adozona.hu
AVI 2011.12.133
AVI 2011.12.133
Az adóhatóság a felek polgári jogi kapcsolatát nem elemezheti a szerződés minősítése során [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést folytatott le 2001-2003. évekre, valamint 2004. január 1-jétől október 26-ig terjedő időszakra, mint a beolvadással megszűnt P. Kft. jogutódjánál.
Az ellenőrzés eredményeként elsőfokú határozat a felperes terhére 64 185 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 30 389 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte továbbá 6 078 000 Ft adóbírság, 3 021 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 78 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljár...
AVI 2011.12.133 Az adóhatóság a felek polgári jogi kapcsolatát nem elemezheti a szerződés minősítése során [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést folytatott le 2001-2003. évekre, valamint 2004. január 1-jétől október 26-ig terjedő időszakra, mint a beolvadással megszűnt P. Kft. jogutódjánál.Az ellenőrzés eredményeként elsőfokú határozat a felperes terhére 64 185 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 30 389 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte továbbá 6 078 000 Ft adóbírság, 3 021 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 78 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatósági határozatok azt állapították meg, hogy a felperesnél nagy összegű pénztárhiány keletkezett, részben azért mert gazdasági események kapcsán nem állítottak ki bizonylatokat, részben a bizonylatokat nem szerepeltették a felperes könyvelésében. Pénztárból történő fiktív kifizetésről, bankból felvett készpénz pénztárba történő bevételezésének elmaradásáról volt szó. Ezen túl két magánszemélynek kifizetett összeget munkabérnek minősítettek, ami után megállapították az egyes fizetendő járulékokat.
Az ellenőrzés következményeként meghozott adóhatósági határozatok hivatkoztak a vonatkozó számviteli törvény, személyi jövedelemadó törvény, általános forgalmi adóról szóló törvény és a járulékokra vonatkozó megfelelő jogszabályi rendelkezésekre.
A felperes keresetében az adóvizsgálati jegyzőkönyv 3-6. pontjaiban a pénztárhiányként megállapított összegekkel kapcsolatos megállapításokat, a 8. pontban a számla nélküli értékesítéssel kapcsolatos megállapításokat, a 9. és 10. pontban a munkavállalók részére kifizetett összegekkel kapcsolatos alperesi megállapítások hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a pénztárból történő fiktívnek minősített kifizetések a pénztárba be nem vezetett bankból történt készpénzfelvétel, valamint a megállapított árbevétel tekintetében kiszabott személyi jövedelemadó-hiány és egészségügyi hozzájárulás hiány azért volt jogszabálysértő, mivel ezekben az esetekben ismeretlen személyek jogellenes cselekedettel okoztak kárt a felperesnek.
A felperes részéről a magánszemélyekkel szemben fennálló követelés jogcíme tehát kártérítés a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, mely után 2003. december 21-ig a személyi jövedelemadó törvény rendelkezése szerint nem keletkezik kamatkedvezményből származó jövedelem.
A felperes arra is hivatkozott, hogy minden ilyen esetben büntetőeljárást kezdeményezett feljelentésével, és a kártérítési követelés érvényesítése is folyamatban van.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy a hiányzó kukoricakészletet az adóhatóság nem minősítette leltárhiánynak, hanem pusztán feltételezésekre alapítva készlethiány értékesítésnek minősítette.
Kifogásolta a felperes, hogy a munkavállalók részére kifizetett összeghez kapcsolódóan a másodfokú adóhatóság miért az Szja. tv. 72. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a kifizetett összegeket bruttó összegnek kell minősíteni, amelyekből a munkáltató a munkavállalókat terhelő adókat és járulékokat nem vonta le.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította. (A helyes kifejezés kötelezés lenne.)
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét kis részben találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére beszerezte a városi bíróság előtt 41. számú ítéletét és a büntetőeljárás iratait, valamint az ezen ítéletet helybenhagyó megyei bírósági iratokat, és ennek anyagával az adóhatóság által feltárt tényállást kiegészítette. A büntetőeljárás során megállapításra került, hogy a felperes terhére két dolgozó K. L. és S.-né D. M. összesen 6 688 000 Ft kárt okozott a pénzösszegek eltulajdonításával.
Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően megállapította, hogy a felperes keresete e körben alapos, az elsőfokú adóhatóságnak az új eljárás során ezért az adóvizsgálatról készült jegyzőkönyv 3/a 4. és 11. pontban foglalt számításait csökkenteni kell, és a 6 688 000 Ft vonzataként megállapított személyi jövedelemadó és százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség ennek arányában csökkenthető.
Ezt meghaladóan elutasította a felperesi keresetet.
Megállapította, hogy a leltárhiányként megállapított összeg árbevétel ellenértéke hiányzott a vállalkozás pénzeszközeiből, a bankszámlán ez az összeg nem jelent meg, a pénztárban nem történt meg ezen összegek befizetése. Ezért az adóhatóság jogszerűen állapította meg ezek következményeit.
Az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet helytadó részével szemben a felek felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő, így az ítélet ezen részét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása nem érintette.
A jogerős ítélet keresetet elutasító része ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet ezen részének is hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes megismételte a keresetében és az elsőfokú bíróság előtti eljárásban kifejtett jogi álláspontját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A pénztárhiányból adódó pénzösszeggel kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóságnak az egyes szerződéseket és ügyleteket a valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, és a levont jogkövetkezmények kizárólagosan adójogiak lehetnek. Ellentétben a felperes felülvizsgálati kérelmében írtakkal, az adóhatóság a perbeli esetben is nem a felek polgárjogi kapcsolatát elemezte, hanem kizárólag az adójogszabályok tükrében állapította meg azt a következtetést, miszerint tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a felperes pénztárából történő fiktív kifizetésekről, illetőleg a bankból felvett készpénz pénztárba történő bevételezésének elmaradásáról volt szó. Ennek adójogi következményeit a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény Szja. tv. 72. § (1)-(3) bekezdése, illetve az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LCVI. törvény (EHO tv.) 3. § bc) pontja szerint le kellett vonni. Amennyiben a felperes terhére bűncselekménnyel elkövetett kár következett be, úgy azt az egyéb eljárásokban (amelyet a felperes meg is indított) lehetséges érvényesíteni.
A leltárhiánnyal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is hivatkozik az adóhatósági határozatokban, illetőleg az elsőfokú bíróság ítéletében idézett számviteli jogszabályokra. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szigorú előírásokat fogalmaz meg a 165. § (2) bekezdésében, 166. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 15. § (3) bekezdésében rögzített alapelvben. E szerint a számvitelben mindenképpen a valódiság elvének megfelelően a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak és a kívülállók által is megállapíthatóknak kell tekinteni. Továbbá a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállóan kell lennie. Ebből következik, hogy az olyan eljárás, miszerint megfelelő jogcímet igazoló bizonylatok hiányában a tényleges leltárértéket és a könyv szerinti értéket egymáshoz igazítják, nem felelhet meg ezeknek a követelményeknek.
A felperes sem vitatta, hogy a készlet kivezetéseknek a bevételi oldalán könyvelés nem történt, a felperes számlát nem bocsátott ki. Ebből következik, hogy az így folytatott könyvvezetési hiányosságok adójogi következtetéseit az adóhatóság köteles volt levonni. Ezen megállapításokkal kapcsolatban is kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben a könyvvezetési jogszabály-ellenességek egyúttal bűncselekménynek is minősülnek, illetőleg bűncselekménnyel okozott kár érte a felperest, azt egyéb eljárásban kell érvényesítenie.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a felperes által harmadsorban kifogásolt rendelkezéssel is. A munkavállalók részére kifizetett összegek ugyanis, mint munkaviszonyból származó jövedelemnek minősültek, amelyet a munkáltató mindig az adó és járulékok levonása mellett fizet ki.
Ez egyébként is összhangban volt a felperes kimutatásával is, amelyben a két személy munkavállaló által ténylegesen kézhez vett összegeket szerepeltettek. Így az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság e körben is a jogszabályoknak megfelelően rendelkezett az adókülönbözet és következményei megállapításáról.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet jogszerűnek ítélte, ezért azt a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.098/2008.)