adozona.hu
AVI 2012.2.15
AVI 2012.2.15
Az Art. 43. § (6) bekezdésében írt szabályozás csak az elévüléssel nem érintett túlfizetésekre vonatkozhat [2003. évi XCII. tv. 43. § (6) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnek folyószámla-kivonatot küldött a 2005. január 1-2006. október 18. közötti időszakban könyvelt tételeiről. Ebből megállapítható volt, hogy a felperes korábban túlfizetett adóösszegeit 2005. január 1-je esedékességi nappal elévülés miatti rendezés megnevezéssel törölték.
A felperes az értesítés alapján kérte az adóhatósági intézkedés módosítását, azaz a túlfizetett adóösszegnek a később esedékes adótartozásra történő elszámolását.
Az elsőfokú adóhatóság határozatáva...
A felperes az értesítés alapján kérte az adóhatósági intézkedés módosítását, azaz a túlfizetett adóösszegnek a később esedékes adótartozásra történő elszámolását.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes kérelmét az elévült 1 065 000 Ft összegű társasági adó túlfizetés törlésének módosítására illetve az átvezetésre elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2007. július 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatát Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 2006. január 1-jei hatállyal módosított 43. § (5) bekezdésére, valamint a 164. § (1) bekezdésére alapította.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint tévesen utasították el az átvezetési kérelmét, ő ugyanis nem a túlfizetés visszafizetéséhez nyújtott be visszaigénylési kérelmet, hanem a túlfizetett adót más, fenti időpontokat követően esedékessé váló adó kiegyenlítésére kérte elszámolni, amely a jogszabály alapján kötelezően teljesítendő.
A felperes szerint a 2005. január 1-jétől hatályos Art. 43. § (6) bekezdése alapján, ha az adózónak nincs adótartozása, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Ennek hiányában az adóhatóság azt a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Ez a rendelkezés tehát az adóhatóságra elszámolási kötelezettséget ró, és nem lehetőséget nyújtott a számára.
A felperes szerint az Art. 2006. január 1-jétől hatályos módosított rendelkezéseit is hasonlóan kell értelmezni.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az Art. 2006. január 1. napjától hatályos 43. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy az adóhatóság helyesen járt el.
A felperes sem vitatta, hogy az átvezetés iránti kérelme előterjesztésekor a kérelemmel érintett túlfizetései már elévültek. Így ekkor az adóhatóság már csak azt tehette, hogy az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra hivatalból számolta el az összeget. Tekintettel arra, hogy ez az össze nem érte el a túlfizetés mértékét, hivatalból intézkedett az elévült összeg törléséről.
Folyószámla ellenőrzéskor 2004. évben a felperesnek nem volt adótartozása, ezért az elévült összeg 2004. évre történő elszámolása nem volt lehetséges.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes lényegében fenntartotta a korábban kifejtett jogi álláspontját, mely szerint az Art. 2006. január 1-jétől módosított rendelkezése ügyében nem volt alkalmazható.
Az adóhatóságnak az adótartozás és visszaigénylési kérelem hiányában a később esedékes adók kiegyenlítésére kellett volna túlfizetését elszámolnia.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt leszögezi, hogy az adóhatóság a folyószámla felülvizsgálatát 2006 októberében végezte, így az ekkor hatályos adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 43. § (5) és (6) bekezdését kellett alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, és ezt a felperes sem vitatta, hogy a felperes túlfizetés átvezetés iránti kérelme előterjesztésekor a kérelemmel érintett túlfizetések már elévültek.
Az alkalmazandó 2006. január 1-jétől hatályos Art. 43. § (5) bekezdése szerint a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli.
A perbeli esetben az adóhatóság ennek megfelelően járt el.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával a tekintetben, hogy az Art. szabályai értelmében rendelkezési jogosultság csak az el nem évült nem törölt túlfizetéshez kapcsolódik. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően a felperest már nem illeti meg az a jogosultság, hogy visszaigénylést vagy átvezetési kérelmet terjesszen elő.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy e kérdésben hasonlóan foglalt állást a KGD 2008/175. számú jogesetében.
Ugyancsak osztotta az elsőfokú bíróság és az adóhatóság álláspontját a Legfelsőbb Bíróság abban is, hogy a felperes által hivatkozott Art. 43. § (6) bekezdésében foglalt szabályozás is csak elévüléssel nem érintett túlfizetésekre vonatkozhat, így az a jelen esetben nem volt alkalmazható.
Az adóhatóság a perbeli esetben nem méltányossági jogkörben eljárva hozta határozatát, ezért az Art. vonatkozó rendelkezéseit alkalmaznia kellett.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.128/2008.)