adozona.hu
BH+ 2012.3.131
BH+ 2012.3.131
Leltárhiány megállapítása esetén, ha ismertté vált, hogy a hiányt a munkavállaló az árukészletben végrehajtott szabálytalan selejtezéssel, valamint fiktív megrendelői számla kiállításával okozta, a munkáltató a munkavállaló kártérítési felelősségének megállapítását nem leltárhiány, hanem szándékos károkozás jogcímén kérhette (Mt. 168. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megállapított tényállás szerint a felperes munkáltató az alperes munkavállalót boltvezetőként foglalkoztatta, és megbízta a házipénztár önálló és teljes anyagi felelősséggel járó kezelésével. Az alperes által vezetett boltban 2007 júniusában két alkalommal megtartott készletfelmérés, majd az azt követő leltározás jelentős leltárhiányt, valamint az alperes mulasztására visszavezethető károkozást tárt fel. A felperes 2007. június 14-én az alperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszün...
A felperes keresetében a jogcím és a követelés összegszerűségének megjelölése mellett mindösszesen 6 203 368 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az Mt. 166. § (1) bekezdése és 168. §-a alapján.
A munkaügyi bíróság a keresetnek részben helyt adott, és ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 509 627 forintot és ennek 2007. július 1-jétől számított késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperes 2006. december 18-án 542 220 forint értékben, 2007. év januárjában, és május hónapokban pedig 1 246 069 forint értékben különböző anyagokat engedély nélkül selejtezett, ezzel a felperesnek szándékos kárt okozott. Megállapította, hogy az alperes 2007. június 2-án bizonylaton különböző áruk vonatkozásában belső felhasználást tüntetett fel, majd később azokról szállítólevelet állított ki, azon azonban megrendelő nem szerepelt, és számlázás, illetőleg befizetés nem történt.
Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását és a terhére megállapított kártérítés összegének 431 339 forintra történő leszállítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg a fellebbezett részében az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezésre tekintettel hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag azon tételek vonatkozásában állapította meg az alperes kártérítési felelősségét, amellyel összefüggésben a szándékos károkozó magatartása bizonyítást nyert. Az alperes elismerte a jogtalan selejtezést, amivel a szándékos károkozást megvalósította, mert az okirati selejtezéssel a keletkezett hiányt leplezni kívánta, vagy a leselejtezett árukat más célra felhasználta. Ugyancsak szándékosan okozott kárt az áruk belső használatra való feltüntetésével, majd azokról fiktív szállítólevelek kiállításával.
A másodfokú bíróság nem tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy a felperes a jogosulatlan selejtezés felfedezését követően az érintett tételeket felvette a leltárhiányként nyilvántartott tételek közé, miután ez az adminisztratív intézkedés az ismert eredetű hiányt nem tette ismeretlen eredetűvé.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a marasztalás 431 369 forintra módosítását kérte.
Jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdésének és a Pp. 164. § (1) bekezdésének megsértését jelölte meg. T. P. rendszergazda tanúvallomására hivatkozott, aki vallomásában elmondta, hogy a számítógépes rendszerből való lekérdezést követően megállapította ugyan a selejtezések szabálytalanságát, azonban arról is szólt, hogy ennek észlelését követően a tételek visszaírásra kerültek a leltárhiányként nyilvántartott tételek közé. Ebből következően az 1 246 069 forint értékű áruk tekintetében nem történt tényleges selejtezés, a hiány leltárhiánynak minősül, és annak tekintetében is a leltárhiányért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Ugyanakkor mindkét bíróság kimondta, hogy a leltárhiányért való felelősség leltárfelelősségi megállapodás hiányában nem alkalmazható. A munkáltató megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, mivel egy korábban jogszerűnek elfogadott leltárt és selejtezést utólag minősített jogellenesnek. De ezek a tételek visszaírásra kerültek, vagyis leltárhiányként jelentkeztek, a leltárhiányért pedig nem tehető felelőssé. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság leltárhiányt leplező magatartást állapított meg a terhére, de nem a leltárhiányért való felelősség szabályait alkalmazta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt esetekben a hiány oka ismertté vált, mivel az elsőfokú eljárásban bebizonyosodott, hogy az alperes folyamatosan értékesített saját zsebre termékeket, majd különböző fondorlatos módokon, így jogtalan selejtezéssel vagy kézi szállítók kiállításával próbálta leplezni a keletkezett hiányt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak alapján a Kúria a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző, a bizonyítékokból levont iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen következtetés levonását, sem a Pp. 164. § (1) bekezdésének megsértését nem állapította meg.
A felperes a perben okiratokkal bizonyította az alperes részéről a selejtezés megtörténtét, azt pedig az alperes sem állította, hogy a selejtezésre a belső szabályzat előírásainak betartása mellett, a vezérigazgató engedélyével került sor. A szabálytalan selejtezéssel kapcsolatban az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásra a perben nem hivatkozott, a felülvizsgálati eljárásnak pedig nem lehet tárgya olyan tényállítás, amely az első- vagy a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya.
Az Mt. 170. § (2) bekezdéséből következően amennyiben a leltárhiány oka ismertté válik, a hiány leltárhiányként való minősítése kizárt, függetlenül attól, hogy azt a felperes belső adminisztrációjában leltárhiányként tévesen minősíti. A felperes a keresetét nem leltárhiányra, hanem az Mt. 168. §-án alapuló szándékos károkozásra alapította.
A munkaügyi bíróság által széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai az alperes által vitatott értékben ismertté tették a hiány okát. Az árukészletben végrehajtott szabálytalan selejtezéssel, valamint fiktív megrendelői számla kiállításával az alperes a munkaviszonyból eredő kötelezettségét szándékos magatartásával bizonyítottan megszegte, és ezzel a felperesnek az ugyancsak bizonyított mértékű kárt okozott, ezért az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül állapították meg az alperes kártérítési felelősségét az Mt. 168.§-a alapján.
A fenti indokolásra figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.11.016/2010.)