről lenne szó.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 178. §-ának 13. pontja szerint az e törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában igazolatlan eredetű áru mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik. Az Art. 119. §-ában szabályozott adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés eredményeként a vámhatóság a 3 db hátizsákot igazolatlan eredetű árunak minősítette.
A közigazgatási eljárásban, és a perben - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdése alapján - is a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy áruja nem igazolatlan eredetű.
A felperes által a hátizsákok beszerzésére bemutatott bizonylat az Áfa. tv. 13. §-ának 17. pontjában szabályozott egyszerűsített számla, amelynek kötelező tartalmi eleme [az f) pont szerint] a termék megnevezése. Az elsőfokú bíróság által idézett Magyar Értelmező Kéziszótár alapján a hátizsák nem azonos az utazótáskával, függetlenül attól, hogy mindkettő holmik szállítására alkalmas.
Az EGK r.-ben a Vámtarifa 42. árucsoportba tartoznak a bőráruk, nyerges- és szíjgyártóáruk, utazási cikkek, kézitáskák és hasonló tartók, állati bélből készült áruk.
A 4202 vámtarifaszám alá tartozik: a bőrönd, koffer, piperedoboz, diplomatatáska, aktatáska, iskolatáska, szemüveg-, látcső-, fényképezőgéptok, hangszertáska, fegyvertok, pisztolytáska és hasonló tartó és tok; útitáska, hőszigetelt táska élelmiszerhez vagy italhoz, piperetáska, hátizsák, kézitáska, bevásárlótáska, levéltárca, pénztárca, térképtáska, cigarettatárca, dohányzacskó, szerszámtáska és -tok, sporttáska, palacktok, ékszertartó, púderdoboz, evőeszköztartó és hasonló tartó és tok természetes vagy mesterséges bőrből, műanyag lapokból, textilből, vulkánfíberből vagy papírkartonból, vagy teljesen vagy nagy részben ilyen anyagokkal vagy papírral beborítva is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint két különböző elnevezésű áru azonos vámtarifaszám alá sorolása nem jelenti egyben a két áru azonosságát is. A piperedoboz, a hangszertok és a fegyvertáska nem azonos tárgyak, ahogyan az útitáska és a hátizsák sem.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylatnak alakilag és tartalmilag hitelesnek, az adatoknak megbízhatóaknak kell lenniük. A világosság elvét szem előtt tartva kell a bizonylatot kiállítani. A bizonylatról - amely utazó táskát tartalmaz - a felperes nem bizonyította azt be, hogy tartalmilag nem lenne hiteles.
A felperesnek az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésére alapítottan a számlakibocsátó felelősségére, továbbá a számla kijavítására való hivatkozása nem igazolja a hátizsákok eredetét.
Az elsőfokú hatóság és az alperes helytállóan minősítette ezért a felperesnél leltározott hátizsákokat igazolatlan eredetű árunak, határozataik a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazásával - a kereseti kérelem keretei között - jogszerűek. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.118/2008.)