adozona.hu
AVI 2012.2.22
AVI 2012.2.22
A mulasztás kimentésére irányuló igazolási kérelmet az illetékhatóság nem utasíthatja el érdemi vizsgálat nélkül [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2001. január 5-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 63595/1 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant. A felperes a szerződés 14. pontjában úgy nyilatkozott, hogy az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti illetékkedvezményre jogosult. A felperes a szerződést illetékkiszabás céljából 2001. január 9-én jelentette be a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál.
Az elsőfokú illetékhatóság a 2001...
AVI 2012.2.22 A mulasztás kimentésére irányuló igazolási kérelmet az illetékhatóság nem utasíthatja el érdemi vizsgálat nélkül [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
A felperes a 2001. január 5-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 63595/1 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant. A felperes a szerződés 14. pontjában úgy nyilatkozott, hogy az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti illetékkedvezményre jogosult. A felperes a szerződést illetékkiszabás céljából 2001. január 9-én jelentette be a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál.Az elsőfokú illetékhatóság a 2001. május 4-én kelt fizetési meghagyásban kötelezte a felperest 2%-os mértékű, összesen 3 002 000 Ft visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetésére. A fizetési meghagyás rendelkező részében tájékoztatta a felperest arról, hogy amennyiben 2003. január 9-ig a megszerzett ingatlant nem értékesíti, illetve az értékesítést 15 napon belül nem igazolja, a kedvezmény nélkül számított illeték és a megfizetett illetékösszeg közötti különbözet kétszeresét kell pótlólagosan megfizetnie.
Az elsőfokú illetékhatóság a 2005. október 27-én kelt határozatában kötelezte a felperest 24 000 000 Ft pótlólagos illeték megfizetésére.
A felperes igazolási kérelmet nyújtott be, amelyhez a határidőn belüli továbbértékesítés igazolására tulajdoni lap másolatot csatolt, és kérte a határozat visszavonását.
Az elsőfokú illetékhatóság végzésében az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy igazolási kérelem előterjesztésére, és a nyilatkozat pótlására - az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény (továbbiakban: T.) 163. § (2) bekezdése, és 301. §-a értelmében - csak a 2003. január 1-jétől illetékkiszabásra bemutatott ügyekben kerülhet sor.
Az alperes jogelődje a 2006. július 31-én hozott határozatban a korábbi határozatot - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta. Érdemi döntését az Itv. 23/A. § (1)-(2) és (7)-(8) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem igazolta határidőben a megszerzett ingatlan továbbértékesítését, ezért - az illetékkiszabásra bejelentéskor hatályos jogszabályok szerint - nem jogosult az illetékkedvezményre.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy igazolási kérelmének elutasítására jogsértően került sor, ezért az alperes másodfokú határozata megalapozatlan és jogszabálysértő. Az alperes tévesen mellőzte a 2003. január 1-jétől hatályos Itv. 23/A. § (8) bekezdésének alkalmazását, és tévesen követelte meg ingatlanértékesítésre vonatkozó külön okiratot is, mert erről hivatalos tudomása volt, hiszen az ingatlan eladása a Fővárosi Kerületek Földhivatalhoz 2003. január 8-án bejelentésre került.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes határozata megalapozott és törvényes. Az illetékkedvezmény érvényesítésének időpontjában hatályos Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése szerint ugyanis a nyilatkozattételre és az értékesítés igazolására előírt határidő elmulasztása esetén a kedvezményt nem lehetett megadni, és a mulasztást sem lehetett igazolási kérelemmel kimenteni. Az Itv.-t módosító rendelkezéseit csak a hatályba lépést követően, a 2003. január 1-je után keletkezett vagyonszerzési ügyekben lehet alkalmazni, ezért a felperes kereseti érvelése nem fogadható el. A megvásárolt ingatlan értékesítésére vonatkozó igazolási kötelezettségnek egyébként is csak a felperes tehetett volna eleget, ezért a továbbértékesítést tartalmazó adásvételi szerződés földhivatalhoz történő benyújtása nem helyettesíti a felperes Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti kötelezettségének teljesítését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a T. 301. és 310. § (1) bekezdésével módosított Itv. 23/A. §-ának alkalmazhatatlanságát, az ítélet nem felel meg az 501/B/2006. számú AB határozatban foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság ítéletére, ami EBH 2005/1263. számon elvi határozatként is közzétételre került.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelme folytán Kfv. II. 39.331/2007. számon indult rendkívüli jogorvoslati eljárást a Kfv. II. 39.250/2004/4. határozat ellen kezdeményezett jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette.
A rendkívüli jogorvoslati eljárás folytatására - a 2/2008. közigazgatási jogegységi határozat (továbbiakban: KJE) meghozatalát követően - a Kfv. I. 35.501/2008. számon került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. § c) pontja értelmében a jogegységi határozatban foglaltak a bíróságokra kötelezőek.
A KJE pedig azt állapította meg, hogy a T. 163. § (2) bekezdésével módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdését 2003. január 1. napjától a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, és az ettől eltérő jogi álláspontot tartalmazó EBH 2005/1263. számú elvi határozat a jogegységi határozat közzétételétől kezdve már nem irányadó.
A T. 163. § (2) bekezdésével módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdése értelmében pedig "az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye".
A felperes vagyonszerzésére és illetékkiszabásra 2002. évben került sor, és az ettől kezdve folyamatban lévőnek minősül egészen a végleges lezárásig.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel a felperes mulasztás kimentésére irányuló igazolási kérelmét az elsőfokú illetékhatóság nem utasíthatta volna el a határozatában foglalt okra tekintettel érdemi vizsgálat nélkül, azt a T.a>-vel 163. § (2) bekezdésével módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján eljárva érdemben kellett volna elbírálnia.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 4. § (1) a) pontja értelmében illetékügyekben az Art. rendelkezései az irányadók. Az Art. 138. § (1) bekezdése szerint pedig a felettes szervnek nemcsak a fellebbezéssel megtámadott határozatot, hanem az azt megelőző eljárást is meg kell vizsgálnia, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett, és ennek eredményeként a határozatot, avagy végzést helyben hagyhatja, megváltoztathatja, vagy meg is semmisítheti.
Az Art. fellebbezésre vonatkozó szabályai teljes körűek, ezért e körben háttérjogszabályként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) rendelkezései nem alkalmazhatók. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a Ket. és az Art. szabályai a bírósági felülvizsgálatot érintően is eltérőek, mivel az Art csak a másodfokú adóhatóság jogerős határozata ellen nyitja meg a bírói utat [Art. 143. § (1) bekezdése]. A másodfokú adóhatóság jogerős határozata ellen benyújtott keresetben azonban - az előzőekben részletezett okoknál fogva - a felperes vitathatja az ennek meghozatalát megelőző eljárást és az ennek során hozott végzések jogszerűségét is.
Az alperes eljárása során és ügydöntő határozatában - a KJE-ben foglaltaktól eltérő - téves jogi álláspontja miatt nem észlelte az igazolási kérelem tárgyában hozott végzésben megjelölt elutasítási ok jogszabálysértő voltát, az igazolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának téves voltát. Ezt a Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban már nem orvosolható, az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási jogszabálysértésnek tekintette.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bekezdése, 275. § (4) bekezdése, Art. 143. § (1) bekezdése].
Az új eljárás során az alperesnek mindenekelőtt igazolási kérelme kapcsán a KJE-ben foglaltaknak megfelelően a T.a>-vel módosított Itv. rendelkezések alapján az Art. 138. § (1) bekezdése szerint kell eljárnia, és csak az ennek eredményeként hozott jogszerű végzést követően és ennek függvényében hozhat - ha és amennyiben ez szükséges - érdemi döntést.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.501/2008.)