adozona.hu
AVI 2012.1.7
AVI 2012.1.7
A Közösségi Vámkódex nemcsak a kérelemre induló, hanem a vámhatóság által hozott, ügyfélre nézve hátrányos valamennyi határozatra tartalmaz szabályozást (Vámkódex 6. cikk)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére egy pakisztáni cég 2005. évben különböző textilipari termékeket küldött Magyarországra, a szállítmányt a 2005. november 25-én és 30-án kiállított proforma számla kísérte. A szállítmány a felperes által üzemeltetett közvámraktárba került betárolásra 2005. december 14-én. A felperes 2006 januárjában kérte az áruk szabad forgalomba bocsátását a pakisztáni hatóság által 2005. december 3-án kiállított A57772 számú FORM a származási bizonyítvány alapján preferenciális vámtétel ig...
A vámhatóság a vámkezelések tárgyában hozott határozatát hivatalból módosította, és a felperest kötelezte összesen 11 607 Ft ipari vám pótbefizetésére.
A felperes a módosító határozat ellen fellebbezéssel élt, ezt az alperes a 16.473/2007. számú határozatában elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését azzal indokolta, hogy a pakisztáni hatóság által kiállított származási bizonyítvány nem jogosította fel a felperest a vámkedvezmény igénybevételére, mivel olyan termékekre vonatkozik, amelyek 2002. január 1-je és 2005. december 31. között, vagyis a származási bizonyítvány kiállításának idején nem részesülhettek kedvezményben. Az alperes érdemi döntését a 2002. január 1-jétől 2004. decemberéig terjedő időszakra vonatkozó általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló 2501/2001/EK rendelet 7. cikk (8) bekezdésében, 41. cikk (2) bekezdésében, I. és III. számú mellékleteiben, illetve az ennek módosítása és hatálya tárgyában a tanács által kiadott 2211/2003/EK rendeletben, a Bizottság 2331/2003/EK rendeletének 2., 3. cikkeiben, valamint az I. és III. mellékleteiben, a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendeletének (Közösségi Vámkódex) 6. cikkében, 78. cikkében és 243-244. cikkeiben, valamint a Közösségi Vámkódex végrehajtása tárgyában a Bizottság által 1993. július 2-án kiadott 2454/93/EGK rendeletben (Vhr.) foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes azzal érvelt, hogy az alperes nem jelölte meg, hogy érdemi döntését milyen jogszabályi rendelkezésekre alapítja, és vitatta az alkalmazott jogkövetkezmények jogalapját is. A felperes kifejtette, hogy a származási bizonyítvány a szabad forgalomba bocsátáskor érvényes volt, ezért az alap vámkezeléskor meghozott vámhivatali határozatok megalapozottak és jogszerűek voltak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A pakisztáni hatóság 2005. december 31. előtt nem volt jogosult a származási bizonyítvány kiállítására, mivel eddig az időpontig hatályban volt a 2331/2003/EK rendelet III. mellékletének XXII. ágazat 61.63 árucsoportra vonatkozó azon rendelkezése, mely Pakisztán esetében ezen árucsoport alá tartozó ruházati termékek után a preferenciális vámtétel igénybevételét megszüntette. A Vhr. 78. cikke értelmében a FORM A származási bizonyítvány kiállításakor kell, hogy lehetőség legyen a preferenciális vámtétel igénybevételére. A pakisztáni hatóság 2005. december 3-án nem állíthatott volna ki a származási bizonyítványt, ezért a felperes nem vált jogosulttá a preferenciális vámtétel igénybevételére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint nincs olyan rendelkezés, amely megtiltaná, hogy az exportáló ország a tényleges kiszállítás időpontjában állítsa ki a FORM a származási bizonyítványt, amit a szabad forgalomba bocsátáskor kell bemutatni, tehát ennek ekkor kell érvényesnek lennie. A perbeli esetben a származási bizonyítványt a kiállításától számított 10 hónapos érvényességi időn belül és olyan időpontban használta fel, amikor már jogosult volt a kedvezményre - a 2006. január 1-jétől hatályba lépett 980/2005/EK rendelet 30. cikke ugyanis minden korábbi korlátozást megszüntetett - ezért az alperes határozata és a jogerős ítélet jogszabálysértő. Hivatkozott arra is, hogy a származási bizonyítvány kiállítására utólag, azaz 2006-ban is lehetősége lett volna az eladónak. Kifejtette, hogy az alperes eljárása és határozata nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés eb pontjában, 96-105. §-aiban, a Közösségi Vámkódex 6. cikkében foglaltaknak, és sérelmezte, hogy e körben a megyei bíróság nem tett megállapításokat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a perbeli származási bizonyítvány nem jogosította fel a felperest a vámkedvezmény igénybevételére, mivel ezt olyan időpontban és olyan termékekre állították ki, amelyekre nézve a preferenciális vámtételt az Európai Közösség területén a felperes által sem vitatottan nem lehetett alkalmazni.
2005. december 31-ig ugyanis a 2211/2003/EK rendelet 6. cikke módosította és meghosszabbította a 2501/2001/EK rendelet hatályát, és a 7. cikk (8) bekezdése szerint a tarifális kedvezmények nem alkalmazhatók az olyan ágazatok termékeire, amelyek tekintetében a tarifális kedvezményeket az érintett származási ország tekintetében megszüntették, az I. melléklet D. oszlop alapján.
A 2331/2003/EK rendelet I. melléklete tartalmazza azokat az ágazatokat, amelyek esetén a tarifális kedvezményeket meg kell szüntetni, és e mellékletben Pakisztán esetén feltüntetésre került a XXII. ágazat, amely a 61.63 árucsoportot tartalmazza. A 2501/2001/EK rendelet I. mellékletének helyébe lépő 2331/2003/EK rendelet III. melléklete Pakisztán tekintetében a tarifális kedvezményből kizárja a XVII., XVIII., XXI., XXII. ágazat alá tartozó termékeket. A Pakisztánból importált termékek pedig - a felperes által sem vitatottan - a XXII. ágazatba, ezen belül a 61.63 árucsoportba, tehát 20005. december 31-ig a preferenciális kedvezményből kizárt körbe tartoztak.
A Vhr. 81. cikk (2) bekezdése értelmében a FORM A származási bizonyítvány csak akkor adható ki, ha a 67. cikkben említett preferenciális elbánás alkalmazása céljából előírt igazoló okmányként szolgál. A perbeli esetben a származási bizonyítvány e célt nem szolgálhatta, mivel a perrel érintett termékek a preferenciális kedvezményből kizárt körbe tartoztak. A származási bizonyítványt továbbá akkor kell kibocsátani, amikor a kivitel megtörtént vagy bizonyossá vált, hogy meg fog történni [Vhr. 81. cikk (5) bekezdése], tehát szabályossága is ennek megfelelően és nem a felperes által hivatkozott későbbi időszakban vizsgálandó. A rendeleteknek nem megfelelő származási bizonyítványhoz nem fűződhet olyan joghatás, mint egy szabályszerűen kiállított okmányhoz, ennél fogva a felperesnek a 10 hónapi érvényességi időre történő hivatkozása is téves. A rendeleteknek meg nem felelő szabálytalan okmányt továbbá egy utóbb bekövetkezett és nem visszaható hatályú, hanem a jövőre nézve irányadó rendeletváltozás következtében - jogszabályi feltételek hiányában - felhasználója nem minősíthet át szabályossá, joghatályossá és érvényessé.
Az ismertetett szabályozásra tekintettel az eladónak 2006-ban - a vámeljárást, a szabadforgalomba bocsátást megelőzően - módja lett volna arra, hogy utólag kezdeményezze szabályos származási bizonyítvány kiállítását, mivel 2006-tól a 980/2005/EK rendelet értelmében már lehetőség nyílt Pakisztán esetén is a XXII. ágazatba tartozó termékek tekintetében a preferenciális vámtétel alkalmazására. Erre azonban nem került sor.
A Közösségi Vámkódex 6. cikke - a felperes érvelésével ellentétben - nemcsak a kérelemre induló, hanem a (3) bekezdése folytán a vámhatóság által hozott ügyfélre nézve hátrányos valamennyi határozatra tartalmaz szabályozást.
A keresettel támadott határozatok indokolása részletesen felsorolja az érdemi döntés alapjául szolgáló indokokat és rendeleti szabályokat, ezeket az indokolási rész végén összefoglaló jelleggel meg is ismétli, a felperes továbbá a közigazgatási eljárás során a jogorvoslati jogát gyakorolhatta, ezért alaptalanul hivatkozott a Ket. szabályainak megsértésére. Az a tény, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolásában az ezzel kapcsolatos felperesi érvelésre nem tért ki - az előzőekben részletezett okoknál fogva, és az egyébként jogszerű érdemi döntésre tekintettel - nem tekinthető a Pp. 275. § (3) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási jogszabálysértésnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.124/2008.)