adozona.hu
ÍH 2011.179
ÍH 2011.179
SZOLGÁLTATÁS TELJESÍTÉSE NEM JOGNYILATKOZAT - CSTV. 40. § (1) BEKEZDÉSE SZERINTI TÉVES MEGTÁMADÁSA TELJESÍTÉSNEK - BÍRÓSÁG ÁTTÉRÉSI LEHETŐSÉGE MÁS JOGCÍM VIZSGÁLATÁRA - CSTV. 40. § (2) BEKEZDÉS SZERINTI VISSZAKÖVETELÉSE SZOLGÁLTATÁSNAK A Cstv. 40. § (1) bekezdése a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdése egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. Nem minősül jognyilatkozatnak valamely szolgáltatás teljesítése (pénzkifizetés), mivel arra a jogalkotó speci
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. január 28-án 3 308 400 Ft összegben építőipari gépeket, berendezéseket értékesített az alperesnek. A 2009. január 30-án befolyt vételárat a felperes aznap visszafizette az alperesnek a vele szemben fennálló tartozása egy részének kiegyenlítéseként.
A felperes 2009. április 15-én felszámolási eljárást kezdeményezett önmaga ellen. A Cs. Megyei Bíróság a 2009. június 17. napján jogerőre emelkedett végzésével a fizetésképtelenséget megállapította és a felszámolást elrendelte. A ...
ÍH 2011.179 SZOLGÁLTATÁS TELJESÍTÉSE NEM JOGNYILATKOZAT - CSTV. 40. § (1) BEKEZDÉSE SZERINTI TÉVES MEGTÁMADÁSA TELJESÍTÉSNEK - BÍRÓSÁG ÁTTÉRÉSI LEHETŐSÉGE MÁS JOGCÍM VIZSGÁLATÁRA - CSTV. 40. § (2) BEKEZDÉS SZERINTI VISSZAKÖVETELÉSE SZOLGÁLTATÁSNAK
A Cstv. 40. § (1) bekezdése a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdése egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. Nem minősül jognyilatkozatnak valamely szolgáltatás teljesítése (pénzkifizetés), mivel arra a jogalkotó speciális rendelkezést alkotott.
Ha az adós nevében eljáró felszámoló a Cstv. 40. § (1) bekezdés alapján támadja meg az adósnak olyan jognyilatkozatát, amely valójában valamely szolgáltatás teljesítésének minősül, a bíróság hivatalból áttérhet a kereset más jogcímen történő megalapozottságának vizsgálatára.
A Cstv. 40. § (2) bekezdése - az (1) bekezdéstől eltérően - a felszámolási kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző 60 napon belül nyújtott szolgáltatás visszakövetelését teszi csak lehetővé [Cstv. 40. § (1), (2) bek.].
A felperes 2009. január 28-án 3 308 400 Ft összegben építőipari gépeket, berendezéseket értékesített az alperesnek. A 2009. január 30-án befolyt vételárat a felperes aznap visszafizette az alperesnek a vele szemben fennálló tartozása egy részének kiegyenlítéseként.
A felperes 2009. április 15-én felszámolási eljárást kezdeményezett önmaga ellen. A Cs. Megyei Bíróság a 2009. június 17. napján jogerőre emelkedett végzésével a fizetésképtelenséget megállapította és a felszámolást elrendelte. A végzés 2009. június 29-én jelent meg a Cégközlönyben.
Az iratok átvizsgálása során a felszámoló észlelte a perbeli jogügyletet, és felszólította az alperest az összeg visszafizetésére, aki azt megtagadta.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a peres felek között 2009. január 30. napján 31 db számla kiegyenlítésén alapuló jogügylet érvénytelenségét és kötelezze az alperest 3 308 400 Ft visszafizetésére. Véleménye szerint a kifizetés a felszámolási eljárást is szabályozó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdésének c) pontjába ütközik, ezért érvénytelen.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy a felperes jelentős összeggel tartozott neki. A tartozás rendezése érdekében lefolytatott egyeztetések eredményeként az értékesítésre felajánlott eszközökből három vagyonelemet megvásárolt, majd a felperes az így befolyó vételárból a vele szemben fennálló tartozásának egy részét kifizette.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes, mint kötelezett és az alperes, mint jogosult között 2009. január 30. napján létrejött és a felperes által az alperes részére 3 308 400 Ft megfizetését eredményező jogügylet érvénytelen. Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 3 308 400 Ft-ot. Indokolásában rámutatott arra, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti adósi jogügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele szerződő fél magatartása célzatos legyen, felismerve azt, hogy az ügylet a hitelezők kijátszására szolgál. Az ügylet objektív eredménye az, hogy valamely hitelező a felszámolási eljárást megelőzően a felszámolási kielégítési rangsort figyelmen kívül hagyva hitelezői követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez a felszámolási eljárásban a vele egy rangsorban álló hitelezők hozzájuthatnak. A jelen ügyben a felperesi adós cég a felszámolási kérelem benyújtását röviddel megelőzően kötötte meg az alperessel az adásvételi szerződést. A befolyt összeget azonnal visszafizette az alperesnek, így a felé fennálló tartozásának jelentős része kiegyenlítésre került. Az alperesi hitelező kétséget kizáróan hitelezői követelése nagyobb hányadához jutott hozzá, mint amelyhez a felszámolási eljárás során hozzájuthatna. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felek között az adásvételi szerződés érvényesen létrejött, az érvénytelen jogügylet az így befolyt vételár alperes részéről történő visszafizetése volt. Mivel a Cstv. rendelkezései értelmében a jognyilatkozat eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, kötelezte az alperest az összeg visszafizetésére.
Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban előadottak fenntartása mellett hangsúlyozta, hogy a szerződéses kapcsolatokat és a gazdasági élet biztonságát súlyosan veszélyeztetné, ha a gazdasági élet szereplői soha nem lehetnének biztosak abban, hogy egy megkötött és teljesített jogügyletüket később egy esetleges felszámolási eljárás során a felszámoló nem támadja-e meg.
A fellebbezés alapos.
Az alperes az iratokhoz csatolt számlán szereplő gépeket 2009. január 30. előtt - a számla adatai alapján feltehetően január 28-án - adásvételi szerződéssel megvásárolta a felperestől. A vételárat - e számla alapján - az alperes az AV2647376 számú bevételi pénztárbizonylat adatai szerint 2009. január 30-án egyenlítette ki. Ez az adásvételi szerződés - az elsőfokú ítélet indokolása szerint is - érvényes, a vevő alperes a teljes vételárat kiegyenlítette, a felperes az eljárás során nem is támadta e megállapodást.
Az 1/F/4-5. szám alatt csatolt kimutatás szerint a felperesnek korábbi jogügyletekből eredően számlatartozásai álltak fenn az alperes irányában, e nem ismert szerződések (jogügyletek) létrejötte a perbeli időszakot megelőző évre (évekre) esik. Ezek érvényességét a felperes nem vitatta. A 2009. január 30-án kelt kiadási pénztárbizonylat adataiból is megállapíthatóan ezen a napon a felek nem újabb szerződést kötöttek, hanem az alperes a korábbi szerződésekből eredő, fennálló tartozását egyenlítette ki (részben).
A Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a felszámoló a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 90 napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
Az előbbi jogszabályhely alapján az adós által kötött szerződés vagy az adós más jognyilatkozata támadható meg, nem vonható ugyanakkor e körbe valamely korábbi szerződés teljesítése, az adós részéről nyújtott pénzbeli szolgáltatás. A Cstv. 2004. április 30-ig hatályos 40. §-a csupán az adós szerződését vagy más jognyilatkozatának megtámadását tette lehetővé. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításairól szóló 2004. évi XXVII. törvény 53. §-a a 2002/47/EK irányelvre és az ENSZ szakosított szervezete, az UNCITRAL által kidolgozott ajánlásra (Draft Legislative Guide on Insolvency Law) figyelemmel a Cstv. korábban hatályos 40. §-át módosította és újraszabályozta. A hitelezők kijátszására irányuló csalárd [Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja], illetve ingyenes, feltűnően aránytalan [Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pont] jogügyletek mellett a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozta a hitelezők kijátszására irányuló jogügyletet ("preferential transactions").
A módosított, 2004. május 1-jétől hatályos normaszöveg a Cstv. 40. § (2) bekezdésében a korábbi szabályozást kiegészítve, immár az adós által nyújtott szolgáltatás visszakövetelését is lehetővé tevő rendelkezést tartalmaz. Ennek folytán az egyéb törvényi feltételek fennállta esetén az (1) bekezdés a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdés egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. Mindebből következik, hogy a 40. § (1) bekezdésének alkalmazása körében nem minősül jognyilatkozatnak valamely szolgáltatás teljesítése (pénzkifizetés), mivel arra a jogalkotó speciális rendelkezést alkotott a 40. § (2) bekezdésében.
A felperes a Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontjára alapította a keresetét, amely így az előbbiekben kifejtettekre figyelemmel alaptalan, azonban a bírói gyakorlat lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság hivatalból áttérjen a kereset más jogcímen történő megalapozottságának vizsgálatára (BDT 2009/11/203. szám).
A Cstv. 40. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló az adós nevében visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak.
Az előbbi rendelkezés a felszámolási kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző 60 napon belül nyújtott szolgáltatás visszakövetelését teszi lehetővé. Jelen ügyben azonban a kereset alapjául megjelölt pénzkifizetés 75 nappal a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően történt, erre figyelemmel a kereset a Cstv. 40. § (2) bekezdésében szabályozott tényállás vonatkozásában is megalapozatlan.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
(Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.340/2010.)