adozona.hu
AVI 2012.3.32
AVI 2012.3.32
A bíróság a bizonyítási eljárás során felmerült kétségekről nem köteles a peres felet tájékoztatni (Pp. 3. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2006. február hónapra bevallások utólagos vizsgálatát tartotta általános forgalmi adónemben. A felperes erre az időszakra levonható adóként vette figyelembe az A. Kft. által 2006. február 1-je és február 4. között kiállított 4 db készpénzfizetési számla szerinti erőátviteli szíjak beszerzésének összegében szereplő áthárított 19 482 000 Ft általános forgalmi adót.
Az ellenőrzés vizsgálta a felperes által beszerzett termékek beszerzési és értékesítési útját is. Így ...
Az ellenőrzés vizsgálta a felperes által beszerzett termékek beszerzési és értékesítési útját is. Így megállapította, hogy az erőátviteli szíjakat az A. Kft. a G. Bt. gazdálkodó szervezettől szerezte be, melyről megállapította, hogy a székhelyeként feltüntetett helyen gazdasági tevékenységet soha nem végzett, az ingatlan korábbi tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy a Bt. tagjai szerb állampolgárok, akiknek levelezési, kézbesítési megbízottja volt, 2004. évtől azonban nem is találkozott velük, gazdasági tevékenységet nem folytattak.
Az adóhatóság vizsgálta a felperes által beszerzett termékek értékesítését is. A felperes az árut Szerbiában E. LLC részére értékesítette, amely tovább adta egy K. GmbH. részére, ez a társaság pedig a magyarországi székhelyű I. Kft.-nek.
A Szerbiába történő kiszállítást követően az árun semmiféle átalakítás, munkavégzés nem történt, ennek ellenére a Magyarországra történő visszaszállításkor a 98 175 000 Ft exportértékesítési ár mellett a visszaszállított áru értéke 137 000 Ft volt.
Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság a 2007. január 10-én kelt határozatával a felperes terhére 19 482 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősített, annak kiutalását elutasította, kötelezte továbbá a felperest 9 741 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást helytelenül állapította meg, és téves volt a jogkövetkeztetése is.
A felperes szerint 2006. február hónapra általános forgalmi adóbevallásában jogszerűen élt az adó visszaigénylési jogával.
A felperes hangsúlyozta, hogy az A. Kft.-től beszerzett termékeket tovább értékesítette, a felperesre az adóáthárítás megtörtént, rá nem hatott ki az a körülmény, hogy az A. Kft. kitől, és milyen körülmények között szerezte be az árut.
A felperes utalt rá, hogy egy korábbi 2005. augusztus, szeptemberi ellenőrzésekor is hasonló módon történt a termék beszerzése és értékesítése, ebben az esetben pedig az adóhatóság ezt nem kifogásolta.
A felperes hivatkozott továbbá a kereseti kérelmében az Európai Unió Bírósága által az Optigen és a Kitten ügyben hozott ítéletre, és ezzel kapcsolatosan is arra utalt, hogy a láncügyletek elbírálásakor nincs rálátása arra, hogy az értékesítési láncolat további folyamatában hogyan történik a gazdasági ügylet.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelve kiemelte, hogy nem kerülhet sor általános forgalmi adó levonására olyan számla alapján, amellyel összefüggésben nem állapítható meg az értékesítés alapjául szolgáló áru eredete és jogszerű belföldi fogalomba kerülése.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes továbbra is állította, hogy a beszerzett terméket az áfával együtt megfizette, majd tovább értékesítette, rá nem hatott ki az a körülmény, hogy az árut korábban milyen körülmények között szerezték be.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a Pp. 271. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak és a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye csak kivételes esetekben. Maga a felperes is utalt felülvizsgálati kérelmében erre, de arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete iratellenességeket és logikai ellentmondásokat tartalmazott.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesi hivatkozásokat egyenként megvizsgálta és megállapította, hogy olyan iratellenességet, illetőleg okszerűtlen megállapításokat, hiányosságokat az elsőfokú ítélete nem tartalmazott, amely az érdemi döntés helyességére kihatott volna.
Az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C törvény (Sztv.) 165. § és 166. § (2) bekezdése igen szigorú feltételeket szab az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlásához. Az adóhatóság ennek megfelelően igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során a számlákban szereplő termékbeszerzések tárgyát, az áru útját követte a teljes konstrukció figyelembevételével.
Az adóhatóság megkeresésére a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága tájékoztatást kért a Szerb Köztársaság illetékes vámhatóságától, melynek tájékoztatása értelmében a k.-i határátkelőhelyen kiszállított exportárut a felperes a K. GmbH. részére adta el (mely cég két éve nem működött). Ez a cég az I. Kft. részére értékesítette az árut úgy, hogy az mintegy 20 nap múlva visszaérkezett Magyarországra. Az áru értéke e közben akként változott, hogy a felperes által exportált 98 000 000 Ft-ról az import során 137 000 Ft-ra csökkent.
Az adóhatóság részletes vizsgálatot folytatott a felperes árubeszerzésétől, a számlakibocsátó A. Kft. illetőleg értékesítőjével a G. Bt.-vel kapcsolatosan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytállóak voltak az abból levont jogkövetkeztetései is.
A felperes az általános forgalmi adólevonási joghoz felhasználni kívánt számlái nem voltak valósak, mivel nem az abban szereplő személyek között jött létre a tényleges jogügylet.
Mind az A. Kft. mind a G. Bt.-vel kapcsolatos bizonyítási eljárás azt tárta fel, hogy ezek a társaságok a valóságban nem működő, a jelzett termékek kereskedelmével kapcsolatosan sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkező fiktív társaságok voltak.
Az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte az egyes ügyletek közötti személyi összefonódásokat, a kapcsolódó vizsgálatok anyagai, a becsatolt iratok az elsőfokú bíróság által meghallgatott személyek előadásait megfelelően értékelve állapította meg, hogy az adóhatóság helyes következtetésre jutott, amikor a perbeli számlák alapján az adólevonási jogot illetve visszaigénylést elutasította.
Az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte az eljárása során az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdés második mondatának rendelkezését, a felperes kellő körültekintésével kapcsolatosan.
Helyesen jutott arra a megállapításra, hogy az ilyen nagy értékű árubeszerzéssel kapcsolatosan a felperesnek a gazdasági esemény minden elemét fokozott gondossággal kellett volna feltárnia. A felperes nem tudta bizonyítani azt a körülményt, hogy az áru beszerzésének forrásáról, az áru minőségéről, a termékeket értékesítő cégről kellő körültekintéssel tájékozódott volna. Az egyes eljáró személyek nyilatkozatai és a rendelkezésre álló adatok azt támasztották alá, hogy a felperes tudta, illetőleg tudhatta az ügyletek fiktív voltát.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet megállapításaival a vonatkozásban is, hogy a felperes által hivatkozott európai bírósági döntések így az Optigen és a Kittel ügyben hozott ítéleti megállapítások az adott esetben nem voltak alkalmazhatók.
Mint már több esetben rámutatott a Legfelsőbb Bíróság, abban az esetben, ha a felperes és a vele közvetlen kapcsolatban álló számlakibocsátók közötti ügyletek, számlák valótlannak, hiteltelennek minősültek - mint jelen perben az előzőekben kifejtettek szerint ez a tényállás megvalósult - az Európai Bíróság hivatkozott ítéleteire nem lehet alappal hivatkozni. Az adóhatóság nemcsak a felperes és a számlakibocsátók közötti ügyletet megelőző, vagy azt követő más ügyletek alapján hozta megállapításait, hanem az értékesítési lánc valamennyi elemeit feltárta és vizsgálta, és így állapította meg, hogy kijátszást megvalósító ügyletekről volt szó, amelyben a felperes nem tanúsított kellő körültekintést.
Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság a felperes egyes bizonyítási eljárásra szóló hivatkozását is, így pl. a Pp. 3. §-ra történő utalását. A bíróság a bizonyítási eljárás során felmerült kétségekről nem köteles az eljáró peres felet tájékoztatni, a felperes az eljárás során végig jogi képviselővel járt el, az egyes bizonyítási kötelezettségeiről tudomással bírhatott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.123/2008.)