BH 2012.1.22

A köztisztviselő végkielégítésre jogosultságának feltételei nem azonosak a jubileumi jutalomra vonatkozó követelményekkel [Ktv. 49/E. § (5) bekezdés, 19. §, 19/A. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes közszolgálati jogviszonya az alperesnél 2007. szeptember 30-ával felmentéssel szűnt meg. Ekkor a felperes 39 év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett. A felperes részére az alperes 12 havi illetménynek megfelelő végkielégítésként 3 709 200 forintot fizetett ki. A felperesnek a 2007. október 1-jén benyújtott kérelmére 2007. október 17-én kelt határozattal 2007. június 8-ától kezdődően előrehozott öregségi nyugdíjat állapítottak meg.
A felperes a keresetében öt havi illetményének...

BH 2012.1.22 A köztisztviselő végkielégítésre jogosultságának feltételei nem azonosak a jubileumi jutalomra vonatkozó követelményekkel [Ktv. 49/E. § (5) bekezdés, 19. §, 19/A. §].
A felperes közszolgálati jogviszonya az alperesnél 2007. szeptember 30-ával felmentéssel szűnt meg. Ekkor a felperes 39 év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett. A felperes részére az alperes 12 havi illetménynek megfelelő végkielégítésként 3 709 200 forintot fizetett ki. A felperesnek a 2007. október 1-jén benyújtott kérelmére 2007. október 17-én kelt határozattal 2007. június 8-ától kezdődően előrehozott öregségi nyugdíjat állapítottak meg.
A felperes a keresetében öt havi illetményének megfelelő 1 545 500 forint jubileumi jutalom és kamatai megfizetését kérte a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja alapján.
Az alperes a kereset elutasítását, viszontkeresetében pedig a kifizetett végkielégítés visszafizetésére kérte kötelezni a felperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 1 545 500 forint jubileumi jutalom és ennek 2007. október 1-jétől számított törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes viszontkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, miszerint a felperesnek a nyugdíjazása évében 39 év közszolgálati jogviszonya volt, ezért megillette a jubileumi jutalom címén öt havi illetménye, melyet összegszerűségében sem vitattak a felek.
Az alperes viszontkeresete vonatkozásában rögzítette, hogy abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy jogalap nélkül történt-e a 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés kifizetése, azaz a felperes nyugdíjasnak minősült-e közszolgálati jogviszonya megszűnésekor, az összegszerűséget itt sem vitatták a felek.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes 2007. szeptember 30-ai közszolgálati jogviszonya megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak, mivel a nyugdíjbiztosító szerv határozata később, 2007. október 17-én született, függetlenül attól, hogy 2007. június 8-ától kezdődően állapították meg a nyugdíjra jogosultságát. A törvény ugyanis a nyugdíjasnak minősülés megállapítását a nyugdíjbiztosítási szerv határozata meghozatalához köti.
Az alperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgyára tekintettel helybenhagyta.
Megállapította - a következetes bírói gyakorlatra utalással -, hogy a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontja szerint a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultság feltétele az, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnjön, a nyugdíjazás megtörténjen és a köztisztviselő rendelkezzen az előírt közszolgálati jogviszonyban töltött idővel.
Az eljárás során nem volt vitatott, hogy felperes ezekkel a feltételekkel rendelkezett. A jubileumi jutalom tekintetében a törvény nem írja elő, hogy a nyugdíjazásnak mely időpontban kell bekövetkeznie. A felperes közszolgálati jogviszonya 2007. szeptember 30-án megszűnt, nyugdíjazása 2007. október 1-jén benyújtott kérelmére megtörtént, és rendelkezett 39 év szolgálati idővel. Minderre tekintettel az öt havi illetménynek megfelelő jubileumi jutalomra jogosult.
A végkielégítésre jogosultságról megállapította, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a 2007. október 17-ei határozatával a felperesnek 2007. június 8-ától állapította meg a nyugellátást. A végkielégítésre jogosultság feltételeit a Ktv. 19. § rendelkezései tartalmazzák, melyben a törvény visszautal a Ktv. 19/A. § rendelkezéseire. Eszerint a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül, ha előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Akkor részesül a teljes öregségi nyugdíj kivételével nyugellátásban a köztisztviselő, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.
A felperes a jogviszonya megszűnésekor, azaz 2007. szeptember 30-án még nem minősült nyugdíjasnak, a nyugdíj megállapítására csak 2007. október 17-én került sor, függetlenül attól, hogy az visszamenőlegesen hat hónapra történt. Ezért a felperest a végkielégítés megillette.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az alperes viszontkeresetének történő helytadást, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a felperes vagy végkielégítésre, vagy jubileumi jutalomra jogosult attól függően, hogy mely időpont tekinthető a nyugdíjban részesülés időpontjának: a nyugdíjigény bejelentés időpontja, a nyugdíjbiztosítási szerv határozata meghozatalának időpontja, vagy a nyugellátás megállapításának az időpontja.
Hivatkozása szerint a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes kérésére az ellátást 2007. június 8-ától állapította meg. Ennek alapján a felperes a közszolgálati jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősült a Ktv. 19/A. § (1) bekezdésének d) pontja és (2) bekezdése alapján. Erre tekintettel a Ktv. 19. § (8) bekezdése szerint nem volt jogosult végkielégítésre. Az eljáró bíróságok ettől eltérő álláspontja jogellenes, és nem felel meg az EBH 2004/1059. számon közzétett határozatban foglaltaknak, valamint a végkielégítés mint jogintézmény céljának.
Az eljáró bíróságok jogértelmezése alapján a felperes a jubileumi jutalomra nem lett volna jogosult. A nyugdíjbiztosítási szerv a határozatát ugyanis 2007. október 17-én hozta meg, ezért a jogviszony megszűnésekor, azaz 2007. szeptember 30-án a felperes nem volt nyugdíjas. Ebben az időpontban pedig a felperes már nem minősült köztisztviselőnek, tehát a Ktv. hatálya sem terjedt ki rá.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljáró bíróságok a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést a jogszabályoknak és a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően értelmezték és állapították meg, hogy ezen rendelkezésben foglalt, a 40 éves jubileumi jutalomhoz előírt jogszabályi feltételeknek a felperes megfelelt: 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idővel rendelkezett (39 év) a közszolgálati jogviszony 2007. szeptember 30-ai megszűnésekor, nyugdíjazására pedig 2007. október 1-jén benyújtott kérelmére a 2007. október 17-én meghozott nyugdíjbiztosítási határozattal sor került. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére, miszerint a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a nyugdíjigény elbírálása időpontjának a jogosultságot kizáró jelentőséget tulajdonítani - a törvény helyes értelmezésével - nem lehet, a nyugdíjmegállapító határozat alapján a köztisztviselő nyugdíjban részesül a jogviszony megszűnése idején (EBH 2004/1059.).
Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy felperes, amennyiben a jubileumi jutalomra jogosult, akkor részére a végkielégítés nem jár. Ilyen megállapítás a Ktv. 49/E. § (5) bekezdése, valamint a Ktv. 19. § és 19/A. § rendelkezései egybevetéséből nem vonható le, miután a törvény eltérő feltételeket szab a jubileumi jutalomra és a végkielégítésre. A Ktv. 19. § (8) bekezdés d) pontja kifejezetten visszautal a 19/A. § (1) bekezdésére, és kizáró feltételként rögzíti a végkielégítésre jogosultságnál azt, hogyha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
A Ktv. 19/A. § (1) bekezdés d) pontja helyes értelmezésével állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a felperes 2007. szeptember 30-án, közszolgálati jogviszonya megszűnésének időpontjában nem minősült nyugdíjasnak, miután a (2) bekezdésben foglaltak szerint részére a nyugellátást ezen időpontban még nem állapították meg. A nyugdíjmegállapítás időpontjának ugyanis - az eljáró bíróságok helyes értelmezése szerint - nem a nyugdíjfolyósítás kezdő időpontja, hanem a határozat meghozatalának időpontja tekinthető (BH 2007/136.).
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.196/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.