BH+ 2012.1.33

A vezető tisztségviselő nem kötelezhető arra, hogy az adós iratait a saját költségén szállítsa a felszámoló telephelyére [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A megyei bíróság a 2009. augusztus 25-én benyújtott kérelem alapján 2009. október 12-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a H. Zrt.-t jelölve ki.
A felszámoló intézkedésével szemben az adós ügyvezetője, V. E. nyújtott be kifogást. Előadta, hogy tájékoztatta a felszámolót, a társaság iratőrzési helyén (S., Gy. út 42.) kíván eleget tenni iratátadási kötelezettségének, de a felszámoló ragaszkodott ahhoz, hogy az iratokat szállítsa be a felszámoló gy.-i telephelyére. Az iratok ...

BH+ 2012.1.33 A vezető tisztségviselő nem kötelezhető arra, hogy az adós iratait a saját költségén szállítsa a felszámoló telephelyére [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. §].

A megyei bíróság a 2009. augusztus 25-én benyújtott kérelem alapján 2009. október 12-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a H. Zrt.-t jelölve ki.
A felszámoló intézkedésével szemben az adós ügyvezetője, V. E. nyújtott be kifogást. Előadta, hogy tájékoztatta a felszámolót, a társaság iratőrzési helyén (S., Gy. út 42.) kíván eleget tenni iratátadási kötelezettségének, de a felszámoló ragaszkodott ahhoz, hogy az iratokat szállítsa be a felszámoló gy.-i telephelyére. Az iratok terjedelme miatt azok átadása az iratok őrzési helyén célszerű, a Gy.-be történő szállítás költségeit - mely egy teherautót igényelne - nem tudja vállalni.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint az iratátadás költsége nem felszámolási költség. Utalt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi LXIX. törvény (Cstv.) 31. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint az 57. § (2) bekezdés f) pontjára, mely taxatív felsorolást tartalmaz az iratokkal kapcsolatos költségek viseléséről, s ebbe nem tartozik bele az annak folytán felmerülő költség, hogy a felszámolónak kell az iratanyagért elmennie a vezető tisztségviselő által megadott helyre. Kifejtette, a felszámolót terhelő kötelezettségek Cstv.-ben való elhelyezéséből (46-54. §) is következtetni lehet arra, hogy a jogalkotó nem kívánta a felszámoló feladatává - és költségévé - tenni az iratanyag adós, illetve annak vezető tisztségviselője által megjelölt helyen történő átvételét. Megjegyezte, hogy az adósnak nincs vagyona, az iratok őrzését is a felszámolónak a saját költségére kell majd megoldania.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az adós iratőrzési helyén vegye át az iratokat. Megállapította, a felek között nem volt vitás az, hogy az átadandó iratok mennyisége miatt azok szállítása szükséges. A Cstv. nem rendelkezik az iratátadás helyéről, a bíróságnak a Cstv. egyéb rendelkezései alapján kell megítélni a jogvitát. Utalt a Cstv. 33. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 31. §-ára, s ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó szándéka szerint az adós köteles átadni az iratokat, a felszámoló pedig megtenni mindent annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás lefolytatható legyen. Mindezekre tekintettel alaposnak találta a kifogást azzal, hogy az igazolt szállítási költség felszámolási költségnek minősül.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A határozat indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, döntése helytálló, azonban jogi hivatkozásait kiegészítette. A Cstv. 31. § (1) bekezdés b) pontja és a Cstv. 57. § (2) bekezdés f) pontja értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az adós bírság terhével csak arra köteles, hogy fizikailag átadja a felszámoló részére az iratokat. Közös megállapodás, vagy jelentősebb anyagi terhet nem jelentő átadási helyszín esetén ez lehet akár a felszámoló, akár az adós székhelye, telephelye. Tekintettel azonban arra, hogy a felszámolás jogerős elrendelésével a felszámolási vagyon - így a készpénz felhasználhatósága is - rögzül, és afelett kizárólag a felszámoló rendelkezik, így adott esetben az adósnak már nem is lehet módja arra, hogy a szállítási költségeket jogszerűen kifizesse. Az ügyvezető iratátadási kötelezettsége ezért főszabályként csak a saját telephelyére vonatkozhat, figyelemmel arra is, hogy a felszámoló a tevékenységéhez igénybe veheti az adós munkaszervezetét, dolgozóit, székhelyét. Az iratokat lehet az adós székhelyén is őrizni, és ha ez itt nem oldható meg, akkor más helyen kell ezt a felszámolónak biztosítania, mely azonban automatikusan magában foglalja az iratok új őrzési helyre történő szállítását is. Ennek költségét már csak a felszámoló tudja jogszerűen elszámolni az adós vagyonából.
A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés megváltoztatását és az adós ügyvezetőjének arra kötelezését, hogy az iratokat a felszámolónak a gy.-i fióktelepen adja át - mely tartalmában a jogerős végzés hatályon kívül helyezésére, és a kifogás elutasítására irányuló kérelem.
Kifejtette, a vezető tisztségviselő "iratátadási" kötelezettsége magában foglalja azt, hogy a felszámolónak az adós székhelyéhez legközelebb eső fióktelepére kell azt szállítania. A Cstv. 31. §-a az adós vezető tisztségviselőjének a kötelezettségeit tartalmazza, s álláspontja szerint ezt a vezető tisztségviselőnek is kell viselnie, "mivel arra vonatkozó szabály nincs, hogy a felszámoló lenne köteles ezeket a költségeket viselni vagy akár csak "elszámolni". Arra hivatkozott, hogy a jelenlegi joggyakorlat szerint a vezető tisztségviselői kötelezettség teljesítésének a terhét a felszámolónak kell viselnie. Meghaladná azonban az adott helyzetben elvárható magatartás kívánalmát, ha a felszámoló köteles lenne az iratanyag elviteléről gondoskodni és a költségeket a felszámolási vagyon elégtelensége esetén a saját vagyonából fedezni.
Vitatta, hogy az ügyvezetőtől ne lenne elvárható az iratok saját költségén Gy.-be történő szállítása, a felszámolónak pedig - adós vagyona hiányában - a saját költségén kellene az iratok elviteléről gondoskodni. Álláspontja szerint az iratanyag átadásának a kötelezettsége nem az adóst, hanem a vezető tisztségviselőt terheli, ezért az, hogy az adós vagyonával való rendelkezési jogosultsága megszűnt, itt nem merül fel kérdésként. Utalt az EBH 2001. 549. számú eseti döntésben kifejtett környezetvédelmi terhek rendezésével kapcsolatos álláspontra, mely szerint az adós vagyonának hiányában a felszámolónak nem kötelezettsége, hogy a saját költségére gondoskodjon a környezeti terhek rendezéséről. Miután ez a Cstv. 31. § (1) bekezdésének c) pontjában található, és ez nem alapozza meg a felszámoló kötelezettségét, akkor a 31. § (1) bekezdés b) pontjába tartozó kötelezettséget szintén nem lehet a felszámolóra terhelni. Jogszabálysértőnek tartotta azért is a jogerős végzést, mert jogszabályi hivatkozás nélkül döntött úgy, hogy a felszámoló köteles az iratanyagot annak fellelhetőségi helyén átvenni és ennek költségeit viselni.
A kifogást előterjesztő felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s megállapította, hogy az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezést.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelemben lényegében azt kifogásolta, hogy a jogerős végzésben a bíróság tartalmilag arra kötelezte: a saját vagyonából fedezze az adós felszámolásának a költségeit, mert az adósnak nincs saját vagyona, s másképpen nem tudja megoldani az iratok Gy.-be szállítását.
Jelen eljárásban tehát csak az iratok elszállítása költségének a viselése vált vitatottá, az hogy azt az adós vezető tisztségviselőjének a saját magánvagyonából, vagy a felszámoló társaságnak a saját vagyonából kell-e fedeznie. Az ügyben eldöntendő jogkérdés az, hogy a vezető tisztségviselő a Cstv. 31. § (1) bekezdésében írt kötelezettségeit magánszemélyként, vagy az adós vezető tisztségviselőjeként köteles-e elvégezni.
A Legfelsőbb Bíróság egy másik döntésében kifejtett álláspontja szerint nem kötelezhető a vezető tisztségviselő arra, hogy a saját magánvagyonából előlegezze meg a tevékenységet lezáró mérleg elkészítésének a költségeit (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.017/2010/4), mert a beszámoló készítése az adóst terhelő kötelezettség. Ugyanígy nem kötelezhető arra sem a vezető tisztségviselő, hogy az adós iratait a saját költségén szállítsa a felszámoló telephelyére, mert ebben az esetben is az adós korábbi vezető tisztségviselőjeként eljárva, törvényi kötelezettségének tesz eleget.
Amennyiben a vezető tisztségviselő kárt okozott az adós társaságnak, vagy megállapítható, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, abban az esetben természetesen külön peres eljárásban az adós nevében a felszámoló igényt érvényesíthet vele szemben. A Cstv. 31. §-a szerinti kötelezettségeinek a teljesítése körében azonban a felmerült költségek az adóst terhelik. A jogerős végzés tehát helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felszámolónak kell azt az adós vagyonából fedezni.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat érdemétől eltérő kérdés az, hogy azokban a felszámolási eljárásokban ahol az adósnak egyáltalán nincs vagyona, a felszámoló hogyan és milyen összegből finanszírozza a törvény által előírt kötelezettségek teljesítését.
A fent kifejtettek alapján a vezető tisztségviselő erre nem kötelezhető, ezért kifogása megalapozott volt. A vagyonnal nem rendelkező adós felszámolási eljárásában felmerült költségek fedezetének kérdése a jelen eljárásban nem oldható meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.385/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.