ÍH 2011.174

FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI - SZÁMLA MEGKÜLDÉSÉNEK HIÁNYA - BESZÁMÍTÁS ÉS VITATOTTSÁG VISZONYA - FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSE I. A felszámolási kérelem alapjául szolgáló számla megküldésének hiányára védekezésként a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelemmel szemben az adós akkor is hivatkozhat, ha korábban - a hitelező fizetési felszólítására - a követelést elismerte. A számla adós részére történő megküldésének bizonyítására - a polgári eljárás szabad bizonyítási re

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező 2010. február 18. napján terjesztett elő felszámolási kérelmet az adós gazdálkodó szervezettel szemben hivatkozással arra, hogy 11 223 668 Ft és kamatai nem vitatott, szerződésen alapuló tartozását az esedékességet követő 15 napon belül nem egyenlítette ki, és az azt követő - 2009. június 15-én kelt, 2009. június 24-én átvett - írásbeli felszólításra sem teljesítette. Csatolta a felszólító levelet, melyben utalt arra, hogy az adós tartozása a melléklet szerinti ki nem egyenlített s...

ÍH 2011.174 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI - SZÁMLA MEGKÜLDÉSÉNEK HIÁNYA - BESZÁMÍTÁS ÉS VITATOTTSÁG VISZONYA - FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSE
I. A felszámolási kérelem alapjául szolgáló számla megküldésének hiányára védekezésként a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelemmel szemben az adós akkor is hivatkozhat, ha korábban - a hitelező fizetési felszólítására - a követelést elismerte. A számla adós részére történő megküldésének bizonyítására - a polgári eljárás szabad bizonyítási rendszeréből következően - nem csak a számla postai kézbesítését igazoló tértivevény, vagy ajánlott küldemény feladóvevény alkalmas.
II. A számviteli törvénynek megfelelően kiállított készpénzfizetési számla a teljesítést - a számla kifizetésének tényét - önmagában igazolja.
III. Az adósnak a követelés vitatására rendelkezésre álló határidő lejártát követő keletkezett - hitelező részéről vitatott - követelésének beszámítási szándéka, e tárgyban a hitelezőhöz intézett nyilatkozata, és a beszámítandó követelés külön perben történt érvényesítése nem teszi vitatottá a hitelező követelését, és nem eredményezheti annak megállapítását se, hogy a hitelezői követelés beszámítás folytán megszűnt.
IV. A fizetésképtelenség megállapítása iránt indított eljárás nem függeszthető fel annak érdekében, hogy az adós a bekövetkezett fizetésképtelenség elhárítására, a hitelezői - beszámítandó követelés keletkezését megelőzően esedékessé vált, és a szerződésszegő módon ki nem egyenlített - követelés beszámítás útján történő megszüntetésére további - a beszámítandó követelés érvényesítése iránt indított per eredményétől függő lehetőséget, haladékot kapjon [Cstv. 6. § (3) bek., 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) pont, és (3) bek., Ptk. 214. § (1) bek., 296. § (1) és (2) bek., Pp. 152. § (1) és (2) bek., 253. § (2) bek., 259. §, 206. § (1) bek.].

A hitelező 2010. február 18. napján terjesztett elő felszámolási kérelmet az adós gazdálkodó szervezettel szemben hivatkozással arra, hogy 11 223 668 Ft és kamatai nem vitatott, szerződésen alapuló tartozását az esedékességet követő 15 napon belül nem egyenlítette ki, és az azt követő - 2009. június 15-én kelt, 2009. június 24-én átvett - írásbeli felszólításra sem teljesítette. Csatolta a felszólító levelet, melyben utalt arra, hogy az adós tartozása a melléklet szerinti ki nem egyenlített számlák összege, a lábjegyzet szerint pedig a felszólító levél melléklete 1 db folyószámla kivonat, mely tartalmazza a főkövetelés részletezését. Kéreleméhez a hitelező csatolta e folyószámla kivonatot is, mely öt fizetési kötelezettséget tartalmazó számlát sorolt fel, a 2009035041 számú, 1536 forint összegű, a 2008095752 számú, 5 908 421 forint összegű, a 2009014684 számú, 3 803 347 forint összegű, a 2009022966 számú, 3 558 938 forint összegű, valamint a 2009037742 számú, 467 581 forint összegű számlát.
Az adós érdemi ellenkérelme az eljárás soron kívüli megszüntetésére irányult. Hivatkozott - többek közt - arra, hogy hitelező a felszámolási kérelemhez mellékelt - állítása szerint 3 db - számla közül a 2009035041számú, 1536 forint összegű, valamint a 2008095752 számú, 5 908 421 forint összegű számla megküldését nem igazolta, álláspontja szerint, ha a számlát csak 2009 júniusában küldték meg, vagy nem küldték meg igazolhatóan, úgy a felszámolási kérelem nem megalapozott. Emellett hivatkozott arra is, hogy a 2009035041 számú, 1536 forint összegű, valamint a 2009037742 számú, 467 581 forint összegű számlák készpénzfizetési számlák, melyek a teljesítést igazolják, kifogásolta, hogy a felszámolási kérelemben megjelölt tartozás 11 223 668 Ft, a felsorolt 3 számla összege azonban nem fedi le a kérelemben megjelölt igényt, de eltér a fizetési felszólításban feltüntetett 11 275 026 Ft összegtől is. Bejelentette, hogy a felek közti szerződést, melyből a hitelező követelése ered, 2010. március 4-én a hitelező súlyos szerződésszegése miatt rendkívüli felmondással felmondta, a hitelezővel szemben szerződésszegésből eredően 105 000 000 Ft összegű kártérítési igényt jelentett be, melynek peresítése folyamatban van, a hitelező követelése ezért - álláspontja szerint - vitatott. Csatolta a felmondó levelet is, melyben közölte a hitelezővel, hogy kártérítési követelését hajlandó kompenzációval betudni a hitelező 11 223 668 forint összegű követelésébe. A követelés peres úton történő érvényesítésének igazolására csatolta a P. Megyei Bírósághoz címzett - érkeztető bélyegző nélküli - keresetlevelét.
A hitelező ellenkérelemre tett nyilatkozatában vitatta, hogy tartozása volna az adós felé, hivatkozott arra, hogy az adós határidőn belüli írásbeli vitatást nem igazolt, ellenkérelmében előterjesztett vitatása elkésett, a felhozott egyéb kifogásai pedig alaptalanok. Utalt arra, hogy az adós az ellenkérelmében sem vitatta azt a tényt, hogy szerződés alapján tartozik a hitelezőnek, és azt a tényt sem, hogy a hitelező fizetési felszólítását kézhez vette, bár ezt a tény a csatolt tértivevény is igazolja. Csatolta az adós 2009. június 27-én kelt, június 15-i hitelezői fizetési felszólításra írt válaszlevelét, melyben - álláspontja szerint - az adós nemcsak nem vitatta a hitelezői követelést, hanem azzal, hogy annak részletekben történő megfizetésére tett ajánlatot, el is ismerte.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását főeljárásként elrendelte. Megállapította, hogy hitelező a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja körében őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tett, igazolta, hogy követelése szerződéses jogviszonyon alapul, és az adóst az esedékességet követő 15 napon belül írásban a teljesítésre felszólította. Kifejtette, hogy a felszámolási eljárás szempontjából az a lényeges, hogy a számla a címzetthez megérkezzen, az ugyanis, mint egyoldalú nyilatkozat a megérkezéssel hatályosul. Álláspontja szerint azonban, mivel az adós a 2009. július 27. napján kelt nyilatkozatában a tartozást elismerte, őt terhelte annak bizonyítása, hogy tartozása már nem áll fenn, ezért alappal nem sérelmezheti, hogy hitelező a számlák megküldését nem igazolta, egyéb a számlakövetelésre vonatkozó nyilatkozatai pedig elkésett vitatásnak minősülnek. Az adós hitelezővel szemben bejelentett követelésével, és annak beszámításával kapcsolatosan kifejtette, hogy beszámítás következménye az egymással szemben álló követelések megszűnése, ami lényegében azonos azzal a helyzettel, amikor az adós a tartozást kiegyenlíti, ezért álláspontja szerint nem mellőzhető a felszámolási eljárásban a beszámítási kifogás érdemi vizsgálata. Az adós hitelezővel szemben bejelentett követelését - e körben pedig az adós felmondásának jogszerűségét, a hitelező szerződésszegését - ezért érdemben vizsgálta, és azt bizonyítottság hiányában alaptalannak találta.
A végzés ellen az adós jelentett be fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és - tartalmában - az eljárás soron kívüli megszüntetését, de elsősorban az eljárás felfüggesztését kérte a P. Megyei Bíróság előtt, az adós által a hitelezővel szemben 105 millió forint kártérítés megfizetése iránt indított per jogerős befejezéséig. E per - álláspontja szerint - a beszámítás lehetőségét teljes mértékben megalapozhatja, a per folytatása magában hordozza annak lehetőségét, hogy a bíróság későbbi döntése folytán a beszámítás tárgyiasulhat, amennyiben pedig beszámítás révén a tartozás kiegyenlítésre kerül, a fizetésképtelenség megállapítására már nincs lehetőség. Emellett továbbra is hivatkozott arra, hogy a hitelező nem támasztotta alá követelése mértékét, nem igazolta olyan számla megküldését, melyre felszámolás alapítható, a hitelező által csatolt számlák (3 db) összege a felszámolási kérelemben megjelölt követelés összegével nincs összhangban, illetve azok részben készpénzfizetési számlák, a fizetési felszólításban és a kérelemben írt összeg nem egyezik, ezen ellentmondások feloldása nélkül pedig álláspontja szerint az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság döntése helyes, megfelel a felhívott jogszabályok rendelkezéseinek, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helyes döntését Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-a és Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a hitelező a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja által megkívánt feltételek fennállását igazolta, e körben azonban - a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel - az elsőfokú bíróság végzésének indokolását kiegészíti és módosítja az alábbiak szerint:
A Cstv. 24. § (1) szerint, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell. A hitelező kérelmét számlakövetelésre alapította, a számlákat csatolta. A felek közti szerződés szerint az adós fizetési kötelezettsége számla ellenében állt be, ezért a számla hatályosulására volt szükség az abban foglalt követelés esedékessé válásához. A számla, mint írásbeli szerződési nyilatkozat hatályosulásához - ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette - a Ptk. 214. § (1) bekezdése értelmében az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A számla megküldésével (megérkezésével) kapcsolatos kifogásait az adós - védekezésként a fizetésképtelenség megállapítására irányuló hitelezői kérelemmel szemben - a jelen eljárásban is felhozhatta, a felszólító levélre tett - az elsőfokú bíróság által elismerésnek tekintett - nyilatkozata ezt nem zárta ki, a követelés felszólító levelet követő elismerése ugyanis nem jelenti feltétlenül a fizetésképtelenség törvényi feltételei fennállásának elismerését is. Nem hárított e nyilatkozat olyan terhet sem az adósra, hogy a hitelezői követelés "fenn nem állását" bizonyítsa, miután a kérelem alaposságához a hitelezőnek sem a követelése fennállását (alaposságát), hanem a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja által meghatározott feltételek fennállását kellett bizonyítania.
Az adós elsőfokú eljárásban előterjesztett - számla megküldésének igazolását hiányoló - védekezése folytán a hitelezőt terhelte annak a ténynek a bizonyítása, hogy az adóshoz a kibocsátott számla megérkezett, így az vele szemben hatályossá vált. E tény bizonyítására azonban - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Polgári perrendtartás szabad bizonyítási rendszeréből következően nem csak a számla postai kézbesítését igazoló tértivevény, vagy ajánlott küldemény feladóvevény alkalmas, hanem bármely olyan bizonyíték, amely alapján, a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelése eredményeként e tény megállapítható.
A hitelező felszámolási kérelmét öt - fentebb felsorolt - számla részbeni meg nem fizetésére alapozta. A számlák felsorolása, részletezése a fizetési felszólítás mellékletében, a csatolt folyószámla kivonatban szerepelt. Az adós sem az eljárást megelőző levelezésben, sem az eljárás során nem vitatta, hogy e mellékletet - melyre vonatkozó utalás a levél szövegében és lábjegyzetében is szerepelt - megkapta. A hitelező a felszámolási kérelem benyújtásával egyidejűleg az adóst ismételten felszólította a követelés megfizetésére, e felszólító levelében a követelés alapjául szolgáló számlákat egyenként megjelölte, és részletezte. Az adós felszólító levekre írt válaszleveleiben a számlák megküldésének, ismeretének hiányára nem hivatkozott, leveleiből kitűnően a hitelezői követelés mértékével, saját késedelmével tisztában volt, a hitelezői követelés eredete, esedékessége nem volt számára kétséges. Az adós eljárás során tett nyilatkozataiban sem a számlák megküldését, hanem csak e tény okirati bizonyítékát hiányolta. Ezért az adós eljárásbeli előadásának, eljáráson kívül a hitelezőhöz intézett nyilatkozatait rögzítő okiratok tartalmának Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti egybevetése, értékelése eredményeként további bizonyítás nélkül megállapítható volt az a tény, hogy a kérelem alapjául szolgáló számlák az adóshoz megérkeztek, így az azokban foglalt nyilatkozat - azaz a számlatartalom - hatályossá vált.
Alaptalanul hivatkozott adós fellebbezésében arra is, hogy a hitelező által csatolt számlák összege a felszámolási kérelemben megjelölt követelés összegével nincs összhangban. A hitelező felszámolási kérelmét 11 223 668 Ft tőketartozásra alapította. A mellékelt folyószámla kivonatban felsorolt 5 számla összege 13 739 823 forint, levonva ebből a folyószámla kivonat szerint az adós javára elszámolandó (számla) 2 516 155 forintot, a fennmaradó összeg pontosan megegyezik a kérelemben írt összeggel. Annak a ténynek, hogy a felszólító levél 51 358 forinttal magasabb összeget tartalmazott nincs jelentősége, a felszólító levél a mellékletre utalt, a mellékelt folyószámla kivonat pedig - egyezően a felszámolási kérelemmel - 11 223 668 forint tartozást mutatott, nincs ezért olyan tisztázásra szoruló tény, amely a fizetésképtelenség megállapításának akadálya volna.
Egyetért azonban a másodfokú bíróság az adósnak azzal a fellebbezésben kifejtett álláspontjával, hogy az alakilag és tartalmilag hiteles - számviteli törvény rendelkezései szerint kiállított - készpénzfizetési számla a teljesítést, azaz a számla kifizetését önmagában igazolja, ezért a felszámolási kérelemhez mellékelt 2009035041 számú, 1536 forint összegű, a 2009022966 számú, 3 558 938 forint összegű, valamint a 2009037742 számú, 467 581 forint összegű számlák tekintetében az adós fizetésképtelenségének megállapítását önmagában - további körülmények vizsgálata nélkül - a 2009. június 15-i felszólítás nem alapozza meg. Miután azonban a fizetésképtelenség megállapítása szempontjából a tartozás összege közömbös, és a 2008095752 számú, 5 908 421 forint összegű, valamint a 2009014684 számú, 3 803 347 forint összegű számla kifizetésének elmulasztása a fizetésképtelenség megállapítását önmagában megalapozza, a készpénzfizetési számlákkal kapcsolatban felhozottak az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztatására nem adnak alapot. A 2009014684 számú, 3 803 347 forint összegű számlával kapcsolatban az adós sem az eljárást megelőzően, sem elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben nem hozott fel semmiféle kifogást, a 2008095752 számú, 5 908 421 forint összegű számla megküldésével kapcsolatos kifogásai alaptalanok voltak, e számla teljesítési határidejével kapcsolatos - vitatásra rendelkezésre álló határidő lejárta után előterjesztett - kifogása pedig elkésett (BDT 2008. 1845).
Mellőzi a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolásából az adós hitelezővel szemben bejelentett kártérítési követelése érdemi elbírálásával kapcsolatos indokolási részeket, az adós ugyanis az elsőfokú eljárás során kizárólag arra hivatkozott, hogy a hitelező követelése az ezt meghaladó adósi ellenkövetelés folytán vitatottá vált (5. sorszámú irat), nem kérte azonban, hogy az elsőfokú bíróság a 2010. március 4-én kelt, hitelezőhöz intézett felmondó levelében bejelentett kártérítési igényéről érdemben döntsön, sem azt, hogy az alaposnak ítélt követelése beszámítása folytán a hitelező követelésének megszűnését állapítsa meg. Az eljárás során tett nyilatkozatát tartalma szerint sem lehetett így értelmezni, kifejezetten hivatkozott ugyanis arra, hogy a hitelező által el nem ismert követelés érvényesítése, azaz a felek közt e tárgyban keletkezett jogvita elbírálása iránt az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt pert indított. Az elsőfokú bíróság ezért azzal, hogy az adós hitelezővel szembeni követelését érdemben vizsgálta, az adós kérelmén túlterjeszkedett. Nem foglalt azonban állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az adós - a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidő lejárta után keletkezett, és mintegy 9 hónappal e határidő után bejelentett - követelése a hitelezői követelést vitatottá tette-e, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolását e körben az alábbiakkal egészíti ki:
A Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig van helye, az eddig az időpontig előterjesztett beszámítási nyilatkozat ezért a hitelezői követelést valóban vitatottá teszi. A Cstv. 27. § (3) bekezdése kivételt nem enged, mint ahogy a Cstv. 2007. július 7. napjától hatályos rendelkezéseit megállapító 2007. évi CXXVIII. törvény előterjesztői indokolása is kifejti, az adós a fizetési felszólítás kézhezvételének időpontjában jogvesztő módon elesik - a felszámolási eljárás vonatkozásában - a vitatás jogától. A követelés vitatására rendelkezésre álló határidő (a hitelező írásbeli felszólításának kézhezvételét megelőző nap) lejárta után a hitelezői követelést vitatni semmiféle okból nem lehet, e határidő lejárta után a fizetésképtelenség megállapításának elkerülésére alkalmas eszköz már csak a teljesítés lehet. Ezért az adósnak az a beszámítási nyilatkozata, amelyet a vitatásra rendelkezésre álló határidő lejárta után intézett a hitelezőhöz, a hitelezői követelést - csődjogi értelemben - vitatottá nem tette.
A fenti indokokra figyelemmel helyes ezért az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltételek fennállása folytán az adós fizetésképtelen, és a fizetésképtelenség megállapítását már csak a hitelező felszámolás alapjául szolgáló követelésének teljesítésével kerülhette volna el. Abban is egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal, hogy a Ptk. 296. § (1) bekezdése szerinti beszámítás eredményeként a követelések Ptk. 296. § (2) bekezdése szerinti megszűnése egyenértékű a teljesítéssel, ezért az adósnak lehetősége van arra, hogy a felszámolás elkerülése érdekében a hitelezői követelés beszámítás útján történő megszűnését igazolja. A jelen eljárásban azonban az adós nem is állította, hogy a hitelőzői követelés beszámítás folytán megszűnt volna, maga is úgy tekintete, hogy az általa indított perben a bíróság későbbi döntése folytán a "beszámítás tárgyiasulhat", és amennyiben beszámítás révén a tartozás kiegyenlítésre kerül, a fizetésképtelenség megállapítására már nincs lehetőség. Fellebbezésében ezért az eljárás felfüggesztését kérte az igazoltan megindított peres eljárás befejezéséig, e kérelmet azonban a másodfokú bíróság alaptalannak találta.
A Pp. 152. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti. A (2) bekezdés értelmében a bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van.
A jelen eljárásban a bíróságnak a hitelezői kérelem alaposságáról, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltételek fennállásáról kellett döntenie, e kérdésekben az elsőfokú bíróság helyesen döntött, helyesen állapította meg, hogy a hitelező kérelme alapos volt, mert az adóssal szemben a fizetésképtelenség megállapításának jogszabályi feltételei - azzal, hogy a hitelező követelését a fizetési felszólítás kézhezvételéig nem vitatta, és a hitelező írásbeli felszólítására sem teljesítette - bekövetkeztek. E kérdések eldöntése nem függött és nem függ semmiféle más eljárástól, e kérdések eldöntésénél az eljárásban bizonyított, fentebb értékelt tényeknek van jogi relevanciája. A megindított per - eredményessége esetén - kétség kívül lehetőséget teremthet arra, hogy az adós a megítélt követelés beszámításával a hitelező követelését kielégítse, azaz, hogy a bekövetkezett fizetésképtelenség következményeit elhárítsa. Annak érdekében azonban nem függeszthető fel a fizetésképtelenség megállapítása iránt indított eljárás, hogy az adós a már beállt fizetésképtelenség következményeinek elhárítására, a hitelező - jóval a jelen eljárást és perindítást megelőzően esedékessé vált, de szerződésszegő módon ki nem egyenlített - követelése beszámítás útján történő megszüntetésére, vagy más módon történő teljesítésére további időt, lehetőséget, haladékot kapjon. A Pp.</a> idézett 152. §-ának ilyen értelmezése ellentétes volna a Cstv. módosításáról rendelkező 2007. évi CXXVIII. számú törvényben megfogalmazott célokkal is, mely törvény - címéből is kitűnően - a vállalkozói körbetartozások mérséklése céljából született, annak érdekében, hogy a gazdasági életben - különösen a közbeszerzések területén - átláthatóvá tegye a fizetési kötelezettségeket, erősítse a fizetési fegyelmet, és ezáltal a körbetartozást mint nem kívánatos gazdasági jelenséget visszaszorítsa. A törvény indokolása is kiemeli, hogy a már bekövetkezett fizetésképtelenség következményeit az adós csak teljesítéssel kerülheti el, a teljesítésnek azonban - ide értve a beszámítás útján történő teljesítés esetét is - legkésőbb a jogerős határozat meghozataláig meg kell történnie, mert azt tényként a bíróság csak ebben az esetben tudja figyelembe venni. Az adós a másodfokú bíróság határozatának meghozataláig nem igazolta - nem is állította - sem a hitelezői követelés teljesítését, sem a követelés beszámítás folytán történt megszűnését, ezért a fizetésképtelenség következményeit nem kerülhette el.
Megjegyzi csak a másodfokú bíróság, hogy e döntés nem zárja el az adóst a beszámítás lehetőségétől, arra a meginduló felszámolási eljárásban is sor kerülhet, és ha az adósnak más hitelezője nincs, vagy valamennyi hitelezőjét ki tudja elégíteni, úgy az eljárás Cstv. 45/A. §-a szerinti megszüntetésével még elkerülheti a felszámolást.
Az adós fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles viselni a hitelező másodfokú eljárásban felmerült költségét, melynek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján állapította meg. Az adós a fellebbezési eljárásban felmerült költségét a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga viseli.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.051/2011/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.