adozona.hu
ÍH 2011.164
ÍH 2011.164
VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK MÉRTÉKE - CSTV. 33/A. § SZERINTI FELELŐSSÉG Amennyiben a gazdasági társaság vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztétől kezdve ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látja el, személyes felelőssége megállapítható. A vezető tisztségviselő helytállási kötelezettsége azonban nem a ki nem elégített hitelezői követelések teljes összegére áll fenn, hanem c
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a perbeli időszakban 50%-ban üzletrész tulajdonosa és ügyvezetője volt az M. Ingatlanforgalmazó Kft-nek, amely 2003 júniusában alakult 3 000 000 Ft törzstőkével. A gazdasági társaság bonyolításában a felperesek tulajdoni hányadot vásároltak a B., D. Gy. út 94. szám alatti ingatlanból, majd kivitelezői szerződést kötöttek az M. Kft.-vel az ingatlanra tervezett 19 garzonlakásos társasház felépítésére.
Az egyes építtetők által kötött szerződésekben a felek külön meghatározták a tulaj...
Az alperes a perbeli időszakban 50%-ban üzletrész tulajdonosa és ügyvezetője volt az M. Ingatlanforgalmazó Kft-nek, amely 2003 júniusában alakult 3 000 000 Ft törzstőkével. A gazdasági társaság bonyolításában a felperesek tulajdoni hányadot vásároltak a B., D. Gy. út 94. szám alatti ingatlanból, majd kivitelezői szerződést kötöttek az M. Kft.-vel az ingatlanra tervezett 19 garzonlakásos társasház felépítésére.
Az egyes építtetők által kötött szerződésekben a felek külön meghatározták a tulajdoni hányadukra eső teljes építési költséget azzal, hogy a kulcsrakész állapotban való átadás határideje legkésőbb 2005. június 15. napja. Megállapodtak abban is, hogy 15 napos késedelmet követően, az építkezés befejezéséig a gazdasági társaság napi 2000 Ft kötbért fizet. A fizetési konstrukciót egységesen szabályozták: az építés kezdetekor - aminek várható idejét a telken lévő épület lebontására figyelemmel 2004 októberében határozták meg - esedékes volt az építési költség 40%-a, mely az épület 40%-os készültségi fokra történő építéséhez szükséges. Ennek teljesülésekor vált esedékessé a második részlet fizetése, amely a teljes építési költség további 40%-a volt, és az épület 80%-os készültségi fokra történő építését fedezte. A harmadik részszámla az épület 80%-os készültségi fokra történő építésekor esedékes, ez az építési költség 15%-a, megtörténik az épület kulcsrakész befejezése. Az utolsó 5% díj a beköltözés előtt a kulcsrakész átadáskor volt esedékes. A teljes épület kivitelezésének vállalkozói díja, kulcsrakész átadással 61 377 148 Ft volt. A beruházás időszakában a kft. az építkezés finanszírozásához felhasználható saját tőkével, árbevétellel nem rendelkezett.
Az M. Ingatlanforgalmazó Kft. 2004. november 24-én nyújtotta be a B. Város Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályához az építési engedély iránti kérelmet. A terv nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, többszöri hiánypótlási felhívás és a tervezővel folytatott egyeztetés után végül 16 lakásos garzonházra 2005. május 5-én adta ki az építésügyi hatóság az engedélyt. Ezt követően indult meg az építkezés.
Az alperes ez idő alatt a kft.-ben 40%-os üzletrész tulajdoni résszel bíró házastársával közös családi házukat építette a B., K. u. 13. szám alatt, mely ingatlanba 2006. év elején költöztek be, annak teljes befejezése előtt. Az alperes 2005 októberétől 2006 májusáig, második gyermeke születéséig kórházban volt, ahonnan a kft. ügyeinek intézésére, a perbeli beruházás lebonyolítására alkalmanként saját felelősségére távozott. A kft.-ben taggyűlést nem hívott össze, könyvelőt nem alkalmazott, éves beszámoló készítési kötelezettségének csak a 2003. és 2005. év vonatkozásában tett eleget. A perbeli kivitelezéssel kapcsolatos befizetések egy része az alperes magánszámláján került elhelyezésre, illetve az alperes mind a perbeli ingatlan, mind a saját családi házának vonatkozásában magánkölcsönökből fizetett építőanyag számlákat. A felperesi építőközösséggel és annak egyes tagjaival informálisan tartotta a kapcsolatot, kérésük ellenére elszámolást, írásbeli tájékoztatást nem adott a befizetések felhasználásáról.
A kivitelezési szerződésekben foglalt teljesítési határidőt a felek nem módosították. A 2006. január 7-én tartott szemle alkalmával M. G., a felperesek által felkért ingatlan szakértő magánszakvéleménye szerint 28,5% volt az ingatlan készültségi foka, míg a megrendelő felperesek a teljes vállalkozói díj 66,45%-át, összesen 40 785 000 Ft-ot fizettek be.
Az alperes 2005. december közepén az építési naplóba azt a bejegyzést tette, hogy az építkezés tovább nem folytatható további készpénzbefizetés hiányában. Az alperes által utoljára, 2006. február 24-én (magánkölcsönből) kiegyenlített számla a perbeli ingatlan ideiglenes tetőszerkezete kivitelezésének vállalkozói díja volt, ezt követően a felperesek 2006 decemberében saját költségen fejezték be az épület tetőszerkezetét. M. G. 2006. szeptember 20-i újabb szakértői vizsgálata 39,6%-os műszaki készültségi állapotot rögzített.
A felperesek felszámolási eljárást kezdeményeztek az M. Ingatlanforgalmazó Kft. ellen, melyet a B. Megyei Bíróság 2008. február 22-én elrendelt. A kirendelt felszámoló hitelezői igényként nyilvántartásba vette a garzonház megjelölt készültségi foka százalékos arányát meghaladó felperesi befizetéseket, a kivitelezési szerződéseken alapuló kötbérköveteléseket, a késedelmi kamatokat és a regisztrációs díjköveteléseket. Az alperes nem tett eleget a felszámolási eljárást is szabályozó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 31. §-ában előírt kötelezettségeinek, a gazdasági társaság iratait nem adta át a felszámolónak. A B. Megyei Bíróság a 2009. június 10-én kelt végzésével az M. Ingatlanforgalmazó Kft. ellen folyamatban volt felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezetté nyilvánította, az adóst megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlését.
A felperesek keresetükben a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással annak megállapítását kérték, hogy az M. Ingatlanforgalmazó Kft. vagyoncsökkenéséért a felperesek hitelezői igényét kitevő 31 753 597 Ft vagyonvesztésért az alperes, mint ügyvezető felelős. Hivatkoztak a Gt. 30. §-ban foglalt kötelezettségre, mely szerint az ügyvezetői tisztséget betöltő alperestől általános gondosság mellett elvárható volt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetői feladatait a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján lássa el. A gazdálkodás kontrollja, az áttekinthetőség érdekében elengedhetetlen lett volna a cég éves beszámolójának, mérlegkimutatásának elkészítése, illetve letétbe helyezése a cégbíróságon, melyről ugyancsak az alperesnek kellett volna gondoskodnia. A Gt. 143. §-ban foglalt kötelezettsége folytán az alperesi ügyvezető haladéktalanul köteles lett volna összehívni a társaság taggyűlését, amikor tudomására jutott, hogy a saját tőkéje a törzstőke felére csökkent vagy a társaságot fizetésképtelenség fenyegette, illetve vagyona tartozásait nem fedezte. Az alperes e kötelezettségeinek nem tett eleget, a fizetésképtelen helyzet elhárítása érdekében lépéseket nem tett. Eleve megkérdőjelezhetőnek tartották a felelős gazdálkodást az építési vállalkozással foglalkozó gazdasági társaság esetében, mivel a fizetési nehézségeket saját tőke invesztálása és folyamatos árbevétel nélkül, magánkölcsön igénybevételével kívánta rendezni, a gazdasági műveletek könyveléséről nem gondoskodott, továbbá a társaság és az alperes magánvagyona keveredett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperesek magatartása okozta az építkezés lassulását, illetve leállását. A felperesek közül többen OTP hitelből kívánták finanszírozni a beruházást, a hitel folyósítása pedig az épület 40%-os készültségéhez volt kötve. Banki finanszírozásnál ez a főfalak és a bádogozás nélküli tetőszerkezet létrehozását, a külső nyílászárók beépítését jelentette volna. Ez a készültségi szint azonban az összberuházási költség 40%-át jóval meghaladja, kb. az 55%-át teszi ki. Kérése ellenére a felperesek nem teljesítettek további készpénzbefizetést a banki készültségi szint eléréséhez. A kft.-ben formális taggyűlésre azért nem volt szükség, mert házastársával és a társaság harmadik tagjával az építkezésen felelős műszaki vezető tisztséget betöltő személlyel napi kapcsolatban bonyolították az üzletmenetet. Családi körülményei, veszélyeztetett terhessége miatt könyvelőt fizetni már nem tudott, és ez volt az oka annak, hogy a magánvagyona keveredett a társasági vagyonnal.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperest ügyvezetői feladata ellátása körében felelősség terheli az általa vezetett M. Ingatlanforgalmazó Kft. társasági vagyonának csökkenéséért; az I. rendű felperes irányában 5 933 675 Ft, a II. rendű felperes irányában 3 521 875 Ft, a III. rendű felperes irányában 1 894 272 Ft, a IV. rendű felperes irányában
4 686 969 Ft, az V. rendű felperes irányában 3 530 752 Ft, a VI. rendű felperes irányában 2 118 984 Ft, a VII. rendű felperes irányában 3 692 234 Ft, a VIII. rendű felperes irányában 625 867 Ft, a IX. rendű felperes irányában 2 658 637 Ft, a X. rendű felperes irányában 1 252 400 Ft, míg a XI. rendű felperes irányában 1 837 932 Ft mértékéig. Indokolásában rámutatott arra, hogy a perbeli ingatlan felépítésének megkezdésekor a szerződésben rögzített teljesítési határidő már eltelt, ezért - szerződésmódosítás hiányában - késedelme folytán kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett a kivitelezőnek. Tekintve, hogy a társaság saját vagyonnal, illetve árbevétellel nem rendelkezett, ez a helyzet mindenképpen fizetésképtelenséggel fenyegetett. A felperesek már 2005 őszén, illetőleg ezt követően többször is felhívták az alperest, számoljon el befizetéseikkel, a garzonház kivitelezésének addigi költségeivel és jelezték, hogy a megvalósult készültségi fokhoz képest túlfizetésben vannak. A túlfizetés a kötbérkövetelés mellett ugyancsak a társasággal szembeni hitelezői igény, amely szintén fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet jelent. Erre figyelemmel az alperesnek már 2005 őszétől kezdődően fokozottan a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kellett volna ügyvezetői tevékenységét ellátni.
Az alperes nem vitatta, hogy a gazdasági társaságokról, illetve a számvitelről szóló törvényben előírt ügyvezetői kötelezettségeit részben nem teljesítette, taggyűlést nem hívott össze, szabályszerű számviteli nyilvántartást nem vezetett, a felperesek számára - kérésük ellenére - nem adott elszámolást a kivitelezésről, nem tette átláthatóvá és ellenőrizhetővé a kft. tevékenységét, a perbeli ingatlanon történő beruházást. Mint ügyvezető, csak a 2003-as és 2005-ös üzleti évekről nyújtott be a B. Megyei Cégbírósághoz egyszerűsített éves beszámolót, erre figyelemmel a hitelezői érdeksérelem a törvényi vélelem alapján fennáll.
A Cstv. 33/A. § (2) bekezdése kimentési lehetőséget ad az adós cég vezetőjének, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. A vélelemmel szemben az alperes semmilyen bizonyítást nem ajánlott fel. Megalapozatlannak tekintette a bíróság azt az alperesi védekezést, hogy a fizetésképtelen helyzetet maguk a felperesek idézték elő azzal, hogy a szerződés II. üteme szerinti további készpénz befizetésétől elzárkóztak. A befizetések tekintetében a felperesek által csatolt kimutatásra az alperes nyilatkozatot nem tett, M. G. magánszakértői véleménye pedig a felperesek szerződésszegését nem támasztotta alá. Ha az alperes védekezése bizonyítást nyert volna, az sem mentesítette volna őt a mögöttes felelőssége alól. Ebben az esetben ugyanis, ügyvezetőként hatékony üzleti stratégia kialakításával, jogi eszközök igénybevételével kellett volna gondoskodnia a társasági vagyon és ezáltal a hitelezői érdekek védelméről.
Az engedélyezési terv szerinti munkanemek és költségvetés alapján kiszámított össz bekerülési költséghez viszonyított százalékos arányt a 2006 januárjában készült magánszakértői szemlén rögzítették a felek. Miután a kereset összegszerűségét az alperes nem vitatta, a felperesek által csatolt bizonyítékok alapján a bíróság elfogadta, hogy a felperesek felszámoló által elismert hitelezői igényének megfelelő mértékű társasági vagyon csökkenésében, mint ügyvezető felelős.
Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperesek magatartása, a további pénzbefizetések hiánya okozta a beruházás ellehetetlenülését. Kifogásolta, hogy a felperesek magatartását a szerződések megkötésekor és teljesítésekor az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, az általa hivatkozott tényeket, az ezekre vonatkozó bizonyítékokat nem értékelte. A felperesek számára nyilvánvaló kellett, hogy legyen, a tervdokumentáció csak 2004 novemberében készült el, így októberben nem kezdődhetett el az építkezés, arra a kiviteli terv engedélyének megadásáig várni kellett. Ennek kapcsán utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a tervdokumentáció módosításában a felperesek közrehatását, amely az engedélyezési eljárás elhúzódását eredményezte. Elismerte, hogy a pénzkezeléssel kapcsolatban szabálytalanságot követhetett el, azonban utalt arra, hogy a B.-i Rendőrkaptányság már megvizsgálta ezt a kérdést és bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, mert megállapításra került, hogy a felperesi pénzekből semmilyen összeget nem fordított a saját háza megépítésére. Vitatta, hogy M. G., mint magánszakértő szemlét tartott a perbeli ingatlanon, ennek időpontjáról ugyanis őt nem értesítették. Tagadta, hogy elismerte volna a felperesek befizetéséről készített kimutatás helyességét. Hangsúlyozta, műszaki szempontból a készültségi fok nem azonos a felmerült bekerülési költség és az építtető által befizetett teljesítés arányával. Véleménye szerint a felpereseket terhelte volna a bizonyítás a készültségi fokra vonatkozó számítások megalapozottságát illetően. Utalt arra, hogy a felperesek az építési engedély kiadásakor már tudhattak arról, a 2004. gazdasági évről nem nyújtott be a cégbírósághoz egyszerűsített éves beszámolót, ennek ellenére további befizetéseket eszközöltek, így ez a körülmény is indokolhatja a kármegosztás alkalmazását. Másodlagos fellebbezési kérelmében felelőssége arányát legfeljebb 20%-ban tartotta megállapíthatónak.
A fellebbezés részben alapos.
A felperesek az alperes felelősségének megállapítását azért kérték, mivel a felszámolási eljárás eredményeként megszűnt M. Ingatlanforgalmazó Kft. vagyona a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az alperes jogszabálysértő tevékenysége folytán csökkent. Ha a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője a jogi személy tevékenységi körében jár el, és ilyenkor a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek vagyoni érdeksérelmet okoz, a polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények általában a jogi személlyel szemben alkalmazhatók. Más a helyzet akkor, ha külön jogszabály szankciós jelleggel átviszi a felelősséget a tagra, vezető tisztségviselőre. Ebben az esetben a tag, tisztségviselő a deliktuális kárfelelősség feltételei szerint felel a felróható magatartással okozati összefüggésben keletkező vagyoni hátrányért.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (1) bekezdése értelmében a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. A (2) bekezdés szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.
A vezető tisztségviselőknek e követelmény felróható megszegése esetére előírt, hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét a Cstv. 33/A. §-a és a 63. § (3) bekezdése szabályozza. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének jelen ügyben hatályos rendelkezése szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A (2) bekezdés második fordulata szerint, amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A jelen ügyben a jogellenes magatartás mellett az előbbi vélelem is fennáll.
A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése folytán a felpereseket terhelte a bizonyítás a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontját illetően, továbbá az alperesi magatartás és a vagyoncsökkenés mértéke közötti okozati összefüggés tekintetében. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróság megállapításával, az alperes vezetése mellett működő társaságnál 2005. őszén már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet állt fenn. Az alperes előadása szerint 2005-ben több építkezés volt folyamatban, melyeket az M. Kft. irányított, ezek műszaki és pénzügyi részletei nem ismertek. Az alperes volt házastársa előadása szerint a többi - perben nem szereplő - építkezést az M. Kft. befejezte. Ennek ellentmond H. A. nyilatkozata, aki a D. E. utcai 4 lakásos társasház egyik tulajdonosaként akként nyilatkozott, hogy a M. Kft. különböző készültségi fokon hagyta abba a beruházást, melyet végül a tulajdonosok új kivitelezővel fejeztek be.
A perbeli ingatlanon az építkezést az alperes előadása szerint az M. Kft. 2005 júliusában kezdte el, akkor, amikor a felperesekkel kötött kivitelezési szerződés szerint már késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége állt fenn a társaságnak, hiszen a kivitelezést már 2005. június 15-én be kellett volna fejeznie. Az alperes akként nyilatkozott, hogy ebben az időszakban a kft. már saját pénzeszközökkel nem rendelkezett, ugyanakkor nem kívánt más tőkét bevonni a beruházásba (23. sorszámú jegyzőkönyv 7. oldal). Ebben a helyzetben már a hitelezői érdekek elsődlegességét figyelembe véve kellett volna az alperesnek az ügyvezetési feladatait ellátni. Az alperes nem adott magyarázatot arra, hogy a kft. milyen forrásból építette volna meg az ingatlanokat, ha a saját működési körében felmerült okok miatt pénzre volt szüksége. Az előbbiek alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti mentesüléshez szükséges körülményeket nem bizonyította (BDT 2009/12/231., eBDT2009. 2169. számú jogeset).
Az elsőfokú bíróság a felperesi álláspontot elfogadva az adósi vagyoncsökkentést, a hitelezőket ért kár összegét azonosította a felperesek felszámolási eljárásban meg nem térült teljes követelésével. Téves az a felperesi álláspont, amely szerint a szükséges bizonyítási eljárás keretén kívül esik a vállalkozási szerződés teljesítésének vizsgálata, hiszen a kár, a vagyoncsökkenés mértékét részben az általuk túlfizetett - teljesítéssel nem ellentételezett - vállalkozói díj összegével azonosították. A keresetlevél mellékleteként csatolt hitelezői igénybejelentésben a díjbefizetésről részletesen nyilatkoztak, állításukat az elsőfokú eljárásban az alperes nem vonta kétségbe. Az általuk befizetett összegeket a 25/F/1. alatti táblázatban összesítették.
A felek eltérően határozták meg a perbeli ingatlanon végzett kivitelezés készültségi fokát. A felperesek 28,5%-os mértéket, míg az alperes 55%-os műszaki készültséget jelölt meg. A VI. rendű felperes személyes meghallgatásakor előadta, hogy 2006. szeptember 20-án M. G. újabb szemlét tartott és a korábbi, 2006. február 1-jei megállapításhoz képest most már 39,6%-os készültségi fokot határozott meg, mert időközben az alperes a tetőn a cserepezést megvalósította abból a pénzből, melyet az V. rendű felperestől kért. Az előbbiekből megállapítható, hogy az M. Kft. által szervezett kivitelezés lényegében elérte a 40%-os készültségi fokot. Tény, hogy nem esik szükségképpen egybe a beruházási költség és a műszaki készültségi fok százalékos aránya, a perbeli esetben azonban maguk a szerződő felek rendelkeztek a kivitelezési szerződésben arról, hogy a 40%-os készültség egyben az építési költség 40%-ának felel meg.
Az előbbiek folytán igazolt, hogy a felperesek által befizetett összeg 40%-át a kft. a teljesítésre fordította. Az efeletti összeg az M. Kft. társasági vagyonának részévé vált, azonban annak felhasználásáról az alperes nem tudott elszámolni. Személyes előadása szerint a perbeli időszakban a társaságnak már nem volt pénze könyvelő alkalmazására, erre figyelemmel a vonatkozó könyvelés elmaradt. A felperesek táblázatot csatoltak az általuk befizetett pénzösszegekről, illetve a készültségi fokhoz képest, a túlfizetésről. A táblázat adatai szerint a 16 tulajdonos közül 15 a 40%-os készültségi fokhoz képest "túlfizetésben" volt, ennek összege 16 860 220 Ft, egy tulajdonos ugyanakkor 626 000 Ft hátralékban volt. A túlfizetés összege így a két összeg különbözeteként 16 234 220 Ft, vagyis ennyi összeggel rendelkezett a felperesek és a perben nem szereplő más tulajdonosok befizetéseire figyelemmel az M. Ingatlanforgalmazó Kft. a perbeli építkezés félbeszakadásakor. Mivel a peradatok szerint a felszámolási eljárás megindulásakor az adós cégnek vagyona nem volt, az előbbi összegű vagyoncsökkenés igazolt. Nem merült fel ugyanakkor semmilyen adat arra nézve, hogy a kft. rendelkezett volna a 16 234 220 Ft-ot meghaladóan vagyonnal, így nem nyert igazolást, hogy a felperesek keresetében megjelölt késedelmi kötbér, késedelmi kamat, regisztrációs díjak kiegyenlítésére is volt fedezet. Az előbbiek folytán a 16 234 220 Ft-ot meghaladóan alperesnek felróható okból bekövetkezett vagyoncsökkenés az M. Ingatlanforgalmazó Kft. vagyonában nem bizonyított.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperesek az alperes korlátlan felelősségének megállapítása mellett teljes káruk megtérítésére abban az esetben formálhattak volna igényt, ha keresetüket a Gt. 50. § (2) bekezdésére alapítják, ilyen címen és tartalommal azonban nem terjesztettek elő keresetet.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes az M. Ingatlanforgalmazó Kft. ügyvezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a társaság vagyona 16 234 220 Ft mértékben csökkent. Miután a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított kereset az adós valamennyi hitelezőjét érinti, az ítélőtábla mellőzte az egyes felperesek vonatkozásában a vagyoncsökkenés megállapítását.
(Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20.498/2010.)