adozona.hu
BH+ 2012.2.81
BH+ 2012.2.81
I. A befolyásszerzőt csak a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltétől a bejelentés teljesítéséig terjedő időszak alatt keletkezett tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 292. § (3) bek.]. II. A keresethez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget is. A bíróság azonban az alperes marasztalásáról csak akkor dönthet a keresetben megjelölt eltérő jogcímen, ha az általa helyesnek tartott minősítéshez valamennyi tény és bizonyíték rendelkezés
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. június 3-a és 2005. május 31-e között összesen 34 989 879 Ft kölcsönt nyújtott a W. Kft.-nek - melynek 2006. július 10-ig tagja volt - és ebből az összegből a Kft. csak 28 649 879 Ft-ot fizetett vissza részére. A felperes 2006. január 5-én kelt levelével a kölcsönszerződést felmondta. A megyei bíróság - az ítélőtábla 2007. szeptember 3-án kelt ítéletével helybenhagyott - ítéletével kötelezte a Kft.-t a kölcsönből vissza nem fizetett 6 340 000 Ft és ennek 2006. január 22-től j...
A Kft. törzstőke felemelése során új törzsbetétet szolgáltató alperes tagsági jogviszonya 2005. október 7-én jött létre a Kft.-ben, az alperes 22 800 000 Ft értékű üzletrészével a 35 800 000 Ft törzstőkéjű Kft. többségi, 63,69%-os irányítást biztosító befolyással rendelkező tagjává vált. Bár a Kft. kérelme alapján a tőke emelés és a tagváltozás bejegyzése a cégjegyzékbe megtörtént, az alperes a befolyásszerzés tényét a Cégbíróságnak csak 2006. június 8-án jelentette be és annak közzétételére a Cégközlönyben csak 2006. július 13-án került sor.
A Kft. 2008. március 25-e óta felszámolás alatt áll. A felperes hitelezői igényét 2008. augusztus 28-án 8 785 616 Ft összegben a felszámoló nyilvántartásba vette, mely összegen belül 6 340 000 Ft volt a "h" kategóriába sorolt perbeli kölcsöntartozás összege. A felszámoló 2009. április 8-án arról tájékoztatta a felperest, hogy nyilvántartásba vett követelése várhatóan nem térül meg a felszámolási eljárás során.
A felperes keresetében az 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt.) 292. § (3) bekezdése alapján 6 340 000 Ft és ennek 2006. január 22-től járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes arra hivatkozással, hogy a kölcsönkötelem keletkezése, azaz a kölcsönszerződés megkötése után vált csak a Kft. tagjává, a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletében a keresettel egyezően marasztalta az alperest.
Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy miután a Kft.-ben uralkodó tagnak minősülő alperes nem tett eleget a 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésében írt bejelentési, közzétételi kötelezettségének, a Kft. felszámolása során pedig nincs lehetőség a felperes hitelezői igényének kielégítésére, a 2005. november 7. és 2006. június közötti időszak tekintetében a Kft. tartozásaiért objektív felelősséggel tartozik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes határozatlan idejű kölcsönt nyújtott a Kft-nek ezért a felperes visszakövetelési joga a 15 napos felmondási idő elteltével, azaz 2006. január 22-én nyílt meg [Ptk. 523. § (1) bekezdés]. Ez az időpont a perbeli tartozás felmerülésének időpontja, melyért az alperest teljes és korlátlan felelősség terheli az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése alapján.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet szerint a perbeli kölcsönszerződések a kölcsön folyósításával egyidejűleg jöttek létre, a felperes követelése a szerződések megkötésekor, tehát 2005. november 7-e előtt keletkezett. Ezért az alperest nem terheli felelősség a Gt. 292. § (3) bekezdése alapján.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
A csatolt cégmásolatokból egyértelmű, hogy az alperes tagjai és tisztségviselői, valamint a Kft. tagjai és tisztségviselői között hozzátartozói viszony áll fenn. A 2005. október 7-i törzstőke felemelésnek nem a tőkéhez jutás, hanem a felperes kisebbségbe szorítása volt a célja. A tőkefelemelés során új törzsbetétet szolgáltató alperesnek nem a Kft. megmentése állt érdekében, hanem ellenkezőleg a Kft. vagyonának kimentése, a megrendelői kör átmentése. A hitelezői igények kielégítésére nem került sor, a Kft. vagyontárgyainak pedig nyoma veszett, a Kft. 2007 augusztusában elidegenítette sz-i ingatlanát, a végrehajtó által 2007 októberében lefoglalt összesen 80 000 000 Ft értékű nyomdai berendezéseket pedig nem adták át a felszámolónak. A Kft. volt ügyvezetőjének és tagjának házastársa, - aki az alperes ügyvezetőjének és tagjának sógornője - 2007. szeptember 25-én egyszemélyes kft.-ként megalapította a W. NY. Kft.-t, melynek tevékenységi köre a Kft. tevékenységi körével azonos, átvette a Kft. ügyfélkörét, és tevékenységét azon az ingatlanon folytatja, amit a Kft. 2007. augusztus 15-én értékesített. E tényállási elemek megalapozzák az alperes felelősségét. Az alperes nem mentesülhet a hitelezők kijátszását célzó, rosszhiszemű magatartásának következményei alól pusztán arra hivatkozva, hogy a kölcsönszerződések megkötésére nem volt befolyása.
Az 1997. évi Gt. szerint az uralkodó tagot a bejelentésig "felmerült" tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség. A bejelentésig "felmerült" tartozás a bejelentésig esedékessé váló, fizetendő, teljesítendő tartozásokat jelenti. Az ítélőtábla jogot nem alkothat, köteles az 1997. évi Gt. szövegét ennek megfelelően alkalmazni.
A közzétett eseti döntésekből is kitűnően a konszernjogi felelősség azon a tényen alapul, hogy az uralkodó tagnak lehetősége van befolyásolni az adós gazdasági döntéseit. Az uralkodó tagnak az is kötelessége, hogy kontrollálja az irányítása alatt megkötött jogügyletek teljesítését és rendezze a cég felmerülő tartozásait. A konszernjogi felelősség "zsinórmértékének" megállapításakor a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésének, valamint a Ptk. 5. § (1) bekezdésének rendelkezéseit is alapul kell venni, nem menthető fel az uralkodó tag mindenfajta felelősség alól pusztán azért, mert az ügyletkötésre nem volt befolyása.
A kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget. A felperes által előadott tényállás alapján egyértelmű, hogy az alperes mint uralkodó tag visszaélt korlátolt felelősségével a felperes rovására, így felelősségét nemcsak a 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése, hanem 56. §-ának (3) bekezdése is megalapozza. Indokolt ezért, hogy az alperes a jogszabályokat megkerülő, csalárd magatartása miatt magánvagyona terhére közvetlenül helytálljon a felperes irányában fennálló tartozásokért.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból vizsgálta, vizsgálhatta felül és arra a megállapításra jutott, hogy az nem jogszabálysértő.
Az 1997. évi Gt. 292. §-ának (1) bekezdése a többségi befolyással rendelkező tag kötelességévé teszi a többségi irányítást biztosító befolyás fennállásának bejelentését a Cégbíróságnak, illetve az arról való gondoskodást, hogy a befolyásszerzés ténye és annak mértéke a Cégközlönyben közzétételre kerüljön. E kötelezettségek teljesítésének határidejét a többségi befolyás létrejöttétől számított 30 napban határozza meg. A rendelkezés célja az volt, hogy a többségi befolyásszerzés ténye nyilvánossá váljon és az ellenőrzött társasággal üzleti kapcsolatot létesíteni kívánó személyek a tulajdonosi struktúra ilyen mértékű megváltozásának ismeretében megfontolhassák a céggel való szerződéskötésüket. Ha a befolyásszerző elmulasztja bejelentési és közzétételi kötelezettségét, akkor megfosztja a nyilvánosságot attól, hogy értesüljön a befolyásszerzés létrejöttéről. A mulasztás egyik jogkövetkezményét fogalmazza meg az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése. Az ott írtak szerint, ha az ellenőrzött társaság felszámolása során az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, akkor az ellenőrzött társaságnak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért a többségi befolyással rendelkező, (bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesítő, vagy elmulasztó) személyt teljes és korlátlan felelősség terheli.
Az nem volt vitatott a perben, hogy a felelősség a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltével kezdődik és a bejelentés teljesítéséig áll fenn, tehát, hogy az adott esetben az alperes 2005. november 7. és 2006. június 8. közötti időszakban tartozott konszernjogi felelősséggel. A jogvita lényegét annak eldöntése jelentette, hogy ez alatt az időszak alatt mely tartozásokért terheli az alperest konszernjogi felelősség. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság álláspontjával ért egyet.
A Legfelsőbb Bíróság következetes álláspontja szerint nem terheli konszernjogi felelősség a többségi befolyással rendelkező tagot az ellenőrzött társaság olyan tartozásaiért, melyek a többségi befolyás létrejötte előtt keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2004.1141. sorszám alatt közzétett elvi határozata is kimondja, hogy az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésében írtak értelmében csak a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltétől a bejelentés teljesítéséig terjedő időszak alatt keletkezett tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség a befolyásszerzőt. Ennek megfelelő döntést tartalmaztak a BH 2005/150. és 2008/49. sorszám alatt közzétett jogesetek is.
Tévesen állítja a felülvizsgálati kérelem, hogy az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésében írt felmerült tartozás alatt nem a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltétől a bejelentés teljesítéséig terjedő időszak alatt keletkezett, hanem az ez időszak alatt esedékessé vált tartozásokat kell érteni. A felperes és a Kft. között már 2005. november 7-e előtt - a kölcsönszerződés megkötésével - a kölcsönkötelem létrejött, és ezzel kikényszeríthető kötelezettség keletkezett a Kft. vonatkozásában a kölcsön visszafizetésére. A Kft.-t tehát legkésőbb 2005. május 31-től (a kölcsönszerződés megkötésének időpontjától) kezdődően terhelte az a kötelezettség, hogy a felperes felé lejáratkor teljesítsen, így legkésőbb 2005. május 31-én "merült fel" a tartozása, függetlenül attól, hogy a tartozás megfizetése csak a felmondás folytán vált esedékessé.
Helyesen állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy az alperes teljes és korlátlan felelőssége azért hiányzik, mert a perbeli tartozás 2005. november 7-e előtt megkötött szerződésen alapult.
A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja megkívánja a keresetlevélben az érvényesíteni kívánt jog megjelölését. A felperes ennek eleget tett, és keresetét az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésére alapította. A Pp. 3. § (2) bekezdésének és 215. §-ának értelmezésével kapcsolatban nemcsak az EBH 2004/1143. számában közzétett elvi határozat, de egyéb közzétett eseti döntések is kimondták, hogy a keresethez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget. Ez azt jelenti, hogy a keresetet a jogvita alapjául szolgáló jogviszony tartalma alapján kell a bíróságnak elbírálnia, és nem sérti a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ha a bíróság a keresetben megjelölt jogszabálytól eltérő jogszabály alapján marasztalja az alperest. A bíróságnak tehát a jogvita érdemi eldöntése során a bizonyított tényekből kell kiindulnia és a követelés jogcímének téves megjelölése nem eredményezheti az egyébként jogszerű követelés eljárási okokból való elutasítását. A bírói gyakorlat azonban abban is egységes, hogy a bíróság csak akkor dönthet a keresetben megjelölt jogcímtől eltérő jogcímen az alperes marasztalásáról, ha az általa helyesnek vélt minősítéshez szükséges valamennyi tény, bizonyíték, adat rendelkezésre áll. A perbeli esetben azonban ezek a feltételek nem álltak fenn. Tény, hogy a perben a felperes arra hivatkozással kérte biztosítási intézkedés meghozatalát, hogy követelésének kielégítése veszélyben van, és ezzel kapcsolatban a Kft. vagyonának kimentésére irányuló magatartásokra is hivatkozott. Az alperes marasztalását az 1997. évi Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdésében írtakra hivatkozással azonban még másodlagosan sem kérte, és nem indítványozta bizonyítás lefolytatását sem annak alátámasztására, hogy az alperes marasztalásának az 1997. évi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése alapján helye lenne. A jogerős ítélet meghozataláig tehát nem álltak rendelkezésre olyan bizonyítékok, melyek alapján a másodfokú bíróság eltérő indoklással, az 1997. évi Gt. 56. § (3) bekezdésében írtak alapján dönthetett volna az elsőfokú ítélet helybenhagyásáról. Miután az e jogszabályhelyen írt tényállási elemek fennállásának vizsgálatára sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem került és nem is kerülhetett sor, a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében pedig a felülvizsgálati eljárásban új tényállításnak, és bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróságnak figyelmen kívül kellett hagynia a felperesnek az 1997. évi Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésével kapcsolatos tényállításait.
Az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése pontosan meghatározta, hogy a bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesítő, vagy elmulasztó uralkodó tagot mely feltételek fennállása esetén terheli mulasztásának pótlásáig az általa ellenőrzött társaság tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség. Az itt írt tényállás nem kapcsolódik a Ptk. 5. § (1) bekezdésében polgári jogi alapelvként megfogalmazott joggal való visszaélés tilalmához, és annak megítélésénél, hogy az 1997. évi Gt. mint lex speciális 292. § (3) bekezdésében írt tényállás megvalósult-e, annak sincs jelentősége, hogy a Gt.</a> szempontjából mögöttes jogszabálynak minősülő Ptk. 4. § (4) bekezdése általános jogelvként milyen zsinórmértéket állít fel a polgári jogviszony szereplőinek magatartásával kapcsolatban.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.101/2011.)