adozona.hu
BH+ 2012.1.34
BH+ 2012.1.34
I. A felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. A perbeli jogi álláspont és a perbeli stratégia kialakítása is a felszámoló jogosultsága [1991. évi IL. tv. 51. §, 54. §]. II. A felszámoló felmentésére irányuló kérelem elbírálása körében vizsgálandó szempontok [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F. Kft. mint vállalkozó és az adós jogelődje vállalkozási szerződést kötöttek a H., R. út 1-3. alatti ingatlan felépítésére.
2001. augusztus 2-án kiegészítették a vállalkozási szerződést azzal, hogy mivel a F. F. ügyvezető és F. E. együttes cégjegyzésre jogosultak által képviselt adós bruttó 258 796 026 Ft-tal tartozott a F. F. ügyvezető által képviselt F-p Kft. vállalkozónak, ezért a vállalkozó "kifejezetten fenntartja tulajdonjogát az ez idáig meg nem fizetett vállalkozói díj ellenében ...
BH+ 2012.1.34 I. A felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. A perbeli jogi álláspont és a perbeli stratégia kialakítása is a felszámoló jogosultsága [1991. évi IL. tv. 51. §, 54. §].
II. A felszámoló felmentésére irányuló kérelem elbírálása körében vizsgálandó szempontok [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27/A. §].
Az F. Kft. mint vállalkozó és az adós jogelődje vállalkozási szerződést kötöttek a H., R. út 1-3. alatti ingatlan felépítésére.2001. augusztus 2-án kiegészítették a vállalkozási szerződést azzal, hogy mivel a F. F. ügyvezető és F. E. együttes cégjegyzésre jogosultak által képviselt adós bruttó 258 796 026 Ft-tal tartozott a F. F. ügyvezető által képviselt F-p Kft. vállalkozónak, ezért a vállalkozó "kifejezetten fenntartja tulajdonjogát az ez idáig meg nem fizetett vállalkozói díj ellenében teljesített munkájához kapcsolódó ingóságok (gépészeti és egyéb műszaki eszközök ellenértéke, anyagok beszerelése) vonatkozásában, amelyet a Megrendelő elfogad. A tulajdonjog fenntartás tényét a konkrétan meghatározható ingóságok felszerelésének, anyagok beszerelésének körülménye nem érinti. A felek a konkrétan meghatározható ingóságokról listát vesznek majd fel."
2003. április 10-én az F. Kft. kiállította a végszámlát az adós felé a vállalkozói díjról, melyben a számla teljes kiegyenlítéséig a 2003. március 31-én közjegyzői okiratban felsorolt tételek tulajdonjogát fenntartotta.
Az adós felszámolását a bíróság 2003. április 18-án indította meg. Felszámolóként a H. Zrt.-t jelölve ki.
2003. június 19-én a D. Kft. 258 796 026 Ft és kamatai iránt nyújtott be hitelezői igényt az adós felszámolásában, melyet 2003. április 15-én engedményezéssel szerzett a felszámolási eljárását 2003. január 13-án egyezséggel befejező F. Kft.-től. Az engedményezésről szóló közjegyzői okirat szerint a követelés jogalapja vállalkozói díj.
A … bíróság előtt az F. Kft. által az adós ellen indított eljárásban a felszámolás alatt levő alperes képviselője - akit a felszámoló hatalmazott meg (dr. H. I.), és aki egy ügyvédi irodában dolgozott az F. Kft. felperes jogi képviselőjével - az első tárgyaláson azonnal elismerte a felperes módosított keresetét, mely arra irányult, hogy a bíróság kötelezze tűrésre az alperest abban a tekintetben, hogy a felperes a gépészeti leltár I-XIX. szám alatt felsorolt ingóságait a H., R. u.1-3. alatti épületből saját költségén leszerelje és elszállítsa. Az adós felszámoló által meghatalmazott jogi képviselője arra hivatkozott, hogy a perben érintett ingóságok a tevékenységet záró leltárban sem szerepelnek, a vállalkozási szerződés nem ment teljesedésbe, a mű átadására nem került sor, ebből következően az alperesre a keresetben kiadni kért tárgyak tulajdonjoga nem szállt át. A bíróság 12. sorszámú ítéletében a kereseti kérelemnek megfelelően kötelezte az alperest, a felek az ítélethirdetést követően fellebbezési jogukról lemondtak, így az ítélet meghozatalának napján, 2004. március 31-én jogerőre emelkedett.
Az F. Kft. 2004. szeptember 20-án megváltoztatta nevét G. Kft.-re. A G. Kft. 2004. december 31-én került felszámolás alá.
A felszámoló az adós nevében tulajdonjog megállapítása iránti pert indított az F. Kft. jogutódja, a G. Kft. "f.a." ellen. A megyei bíróságon 2005. március 19-én benyújtott kereset alapján indult perben a bíróság végzésében 2006. október 16-án a pert megszüntette "ítélt dologra" hivatkozással azon kereseti kérelem körében, amely annak megállapítására irányult, hogy a felperesnek az ingatlanon fennálló tulajdonjoga az építménybe épített gépészeti tárgyakra, mint alkatrészekre kiterjed, illetve amely arra irányult, hogy a bíróság a felperest az I. r. alperes (G. Kft.) javára 258 796 026 Ft megfizetésére kötelezze. A permegszüntető végzés kihirdetése után a felperes (adós) úgy nyilatkozott, hogy már csak az a kereseti kérelme maradt fenn, amely "a gépészet tárgyainak megtérítési ellenértékét a jelen kereset pertárgya értékében határozza meg".
Az ítélőtábla 2007. június 21-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a berendezési tárgyak már az ítélet meghozatalakor is beépítésre kerültek, és a bíróság az említett perben ugyanazon ténybeli alapon, ugyanazon jog tárgyában (tulajdonjog) jogerős határozattal döntött, amikor az ingóságok kiadásáról rendelkezett.
A fennmaradt kereseti kérelem tárgyában újra meginduló peres eljárásban a felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a … Bíróság ítéletében felsorolt gépészeti berendezések a H. 1003. hrsz.-ú ingatlan szálloda és apartmanház felépítményi részébe beépítésre kerültek [Ptk. 136. § (1) bekezdés]. A megyei bíróság végzésében a pert megszüntette. Álláspontja szerint a gépészet tárgyai megtérítési ellenértékének meghatározására irányuló kereseti kérelem olyan járulékos igénynek tekintendő, amely osztja a tulajdoni kereset sorsát, a per megszüntetésének e tekintetben is helye volt.
A tulajdonjogot érvényesítő G. Kft. felszámolását követően törlésre került a cégnyilvántartásból 2008. október 31-én.
A D. Kft. - az F. Kft. vállalkozói díjának engedményese - 2005. április 6-án értesítette a felszámolás alatt álló adóst, hogy a követelését a B. T. Kft.-re engedményezte.
A felszámoló a követelést 258 796 026 Ft összegben a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint vette nyilvántartásba.
A hitelező 2006. június 30-án benyújtott, kifogásnak megjelölt beadványában kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy a hitelezőnek a felszámolóhoz írt levelére érdemi és számszerűsített választ adjon, másrészt pedig kérte a felszámoló többszöri és súlyos jogsértéseire tekintettel a felszámoló felmentését.
A hitelező a beadványhoz csatolt, a felszámolónak írt levélben kérte a felszámoló nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a … bíróság előtti eljárás, valamint ezt követően a megyei bíróság előtt indított peres eljárás milyen költségekkel járt a hitelezők tekintetében, és miért tartotta szükségesnek a felszámoló műszaki szakértő bevonását az eljárásba. Kérte továbbá, számoljon be a felszámoló arról, hogy milyen eljárások vannak folyamatban az adós ellen, illetve melyeket indított az adós.
A felszámoló közölte, hogy a BH 2003. 293. számú eseti döntés tükrében az érvényes tulajdonjog-fenntartás esetén az azzal érintett dolog nem tartozik az adós felszámolás körébe vonható vagyonához, ezért ismerte el a felszámoló nevében eljáró jogi képviselő a tulajdonjog fenntartással történő értékesítés tényét. Utóbb azonban tisztázódott a felszámoló részére, hogy a per tárgyának jelentős része az ingatlanból annak állagromlása nélkül nem távolítható el, ezért indította meg a pert a tulajdonjog tényének megállapítása érdekében.
Az elsőfokú bíróság a beadványt kifogásként elutasította. Utalva a Cstv. 51. § (1) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére kifejtette, hogy a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége az adós vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozik, a kifogás azonban nem ennek megismerésére, hanem a felszámoló tevékenységének pénzügyi elszámoltatására vonatkozott. Ebből következően nem állapítható meg az, hogy a felszámoló a tájékoztatási kötelezettségét megszegte. A peres eljárás megindításának tekintetében kifejtette, hogy az a felszámoló kompetenciájába tartozó kérdés, a felszámoló jogosult eldönteni, hogy melyik eljárásban milyen jognyilatkozatot tesz. A Cstv. 54. §-a szerint azonban a felszámoló a kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jog szabályai szerint tartozik felelősséggel.
Megjegyezte, hogy a felszámolónak a vállalkozási szerződés alapján fennálló hitelezői igényt nyilvántartásba vevő nyilatkozata ellentétes a … bíróság tulajdonjogot megállapító ítéletével, amennyiben ugyanis a szállító tulajdonjoga a gépészeti berendezésekre vonatkozóan a jogerős bírósági határozat alapján fennáll, úgy szállítói követelést nem támaszthat. Mindezek alapján tényként állapította meg, hogy a felszámoló a különféle eljárások során ugyanazon jogkérdésre vonatkozóan teljesen eltérő nyilatkozatokat tett, ez azonban a fent hivatkozott rendelkezések alapján kifogással nem támadható. Miután ennek a kifogásnak a tárgya a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása volt, a bíróság ennek körén nem terjeszkedhetett túl. A kifogás kiterjesztésére (kvázi keresetfelemelés) nincs mód, minden felszámolói intézkedés külön kifogással támadható. Álláspontja szerint a Cstv. 27/A. §-ában írt okok nem állnak fenn, ezért a felszámoló felmentésére irányuló kérelmet elutasította.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában utalt a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésére, mely szerint a felszámolót a bíróság akkor menti fel, ha az eljárás adataiból megállapítható, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat. Hivatkozott arra, hogy az EBH 2002. 672. eseti döntés szerint a felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. E körben nem csak a per megindítása, hanem a jogi álláspont kialakítása, a perbeni stratégia kialakítása is a felszámoló önálló hatáskörébe tartozik. Miután jelen eljárásban a gépészeti berendezésekkel kapcsolatos jogi álláspont többszöri változtatását tekintette jogsértő magatartásnak a hitelező, a fentiek alapján ez nem vezethet a felszámoló felmentésére. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a fellebbezésben a hitelező kifejtette, a felszámoló az adós, illetve a felszámoló érdek- és üzleti körébe tartozó személyeket indokolatlanul, a többi hitelező rovására előnyben részesítette, azonban ezzel kapcsolatban sem a fellebbezésben, sem az elsőfokú eljárásban semmilyen konkrét állítása nem volt és bizonyítékokat sem csatolt, ezért ez sem szolgálhat a felszámoló felmentése alapjául.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős végzés - elsőfokú végzésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását. Másodlagosan kérte a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, melyben a felszámoló felmentését és új felszámoló kirendelését kérte. Kérte továbbá az adós kötelezését az eljárási költség megfizetésére. Állította - tartalmában - a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének és a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének alkalmazása nem követeli meg azt, hogy előzetesen "egy alapos kifogásnak" a bíróság helyt adjon. A törvény szerint erre irányuló kifogás hiányában is felmenti a bíróság a felszámolót, ha az eljárás adataiból megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
Hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés tévesen értékelte a 2006. június 28-án benyújtott kifogása "kiterjesztéseként" a 2009. július 8-án tett észrevételét, mert a felszámoló nyilatkozatához csatolt mellékletek az eredeti kifogás előterjesztését követően keletkeztek, tehát azokra csak az észrevételben tudott reagálni. Álláspontja szerint az időközben eltelt események bizonyítják a felszámoló sorozatos jogszabálysértő intézkedéseit.
Ismételten utalt a … bíróság előtt folyt peres eljárásban tett felszámolói nyilatkozatra akként, hogy abban a felszámoló nem a megfelelő szakismeretről tett tanúbizonyságot. A perben a felszámoló jogi képviselője valótlan tartalmú nyilatkozatot tett annak ellenére, hogy tudott a gépészeti berendezések beépítéséről, s azok alkotórész jellegéről, s már ez is megalapozza felmentését.
A gépészeti és az ezzel összefüggésben lefolytatott jogi eljárásokban - figyelemmel az időközbeni engedményezésekre is - a felszámoló olyan intézkedések sorozatát hozta meg, amelynek végén a B. Testvérek Kft. javára hitelezői igényként vette nyilvántartásba a jogerős ítéletben megállapított tulajdonjogi igényt.
Állította, hogy a kifogásban nem vagylagosan, hanem önálló kifogásként terjesztette elő a felszámoló felmentése iránti igényét, de álláspontja szerint ilyen döntés meghozatalára a bíróság hitelezői kifogás nélkül is jogosult. Utalt arra, hogy korábban az elsőfokú bíróság egyszer már felmentette a felszámolót, a másodfokú bíróság azonban megváltoztatta a határozatát. A felszámoló magatartásának vizsgálatára a bíróság a felszámolási eljárás teljes szakaszában köteles és a felszámoló felmentését arra irányuló kifogás hiányában is elrendelheti.
A felszámoló kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és a hitelező eljárási költségben való marasztalását. Állította, hogy nem tett ellentmondó nyilatkozatokat a … bíróság, illetve a megyei bíróság előtt folyt perekben. A … bíróságon hozott ítélet ténykérdést, a beépítés előtti állapotot rögzítette. "A szerződés alapján a szállítót megillette a gépészeti berendezéseken a tulajdonjog, de azt a beépítéssel a törvény erejénél fogva elvesztette." A per tárgya tehát a szerződéssel érintett jogviszony tisztázása volt, míg a megyei bíróság előtti per tárgya a beépítés jogkövetkezményeit kívánta rendezni. Ez kifejezetten műszaki és nem jogi szakkérdés. A beépítés tényénél fogva az adós tulajdont szerzett a gépészeti berendezéseken, ezért a szállító jogosulttá vált a beépített anyagok ellenértékére a jogszabály rendelkezése szerint.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A hitelező a kifogásként benyújtott beadványban két kérelmet terjesztett elő: elsődlegesen a felszámoló nyilatkozattételi kötelezettségével kapcsolatos kifogását - melyet jogerősen elbírált az elsőfokú bíróság, és melyet nem támadott fellebbezéssel a hitelező; és másodlagosan a felszámoló felmentésére irányult a kérelme, mely körben a jogerős végzés ellen a hitelező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felszámoló súlyos, vagy többszöri jogszabálysértését állító beadványok (kifogások) alapján indult eljárásokban - amennyiben az előadottak alaposnak bizonyulnak -, szankcióként a Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdése alapján kell határozni a felszámoló tisztségéből való felmentéséről. Ez az eljárás tehát egy olyan eszköz a bíróság részére, amellyel ellenőrizni tudja a felszámoló tevékenységének jogszabályszerűségét akár kérelemre - tehát úgy, hogy a kifogással indult eljárásban a felszámoló jogszabályellenes tevékenységét a kifogást előterjesztő állítja -, akár úgy, hogy azt a bíróság hivatalból észleli. Erre utal a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint "erre irányuló kifogás hiányában is" el kell járnia a bíróságnak.
Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a kifogás nem a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt került benyújtásra, hanem valójában a felszámoló e tisztsége során tanúsított magatartása miatti felmentési kérelemnek tekintendő. Ennek ellenére tévesen mégis csak a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása iránti kifogásként határozta meg a hitelező eredeti beadványának tartalmát, mely kérelmen a bíróság nem terjeszkedhet túl - az eljárás során "kifogás-kiterjesztésre" nincs lehetőség -, ezért érdemben nem vizsgálta a felmentés iránti kérelmet, illetve nem indokolta meg annak elutasítását.
A másodfokú bíróság a felszámoló felmentésére irányuló kérelmet bírálta el, de a kifogás tartalmát abban határozta meg, hogy az a felszámoló peres eljárások során tett jognyilatkozataira irányul. A jogi álláspont kialakítását és annak többszöri változtatását nem ítélte olyan súlyúnak, hogy ez a magatartás a felszámoló felmentésére vezethetne.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok a hitelező kifogásnak nevezett beadványát és a csatolt iratokat nem tartalmuk alapján vizsgálták és vették figyelembe [Pp. 3. § (2) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság a becsatolt iratok tartalma alapján megállapította, hogy a felszámoló a … bíróság előtt folyó peres eljárásban már tudatában volt annak, hogy a vállalkozói díj tekintetében hitelezői igényt jelentettek be hozzá (D. Kft.). Ennek ismeretében egyértelműen el kellett volna döntenie, hogy követelésként tartja nyilván az igényt, vagy pedig elismeri az F. Kft. tulajdonjogát. A kettő egyidejűleg kizárt, mint ahogyan erre az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság álláspontjával abban a tekintetben, hogy a felszámoló önállóan jogosult eldönteni, az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. E körben nemcsak a per megindítása, hanem a jogi álláspont kialakítása, a perbeni stratégia kialakítása is a felszámoló önálló hatáskörébe tartozik. A jelen eljárásban azonban nem ennek van jogi jelentősége, hanem annak a ténynek, hogy a felszámoló a különböző peres eljárásokban, illetve a felszámolás során különböző, ellentétes nyilatkozatokat tett, s a jogerős ítélet rendelkezéseit nem vette figyelembe.
A felszámoló, az iratokból megállapíthatóan ugyanarra a vállalkozási szerződésből eredő igényre vonatkozóan először elismerte a vállalkozó vállalkozói díj iránti igényét (D. Kft. engedményes igénye), majd pedig a tulajdonjogát is elismerte a vállalkozónak (F. Kft.) a beépített ingóságokra vonatkozóan (… bíróság előtti per). Ezzel gyakorlatilag ugyanazt a követelést kétszeresen fogadta el az adós vagyonával szemben.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú eljárás során becsatolt bizonyítékokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a … bíróság jogerős ítélete alapján tulajdonjogi igénnyel rendelkező, valamint a D. Kft.-nek a vállalkozói díjat engedményező vállalkozó ügyvezetője ugyanaz a személy, aki az adósnak is az ügyvezetője volt. Lényeges a tényállás szempontjából az is, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző 8 nappal a vállalkozó nevében kiállították az adóssal szemben a végszámlát és a tulajdonjogot fenntartották, ugyanakkor a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 nappal a vállalkozó a követelést engedményezte a D. Kft. részére.
Az elsőfokú bíróság - elfoglalt jogi álláspontja miatt - nem értékelte ezeket a tényeket, míg a másodfokú bíróság nem vizsgálta meg a rendelkezésre álló tényeket határozatának meghozatalakor.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a bíróság jogerős végzésében a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg a tényállást, ezért az jogszabálysértő (Pp. 206. §), s emiatt azt - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján. Figyelemmel arra, hogy az ügy érdemi elbírálásához szükség van a felszámoló nyilatkozatának beszerzésére arra vonatkozóan, hogy miért fogadta el kétszeresen az igény érvényesítését, illetve annak vizsgálata is elengedhetetlen, hogy a hitelező által állított összefonódás fennáll-e, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsősorban fel kell hívnia annak közlésére a felszámolót, hogy milyen okból fogadta el kétszeresen az igény érvényesítését az adós vagyonával szemben, valamint meg kell nyilatkoztatnia a feleket, s fel kell hívnia esetleges további bizonyítékaik előterjesztésére a hitelező által állított összefonódás tekintetében. Ezt követően lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy dönteni tudjon, olyan súlyú-e a felszámoló jogszabálysértő tevékenysége, amely megalapozza felmentését. (Legf.Bír. Gfv.X.30.368/2010.)