adozona.hu
AVI 2012.2.12
AVI 2012.2.12
Önmagában a felszámoló megfelelő szakmai működése nem mentesíti a számlabefogadót a kellő körültekintés tanúsításától [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a belterület 855/2 hrsz.-ú ingatlan megvásárlása érdekében pályázatot nyújtott be, és az eladó képviseletében eljáró felszámoló biztosnak bánatpénz címén megfizetett 30 000 Ft-ot. A felszámoló később értesítette a felperest, hogy elfogadta a pályázatát, a felperes pedig az ingatlan 6 000 000 Ft vételárából megfizetett további 5 700 000 Ft-ot.
A felek az adásvételi szerződést ...-én kötötték meg, a felszámoló a termékértékesítésről ugyanezen a napon bocsátotta ki a számlát. A bizon...
A felek az adásvételi szerződést ...-én kötötték meg, a felszámoló a termékértékesítésről ugyanezen a napon bocsátotta ki a számlát. A bizonylat szerint a fizetés módja: átutalás, a teljesítés időpontja: 2006. december 29., a számla kelte: 2006. december 29., a fizetés határideje: "fizetve", a termék megnevezése: ingatlan vételára, értéke 5 000 000 Ft, 20% áfa 1 000 000 Ft, összesen 6 000 000 Ft, továbbá rávezetésre került: "1. részlet 06. 10. 30. 300 000".
A felperes a 2006. december havi általános forgalmi adó bevallásában 950 000 Ft tárgyi eszköz beszerzés után levonható adót tüntetett fel.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága a 2007. április 10. napján kelt határozatával a felperes terhére 950 000 Ft adókülönbözetet és jogosulatlan adó visszaigénylést állapított meg, továbbá 143 000 Ft adóbírságot szabott ki. Indokolásában az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 6. §-ának (1) bekezdése, 16. §-ának (1) bekezdése, 17. §-ának (1) bekezdése, 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdése, 43. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával, figyelemmel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. §-ának (2) bekezdésére, megállapította, hogy a számlára adólevonási jogot a felperes nem alapíthat, mert az nem hiteles dokumentum. Az elsőfokú hatóság az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alapján részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 3. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú határozat jogszerű, mert a számla adattartalma nem a megtörtént gazdasági eseményt, annak valós tételeit tartalmazta. Egyet értett az elsőfokú hatósággal abban is, hogy felperes részéről a kellő körültekintés a számla befogadásakor hiányzott.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az adóhatóság az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdését nem megfelelően alkalmazta, ugyanis a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a számlakibocsátó a felelős. A felszámoló pedig szakembernek tekinthető, ezért nem számított arra, hogy hibás számlát kap.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában megállapította, hogy az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat az alperes tévesen nem alkalmazta a felperes esetében. A felperes ugyanis egy felszámolás alatt lévő cég vagyontárgyát vásárolta meg, és joggal bízhatott abban, hogy a felszámoló jogszerű számlát bocsát ki. Nem várható el ugyanis az egyéni vállalkozóként jogi és számviteli ismeretekkel nem rendelkező felperestől annak felismerése, hogy a számlában foglalt adattartalom hibás. Az elsőfokú bíróság ítéletében a jogbiztonság és arányosság általános jogelvekre is hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás, illetve a határozatban foglaltak téves értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdését a felperes esetében alkalmazta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felperes keresetében nem vitatta a határozatokban foglalt tényállást, az adóhatóságnak a perbeli számlára - a megjelölt jogszabályok alapján - vonatkozó megállapításait, keresetét egy jogszabályhely: az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése megsértésére alapította.
Az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatás nyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
A peres feleknek eltérő volt az álláspontja abban a kérdésben, hogy kellő körültekintéssel járt-e el a felperes a perbeli termékértékesítés során, és a felszámoló által kibocsátott számla befogadásakor.
A Legfelsőbb Bíróság már korábbi eseti döntésében kimondta, hogy önmagában a felszámoló sokrétű tájékozottsága és megfelelő szakmai működése, illetve ezek feltételezése nem mentesíti a számlabefogadót a kellő körültekintés tanúsításától. A felszámoló nem hatósági személy, kirendelése kizárólag azt jelenti, hogy az adott felszámolási eljárás alá került gazdasági társaság képviseletére ezt követően csak ő jogosult.
Az adóhatóság által megállapított, és a felperes által sem vitatott azon tény, hogy a valós gazdasági esemény nem volt azonos a felszámoló által rögzített számlatartalommal. A felperes azonban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem igazolta, hogy eljárása körültekintő lett volna. Számlakibocsátóként a felszámolóra való hivatkozása nem tette mellőzhetővé az elvárható körültekintés tanúsítását, egyéb más, értékelhető körülményt pedig nem jelölt meg.
Az adóhatóság ezért helytállóan állapította meg, hogy a perbeli számlára a felperes adólevonási jogot nem gyakorolhat, az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. A jogbiztonság elvéből is az következik, hogy adólevonás csak hiteles bizonylaton alapulhat.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.133/2008.)