adozona.hu
BH+ 2012.2.83
BH+ 2012.2.83
A vezető megbízás visszavonásának jogszerű indoka - az együttműködési kötelezettség megtagadásával összefüggésben - a bizalom megrendülése [Kjt. 23. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gazdasági igazgató vezetői beosztásban dolgozott az alperes jogelődjénél, a Megyei Önkormányzat Szakkórházában. A szakkórház főigazgatója 2008. január 16-án a felperes vezetői megbízását visszavonta, és minőségfejlesztési és pályázati főmunkatárs, valamint logisztikai és műszaki tanácsadó munkakört ajánlott fel részére. A felperes a felajánlott munkaköröket nem fogadta el, ezért az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát a 2008. február 2-án kelt határozatában felmentéssel megszünte...
BH+ 2012.2.83 A vezető megbízás visszavonásának jogszerű indoka - az együttműködési kötelezettség megtagadásával összefüggésben - a bizalom megrendülése [Kjt. 23. § (4) bekezdés].
A felperes gazdasági igazgató vezetői beosztásban dolgozott az alperes jogelődjénél, a Megyei Önkormányzat Szakkórházában. A szakkórház főigazgatója 2008. január 16-án a felperes vezetői megbízását visszavonta, és minőségfejlesztési és pályázati főmunkatárs, valamint logisztikai és műszaki tanácsadó munkakört ajánlott fel részére. A felperes a felajánlott munkaköröket nem fogadta el, ezért az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát a 2008. február 2-án kelt határozatában felmentéssel megszüntette és a felperest az öt hónapos felmentési idő teljes tartamára felmentette a munkavégzési kötelezettség alól.A felperes pontosított keresetében a vezetői megbízás visszavonása és a felmentés jogellenességének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy az alperes intézkedései sértik a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmát (Mt. 4. §), mivel azok meghozatalára az intézmény fenntartójához 2008. január 14-én tett megalapozott bejelentése retorziójaként került sor. A felperes a jogellenesség jogkövetkezményeként - az eredeti munkakörbe történő visszahelyezés mellőzésével - 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg, elmaradt illetmény és egyéb járandóság megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes ellenkérelme szerint a vezetői megbízás visszavonásához az intézmény főigazgatója és a felperes között régebben meglévő bizalmi válság vezetett, amely lehetetlenné tette az együttműködést, ezért jogsértés hiányában a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes a vezetői megbízás visszavonását két pontban indokolta.
Az 1. pont szerint a felperes 2008. január 14-én a management értesítése, meghívása és felhatalmazása nélkül összehívta a szakszervezetet, és előzetesen el nem fogadott és jóvá nem hagyott pénzügyi kötelezettségvállalásról döntött, erről a szándékáról sem a főigazgatónak, sem az orvos és minőségügyi igazgatónak, sem az ápolási igazgatónak, továbbá az intézet jogászának sem adott tájékoztatást, és ezáltal nem biztosított lehetőséget a közös managementi álláspont kialakítására.
Az indokolás 2. pontjának lényege szerint a felperes és az alperes főigazgatója között - a felperes 2007. október 7-én kelt leveléből is megállapíthatóan - fennálló szemléletbeli különbség feloldhatatlannak bizonyult. A felperes ebben a levélben - értékelhető alperesi ajánlat esetén - a közszolgálati jogviszonya megszüntetését maga vetette fel, amelyet később írásban megismételt és leszögezte, hogy ezt követően a döntés előkészítések során írásban teszi meg az észrevételeit. Az elmúlt három hónapban a felperesnek a vezetői tevékenységét az írásbeliségre korlátozó, a főigazgató számára elégtelen kommunikációja az egészségügy bizonytalan helyzetében veszélyezteti a szakkórház hatékony és eredményes menedzselését. Az indokolás szerint az egyébként kifogástalan szakmai munka nem pótolja a közös gondolkozást, a hatékony szóbeli kommunikáció nélkül a felelős döntéshozatal lehetetlen. Kommunikációs hibának tekintette a főigazgató továbbá, hogy a menedzsment más tagjaitól eltérően a felperes az eltelt két és fél év alatt az intézetet előadással egyetlen alkalommal sem képviselte, kapcsolatépítése ennek hiányában leredukálódott.
A vezetői megbízás visszavonás indokolása tartalmazza még a felperesnek a beosztottak és a vezetőség tagjai irányában tanúsított nem ritkán durva és agresszív magatartását.
A munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárásban feltárt adatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a vezetői megbízás visszavonása és a közszolgálati jogviszony felmentéssel való megszüntetése nem irányult és nem is vezetett a felperes véleménynyilvánításának elfojtására, az alperes részéről nem rendeltetésszerű joggyakorlás nem állapítható meg, a vezetői megbízás visszavonása és a felajánlott munkaeszközök visszautasítása következményeként a közszolgálati jogviszony felmentéssel való megszüntetése megalapozott és jogszerű volt.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a vezetői megbízásának visszavonása a munkaköri kötelessége szerinti ellenjegyzés megtagadása miatt történt. Bebizonyosodott, hogy a szakszervezeti ülésen nem vállalt kötelezettséget, a visszavonás további indokolása sem bizonyult valósnak, a korábbi levelei pedig megítélése szerint nem szolgálhatnak okszerű alapot a vezetői munkaköréből való eltávolítására.
A megyei bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a kismértékben kiegészített tényállás alapján is helytállónak találta az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályok körét, és az abból levont jogkövetkeztetést. A fellebbezés kapcsán hangsúlyozta, hogy a vezetői megbízás visszavonásának indoka - az alperesi jognyilatkozat szerint - a bizalom megrendülése volt, és az intézkedés meghozatalához egy hosszú folyamat eredményeként a felperesnek a 2008. január 14-ei szakszervezeti ülésen tanúsított magatartása vezetett.
A másodfokú bíróság is perdöntő jelentőséget tulajdonított a felperes 2007. október 7-én írt levelében foglaltaknak. Ebben a felperes saját maga úgy nyilatkozott, hogy 2005 októberére világossá vált előtte, amit az utóbbi félév történései tovább erősítettek, hogy ő és a főigazgató teljes más filozófia mentén képzelik el a szakkórház gazdasági, humán és szakmai irányítását, nem is beszélve a vezetői stílusról és a vezetői munkamódszerekről. A felperes a levélben utalt arra, hogy mindez lehetetlenné teszi az együttműködést, és felvetette az alperestől való távozását.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a szakszervezeti ülésen a felperes ténylegesen nem vállalt pénzügyi kötelezettséget, azonban ennek ellenére megállapítható, hogy a felperes itt tanúsított magatartása további alapul szolgált a bizalomvesztésre. A felperes ugyanis a szakszervezeti titkárral azt közölte, hogy szükségtelen a főigazgató meghívása, sőt a főigazgatót az ülésen elhangzottakról később sem tájékoztatta. A másodfokú bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy az intézmény vezetői között a bizalom hiánya lehetetlenné tette az együttműködést, az intézet érdekében való együttgondolkodást, és mindez szükségszerűen maga után vonta a vezetői megbízás visszavonását. Az Mt. 4. §-ában foglaltak megsértése mindezek folytán nem volt megállapítható. A felperes maga is elismerte, hogy a felajánlott munkakörök egyike a végzettségének és képzettségének megfelelt, így annak visszautasítása miatt az alperes a közszolgálati jogviszonyát jogszerűen szüntette meg.
A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a felmentés jogszerűségét egy indok valósága is megalapozza, és a felmentésben közölt további indokok valóságának bizonyítása szükségtelen volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet kérte hatályon kívül helyezni, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatni és a kereseti kérelmének helyt adó határozatot hozni. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását.
Álláspontja szerint a vezetői megbízás tárgyában hozott jogerős ítéleti döntés törvénysértő, mert az alperes határozata nem felelt meg a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Kjt.) 23. § (4) bekezdésében foglalt elvárásoknak. A határozat valótlan megállapításokat tartalmazott, a peres eljárás során ugyanis bebizonyosodott, hogy a szakszervezeti ülést nem a felperes hívta össze, és részéről kötelezettségvállalás nem történt. A felperes által három hónappal korábban megírt levélből kiderül, hogy a felperes súlyos szakmai kritikákat fogalmazott meg. A perben nem nyert bizonyítást a külső szervekkel való kapcsolatépítés hiánya, valamint a külső partnerekkel szembeni durva felperesi magatartás. Mindezek ellenére az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a munkáltató döntése sértette az Mt. 4. § (2) bekezdésében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában törvénysértő módon a munkáltatói indokoláson túlterjeszkedve olyan indokok alapján fogadta el jogszerűnek a vezetői megbízás visszavonását, amelyet nem az erről szóló határozat, hanem a felmentés tartalmazott, és a munkáltatói indokoláson a másodfokú bíróság is túlterjeszkedett.
A felperes álláspontja szerint a vezetői megbízás visszavonása annak jogellenessége folytán a felmentés jogszerű alapjául nem szolgálhatott, az abban felhozott további indokok pedig olyan korábbi eseményeket tartalmaztak, amelyek kizárólag a fenntartóhoz tett jogszerű és megalapozott bejelentés folytán kerültek előtérbe.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés keretei között ennek megfelelően bírálta felül, és külön foglalt állást a vezetői megbízás visszavonása jogszerűségének, és a felmentés jogszerűségének kérdésében.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az erről rendelkező határozat tartalma szerint a vezetői megbízás visszavonásának oka egy hosszú folyamat eredményeként az együttműködési kötelezettség teljesítésének megtagadásával összefüggésben a bizalom megrendülése, közvetlen kiváltója pedig a felperesnek a 2008. január 14-ei szakszervezeti üléssel kapcsolatosan tanúsított magatartása volt. A Kjt. 23. § (4) bekezdésében foglalt törvényi feltételek megvalósulását a határozat ezen tartalma alapján kellett vizsgálni.
E körben a felperes a jogerős ítéletet - tartalma szerint - a bírói mérlegelés körében támadta, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok ismételt egybevetésére és felülmérlegelésére nincs lehetőség, arra csak kivételesen, a tényállás feltárása hiányában, a bizonyítékokból levont kirívóan okszerűtlen következtetés esetében van helye, ilyet azonban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján nem állapított meg.
A vezetői megbízás visszavonásának első indokaként felhozott felperesi magatartást illetően peradat, hogy a 2008. január 14-ei szakszervezeti gyűlésre a szakszervezeti titkár a felperes ellenző javaslata miatt nem hívta meg az intézet főigazgatóját. Ezért - a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel szemben - valósnak bizonyult az indokolásnak az a tartalma, hogy a szakszervezeti ülés a főigazgató előzetes tájékoztatása nélkül zajlott le, és azon nyugdíjba vonuló munkavállalók részére biztosított jutalom felemelt összege tárgyában a közös menedzsmenti álláspont kialakítása nélkül a felperes részéről olyan biztatás hangzott el, amelynek birtokában a szakszervezet joggal bízhatott a főigazgató elé terjesztett javaslat sikerében. A felperesnek ez a magatartása akkor is alkalmas volt a vezetők közti bizalom végső megrendülésére, ha a szakszervezeti ülést nem a felperes hívta össze, és konkrétan pénzügyi kötelezettségvállalás nem történt.
A vezetői megbízás visszavonásának második indokként felhozott 2007. október 7-én kelt felperesi levél tartalma egyértelműen alátámasztja a felperes és a főigazgató között kialakuló bizalmi válságot, amelynek a kezdetét a maga részéről a felperes 2007 októberétől eredeztette. A felperesnek az a perbeli védekezése, hogy a közalkalmazotti jogviszonya saját maga által történő megszüntetésének a levélben felvetett gondolatát utóbb megváltoztatta, és törekedett a főigazgatóval való együttműködésre, a levél hangvételét és stílusát tekintve nem gyengíthette, hanem éppenséggel erősítette a főigazgató részéről a bizalomvesztést, éppen a felperes egymásnak ellentmondó megnyilvánulásai miatt. A felperes saját maga által sem vitatott és hosszabb ideje fennálló bizalmi válság jogszerű alapul szolgált a vezetői megbízás visszavonására.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint - a felmentéshez hasonlóan - az intézkedés jogszerűségéhez egyetlen indok valóságának és okszerűségének bizonyítottsága is elegendő.
A vezetői megbízás hosszabb ideje fennálló bizalomvesztésen alapuló indokának valósága és okszerűsége alperes részéről történt bizonyítása mellett a felperes csak állította, de nem bizonyította a 2008. január 14-én fenntartóhoz tett bejelentése és az alperesi intézkedés közti okozati összefüggést. A perben nem merült fel olyan adat, hogy az alperes a bejelentésről intézkedésekor már tudomást szerzett. A felperes saját iratainak tartalma szerint is bizonyított magatartásával ellentétben állított a főigazgató részéről az Mt. 4. § (2) bekezdésébe ütköző nem rendeltetésszerű joggyakorlást.
A fentiekre tekintettel az eljárt bíróságok a vezetői megbízás jogellenességének megállapítását jogszabálysértés nélkül mellőzték.
A Kjt. 23. § (7) bekezdése szerint a megbízás visszavonása, határozott időre szóló megbízás esetén a határozott idő letelte, valamint a megbízásról való lemondás után a közalkalmazottat az eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni, ennek hiányában végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört kell részére felajánlani. Nem vitás peradat, hogy az alperes e jogszabályi kötelezettségének eleget tett, és a felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésére a végzettségének és képesítésének megfelelő felajánlott munkakör visszautasítása miatt került sor.
A Kjt. 30. § (1) bekezdés perben irányadó c) pontja önálló felmentési okként nevesíti azt, ha a vezető beosztás ellátásával történő megbízás visszavonását követően a közalkalmazott a végzettségének, illetőleg képesítésének megfelelő munkakört nem fogadja el, ezért az ez okból történő felmentés nem jogellenes.
A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.092/2011.)