adozona.hu
AVI 2012.1.3
AVI 2012.1.3
Az adókötelezettséget érintő gazdasági tevékenység bizonylatolásának, nyilvántartásának az adóhatóság által ellenőrizhetőnek kell lennie (2003. évi XCII. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003. és 2004. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés alapján az elsőfokú hatóság a 2006. szeptember 8. napján kelt 5483546065 számú határozatával a felperes javára 2 068 000 Ft, terhére 17 822 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 16 057 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 75...
AVI 2012.1.3 Az adókötelezettséget érintő gazdasági tevékenység bizonylatolásának, nyilvántartásának az adóhatóság által ellenőrizhetőnek kell lennie (2003. évi XCII. tv. 44. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003. és 2004. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés alapján az elsőfokú hatóság a 2006. szeptember 8. napján kelt 5483546065 számú határozatával a felperes javára 2 068 000 Ft, terhére 17 822 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 16 057 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 754 00 Ft adókülönbözetet, 6 712 000 Ft adóbírságot, 200 000 Ft késedelmi pótlékot, továbbá a nyilvántartások vezetésének elmulasztása miatt ... Ft, az ellenőrzés akadályozása miatt 150 000 Ft mulasztási bírságot.Az elsőfokú hatóság határozata indokolásának 9. pontja szerint felperes a 2004. évi társasági adóalapot csökkentő tételei között 26 881 000 Ft összegben elszámolta a kifizetett iparűzési adó 25%-át, annak ellenére, hogy az Ügyfélkapcsolati Osztály által a 2004. december 31-i köztartozás tárgyában kiadott igazolás szerint környezetvédelmi termékdíj adónemben 1000 Ft köztartozása, illetve a Villamos-energiaipari Magán-nyugdíjpénztárnál késedelmi pótlék címen 30 Ft kiegyenlítetlen kötelezettsége állt fenn. Eljárása a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. §-ának (2) bekezdésében, 7. §-ának (1) bekezdés x) pontjában, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. §-ának 4. és 20. pontjaiban foglaltakat sértette meg.
A határozat 10. pontja szerint a felperes 2003. és 2004. években az egyes vevőivel kötött megállapodásában rögzítette, hogy amennyiben a számla a kézhezvételét követő 8 napon belül megfizetésre kerül, a vevő 2% skontóra (százalékos formában kifejezett árengedményre) jogosult. A felperes könyvelésében nem rögzítette a számlák átvételének időpontját, így a társasági adóalapot növelő skontó pontos összegének hitelt érdemlő megállapítása az Art. 44. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem volt biztosított.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. december 18. napján kelt 8990582737 számú határozatával az elsőfokú határozatot - az adóbírság összegének 8 028 000 Ft-ra való megváltoztatásával - helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozat megváltoztatását kérte az elsőfokú határozat 9., 10., 11. pontjai, az adóbírság megemelése vonatkozásában, továbbá a 10. pontban foglalt megállapítás adójogi következtetéseinek a határozatból történt mellőzése miatt. A felperes (többek között) az elsőfokú határozat 9. pontjára vonatkozóan vitatta, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíj befizetés az államháztartás alrendszereinek költségvetésből ellátandó feladatok fedezetére előírt fizetési kötelezettség lenne. Álláspontja szerint a köztartozás Art.-beli meghatározása során az adóhatóságnak az adónemeket nem külön-külön kell vizsgálnia, és figyelemmel kell lennie a különböző adónemekben fennálló túlfizetések összegére is. A felperes előadta, hogy 1000 Ft-ot tévedésből nem a termékdíj adószámlájára utalt, azonban azt szerinte megfizetettnek kell tekinteni, és értékelni kell a túlfizetéseit is. Állította, hogy könyvelésében nem kell, de nem is lehet rögzíteni a kibocsátott számlák vevők általi átvételének időpontjait, ezért nyilvántartási kötelezettségét nem mulasztotta el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - részben, a társasági adóra vonatkozóan kizárólag a 9. pontban foglalt megállapítással összefüggésben, továbbá a 200 000 Ft mulasztási bírságot kiszabó rendelkezést hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a Tao tv. 7. §-ának (1) bekezdés x) pontja szerinti adóalap csökkentő tétel elszámolhatóságának akadályát az Art. 178. §-ának a köztartozást meghatározó 20. pontjába besorolható fizetési kötelezettség képezi. Az államháztartásról szóló XXXVIII. törvény 2. §-a, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése alapján azonban a magánnyugdíjpénztári tagdíj, mint fizetési kötelezettség nem elégíti ki az Art. 178. §-ának 20. pontjában foglaltakat, mert a magánnyugdíjpénztári tagdíjat a tag nem az államháztartás alrendszerei javára fizeti be, így az alrendszerekben fedezetként forrást nem képez, magántulajdonban álló vagyontömegből történő kifizetés fedezetére szolgál, ezért a magánnyugdíjpénztári tagdíj-befizetési kötelezettség körében fennálló hátralék nem minősül köztartozásnak.
Az elsőfokú bíróság arra figyelemmel, hogy felperesnek 2004. december 31-én túlfizetése volt, amely a 2004. évi társasági adóbevallásában visszatérítendő adót eredményezett, elfogadta azt a felperesi hivatkozást, hogy 1000 Ft környezetvédelmi termékdíjat tévedésből a társasági adószámlára utalta, és az összeg megfizetettnek minősült.
Az elsőfokú bíróságnak az elsőfokú határozat 10. pontjára vonatkozó álláspontja szerint, mivel szakmai szempontból köztudomású tény, hogy a számlák átvételének az időpontját a számviteli törvény előírásai szerint nem kell a könyvekben rögzíteni, az adóhatóság az Art. 172. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján mulasztási bírságot a felperes terhére jogsértő módon szabott ki. Az elsőfokú bíróság felperes keresetének az ellenőrzés akadályozása miatt kiszabott mulasztási bírságra, továbbá az elsőfokú határozat 10. pontjában foglalt megállapítás adójogi következtetéseinek a határozatból történt mellőzésére vonatkozó részét elutasította, az adóbírságnak a másodfokú eljárásban történt megemelésével kapcsolatos keresetrészt pedig érdemben nem bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte akként, hogy felülvizsgálati kérelme csak a keresetnek helyt adó ítéletrészekre vonatkozott. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Tao. tv. 7. §-ának (1) bekezdés x) pontját, az Art. 43. §-ának (5) bekezdését, 172. §-ának (1) bekezdés f) pontját, 178. §-ának 20. pontját. Az alperes lényegében fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részei közül a 200 000 (kétszázezer) forint mulasztási bírságra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és e körben a felperes keresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság döntési jogosultsága nem korlátlan. Eljárásának és határozatának kereteit - a Pp. 275. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően - a felülvizsgálati kérelem tartalma jelöli ki. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, az alperes pedig a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító részeit felülvizsgálati kérelmében nem támadta, így e rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta felül.
Az adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak adónként, a megfelelő adószámlára kell megfizetnie [Art. 40. § (1) bekezdés], a költségvetési támogatást támogatásonként, a megfelelő számláról kell visszaigényelnie, a bírságot, a pótlékot és a költséget külön számlára kell megfizetni. Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván, a kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adónként, költségvetési támogatásonként mutatja ki. [Art. 43. § (1) bekezdés]. Ha az adózó az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el [Art. 43. § (4) bekezdés].
A perrel érintett ügyre hatályos jogszabályhelyek azon egyértelmű és kifejezett rendelkezései alapján, hogy a megfizetés és kiutalás módja, a befizetések elszámolása adónként és költségvetési támogatásonként történik, továbbá az adóhatóság az adózó befizetéseit csak vezeti illetve nyilvántartja, és arról kizárólag az adózó rendelkezhet, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adóhatóság a felperes 2004. december 31-i köztartozásáról kimutatást csak adónként nyújthatott. Jogszabályi lehetőség hiányában tehát köztartozás kimutatása során az adóhatóság nem számolhatta el egymással az adózó bármely folyószámláin lévő túlfizetéseit a bármely folyószámláin mutatkozó adótartozásával.
Az Art. 43. §-ának (4) bekezdése értelmében az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy felperes bizonyította azon állítását, miszerint 1000 Ft környezetvédelmi termékdíjat tévedésből más folyószámlára utalt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, benyújtott bizonyítékaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg, hogy felperes bizonyította az 1000 Ft környezetvédelmi termékdíj téves adószámlára történt megfizetését.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság azon megállapítása tehát, hogy a felperes részéről az 1000 Ft összegű környezetvédelmi termékdíj az Art. 43. §-ának (5) bekezdése alapján megfizetettnek minősült, nem jogsértő.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróságnak a magánnyugdíjpénztári tagdíj befizetés és hátralék vonatkozásában kifejtett jogi álláspontja helytálló.
A felperes az adóhatóság azon megállapítását tehát, hogy 2004. december 31-én köztartozása volt, a perben eredményesen cáfolta, a Tao. tv. 7. §-ának (1) bekezdés x) pontjában foglalt feltételt ("adózónak az adóév utolsó napján nincs köztartozása") teljesítette. Az adóhatóság alkalmazott jogkövetkezménye (társasági adóalapot csökkentő tételek összegének csökkentése) ezért nem helytálló.
A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék [Art. 44. § (1), (2) bekezdés d) pont].
Az adókötelezettséget érintő gazdasági tevékenység bizonylatolásának, nyilvántartásának az adóhatóság által ellenőrizhetőnek kell lennie. A felperes könyvelése 2003. és 2004. évben a megállapodáson alapuló skontó körében hiányos volt, a hiányzó adat pedig nem ellenőrizhető. Az adóhatóság az Art. 172. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján ezért a felperes terhére mulasztási bírságot jogalapjában megalapozottan, összegszerűségében megfelelő mértékben szabott ki. Az elsőfokú bíróság köztudomású körülményre alapított, ellentétes álláspontja téves.
Az elsőfokú bíróság az adóbírságnak a másodfokú eljárásban történt megemelésére vonatkozó felperesi keresetrészt nem bírálta el, az alperes pedig felülvizsgálati kérelmében nem kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság e keresetrészről, azaz valamennyi keresetről nem döntött. Jogszabályi lehetőség hiányában a Legfelsőbb Bíróság az el nem bírált keresetet és annak körében az elsőfokú bíróság által egyebekben kifejtetteket, továbbá arra vonatkozóan az alperes felülvizsgálati kérelmében foglalt álláspontját nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság a perben alkotmányos aggálya hiányában alkotmánybírósági eljárást nem kezdeményezett.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3)-(4) bekezdései alapján a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részei közül a 100 000 Ft mulasztási bírságra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és e körben a felperes keresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.114/2008.)